VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Czegléd. Cegleed. (1358: Dl. 4723.) Chegled poss. (1368: Dl. 5696. és 5698; 1382: Dl. 6978.) Czegled oppidum. (1444: Dl. 13814; 1448: Dl. 14166; 1465: Dl. 16247. és 16292. sat.) Régi királyi birtoknak tartották már 1358-ban, a mikor I. Lajos király édes anyjának, Erzsébet királynénak adományozta. Tőle nyerték 1368-ban az óbudai apáczák. Vámos, vásáros hely volt.
Kecskemét. Kechkemeth. (1368: Dl. 5696: 1382: Dl. 6978; 1423: Gyárfás. Jászk. t. III. 678., 1442: Magy. Tört. Tár. Xll. 284., 1445: Forgách cs. llt.. 1458: Lelesz. Elench. statut. – V. ö. Hornyik. Kecskemét tört.) 1332-ben Erzsébet, 1415-ben vámjával együtt Borbála királyné bírja. 1428-ban a király «oppidum nostrum»-nak nevezi, de 1424-ben ismét Borbála királynénak adja. 1439-ben Erzsébet királyné a Kátaiaknak zálogosítja el; 1445-ben pedig ugyancsak zálog czímen gutori Nagy László tart hozzá jogot. Végre 1468-ban Mátyás király – mint a sókamarai ispánságával beszámolni nem tudó kecskeméti Pero János birtokát – a Lábatlaniaknak adja zálogba. Pero utódai a hiányzott 5000 forintot lefizetvén, 1486-ban visszajutnak a város birtokába. – E város a körülötte lakó kúnoknak is központúl szolgált. Mint ilyen szerepel Kecskemét-szék néven a XV. században. 1424-ben Borbála királyné e várost és vámját «unacum comanis reginalibus prope eandem Kechkemeth» kapja. 1472-ben fordul elő először mint «sedes Kechkemeth», a melyhez és egyszersmind Pestmegyéhez tartozik az otas-ülési (puszta) szállás. 1491-ben szintén mint «sedes Kechkemeth»-hez Lajosszállást számítják. (Ma puszta e várostól ény. felé.) Ugyanekkor megnevezi a király e székhez tartozó kúnjáinak ispánját is. A XVI. sz, elején 1509-ben még Kencsegszállását (dk. e várostól) említik e szék tartozéka gyanánt, mint egyszersmind fejérmeqyei (solti járás) szállást vagy helységet; végül 1517-ből ismét a kecskemétszéki királynéi kunok ispánját. (1424: i. h., 1472: Gyárfás. III. 671., 1491 U. o. 702.. 1509: U. o. 728., 1517: U. o. 735.)
Kis-Hatvan. Oppidum Kyshathwan. (1492: Dl. 19904.) A Hevesbe sorozott Nagy-Hatvan (1. Hatvan) várossal együtt említik, mint a Hatvaniak birtokát.
Kőrös (Nagy-Kőrös). Keurus poss. (1368: Dl. 5696.) Keures. (1382: Dl. 6973.) Kewres. (1405–1424: Dl. 9037; 1423., 1435: Gyárfás. i. m. III. 578., Hornyik. Kecskemét tört., 1465: Dl. 16292.) Naghkewrews oppidum. (1467: Muzeumi llt.) Kewrus op. (1481: Dl. 18585.) 1382-ben Erzsébet királyné a földesura, a XV. sz. elején tán zálogban a Kaplaiak vagy Jolsvaiak és serkei Dezsőfiek. 1423-ban ugyanezeké és a Györkeieké. 1435-ben az özdögei Bessenyők bírják zálogban a királytól. 1465-ben a Kátaiak itteni jobbágyait említik, 1467-ben pedig a Pásztóiak itteni részeit. Vámhely is volt. – Ma Nagy-Kőrös.
