VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Ajnácskő. 1411-ben a Szécsényieké; 1424-ben már királyi vár. 1438-ban – mint a Szécsényiekkel egy ágból való, nótázott Salgai Miklós birtokát a Pálócziaknak adta zálogba. majd a következő évben (jun. 15.) örök adományúl Albert király. Ezóta állandóan e család kezén maradt. – Castellanus de Anyaskw. (1344: Kubinyi, II. 133.) Castrum Aynaskew. Aynaskw. Aynachkw. (1411: Dl. 9845; 1424: Dl. 11560; 1435: Fejér. X. 7. 680., 1438: Dl. 24728; 1439: Dl. 13441; 1442: Dl. 13692; 1446: Dl. 13190; 1450. 1459: Lelesz 62. 1. és 70. 5., 1451: Dl. 14474. Fejér egy jegyzete szerint (Wagner egy jegyzete után) 1435-ben berzeviczi Pohárnok Istvánnak adta (bizonyára csak zálogban) Borbála királyné. Ekkor Nógrádhoz számítják. 1427-ben Ajnácskőalja és környéke – az adólajstrom szerint. – csakugyan a királyné birtoka. A Salgai István nótázásának tehát még előbb kellett történnie. Sőt még 1424-néI is előbb, mert már ekkor a király mondja magáénak, Bene várával együtt, mely előbb szintén Salgai-Szécsényi birtok volt. 1438-ban és 1439-ben Ajnácskőhöz tartoznak: Ajnácskő. Kerek-Gede, Csomafalva vagy Csomatelke, Majom, Hegymeg, Szelcze, Cserencsény, Alsó- és Felső-Pokorágy gömörmegyei, nyolcz kishontmegyei (Rimabánya, Lehota, Brezó, Tiszolcz, Hilistye(?), Likérfalva, Klenócz, Rimolcza) és két mai nógrádmegyei (Szvinyebánya és Zelene), de akkor szintén vagy Gömör- vagy (Kis-) Honthoz számított helység, részben vagy egészen.
Balogvár a Balog-nemből való Szécsieké, kiktől a csehek elfoglalták 1459-ben. Hogy ezektől 1459-ben a király vezére: Rozgonyi Sebestyén visszavette. 12000 forintnyi költsége fejében az ő kezén maradt. Tartozékai egyes részeit azonban 1481-ben és 1498-ban Szécs várossal együtt s 1500-ban magát a várat is ismét a Szécsiek (Rimaszécsiek) birtokában találjuk. De bírták a Rozgonyiak is. 1493-ban és előbb a néhai Rozgonyi László leányai, s még előbb maga Rozgonyi László. – Balogh. Balog. I. Károly idejében is állt már. (1323: Századok. 1869. 610., 1360: Körmendi llt. Alm. II. lad. 4. Nr. 68., V. ö. 1460: Dl. 15508. és 15518.) Balozuar. (Bonfini. Decad. 529.) Castrum Baloghwara. (1500: Jászó. fasc. 23. n. 32.) Hozzátartoztak 1460-ban: Szécs m.-város, Dobócza, Szutor, Tihany, Bakt, Peszéte, a két Tamási (részei); Hács, Izsép, Ujfalu, Czakófalva, Ivánfalva, Balog, Jakóháza, Meleghegy és Váralja; továbbá Perjése, Budikfalva, Szelistye, Hrusova, Dobrapataka, Rónapataka és Kőbánya (részei). V. ö. 1481-hez: Körmendi llt. Alm. II. lad. 4. Nr. 52., és 1493-hoz: Dl. 19936.)
Berzéte. Castrum Berzethe. (1327: Anjouk. okmt. II. 273.. 1341: U. o. IV. 94., 1352: U. o. V. 587., 1416: 10481; 1483: Muz. llt.. 1489: Jászó statut. M. fasc. 2. n. 42.) A XV. sz.-ban a Gömöriek vagy pelsőczi Bebekek (tán közösen), az előbbiek kihaltával a Bebekek bírhatták. 1489-ben márkusfalvi Máriássy Istvánt iktatják e vár, valamint Berzéte, Rudna és Kőrös helységek birtokába, (mint az oklevél-kivonat mondja, mert eredetijét nem láthattam) e család és a pelsőczi Bebekek ősei közt létrejött csere révén. (A Máriássyak csakugyan egy törzsből valók a Gömöriekkel. L. ott.)
