VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Baglyas. Castrum Baglas. (1324: Fejér. VIII. 2. 504.) Poss. Bogloskw. Locus castri Bogloskw. (1327: Anjouk. okmt. II. 290.) Castrum Boglyas. (1341: Fejér. VIII. 4. 502.) Romjai Baglyasalja helység közelében porladoznak. A XV. században nem emlegetik, s maga a helység is Somoskő várához tartozott.
Buják. 1386-ban Mária királynőtől (majd 1393-ban Zsigmond királytól is) a Garaiak kapják. 1424-ben Zsigmond király nejének (Cillei) Borbála királynénak, Albert király pedig Bátori Istvánnak adományozza. A Bátoriak bírják 1474-ben és 1499-ben is. – Castrum Buyak. (1386., 1393: Dl. 7196., 1424: Magy. Tört. Tár. XII 279–283., 1439: Dl. 13403., 1454: Kállay llt., 1474 Dl. 17526., 17527., 1499: Dl. 20817., V. ö. Budai. Polg. Lexic. I. 159.) 1439-ben hozzátartoznak Buják, Szirák, Héhalom, Tarcsa, Palotás-Hatvan, Henyel. Bér, Kér, Csóri és Bokor helységek Nógrád-, Bódogfalva vagy Bódogasszony-Hatvana Pest-, és Nándor részei Nógrád-megyéből.
Csővár. 1448-ban állítólag a Ráskaiak kezén volt. Az 1460-ik év előtt szadai Reichel Sebold (cseh zsoldosokkal), 1461-ben pedig Csövi Miklós garázdálkodott e várból a vidéken. Maga Cső vagy Csővár falu azonban a váczi püspök birtokai közt szerepel. – Fortalicium Chew. (1460: Dl. 15531.) Castrum Chew. (1461: Dl. 31762. 1448-ra nézve: Korabinsky)
Divén. A Losonczi családé, melynek tagjai, a két László és Zsigmond (Dezső bán fiai) hűtlenségbe esvén, a vár tartozékaiban birt részüket gúti Országh Mihály nádor kapta 1467-ben. 1473-ban pedig Losonczi Mihály is elösmeri, hogy bűnei miatt a király «másnak» adta birtokait s ő is átengedi azokat nádasdi Ongor Jánosnak, ki ez évben már rendes birtokai közt sorolja föl, midőn Szobi Mihálylyal kölcsönös örökösödési szerződést köt. Az Ongoroké 1502-ben is. – Castrum Dyuen. (1393: Dl. 7898.) Castrum Dywyn. (1467–69: 16585., 16805.) Castrum Dewen. (1473: Kolosmon. prot.) Castrum Dywen. (1473. 1502: Kolosmon. prot. «Extraxit.» 173.) Az 1469. évi beigtatáskor (gúti Országh Mihály részére) ellentmondtak Bussa helységben a gyarmati Balassák s az összes birtokokra nézve Losonczi (Dezsőfi) János és fia Mihály. (Ellentmondásukat azonban nem vették figyelembe.) Úgy látszik 1473-ban ez a (néhai János fia) Mihály beszél. – 1467-ben a várhoz tartoznak Bukován, Gergelyfalva, Kotmanlehota, Losoncz, Bussa, Terbeléd, Bolyk, Tosoncza, Tamási, Petrocsány, Udornya, Vámoslalu, Váralja (Divén) Polichna, (Lónya-)Bánya, Buda-Lehota és Dobrocsa; 1473-ban még Toman-Lehota és Kis-Petrocsány, 1502-ben Bussa, Sztravisia (?) és Fürész is. Ugyancsak 1473-ban a Losoncziak birtokai a távolabb eső Ujlak, Kalapács, Kürt, Zobor és Ujfalu, melyeket tán nem is számítottak Divén várához; valamint még korábban – 1393-ban – Tolmács, Berény, Rétiság, Szomolya, Dályó, Rodnok, s a kétségtelenűl Divén várához (vagy Losonczhoz) számított Bedeháza, Szinnabánya, Brtolehotája (Buda-Lehota ?) és Stok-Lehotája is.
Ecseg. Castrum Echeg cum quatuor poss. circa id. castrum existentibus. (1324: Anjouk. okmt. II. 115, 1347: Fejér. IX. 2. 209.) Ily nevű helységet találunk ma – fölötte régi várrommal – Sziráktól ék. s bizonyára ezt kell értenünk. E helység azonban a XV. sz.-ban – mint a Szécsényiek s birtokutódaik tulajdona – Hollókő várához tartozott s így maga a vár aligha létezett. (L. Szécsényiek a.)
