Réti sas (Haliaëtus Savign.)
Réti sas (Haliaëtus Savign.)
Az idetartozó alakok nagy, sőt többnyire igen nagy ragadozó madarak, csőrük erős és hosszú, a viaszhártya előtt és alatt fölfelé kissé kiemelkedő, elől az élesen görbülő hegye felé lefelé hajló; csüdjük erőteljes, csak félig tollas; lábuk hatalmas, ujjaik osztottak, hosszú, hegyes és igen hajlott karmokkal; szárnyaik nagy lebegő szárnyak; a harmadik evező hosszabb a többinél és összecsukva rendesen a közepesen hosszú, széles, többé-kevésbbé kerekített fark végét csaknem elérik; tollazatuk meglehetős dús. A fej és tarkó tollai nem nagyon hosszúak, de élesen kihegyesedők. Alapszínezetük többé-kevésbbé feketébe vagy szürkébe játszó barna; a fark rendesen fehér, gyakran a fej is.
A réti sas (Haliaëtus albicilla Linn.)
Réti sas.
A német nyelven „See- vagy Meeeradler”, a dán öre, Európa minden tengerpartján gyakori. Hatalmas, vidékek szerint nagyságra nézve lényegesen, színezetre kevésbbé változékony sas. Hossza 85–95 cm, kiterjesztett szárnymérete 2.5 m. A kiszínezett madár feje, tarkója, torka és felső nyaka világos fakószürkesárga, amely a tollak sötétbarna töve és a sötét szárfoltok révén bizonytalan hosszanti vonalakkal rajzolt; felső háta és köpenye sötét földbarna, minden toll világos fakósárgásszürke szegéllyel és sötétbarna szárfolttal díszített, az alsó hát és alsó oldal szintén egyszínű sötét földbarna, a fark felé kissé sötétebb, az evezők feketebarnák, a tollak szára fehéres, a karevezők világosabb barnák, mint a kézevezők, a kissé kerekített fark tollai végül tiszta fehérek.
A réti sas elterjedési területe majdnem egybeesik a szirti saséval. A hatalmas madár egész Európát lakja. Ezenkívül Kis-Ázisában, Egyiptomban és egész Szibériában található.
A réti sas – rétibese, csonttörő réti sas, tavi sas – Magyarországon a rohamosan pusztuló madárfajok közé tartozik. Hajdanában a Duna-Tisza-Dráva-Száva árterületei, szigetei, partmenti erdeiben és ligeteiben, a Hanságban, a nagyobb mocsarakban, úgymint a Sárrétekben, Ecsedi lápon stb. elég gyakori fészkelő volt. Egyrészt a kíméletlen üldözés, másrészt a régi fézskelőterületeknek mívelés alá való fogása következtében állománya ma már lényegéesen megcsappant s csak imitt-amott fézskelnek egyes kíméletben részesülő párok. Igen gyakori volt a bellyei uradalom területén. Hogy ott jelenleg milyen az állomány, arról nincs tudomásunk. Jelenleg a legnagyobb létszámban Frigyes főherceg sátorhelyi uradalmának területén, a Mohács vidékén levő erdőkben fordul elő, ahol zavartalanul költhetnek, mert teljes kíméletben részesülnek. Egyelőre ez az utolsó menhelyük. Itt még több pár fészkel, míg a szomszédos kalocsai érsekség és báttaszéki vallásalapítványi uradalom erdeiben, ahol szintén védelemben részesülnek, talán csak egy-egy pár tanyázik, az se minden esztendőben. Régente Erdélyben is fészkelt. A Retyezáton a Zenoga-tó mellett 2100 méter magasságban is észlelték.
A régi tudósítások nagyon érdekes adatokat őriztek meg a réti sas magyarországi fészkeléséről. A Sárrétekben, általában a mocsarakban és turjányokban a puszta földön fészkeltek, így pl. a Kisbalatonon is. A régi világ pákászai valósággal vámszedői voltak a réti sasoknak. Ha a mocsarakban ráakadtak egy-egy fészekre, akkor megvárták, amíg a fiókák már elég nagyok voltak, akkor lecövekelték őket, hogy el ne tudjanak repülni s aztán napról-napra elmentek a fészekhez, hogy a szülők által túlságos bőven ellátott fiókák elől elszedjék a halakat és egyéb pecsenyének való állatokat.
A réti sas nálunk állandó madár, amely csak a közelebbi környékre szokott elkóborolni. Elsősorban a fiókák azok, amelyek repülés után szétszélednek a megfelelő táplálkozási területekre. Így a bellyei uradalom területén Majerszky által gyűrűzött réti sas-fiókák közül kettő még ugyanannak az ősznek a folyamán az Aldunai Rétben, Banovcén és Ozorán került kézre, körülbelül 150 kilométernyire Bellyétől.
A nálunk átvonuló vagy téli vendég réti sasok fő gyülekezési helye a Hortobágy, ahol egyidejűleg néha tíznél is több példány sereglik össze vadlúd-falkák nyomában. A sebesült, vagy lövés után kimult vadludak itt túlnyomóan a réti sasok zsákmányaivá lesznek.
Gazdasági jelentősége csekély száma miatt nem lényeges, de helyi kártételeivel határozottan maga ellen hangolhatja a vadászköröket. Kétségtelenül nagyfokú önmérséklet és belátás kell hozzá, hogy gondozott vadászterületen elnézzék kártételeit a fészkelés és fióka-nevelés ideje alatt, de aki nemcsak anyagi, hanem esztétikai értékek iránt is fogékeny, az megvédelmezi a réti sasok utolsó mohikánjait.
A szalagos sas (Haliaëtus leucoryphus Pall.)
A réti sas rokona, amely farkrajzolatától kapta nevét. A mi réti sasunkat az aralo-káspi steppék vidékén helyettesíti, továbbá a felső Irtysnél és valószínűleg egész déli Turkesztánban, mivel Eversmann buchariai utazásakor találkozott vele. Mivel e madár Európában is nevezetesen az alsó Volgánál, a Krimben és Bulgáriában előfordul, e helyen említést érdemel. Csekélyebb nagysága, sötétbarna és világosbarna alsóteste, fakó rozsdabarna feje és tarkója, vöröses izabellasárga torka és felsőnyaka és fehér, végén széles fekete szalagú farka különböztetik meg.
A fehérfejű réti sas (Haliaëtus leucocephalus Linn.)
Ezt az északamerikai fajt is meg kell említeni, nemcsak azért, mivel az európai fajt nyugaton helyettesíti, hanem azért is, mert ismételten elrepült Európába, sőt Németország belsejében, Thüringiában is elejtették már. Valamivel kisebb a réti sasnál. Az öreg madár törzsének tollazata nagyon egyneműen sötétbarna, minden egyes toll világosabb szegéllyel; ellenben feje, felső nyaka és farka vakítóan fehérek, az evezők feketék, a szem, viaszhártya, csőr és lábak kissé világosabb színűek, mint európai rokonáé.
Az óriás réti sas (Haliaëtus pelagicus Pall.)
Pompás ragadozómadár, a nemzetség legnagyobb faja. Színe feketebarna, de öregkorban vállai, gatyája és farka fehérek; csőre és lábai sárgák. Hazája Kelet-Szibéria, Kórea, Kína és Japán.
