BÉKÉSMEGYE.
BÉKÉSMEGYE.
Mocsaras, nádas, halban és vízi szárnyasokban bővőlködő síkon terűlt el.* Határai itt-ott a XV. század folyamán gyakorta ingadoznak. Maga Gyula város inkább Zarándmegyéhez tartozott, de – úgy látszik részei – kivált a 80-as években Békésmegyéhez is. Söt tőle ény. felé Alabián, Gyürkehely, Fövenyes, Kígyós, Kerekegyháza szintén Zarándba sorozandók. Csaba tehát határszéli falu lehetett ekkor. Innen dny. felé Apácza, Földvár és vidéke Csanádba hajlik át; nyugatra Orosháza s ettől ény. Szente-tornya (kis ideig Donát-tornya is), Királyság, Veresegyháza, Szent-András azonban már békésmegyei helységeknek tekinthetők. Öcsödtől keletre Fehéregyháza és Halász-telek olykor Külső-Szolnokban merűlnek föl, Decse és (északra) Sima azonban már állandó tartozékai a megyének. – Innen kezdve legingatabb a határ a szemközt (keletre) fekvő Vésztőig hoszszas ívben terjedő vonalon. Mert Csejt és Csuda-Balla hol Békés-, hol Külső-Szolnokmegyéhez tartoznak, Ecség pedig ezeken kívül olykor még Heveshez is. Ványa meg az egész korszakban utóbbinak enclave-ja, a szomszédos Kér-szigettel együtt. Észak felé Bucsa és Ösveny hívebbek Békésmegyéhez; de már Sáp Szabolcshoz; Szerep Biharhoz, Gatály és Bajon pedig hol Szabolcshoz, hol Biharhoz csatlakozik. Rábé (tán Szt.-Miklós is) állandóbban megmaradnak Békésmegyében; Cséf és Balkány kétes, de inkább Biharhoz húz, ellenben Gyarmat, Csökmő, Torda, Csolt, (kissé kelet felé egy ízben az inkább biharmegyei Iráz is,) Méhes, Bél-Megyer, Deter, Doboz, Ölyved, Ajtós mint állandóbb békésmegyei helységek mutatják a határt lefelé egészen Gyuláig, a hol pl. (a mai békésmegyei) Vári már zarándi földön terült el.
Az északkeleti vidékén: Füzes-Gyarmat mellett elterűlt – ma már lecsapolt – Sárréte 1480-ban mint «aqua Naghsaar alio nomine Sar Rethe» merűl föl Külső-Harang határjárásakor. (Nadányi cs. llt. fasc. 24.)
E tájék, Gyula várával élén, két megyébe terjedő hatalmas sík-vidéknek s főleg a XV. század második felében magának Békésmegyének is központjáúl tekinthető. Két hatalmas családot uralt: a gerlai Ábrahámfiakat és a Marótiakat. Utóbbiak után, mikor családjok 1476-ban kihal, a király és fia következnek.
Az Ábrahámfiak Csabától kiindulva, ény. felé a mai Murvahely (Murol helység) pusztán keresztűl Körös-Tarcsa, innen át Vésztő, aztán innen le délnek Megyer és Gerla (ma puszta) és ismét Csaba vidékéig s ugyaninnen nyugot felé Sopronig és Csorvásig s dny.- d. felé a zarándmegyei határon is mintegy 24 falunak, – a Marótiak pedig: Doboz, Békés, Berény, s ezenkívül bár kisebb részben Szarvas és Szeghalom vidékén is, mintegy 16 városnak vagy falunak földesurai.
A Hunyadiak (János vagy özvegye, fia és unokája) a Marótiféle urafogyott birodalmon kívül a megye délnyugoti határvidékén Szent-Andrástól az Orosháza melletti Földvárig (ma puszta), időnkint mintegy 8 faluban és 12 pusztán birtokosok e megyében.
Még a Nadányiaknak vannak terjedelmesebb jószágaik, mintegy 14 falu vagy puszta a megye ék. sarkában Körös-Ladány és Gyarmat, valamint a Bajoniaknak is (5 falu és 3 puszta) Bajon vidékén.
Ugyane tájakra, Szeghalom környékére átérnek a Csákiak biharmegyei uradalmai is. Odább nyugat felé a Simaiak jószágai (3 helység és 5 puszta), ezekhez pedig Gyománál a Neczpáliak és iktári Bethlenek birtokai csatlakoznak.
Az egyháziak közűl északon a szent-lőrinczi pálosok (CsudaBalla), a váradi püspök és káptalan (Bajon és Szeghalom), délen az egri káptalan (1446-ig), nyugoton (Csabacsűd stb.) pedig a nyul-szigeti apáczák nagyobbacska birtokoknak urai.
){kind=link}