KÜLSŐ-SZOLNOKMEGYE.
KÜLSŐ-SZOLNOKMEGYE.
E néven csak a XV. században a huszas évek végén kezdik nevezni. Az előtt egyszerűen Szolnokmegye nevet viselt.*
Pesty. Eltűnt m. I. 100. sat., Századok. 1872. 453. – V. ö. 1380: Acta post Advoc. 82–30 , 1420: Jászó. scr. B. Nro 17., 1439: Dl. 13298.
Hevesmegyével, a jászsággal, Pest, Csongrád és Békés megyékkel s a kúnsággal volt határos.*
L. részletesebben e terűleteknél.
Csongrád felé Istvánháza, Tisza-Sas, Tisza-Ugh mint külsőszolnokmegyei helységek jelölik határát, a Tisza másik oldalán pedig Alpár és Szent-Lőrincz ingadozó vidéke. Békésmegye és a kún terület közé: Mező-Tur, Tur-Pásztó; Náta, Kaba és Ecseg által messze beékelődött. E vidéket különben részben olykor Hevesmegyéhez számították.
Adó alá eső házhelye 2500 körül volt a század végén.* Főleg közép és kis-nemesség lakta, melynek sorából a Vértesiek, Jeneiek és Vezsenyiek válnak ki jelentékenyebb birtokkal. Utóbbi családnak a Tisza mentén Abonytól Tisza-Sasig lenyúló, 11 faluból álló terjedelmes uradalmát a 70-es években Kinizsi Pál kapta a királytól.
1494-ben 2350. 1495-ben 2553 forint adót vetettek ki e megyére. (Engel. i. m. 130.)
Előkelőbb családok a városokba fészkelődtek be. Mint Brankovics és a Hunyadiak, majd a Kállaiak és Parlagiak Tur és Varsány, – a Pálócziak Szolnok és Fejéregyház, – a SzapoIyaiak pedig Kengyel m.-város birtokába.
Egyháziak közűl az egri püspöknek voltak Túrkeve, a duna-földvári apátnak Tisza-Földvár, – a titeli prépostságnak
Alpár és Várkony, – a váradi püspöknek Túrpásztó; – a szentlőrinczi (Buda m.) pálosoknak Kenderes és Ecseg, – a sági konventnek Szolnok, – és végűl a garam-szent-benedeki konventnek Tenyő körűl kisebb-nagyobb birtokaik.
){kind=link}