Pest. Ugyanazok a szláv népek, a melyek Budának* nevet adtak, nevezhették el a későbbi Gellért-hegy* kidülleszkedő orma alatti révet is. melyből. később Pest városa alakult.* E hely fontossága folyvást növekedett az első királyok korában. Lakosai vegyes származásúak, köztök bolgár (mohamedán) izmaeliták is. A tatárjáráskor (1241.) azonban már nagy és német helység. Magvát – a mai Belvárosban a városház tájékán – úgy látszik egy vár alkotá, melybe a mai plébánia-templom is beleértendő. A tömegesebben betelepült németség aztán a Pest nevet, melyet a magyarság (mész- vagy tégla-) kemencze értelemben elfogadott,* Ofen-re – Oven – fordítá le. E nevek alatt értették a tatárjárás előtt a révnek két fejénél, tehát a folyó jobb és bal partján alakult várost. A jobb parti Várhegy ekkor még lakatlan. – Midőn aztán a tatárjárás után ezt is betelepítik, a németek Pestet «Alt-Oven»-nek azaz Ó-Pestnek kezdik nevezni.*
Lásd Ó-Budánál.
"Pest" jelentett barlangot, kősziklát, hegyet. (Salamon, Budap. t. II. 64.)
E rév a mai Deák Ferencz utcza irányában fekhetett.
Egy 1586. évi okl. szerint Pest – téglaégető kemencze. (Salamon, Budap. t.. II. 132.)
Ugyanekkor az Aquincum vidékén támadt eddigi Buda az Ó-Buda nevet veszi föl. Pestnek (németül) Alt-Ofen neve még a XV. sz. elején is fölmerül. Erzsébet királyné Pestmegyét érti 1425-ben "Alt-Ofner Grafschaft" alatt, s így Pestet Alt-Ofen néven ösmeri. (Salamon, Budap. t. II. 484.) Az „Ofner Stadtrecht” hasonlóképen. Latinul is nevezik különben "Pest Antiqua" (1313., 1367), "Pest Vettus" (1367.) néven. (Salamon, Budap. t. 578.)
Ez idő tájban a város jobb parti részét, némi távolban a várostól, már széles árok övezi körül, mely mielőtt észak felé (a most készülő új országház táján) a Dunába torkolnék, ketté vág egy kis helységet, Bécset vagy Új-Bécset. Ennek szomszédságában észak felé – Felhévizzel szemközt – feküdt még Jenő falu is. Az árok aztán k.-dk. felé (a mai Újépülettől d.) a mostani Nádor-utcza vidékét metszé, odább a mai Árok-utcza vonalán haladt a mai evang. tót templom táján a józsefvárosi templom s a vasúti híd alacsonyabb vidéke felé. Új-Bécs az ároktól délre egészen, valamint északra eső kisebb része is Pest városához tartozott.*
A többi rész a nyúlszigeti apáczáké volt. (Az 1281. évi kiegyezés szerint.) V. ö. 1406: Dl. 9202., 9203.
Ez a város maga azonban a hegy tetején odaát alakúlt új civitas-nak a függeléke egész a XV. sz. elejéig. 1413-ban van először tudtunkra maga választotta bírája, még pedig magyar ember, holott a túlparti Várhegyen magyart választani bíróvá szabályok tiltották. Új szabadságukat a pestiek Zsigmond királynak köszönhették, kit 1410-ben ezer arany ajándékkal segítettek ki szokásos pénzzavarai egyikéből.
Ekkor azonban Pest még évtizedeken át mostoha testvére a magas Budának. Sem falai, sem kitűnő épületei nincsenek, s azért falusias tekintetű, bár folyton terül. Mátyás király korában (1471.) tűnik föl kőből épült körfala, melynek valamint a tövében futó útczának irányát a mai Magyar, Újvilág és Fehér-Hajó utczák jelölik. E király uralkodásának elején tehetett rá szert. Ez időtájt szaporodnak meg országos vásárai is, ekkor szökken föl a királyi (tárnoki) városok sorában a második helyre, mindjárt Buda mellé. (1477., 1479 , 1487.) Sőt fő útjai* hosszában külvárosi házcsoportjai is támadnak.
