A keleti flóra szétfoszladozása.
A keleti flóra szétfoszladozása.
Az elterjedés gátjának nagyságát jelzi például az, hogy Vasvármegyében nincs Achillea Neitreichii (sem A. nobilis), Sisymbrium Columnae, Carduus crispus és a Heliotropium Europaeum, az Aster Pannonicus, a Hibiscus ternatus, Teucrium Botrys, a ragadós Setaria verticillata, az Astragalus Onobrychis, a Lycopsis és Lactuca saligna fajokból, melyek Közép-Magyarországban az előbbiekkel együtt egyáltalában nem ritkák, csak néhány szálat találtam a megyében. A Caucalis dauciodes, Asperugo, Lappula Myosotis, Chondrilla, Scabiosa suaveolens is elég ritka. Ezek tehát a délibb jellegű flóra szétfoszladozását jelzik.
Ép ily szembeszökő a mocsári növények hiányossága, melyeknek elterjedése általában jobban meg van könnyítve. Ezeknek sok és másutt közönségese itt ritka vagy nagyon el van szórva. A Lythrum virgatum egy szálig hiányzik, pedig Csorna vidékén már láttam. Kőszegen, a hol a vegetáczió a megyében a leggazdagabb, nincs Butomus, Sium, Heleocharis acicularis, Sagittaria, Glyceria ayuatica, Scirpus lacustris. A Lycopus exaltatus is csak kevés helyen nő, a Cirsium brahcycephalum, mely a magyar síkságoknak 510majdnem bennszülött növénye, a Kemenesalján és Sárvárnál még gyakori, de tovább nyugat felé nem nő. Általában legtöbb a mocsári a növény Kemenesalján, de legtöbb itt a délkeleti ritkaság is.
A magyar haza nagyszerű és bámulatos növényzetének, mely nevezetesebb elemeit tekintve, majd a déli orosz steppeével, majd meg a Földközi tenger partvidékeével közös; annak a sajátságos természetü homoknak, mely az Alföldön néhol oly termékeny; melynek, főleg, ha nem szántják-vetik, a vegetácziója olyan sajátságos, más vidékétől olyan eltérő, még a futó homokon is (temesi homokpuszták), végre a síkságot körülfogó erdőtlen dombok jellemző magyar flórájának Vasvármegye nem otthona. Kemenesaljától nyugatnak a mezőket kavicstenger alkotja, nemsokára a havasok hatása is érezhetőbb, úgy, hogy a Vasvármegyéig eljutott melegföldi növények legnagyobb részének a Kemenesalján kell meghúzódnia, a Rába völgyében már fogyatékán van és hirtelen megszűnik. A délkeleti növények tehát, pl. Pestvármegyéből, nem egyenes irányban, hanem kerülő úton jutottak Vasvármegyébe. Az Anthemis Ruthenica, Veronica Persica, Lathyrus Alpaca, Asperula arvensis, stb., lehet, hogy vetőmaggal, más irányból került ide. A Vütöm déli tövében (Kőszeg és Rohoncz közt) még felismerhető a délkeleti jelleg, de csak a Vütömben; tovább hirtelen megszünik.
RÉSZLET A ROHONCZI PARKBÓL. Erdélyi felv.
A magyar földségi vagy pusztasági növény kiváltképen a síkon terjedvén, főjellege épen az erdőtlenség. A keleti fák közül különben itt nő a Tilia Hazslinszkyana var. suberiocarpa, a cserfa, a sima szilfa, a török meggy, a hólyagmogyoró vagy szerecsendió, a bibircsós kecskerágó, a bangitafa (Viburnum Lantana), a törpe cserjékből az apró rózsa (Rosa Austriaca Cr.), több rekettye és zánotfaj, a rozmaringfűz, stb., a fűneműek közül pedig kiválóan az árvalányhaj.