Fejérkő. Possessio Samsonhaza cum loco castri Feyerkw. (1409: Kapy cs. llt. E. fasc. 1. n. 2., 1410: U. o. K. fasc. 11. n. 3., 1424: Magy. Tört. Tár. XII. 279.) Sampsonhaza simulcum loco castri Feyerkw dicti. (1472: Forgách llt. – Lásd a birtokosok közt, a királyné és Tariak a.) Tehát inkább csak várhely vagy rom volt.
Fülek. 1385-ben királyi vár. 1435-ben egyéb jószágokkal együtt zálogban – a pelsőczi Bebekek kezéből – a Perényieknek adja Zsigmond király, 1438-ban pedig Erzsébet királyné. A Perényiek bírták 1454-ben és 1483-ban is. – Castrum Phylek. (1384., 1385: Dl. 7086.) Castrum Fylek. (1435: Dl. 12770; 1438: Dl. 13248; 1439: Dl. 13414; 1454: Dl. 24541; 1483: Huny. kora. XII. 252.) 1435–1454. közt hozzá tartoznak Fülek város, Alsó- és Felső-Rátka, Bábafalva, Bolgárom, Láz, Kovácsi, Nyitra, Bozita, Sávoly, Uhorszka, Garáb, Hradistye, Brezó és Lehota nógrádmegyei (és némely gömörmegyei Guszona, Bucsony, Balogfalva, Bődfalva) helységek. (V. ö. Jolsva vára alatt, Gömörmegyében és Egyeg falu a.)
Gács. A csehek erőssége 1451-ben. Praesidium Giscrae in monte Galchure. (Bonfini. Dec. 478.)
Galsa. A Losoncziaké. – Castrum Galsa. (1469: Dl. 16805.) Ez időben Istváné és Lászlóé, néhai Albert fiaié.
Hollókő. A Szécsényi, később a Losonczi és gúti Országh családoké. – Castrum Holoukw. Hollokw. Hollokew. (1313: Fejér VIII. 1. 489., 1327: Anjouk. okmt. II. 286., 1456: Dl. 15105; 1481: Forgách llt., sat. Részletek és idézetek csoportosítva a Szécsényiek a.)
Jenő. 1456-ban Újlaki Miklós 2200 forinton váltotta ki a csehek (Axamit) kezéből s ez összegért (zálog-) birtokosának lévai Cseh Lászlónak kezébe vissza is bocsátotta. – Fortalicium Jenew. (1456: Dl. 15075; 1458: Forgách llt.) Castrum sive fortalicium super poss. Jenyew erectum. (1460: Dl. 15467.) Jenő falut Zsigmond király 1437-ben adta zálogba lévai Cseh Péternek, s ez okon magának a várnak zálogi minőségét 1460-ban is kitüntetik. (Lásd lévai Cseh cs. a.)
Kékkő. A gyarmati Balassáké (Balázsfiaké). – Castrum Keykkw. (1290: Knauz. Monum. II. 260.) Castrum Kekkew. (1446: Dl. 13980.) Szécsénytől ény. találjuk ma a hasonló nevű várost, fölötte a régi várral.
Nógrád. Melyet már a XIII. sz.-ban sűrűn emlegetnek. A váczi püspöké volt, kik közűl Bátori Miklós Mátyás király idejében egy traui építőmesterrel megújíttatá. – Castrum Nougrad. (Anonymus, Schwandtnernél. 33. fej.) C. Nevgrad. (1216: Árpádk. uj okmt. XI. 139.) Castrum Novigrad. (1229: Fejér. III. 2. 194.) Castrum Neogradiense. (1246: U. o. IV. 1. 408.) C. Neugrad. (1248: U. o. IV. 2. 14.) V. ö. Istvánffy. Hist. Hung. XXVIII. 381.
Ozdin. A csehektől a király 1460-ban foglalta el. Különben úgy látszik a kálnai Etthre családé volt. – Vsdin, praesidium. (Bonfini, Decades. 529.) Castrum (vel fortalicium) Osdyn. (1454: Dl. 15307.) E vár nevét rendszerint hibásan szokták Osgyánra értelmezni. Romjai ma is láthatók Ozdin falu m., Divéntől k.-é. (Mocsáry, Nógrádm. I. 187., III. 255., IV. 24.)