A mai Váczi, Kerepesi és Üllei utak. Ezeknek megfelelnek később a városnak régi kapui: a váczi (régebben bécsi, Bécs faluról), hatvani (régebben egri), és a kecskeméti kapuk. (Rómer. Régi Pest. 155.)
Míg Budát privilegiumai alapján az előkelőbb külföldi forgalom emeli. Pest a belföldi czikkek fő vásárhelye. Országos vásárjogát I. Lajos, majd Zsigmond király alatt szerezte.*
Salamon, Budap. t. II. 343., 1395: Dl. 8056.
Lóvásárait nagyszerűnek mondja már 1433-ban egy itt átutazott franczia. A marha-kereskedésnek is ez az első piacza s a hazai borok főtelepe, utóbbi a hajósok czéhének kezében. Széna- és Buzapiacz nevű utczái szintén a belföldi marha- és gabona-kereskedés állandósultát jelzik.*
Úgy látszik a Dunaparton, az alsó hévízzel szemben feküdt az utóbbi. (Salamon Budap. t. III. 248.)
De távolabbi vidékre is jártak polgárai árúczikkekkel. Mátyás király azért menté föl őket 1480-ban a Zeng és Zágráb közti úton levő királyi vámok alól.
S ez állapotnak megfelelően a város ez időben már teljesen magyar jellegű.* Benne nem találunk német főtemplomot, mint oda át Budán; Boldogasszonyról nevezett plébánia-templomának* oltárai a magyar czéhek: a vargák, paizs-, nyíl-, sisak- és nyereg-gyártók, borbélyok, szabók, kovácsok, csiszárok, tímárok, kerékgyártók, kőművesek, kádárok, asztalosok és szűcsök birtokában vannak. Védőszentjeik is magyarok.
Rómer, i. m. 64., Salamon, Budap. t. II. 688.
A mai eskütéri plébániatemplom.
A város egy másik temploma a domonkosoké, Szent-Antal tiszteletére. A tatárjárás előtti időből való, miként a Boldogasszony egyháza. A harmadik a Szent-János-vitézeké (Szent-Miklósról nevezve), melyet csak 1467-ben említenek.* Végül a ferenczrendieké, mely Szent-Péter tiszteletére már a XIII. sz. végén fönnállt s máig is megvan.* Ezenkívül az ágostonosok klastromáról maradt fenn némi nyom a XV. sz. közepéről.*
Az előbbi tán a mai angol kisasszo nyok temploma, – az utóbbi a Károlykaszárnya vidékén állhatott. (Rupp. Budap. 241–266., Rómer i. m. 177.)
Utczái közül a Czeglédi-utcát (1490. Rómer a mai Kecskeméti-utczával azonosítja, a Nagy-utczát (1511.) a mai Úri-utczával. (Rómer i. m. 67.)
"Prior heremitarum Sancti Anthonii in Pesth fundati." (145?: Rédey cs. llt.)
Kir. sókamara-hivatal is volt e városban.* A nagy árkon túl pedig – a mai Városliget táján – Mátyás király szép vadaskertje terült el, kőfallal övezve, mely még a XVI. sz. közepén is állt.*
1433: Fejér. X. 7. 481., 1440: Dl. 13563.
Salamon, Budap. t. II. 609–611. III. 324.
Szecső. (Szecsőd). Zechw. Zechew. (1426: Zsélyi levéltár, 1454: Dl. 24541; 1471: Dl. 17254. és 17258.) Zechewd. (1474: Dl. 17526.) Zechewd oppidum. (1472: Dl. 17351.) A Perényieké 1426-ban és 1454-ben. Ugyanők, miután előbb Lábatlani Gergelynek elzálogosították, 1471-ben a Bátoriaknak 16,000 forintért eladják. Az utóbbiak kezén találjuk aztán 1474-ben is. Országos vásárát már 1427-ben említik. – Ma Tápió-Szecső, Nagykátától ny. é.
Összesen: 6 város.