Derenk (Derednek) vár, és Derenesény erősség. – a Derencsényieké. Derenk várát: «castrum Derednek» alakban 1413-ban látjuk föltűnni, egy Váralja nevű helységgel együtt. 1450-ben, mikor a Derencsényiek birtokait ujra fölsorolják, Derenk várát már nem említik többé, hanem csak Derenkalja nevű falut. Azonban ezért még fönnállhatott a vár s kétségkivűl ezt kell értenünk az alatt a «Drenchr» alatt, melyet Bonfini szerint Mátyás király 1460-ban a csehektől elfoglalt. – Ma a Lipócz, Szilistye, Ispánmező és Ujvásár közt fekvő derenki várrom őrzi emlékét. (1413: Dl. 9489; 1450: Dl. 14377., Bonfini i. h. 529. I.) – A derencsényi erősséget szintén 1434-ban ismerjük meg először, mint,: «Derenchen unaum quodam castello ligneo ibidem exstructo» birtokot. Bonfini szerint ezt (castellum temporarium in valle Derechen) Giskra építette, s a kormányzó 1451-ben foglalta el a csehektől. Később, 1466-ban a Kállaiak azt állították, hogy magok e Derencsényiek rakatták, a mit, ha igaz, úgy kell értenünk, hogy az 1451. évi ostrom után ujraépítették. A Kállaiak szerint szintén: castellum Derenchen. (Bonfini, i. h. 478. l. és Kállay llt. az 1466. évhez.)
Gede, a Jolsvai (Ilsvai) és a serkei (gedei) Lorántfiak, a Jolsvaiak kihaltával (1427–1435.) pedig csak a Lorántfiak birtoka. A XV. század közepén sok viszontagságot élt át. – Castrum Gedee. Gewde. Gedew sat. 1421: Dl. 11055; 1427: Dl. 11949; 1439: Dl. 13287: 1439: Dl. 13371; 1441: Dl. 13637; 1466: Dl. 16443; 1494: Száz. 1876. 85. 1.) Castellum Gewde. (1466 Kállay llt.) 1421-ben a Lorántfiak tiltakoznak e várnak Jolsvai György által leendő elzálogosítása ellen. 1427-ben még élt Jolsvai György, más jószágait (Jolsva vár) azonban már 1435. előtt elzálogosította Zsigmond király, tehát halála ez időtájt történhetett. Gedét úgy látszik a Lorántfiak örökölték. Mert csupán 1427-ben olvassuk, hogy a király Gedét és Jolsvát (!) el akarja zálogosítani, a mi ellen a Feledi, Dezsőfi és Lorándfi egész rokonság tiltakozott. Lehet, hogy Jolsvai György már ekkor nem élt, s Zsigmond király már ekkor zálogosította el Jolsvát a Bebekeknek. (L. ott.) Gedét azonban nem idegenítette el; legalább némely tartozékainak a Lorántfiakra szálltáról biztos hírünk van. Lengyelek elfoglalták; 1439-ben a Marczaliaknak és gersei Petőknek adományozta a király; 1441-ben a Pálócziak és gúti Országh Mihály, 1466-ban ezdegei Besenyő Pál után a Tornaiak tartanak hozzá – zálog czimen – jogot.
Gömör régi, a XIV. század végén királyi vár, a hussziták benlaktakor ismét szerephez jut. 1459–60-ban ragadja vissza tőlük a király. – Castrum Gumuriense. (1389: Dl. 7487; 1392: Dl. 7803.) Ghemerum. (Bonfini i. m. 529.) Bonfini azonban nem tűnteti ki határozottan, a vár (a hegyen) vagy a megerősített város értendő-e.
