Markovics Antal.
Markovics Antal.
A mikor ennek a törvényszéki épületnek az alapkövét letették, már nem Kapy István, hanem annak hivatali utódja, Markovics Antal, volt a vármegye elnöke, „egy talpig becsületes úri ember”, a kinek Rothkugel, „egy erélyes német”, volt a titkára. (V. N. 41. l.) Az elnöki ügykört még 1853 augusztus 1-én vette át Kapytól, a ki „Zemplénből úgy ment el egy jókor reggel, hogy még a kapufélfától sem vett búcsút; maga Lakner titoknoka, sem tudta.” (U. o.) Meg sem állott Pestig, a hol a fia, Kapy Ede, akkor Pestmegye elnöke volt és nagy becsben állott a bécsi kormány előtt, a mit az is bizonyít, hogy atyja számára később ezer pengő forint évi nyugdíjat eszközölt ki, annak ellenére is, hogy „a Kapy István főnöksége Zemplénben valóságos calamitás volt”. (U. o. 26. l.) Markovics Antal volt az ötödik elnök, a kit Zemplén germanizálására küldött Sátoraljaújhelybe az osztrák kormány. Markovics azonban, a ki, neve után ítélve horvát származású lehetett, szíve mélyén hordozta a nemzeti függetlenség ideálját és szakasztott ellentéte volt Kapynak. Ez a szókimondó és határozott ember „a kormány elébe leplezetlenül föltálalt sokat, a miket más nem mert volna megmondani” írja a kulisszatitkokkal is jól ismerős Vadnay az ő naplójában (41. l.) Kapyt gyűlölték, Markovicsot szerették Zemplénben; hosszú, több mint hét évig tartó elnökösködésének az októberi diploma szabott határt, a mikor helyét, 1848-tól számítva, az „első alkotmányos főispán”-nak, gróf Andrássy Manónak adta át 1860 deczember 17-én, a mikor „tizenkét évektől fogva először nyílt meg köztanácskozási joga élvezhetése a vármegye képviselő bizottmányának”. (Várm. Lev. t. J. k. 1860.)
