Pártfogók.
Pártfogók.
A magyarosító egyesület és a vármegye vezető egyéniségeinek működésén kívül, van a vármegyének több oly kitűnő fia, kik a magyar népoktatás terén szintén kiváló érdemeket szerezetek. Ezek között első helyen áll gróf Andrássy Dénes, a ki Dénesfalva és Lazony községek részére saját költségén emelt iskolát s ezeken kívül több felekezeti iskola czéljaira mintegy 100,000 koronát adományozott. E nemesszívű főúr mellett látjuk gróf Hadik Barkóczy Endrét, ki a tavarnai iskolát szintén a sajátjából építtette, a Szedliszkén épült díszes állami iskolához pedig 12,000 korona értékű adományokkal járult. A magyarosodás és népnevelés terén sok érdemet szerzett a homonnai járás főszolgabírája, Haraszthy Miklós is, a ki a járás tót- és ruthénajkú lakosainak magyarosodása érdekében fáradhatatlanul működik. A lelkészi karból a magyarosodás apostolaként említhetjük Lehoczky Endre szinnai r. kath., továbbá Szabados Mihály vécsei és Mihalovics Jenő topolyáni gör. kath. lelkészeket.
Nem hagyhatjuk itt említés nélkül gróf Hadik Béla volt főispán működését, a ki nagyszabású kulturpolitikájának programmjában, a vármegye egyéb ügyei között első helyre juttatta a nemzeti irányú népoktatást és e politikai állásfogalásának köszönhető az, hogy a vármegye területén a népnevelés és a magyar szellem térfoglalása, főispánságának ideje alatt olyan hatalmas arányokat öltött, hogy az előmenetel, a múlthoz képest, tizenöt évi haladásnak felel meg.
Az iskolák közül nagy missziót teljesít és a polgári, valamint az iparososztály nemzeti irányú művelődésének előmozdítója: a homonnai felső kereskedelmi és polgári, úgyszintén az ottani műfaragó- és iparostanoncz iskolák. Ezeken kívül jelentékeny része van Homonna város és vidéke megmagyarosításában az ottani róm. kath. elemi és az ezzel kapcsolatos felsőbb leányiskolának is. Ez intézet gróf Andrássy Aladárné áldozatkészsége következtében 1887-ben keletkezett és szerzetesnők vezetik.
Mint örvendetes jelenséget kell itt megemlítenünk, hogy a magyar nemzeti kultura feljlesztésében a vármegye zsidóságának is igen jelentékeny része van, mert az izr. iskolák a legtótabb vidéken is mind magyar tannyelvűek és többen közülök a Gácsországból bevándorolt zsidóság gyermekeit a legfényesebb eredménynyel magyarosítják. Ez iskolák közül, mint legkiválóbbat, megemlítjük itt a homonnait, hol Lengyel Soma igazgató-tanító és a tantestület a magyar nemzeti népoktatásügynek valóban elsőrendű munkásai.
Találkozunk azonban a vármegye felső részében helylyel-közzel elszomorító jelenségekkel is, a mennyiben a homonnai járás gör. kath. papjai között akadnak olyanok, kik elfogultságukban a magyar nyelvnek s vele az általános művelődésnek terjesztését, egyházi szempontból, veszedelmesnek tartják, sőt úgy vélik, hogy a nép felvilágosodottsága és értelmi fejlődése a vallásosság és az erkölcsi élet meglazulását vonja maga után. Ezek azonban elenyésző kisebbségben maradnak azok mellett a hazafias gondolkozású gör. kath. papok mellett, kik maguk is örömmel látják azt, ha a vezetésükre bízott ruthén és tót nép anyanyelvén kívül a magyar állam nyelvét is elsajátítja.
A német elemről kell még valamit megjegyezni, mely statisztikánkban 2.5%-al szerepel, a valóságban azonban e csekély számarány sem állhat fenn. Három község van: Ráska, Herczegfalva és Károlyfalva, melyek sváb telepítvények, de ma már teljesen magyarok. A számszerűleg szereplő németség tehát nem is ezekből kerül ki, hanem a Gács- és Oroszországból bevándorolt zsidóságból, mely nem vallhat be anyanyelvül mást, mint a németet, mert magyarul egyáltalán nem beszél, sőt nagyobb részük tótul sem tud.