Jolsva, a Jolsvaiaké vagyis Ilsvaiaké, kiknek (1427–1435.) kihaltával zálogban a pelsőczi Bebekek és Perényiek birtokába kerűlt. – Castrum Ilswa. (1421 Dl. 11055; 1435: Dl. 12770; 1438: Dl. 13248; 1439: Dl. 13323. és 13334.) Op. Jolswa cum loco castri ibidem habito. (1453: Dl. 14627. és 14628; 1454: Jászó. Stat. P. fasc. 3. n. 57.) Castellum Elwswa. (1461: Dl. 15589.) 1421-ben tiltakoznak a Lorántfiak, hogy a Jolsvaiak (György) a pelsőczi Bebekeknek elzálogosíthassák. 1435-ben azonban már ki is kerűl a Bebekek kezéből, hová egyebekkel (Fülek) együtt a királytól 7707 forintban jutott. (Előbb 5707 forintban a királyné kezén volt.) Ez idő alatt tehát a várnak ura fogyott. 1435-ben a Perényiek még 3300 forintot kölcsönözvén a királynak, ők kapták zálogba (szintén Fülekkel együtt). De 3 év mulva (1438.) Erzsébet királyné azt állítja, hogy ez uradalmak eddig 6000 forintban a Pelsőcziek (Bebekek) kezén voltak ugyan, de most ez összeg és ujabb 6007 forint fejében a Perényieknek kötötte le azokat, t. i. Jánosnak – élete tartamára. Őt aztán 1439-ben be is igtatták a zálogos birtokba, miután előbb a Bebekeket annak élvezetétől eltiltották. 1453-ban V. László uj adományként (jus regium) mint urafogyott vagyont (néhai Jolsvai Györgyét) adja ugyan Perényi Jánosnak (Füleket már nem említik), de megjegyzi, hogy ez idő szerint a Bebekek tartják kezükön. A vár ekkor már csak «várhely», azaz rom. – 1461-ben megint «castellum» ugyan, de a Bebekek és nem a Perényiek kezén; bár utóbbiakat annak birtokába zálog czímen már 1454-ben beigtatták. 1466-ban még folyt a küzdelem a két család közt az uradalom fölött, melynek most már Jolsva város a feje, de 1469-ben e birtoktest egyik főhelye Murány – s bizonyára többi része is – még mindig a Bebekeket uralja. S ugy látszik huzamosabb ideig nem is bírták a Perényiek, legalább 1454. évi nagy birtoklevelök hallgat róla. – Hozzátartoztak Jolsva városon kivűl – 1435-ben, 1438-ban és 1453-ban Nagy-Rőcze, Hosszurét, Husnoró, Lubenyik, Kis-Jolsva, Tapolcza, Süvete, Perlasz, Monyóréte, Monyorós, Murány, Kis-Rőcze, Kerekrét, Lehota és Sarló helységek. Ezeken kivűl 1427-ben még Rester falu (része) tartozik a Jolsvaiak birtokához. (Kútfőket l. Jolsva város a.)
Kapla. Castrum Kappla. (1449: Muz. llt.) Csak, ez egy ízben fordúl elő, mint a serkei Lorántfiak birtoka. Azelőtt bizonyára az ezekkel rokon, kihalt, hírneves Kaplai családé volt. Serke határában feküdt. (Haz. okmt. VII. 205.)
Kövi. Lásd: Rákos vár a.
Krasznahorka, a Csetnekiek, majd főleg a Bebekek s általok a Szapolyaiak birtoka. Castrum Kraznahorka. (1341: Anjouk. okmt. IV. 94., 1352: U. o. V. 587.) C. Craznahorka. (1426: Dl. 11826; 1433: Muz, llt., 1471: Dl. 17243.) Castrum. Kraznahora. (1472: Dl. 17374.) Úgy látszik 1470-ben a Csetnekieknek mint Rákosban. e várban is volt valami részük vagy igényük. (Lásd a XIV. sz.-ra nézve a pelsőczi Bebekek, a többire nézve Rákos vár a.)
