VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
VÁROSAI ÉS MEZŐVÁROSAI:
Asszonypataka (Nagybánya), melynek elégett kiváltság-levelét I. Lajos király 1347-ben újjal pótolta, előszámlálván e város szabadságait, szabályozván igazságszolgáltatásukat, bányaművelésüket, kereskedésüket. Majd külön 1356-ban vásár- és pallosjogot is adományozott nekik. Kir. bányaispán (kamara-ispán) székhelye, s pénzverő hely is volt. Már Lajos király megadta az engedélyt, hogy a város magát palánkkal és sánczokkal körűlvegye; Mátyás királytól pedig 1469-ben kőfal- és bástyaépítésre nyert jogot. – Zsigmond király Felső-Bányával együtt 1411-ben István rácz despotának adta, a ki 1417-ben is bírta s utána Brankovics György rácz despota pl. 1430-ban. 1449-ben mindkettőt Hunyadi János foglalta el tőle s 1451-ben és 1455-ben is kezén tartá. Asszonypatakát 1459-ben özvegye, Szilágyi Erzsébet birtokában találjuk. kitől aztán fia a király vette át. – A ferencz-rendieknek (1481.) a Megváltóról, – s a minoritáknak (1408. 1430.) Szent-Miklósról nevezett kolostorával. – Civitas de rivulo Dominarum. (1329: Szirmay. Szatmárm. t. I. 216.) Cives de Asszonypataka. (1391: U. o. 221.) Civitas nostra (regis) Rivuli dominarum. (1481: Dl. 18461. 18463. – V. ö. 1446-hoz és 1479-hez: Wenzel, Bányászat. t. 400. és 408. I. s 1455-höz: U. o. 424.) Az 1347. évi kiváltságlevél Asszonypatakát és Szaszárbányát különböztet meg, de egy várost látszik érteni, melyet a később föltűnő Szaszár falutól – úgy látszik – meg kell különböztetnünk. E kérdést a részletek vizsgálata után döntsék el hivatottabbak. Kétségtelen, hogy I. Károlynak egy 1327. évi oklevelében a «hospites de Zazarbanya» már előfordúl, s hogy poss. Zazar-t 1410-ben e tájon az albesi Zólyomiak kapták kír. adományban. – (Lásd: Szaszár helység alatt Közáp-Szolnokban.) 1411-ben Asszonypatakához és Felső-Bányához tartoznak a bányákon kívül Hidegkút, Feketefalu, Kékes, Tőkés, Oroszfalva, Sándorfalva, Györkefalva, Surgyánfalva és Dombravicza helységek s Halfalva puszta. (Lelesz. el. statut. – V. ö. Rupp. II. 362.) Abból a. körűlményból. hogy 1452-ben és 1455-ben Felső-Bánya a Hunyadi János kezén van, következtethetjük. hogy Felső-Bányának is ő volt ez években szintén a földesura. (Dl. 24829. 24959.)
Bátor. L. Szabolcsmegyében.
Béltek(Erdőalja-). Belthek poss. (1470: Lelesz. D. 196.) Opp. Erdeuallya Beltek. (1475: Lelesz. 17. – V. ö. Szirmay, Szatmárm. t. II. 157.) 1412 óta (előbb az olnodi Czudaroké volt) a rokon bélteki Drágfiak és Béltekiek törzsbirtoka. – A mai Kraszna-Béliek, Szatmártól d.
Csenger. Chenger. (1381: Dl. 6796; 1412: Károlyi cs. oklt. I. 588.) Chenger opp. (1453: Kállay cs. llt.. 1470: Lelesz. el. statut. – V. ö. 1477: Dl. 29004.) Vám- és révhely volt; leginkább a Csaholyiak bírták. 1412-ben itt tartja gyűlését e megye.
Felső-Bánya, mely már Zsigmond korában bírt városi kiváltságokkal. Mátyás király 1464-ben megerősítteté. Különben egyenlő sorsa volt Asszonypatakáéval. – Medius mons. (1347. 1412: Szirmay. Szatmárm. t. I. 253.) Civitas medii montis. Civitas de medio monte. (1384. 1446: Fejér. X. 8. 139., X. 4. 529., 1411: Lelesz. el. statut. ) Civitas Felsewbanya. (1390: Lelesz. metal. Marmaros. 19., 1452: Dl. 2829; 1455: Dl. 24959. – V. ö. Pesty. Brankovics. 47., Rupp. II. 361. – L. Asszonypataka a. is.)
