Szőlőterület.
Szőlőterület.
Zemplén vármegye szőlővel beültetett területe, a legutóbbi mezőgazdasági statisztikai kimutatása szerint, 2773 kat. hold volt. Ha azonban figyelembe vesszük az utóbbi évek telepítéseit, valószínűleg a 4000 holdat is meghaladja a vármegye összes szőlőterülete. Noha így a Tisza jobb partján elterülő vármegyék között, a szőlővel beültetett terület nagysága tekintetében, Zemplén vármegye első helyen áll is, a filloxera előtti szőlőterületét még meg sem közelítette. Régibb adataink szerint a körülbelül 5 négyszög mérföldnyi kiterjedésű Tokajhegyaljának 1/5 része volt szőlővel beültetve, vagyis megközelítőleg 10,000 katasztrális hold (1867-ki kimutatás). Valószínű azonban, hogy a régibb kimutatás még a XVIII. század adataira támaszkodva készült, a mikor sokkal terjedelmesebb volt a szőlővel beültetett terület, mint a mult század második felében. Keresztúr, Kisfalud, Bodrog-Zsadány, részben Tolcsva és Bénye határaiban is, több-kevesebb parlagot lehetett már látni, jóval a filloxera-invázió előtt. Azok a parlagok, a hegyaljai bortermelés haszonhajtóságának hanyatlásával lépést tartva keletkeztek, a közgazdasági tudomány azon elméletének megfelelően, hogy a mint a produktivitás a jobb földek mívelése után a rosszabbakét is lehetővé teszi, azonképen a haszon csökkenése a rosszabban szituált területek mívelésének abbanhagyását vonja maga után. Ilyképen a távolabb eső, magasabb, nehezebben hozzáférhető és kevésbbé jó fekvésű szőlők mívelésével felhagytak. Láthatunk parlagokat, a melyekből már kétszáz éves erdő nőtt ki. (Sátoraljaújhely határában a Hajagoson).
A régebben elparlagosodott szőlőkből, az újra telepítés alkalmával sem sokat vettek mívelés alá, miután a talajforgatás költséges volta, a jobbára magasabb fekvésű köves, sőt nem ritkán sziklás, régi parlagok mívelés alá vételétől visszariasztotta a vállalkozókat. Azért láthatni még most is – gyakran igen kitűnő fekvésű – parlagokat teljesen érintetlenül. Az alsó Hegyalján egész hegyláncz látható még, a melynek szőlőmívelésre alkalmas oldalain imitt-amott tűnik föl egy újra telepített szőlő, a minek egyébként oka az is, hogy a jelzett hegyek a nagyobb községektől távolabb esnek, s hogy a sok parlagok tulajdonosai sárosi és szepességi úri emberek, a kik az újabb szőlőkultura változott viszonyai között, a távolból nem igen intézhetik az újra telepítés fárasztó, sok kitartást és tetemes költséget igénylő vállalkozását.
A vázolt okok miatt, a Tokajhegyalja rekonstruált szőlőterülete jóval kisebb mint a filloxera-invázió előtt volt, s miután az illő áron való borértékesítést az olasz bor versenye, kapcsolatban a visszaélésekkel, megnehezítette, a minek a hatása még most is érezhető, a telepítési kedv meglehetősen megcsappant s így nem valószínű, hogy a borvidék teljesen rekonstruáltassék, annál kevésbbé, mert a termelés költsége folytonosan emelkedik s a munkás kéz, a nagymérvű amerikai kivándorlás miatt, egyre kevesbedik.
Meg kell itt említenünk, hogy a rabmunka felhasználásának kísérlete Ujhelyben kitünően bevált s abban, hogy Újhely a szőlőt csaknem 4/5 részben újra telepíthette, a rabmunka volt a legnagyobb tényező. Ezzel a kérdéssel különben más fejezetben bővebben is foglalkozunk.
Vázlatunk keretében reá mutatunk néhány kiválóbb szőlőre s feljegyezzük a nagyobb ültetvényeket.
