Berzsenyi Dániel.
333Berzsenyi Dániel.
Berzsenyi Dániel. Nemcsak a magyar, de a világirodalomnak is egyik legnagyobb ódaköltője. Szül. Egyházas-Hetyén, 1776. május 7-én. Régi nemesi család ivadéka. A gyenge testalkatú fiút atyja csak későn fogta a tanulásra, de már maga korán mesélt neki a görög és római történelem nagy alakjairól. Tizennégy éves korában került a soproni liczeumba, hol kezdetben jól tanult, de az eleven véralkatú fiú hamar megunta a tanulást és atyja, az alsó négy osztálynak elvégzése után, kivette az iskolából. Később ujra próbát tett vele, de a már 18 éves tüzesvérű ifjú sehogy sem tudott az iskola szigorú fegyelméhez szokni, különféle deákcsinyei és kihágásai miatt atyjának rossz jelentéseket küldtek róla ő tehát az év végén haza vitte és a gazdaságba fogta. Soproni iskolázásának eredménye volt a német nyelv ismerete és a magyar nyelvnek és irodalomnak lelke-szeretete, melyet Kis János és az általa alapított Soproni Magyar Társaság ébresztettek fel benne. A latin nyelvet inkább hallásból tanulta meg. Már ekkor szerette olvasgatni a római költőket, valamint az akkori divatos német írók munkáit.
A fiában csalódott, de különben is rideg természetű apa fiával nem soká fért össze. Az öreg Berzsenyi minden áron elakarta fojtani az ifjúban lobogó költői tüzet és őt minden tekintetben szoros korlátok közé fogta. Ebből gyakori és heves összeütközések támadtak az apa és fiú között. Berzsenyi azután a gazdaságtól ellopott éjjeli időben olvasta kedvencz költőit, Matthisont, az antik Horatiust, a gyengéd Kis Jánost, a klasszikus Virágot és a történelmet. Ezen időre, 1795–1799. közé esnek első versei, melyek még nagyobbrészt Matthisson hatására mutatnak. Az atyjával történt gyakori surlódások következtében 1798-ban különvált tőle, majd a következő évben dukai Takács Zsuzsannát nőül vevén, ennek jószágára, Sömjénbe költözött, hol életének legboldogabb éveit töltötte.
BERZSENYI SZOBRA SZOMBATHELYEN. Knebel F. felvétele.
334Itt lepte meg verselgetés közben Kis János, a ki pár versét elkérvén, azokat Kazinczynak küldötte. Kazinczy bámulattal olvasta a költeményeket és nagy jövőt jósolt a fiatal költőnek. Ez időtől kezdve (1803–1808) Berzsenyi csöndesen munkálkodott s anyagilag is annyira rendbe jött, hogy elzálogosított birtokát, Niklát is kiválthatta, a hova most családjával együtt költözött, Nikláról küldte el már egy kötetre felszaporodott verseit Kisnek, a kinél azokat Kazinczy meglátta és elkérte.
Kazinczy elolvasván a költeményeket, vállalkozott azoknak kiadására. Ez időtől Berzsenyi Kazinczyval 1815-ig állandó levelezésben állt és levelei, művészi szerkezetükkel, keresetlenségükkel és hangulatukkal annyira kiválók, hogy azok levélirodalmunknak mindig díszét fogják képezni.
Költeményei a pesti és a székesfehérvári kath. növendékpapság költségén, Berzsenyi Dániel versei czím alatt, jelentek meg. A hazaszeretetet oly magasztos 335fenséggel és megrendítő erővel senki sem fejezte ki eddig úgy, mint Berzsenyi. A Romlásnak indult… és egyéb hazafias költeményei oly időszerűek voltak, lantja annyira eltalálta az akkori idők hangulatát, hogy egyszerre a nemesség és a művelt osztály kedvencz költője lett.
BERZSENYI SZÜLŐHÁZA EGYHÁZAS-HETYÉN. Saját felvételünk.
1816-ban verseinek második kiadása jelent meg. Ez időtől kezdve már kevesebbet írt. 1816-ban beteg lett, életkedvét elveszté és búskomorságba esett. Ekkor jelent meg a „Tudományos Gyüjtemény” 1817. évi VII. kötetében Kölcsey bírálata verseiről, melynek egyoldalú és szigorú kritikáját rosszakaratú támadásnak vélte, a mi rendkívül elkeserítette és még betegebbé tette. Most esztétikai tanulmányokba fogott, hogy Kölcsey bírálatát minél alaposabban megczáfolhassa és 1825-ben közölte a „Tudományos Gyüjtemény”-ben ellenbírálatát Észrevételek Kölcsey recensiojára czímen, melyben Kölcsey kifogásait igyekszik megczáfolni.
Ebből nagy irodalmi vita keletkezett, melybe Berzsenyi ismét a „Versformákról” czímű értekezésével szólt bele. Verset ezután már keveset írt. Utolsó költeménye volt a Majláth János grófhoz írt óda 1830-ban.
Széchenyi fellépése nagy hatással volt reá. Munkakedve ujra visszatért, mit fokozott még az a körülmény is, hogy az Akadémia 1830-ban első vidéki fizetéses rendes taggá választotta. Ekkor ismét felveszi tollát és szorgalmasan ír bírálatokat, esztétikai értekezéseket, kritikát, levelezéseket, stb. 1833-ban egy nagyobb munkája, a Poetai harmonistica jelenik meg, melyben esztétikai nézeteit fejtegeti, a német esztétika befolyása alatt. Széchenyi „Hitel”-ének befolyása alatt írta „A magyarországi mezei szorgalom némely akadályairól” cz. művét 1833-ban. Fellobbant munkakedve azonban nem sokáig tartott. Régi baja erőt vett rajta és 1836. febr. 14-én szélütés vetett véget életének.
Vasmegye 1876-ban nagy ünneppel ülte meg születésének százados évfordulóját, emléktáblával jelölve meg szülőházát, 1896-ban pedig érczbe öntött szobrát állították fel Szombathelyen.
