Megye-gyülések.
Megye-gyülések.
A megye-gyűlések kétfélék voltak, úgymint nagy (congregatio generalis) és kis (congregatio particularis) gyűlések. Az előbbiek rendszerint évnegyedenkint, az utóbbiak a szükséghez képest, bármikor összehívhatók voltak. A kis gyűlések jegyzőkönyveit mindig a nagy gyűléseken hitelesítették. Szabály, hogy a kis gyüléseken csakis a kevésbbé fontos ügyek tárgyalhatók.
Az 1746. évi január 17-én tartott közgyűlésen hozott statutum értelmében oly esetben, „ha Alispány urak a Gyűlésekben akármit inditványoznának, azok csendesen kihallgattassanak, senki beszédjekbe ne vágjon, hanem minden dolgok egész mérséklettel vitattassanak.” A közgyűlési ügyrendre vonatkozó egyéb intézkedései a statutumnak a következők. „Valamint mindenkinek a maga véleményét mérsékléssel előadni szabadságában áll, úgy senki a másik beszédjébe ne vágjon, annyival inkább személyeskedésre ne vetemedjék; mivel pedig minden nemesnek a vármegye gyűlésire személyesen vagy felhatalmazott által megjelenni kötelessége: ne bátorkodjék senki a jelenlevők nevében maga vélekedését erőltetni, annyival kevésbbé a köznemességet hitegetésekkel a maga véleményére vonzani, mely nem másnak, mint a közcsend és békesség felzavarásának tekintetik. Habár valaki másnak megbízó és felhatalmazó levelét a gyülekezetben előmutatja is, mindaddig annak szava és helye a tanácskozásban meg nem adatik, valameddig közmegegyezéssel a megbízott személynek a tanácskozásra alkalmatos értelmi és erkölcsi tulajdona el nem ismertetik. Az előlbocsájtottak, mint a jórend behozatala és az egyetértés, békesség és csend fentartására intézett rendelések, mindenek által szentül megtartassanak, az azokat akár részben, akár általában megszegők pedig a gyülekezet szintén az 1723-ik Törvénynek 57-ik czikke szerint büntettessenek és nyomban exequáltassanak. Miokáért szükséges, hogy a vármegye tiszti ügyésze mindenkor a gyülekezetekben jelen legyen, annak törvényes akadályoztatása esetében pedig más alkalmatos ügyvéd illendő napi járandóság fizetése mellett helyettesíttessék. A végzések az illető tisztviselők által minden késedelem nélkül foganatba hozattassanak és senki ne merészelje sem maga, sem mások által e részben azokat akadályoztatni, úgy mindenki azokat szentül megtartani köteleztetik az 1723-iki 58-ik Törvény czikkelye értelmében.”
A tárgyalási nyelv 1806-ig a latin és ezen a nyelven vezették a mondott évig a jegyzőkönyveket is.
Arról a buzgóságról és kitartásról, melylyel Vasvármegye karai és rendei a közügyeket a zöld asztalnál tárgyalni szokták, fogalmat nyujthat már maga az a körülmény is, hogy szokásuk volt a megyeházát mindaddig oda nem hagyni, míg a tanácskozás az összes ügyek letárgyalásával befejezést nem nyert. Néha aztán ott ültek hétszámra, mint például 1809-ben, midőn a február 6-án megnyilt nagygyűlés még csak márczius 4-én érte el mozgalmasságának tetőfokát. E napon jelent a karok és rendek előtt József nádor, ki ez alkalommal nemcsak a saját festett arczképét ajánlotta meg a megye tanácsterme számára, de egyúttal készséggel megígérte, hogy e czélra a király arczképét is meg fogja szerezni. Az olajfestésü képeket, melyek Ferencz királyt és a nádort életnagyságban, magyar tábornoki egyenruhában tüntetik fel, a megye csak később, 1830-ban kapta meg. Ezek a képek a tanácsteremnek ma is díszéül szolgálnak. Háborús időkben megtörtént, hogy a napi ügyek felszaporodása és az elintézés sürgőssége a rendek állandó együttlétét tette volna szükségessé. Ekkora áldozatot azonban a rendektől kivánni nem lehetett. Ily esetekben tehát úgy segítettek 255magukon, hogy kebelükből állandó helyi hatóságot, bizottságot választottak és azt a közgyűlés teljes joghatóságával ruházták fel. Az 1809-ben választott bizottság 15 tagból állt, érvényes határozat hozatalához pedig 5 tag jelenléte volt szükséges.