Murány. 1469-ben a pelsőczi Bebek, 1499-ben pedig Szapolyai István kezén találjuk. – Castrum Mwran. (1271: Árpk. új okmt. VIII. 334.) Fortalicium Mvran. (1461: Wagner, Analecta. Scep. I. 85., 1469: Dl. 16807.) Castrum Muran. (1499: Dl. 20867.) Maga a helység – előbb – Jolsva várához tartozott (l. ott) s az 1427. évi adólajstromban föltűnő «Murányalja» nevezet szintén a helység fölött emelkedő várat jelez, melyet a csehek legalább romokban – mint várhelyet – találhattak. mikor itteni erősségüket fölépítették. (L. Rozsnyó a.)
Rákos vagy máskép Kövi vára, a pelsóczi Bebek és Csetneki családoké. Castrum Kwi. Locus castri in poss. Kwy. (1367: Dl. 5523. és 5599.) Castrum Kewy. (1437: Dl. 13034.) Castrum Rakos. Rakoswar. (1461: Dl. 15589; 1465: Dl. 16278; 1472: Dl. 17374.) Castrum Kewy al. nom. Rakos. (1470: Dl. 16970., V. ö. 1469: Dl. 16947; 1470: Dl. 17054.) Rákos és Kövi falvak közel egymáshoz ma is megvannak Jolsva vidékén. – A XIV. sz.-ban e vár még közös birtoka a két családnak; 1437-ben azonban már azon panaszkodnak a Csetnekiek, hogy a Bebekek egészen a magok kezén tartják; 1465-ben pedig az ellen tiltakoznak, hogy a Bebekek e várra és Krasznahorkára nézve a Szapolyaiakkal kölcsönös öröklési szerződésre lépjenek, (Imre neje Orsolya, Bebek-leány volt), minthogy e váraknak a Csetnekiekre mint vérrokonokra kell szállniok a pelsőczi Bebek család magszakadása esetén; 1470-ben pedig, hogy a Bebekek e várakban bírt részüket a Szapolyaiaknak elzálogosítsák. Ama szerződés azonban létrejött, s a Szapolyaiak – feltételesen – az összes Bebek-féle birtokokat felkérték 1469. táján a királytól s 1470-ben e várakból indulnak ki a Bebekek és Szapolyaiak emberei a Csetnekiek elleni támadásra s ide térnek vissza a zsákmánynyal.
Rozsnyó, melyet a csehek építettek. – Praesidium (Bohemorum) ad Rosnauum. (Bonfini, i. h. 478.) Castellum Rosno – irja V. László király 1456-ban. (Dl. 15069.) 1454-ben Komorovszki Péter liptó- és árvamegyei ispán kötelezi magát, hogy e várat Olcsva, Murány, Szárdvár, Brezó és Ozdin általok emelt vagy épített várakkal (castra et fortalicia …) együtt Rozgonyi Ozsvát felső-magyarországi kapitány kezébe átadja. (Dl. 15307.) A város maga különben az esztergomi érseké volt.
Sajó a csehek vára, melyet 1459-ben ragadtak ki kezökből a király vezérei. – Sajou castellum. (Bonfini, i. h. 529.) Úgy látszik a Dobsinától dny. eső mai Sajó falu m. emelkedett.
Serke. A Lorántfiaké. – Fortalicium Serke. (1450: Dl. 14349; 1460: Dl. 15496.) Castellum Serke. (1475: Dl. 17686.) Castrum Serke. (1494: Századok. 1876. 85.) György gömörmegyei főispán kezén volt, midőn Giskra 1443-ban megvívta. Mátyás király 1460-ban foglalta vissza. Bonfini ez alkalommal «Zyrchiethum»-ra torzítja. (529.)
Szécs (Rima-Szécs), melyet a király 1460-ban foglalt el a csehektől. – Zeechum. (1460: Bonfini, i. h. 529.) Caslellum Zeech. (1499: Körmendi llt. Alm. I. lad. 5. No. 43.)
Összesen: 16 vár.
