Megyei székház.
Megyei székház.
Szombathelyi gyűléseit a megye a XVII. század első felében a várban, később pedig bérházakban tartotta. Tíz év telt el, mig a megye székházra szert tehetett.
A vármegye adakozásra szólította fel főurait, egyuttal pedig a nemességre minden porta után 50 dénárt vetett ki. Elsőben is Draskovich György győri püspökhöz, mint Szombathely földesurához folyamodott, kérvén őt, hogy engedjen át részére valamelyes városi épületet, melyet állandó székháznak felhasználhat. A püspök azonban, a ki forrásaink szerint különben is gyakran háborgatta a megyét jogaiban, úgy, hogy e miatt ellene az 1647-iki pozsonyi országgyűlés vizsgálatot volt kénytelen elrendelni, nemcsak akadályozta a megye törekvését, hanem még azon vételi szerződés ellen is tiltakozott, melyet a megye időközben a Töttősy árvák gyámjával kötött. Csak 1649-ben engedte meg bizonyos, földesuri jogait biztosító feltételek alatt, hogy a vármegye Szombathelyen „a várterületen kívül, polgári házat vagy 254telket vehessen, avagy épithessen.” A megye nem késett az alkalmat felhasználni. 1651-ben állíttatott ki az örökbevalló levél a vármegye és Bornemissza Orsolya között, mely szerint ez utóbbi kiskoru fiának, Festetich Pálnak, telkét és kőházát 1050 frtért a megye tulajdonába bocsátja. Az ekkor vett telek és kőház képezi máig is magvát a Széchenyi-téren emelkedő vármegye házának. Az építkezések 1775-ben kezdődtek meg és a nagy palota 1779-ben már teljesen készen állott.