Salgó. 1411-ben a Szécsényieké, de már l454–56-ban a lévai Cseh Péter özvegye és fia László pörlekednek rajta. Mátyás király 1460-ban foglalta vissza a csehektől. – Castrum Salgov. (1:341: Fejér VIII. 4., 501.) (Castrum Salgo. (1411: Dl. 9845; 1481: Huny. kora. XII. 195., 196.) Salgon. (1460: Bonfini, Decad. 529.)
Somoskő. A Szécsényi, később a Losonczi és gúti Országh családoké. – Castrum Somoskew, Somoskw. (1323: Anjouk. okmt. II. 65., 1462: Dl. 15784; 1484: Dl. 18931. sat. Részletek és idézetek csoportosítva a Szécsényiek a.)
Szanda. E vár a XIV. század végétől a XV-ik végeig gyakran urat cserélt. 1387-ben a Csetnekiek kapják Zsigmond királytól, 1424-ben pedig már Borbála királyné. 1439-ben Albert király – elvévén Borbála királynétól – nejének, Erzsébet királynénak adományozza. Úgy látszik utóbbi zálogosította el aztán Farkas László budai polgárnak, majd tőle elvévén, a zálog-összeg kifizetésének kötelezettsége mellett Zágorhidi Demeternek adományozá. I. Ulászló azonban 1440-ben a Rozgonyiaknak és nánai Kompoltiaknak adta s bár őket 1441-ben be is igtatják e vár birtokába, 1444-ben a Rozgonyiak már egyedűl a magok számára kívánják a statutiót. 1465-ben pedig a Lábatlaniak adják el az esztergomi érseknek és egyháznak. (3000 forintért.) Ennek daczára 1466-ban a király parancsára Kollár Pétert igtatják abba zálog czímen. 1474-ben és 1490-ben már a Bátoriak bírják; 1504-ben pedig a zágorhidi Tárnok-család (Demeter utódai) pörölnek miatta az esztergomi érsekkel. – Castellanus de Zonda. (1301., 1347: Fejér. IX. 1., 509.) Castrum Zonda. (1387: Dl. 7318; 1424: Magy. Tört. Tár. XII. 279–283., 1487: Károlyi oklt. II. 188., 1439: Huny. kora. X. 50., 1440: Dl. 13570; 1441: Dl. 13634; 1444: Dl. 13809; 1465: Dl. 16206; 1474: Dl. 17526., 17527; 1490: Perényi cs. llt., Erzsébet királyné korához: Eszterg. prím. llt. Sec. f. 3. T. 55. és 64., Q. 62.) 1387-ben, 1440-ben és 1441-ben Surány, Váralja, Szanda helységek és a gutai vám, – 1465-ben ezenkívűl Németi, Becske része és a tolmácsi vám is hozzátartoznak. Utóbbit 1437-ben Borbála királyné Aranyi István nógrádi főispánnak elzálogosította.
Szécsény. A hasonló nevű város sorsát osztotta, a melyben a Szécsényiek építették. – Opp. Zechen simulcum castello in.eodem habito. (1461: Forgách llt.) Castrum Zechen. (1481: U. o.) V. ö. Szécsényiek.
Szentkirály. Losoncz mellett – a mai Királydombon – Giskra építtette a Sz.-István királynak szentelt kolostorból. Hunyadi J. kormányzó 1451.-ben ostromolta. – Castellum Zenthkiraly prope opp. Losoncz. (1451 Fejér. Genus et incunab. 161.) Datum in obsidione castelli Zenthkiral. (1451 Lelesz. 63. 17.)
Sztrahora. Castrum Strahora. (1324: Fejér. VIII. 2., 504.) Cactrum Ztrahura (1327: Anjouk. okmt. II. 286.) Romjai Felső-Esztergály falu m. láthatók. A XV. században hallgat róla az írás. (Mocsáry. I. 328.)
Vácz. A váczi püspöké. – Castrum Vaciense. (1455: Dl. 1923; 1465: Dl. 16213; 1489: Dl. 30917.)
Zagyvafő vagy Zagyva. 1435-ben még rom, a csehek idejében az ő egyik fészkük egész 1460-ig, a midőn a király visszafoglalta tőlük. Különben a serkei Lorántfiak tulajdona, kikkel (1478–83.) a Tornaiak pörölnek ez immár ismét puszta vár (zálog-) birtokán. – Castrum desertum Zaghwafew. (1435: Fejér. X. 7. 653.) Zaygriapheon. (1460: Bonfini, Dec. 529.) Fortalicium Zaghwa. (1489: Rédey llt.) Castrum desolatum Zaghwafew. (1478–83: Dl. 18044.) L. a falu a.
Összesen: 22 vár.
