A zsandár-állomások.
A zsandár-állomások.
A zsandár-intézményt (Gendarmerie) még 1850-ben plántálták be Zemplén vármegye tíz kerületi biztosának állomáshelyére. A tíz zsandár-állomás közül leghírhedtebb volt a pataki. Valami kicsapott lutheránus diákból zsandár-őrmesterré vedlett túróczi pánszláv nagy buzgósággal üldözte Sárospatakon az „alma mater” theológus ifjúságát és napról-napra házkutatásokat is rendezett. A vége az lett, hogy egy országos vásár alkalmával, a mikor egy parasztleány piros pántlikába font haját tövig levágta, bizonyosan azért, mert a piros pántlikában republikánus jelvényt látott, a nép agyonverte. Az újhelyi zsandár-őrs tisztjei, Gosztonyi, Nabich és Susevich, toleráns lelkűek voltak az üldözött honvédek és a „kompromittált”-ak irányában, sőt nem egyszer a följelentőt büntették meg, a följelentett feleknek pedig hatósági segedelmet is nyujtottak a menekülésre. Legtöbb kellemetlenséget a házkutatásokkal okozott akkoriban a csendőrség. Elég volt a besúgás, hogy valaki az emigránsokkal levelez, Kossuth-képet rejteget, vagy valami politikai indexbe vett könyvet olvas: azonnal betoppan a zsandár és tűvé tett mindent a család szentélyében és a legcsekélyebb gyanús nyom alapján a kompromittáltat legott vasra verték és a császári királyi törvényszék elé állították. Volt eset, még pedig a legtöbb olyan eset, hogy a kompromittáltat a törvényszék fölmentette és a meghurczolt egyén most már becsületét akarta keresni a rágalmazó ellen; de hasztalan intézett folyamodást a császári királyi helytartósághoz Budára, a hamis följelentő megnevezése végett, a folyamodása rendszerint ezzel a hátirattal érkezett vissza: „Jelen körülmények között a kérés nem teljesíthető”. (V. N. 20. l.)
Valóságos védőszelleme volt akkor Zemplénnek Szögyény Imre, a cs. kir. törvényszék elnöke Újhelyben. Mielőtt törvényszéki elnökké kinevezték, (Péterfy Károly helyébe következett a „denifitiv Organisation” alkalmával 1853-ban), Zemplén vármegyének, még a szabadságharcz előtt, alispánja volt. Az ő elnöksége alatt politika bosszúból egyetlen ártatlanul megvádoltat sem engedett elítéltetni. Ezért a megyefőnök, Kapy István, föl is jelentette és össze is tűzött Szögyénynyel; de ez feddhetetlen maradt, „jóllehet a följelentésben, egyebek között, ez volt írva a törvényszékről: „Ő felsége szentséges nevét igazságtalanságokra bitorolja, a kormány bölcs rendeleteiből gúnyt űz és forradalmi dolgokkal foglalkozik.” (V. N. 26. l.)
A zsandár-kaszárnya a mai Kazinczy-utczának azon a helyén állott, melyen a királyi törvényszéki új palota épült. Ide hozták (1859-ben) rablánczon és itt tartották ideiglenesen szobafogságban gróf Károlyi Edét is a zsandárok. A grófot azzal gyanúsították, hogy az olasz Mazzini rendszerében szervezett magyar összeesküvésnek, mely forradalmi hálózatként, egész 492Zemplénre is kiterjedt, ő az egyik mozgató szerve. A régi törvényszéki, két emeletes házat és a hozzá kapcsolt kerületi börtönt Bécsben készült terv szerint építtették 1858-ban. A fundámentom ásásához, a mikor ősrégi, már akkor mindenkitől elfelejtett pinczehelyiségek kerültek napfényre, még február havában hozzáfogtak. Az építés megkezdéséről szóló emlékiratot márczius 27-én helyezték el a fundámentomba „az új épület végénél, az utczára sarkalló szegletbe, a’ napkeleti oldalon.” (V. N. 64. l.) Az építést árlejtés útján egy Polacsek nevű „status generalis vállalkozó” nyerte el 5% engedménynyel, a ki azután az „építkezést által adta más öt zsidóknak, kik neki hasznot 10,00 forintot adnak.” (U. o.) Ebbe a Streit-féle fenyítő intézetbe férfi- és nőrabokat vegyesen helyeztek el. A férfirabok télen posztó, nyáron négynyüstös, vászon-forma ruhában jártak, fejükön sapka, lábukon topánka; a nőraboknak téli ruhája szintén posztóból készült, lábbelijök pedig papucs volt. A rablétszám 1859-ben 128, ebből férfi 88, nő 40. (V. N. 65. l.) Élelmezésük és ellátásuk a kényeztetésig jó. „A férfiakat minden héten sorba borotválta a borbély.” (U. o. 42. l.)