Gyarmat. Garmath. (1332–7: Páp. tiz.-l. 135.) Germad. (1387: Dl. 7246. – V. ö. 1393: Dl. 8016.) Jarmath. (1403: Dl. 8913.) Gyarmath opp. (1418: Dl. 10723., 1490: Dl. 19676. 19677.) Földesurai: a Bátoriak; régebben azonban a Gyarmati, Matucsinai és rozsályi Kun családok is. Vámját már 1393-ban említik. Hozzá tartozott: Kis-Ar, Nagy-Ar, Oroszi, (Kis-)Namény, Csaholez és Matócs. – A mai Fehér-Gyarmat.
Jánk. (Ivánk.) Iwank. Jank. (1315. és 132: Perényi cs. llt.) Jank. (1471: Lelesz. 20.) Oppidum Jank, a megye kit. nélkűl. (1466: Dl. 16378.) Vámszedő hely volt. (1471.) 1466-ban felét a Várdaiak (másik felét úgy látszik a váradi püspök) bírták. A Várdaiak 1516-ban is földesurak itt. (Dl. 22783.) Ma Jánk, Hermanszeg m. északkeletre, a melylyel egyszerre tűnik föl 1315-ben.
Károly. Karul. Karol. (Károlyi cs. oklt. I. 167., 424., II. 31., 49.) Karol opp. (1477: Károlyi cs. oklt. II. 463. 498.) A Károlyi nemzetségé volt. Már I. Lajos királytól nyertek jogot heti, később Zsigmond és Mátyás királytól több ízben heti és országos vásár tartására. Ma: Nagy-Károly város.
Majtény. Mochtin. (1332–7: Páp. tiz.-l. 134.) Mothen. (1348: Anjouk. okmt. V. 255.) Mahtyn. (1387: Dl. 7300.) Maythen opp. (1490: Perényi cs. llt.) 1348-ban e helyen adja ki a megye egy levelét. 1387-ben mint királyi birtokot kapják a Szántaiak, kikről leány-ágon a Bátoriak kezére szállt 1405-ben. Ez idő óta nagyobb uradalomnak képezte központját, melyhez még Dob, Zsadány, Ombod, Amacz, Bazán, Gilvács és Szent-Miklós tartoztak. – Ma Nagy- és Kis-Majtényt ismerünk Nagy-Károlytól kel. (V. ö. «Bátoriak» alatt a birtokosoknál és Dl. 19676. 151677.)
Meggyes. Medgyes op. (1409–1430: Dl. 30032; 1415: Lelesz. elench. statut., 1484: Kolosmon. prot.) Meggyes. -(1449: Hosszurnező város llt.) Meggyes és Meggyesalja. (1490: Perényi cs. llt.) A század elején a meggyesi Bánfiak és Bátoriak perlekednek rajta. 1415-ben utóbbiak meg is nyerik egy részét. Később azonban a Bátori-osztályok alkalmával ezek birtokai közt sohasem említtetik. 1490-ben a Meggyesaljaiak vagy meggyesaljai Moróczok bírták, kiknek itt kastélyuk is volt. Ekkor szólnak vámjáról is. – Ma Aranyos-Medgyes, a megye k. részében. (V. ö. 1512-höz: Orsz. Llt. Urb. et conscr. f. 101. n. 90.)
Németi, mely Szatmárral rendszerint cgy sorsban osztozott. Hospites de (Zothmar et de) Nempty. (IV. László kora: Árpádk. uj okmt. IX. 561.) Civitas Nempthy. Nempty. (1342: Perényi cs. llt., 1411: Lclesz. D. 231.) Cives de Nemethy. (1426: Dl. 11861.) Oppidum Nemethy. (1455: Lelesz. 66. 41., 1465: Lelesz. 39.) Opp. Nempthy. (1481: Dl. 18460. 18462.) 1411-ben hozzátartoztak Ág-Németi, Szemeretelke, Peratelke és Csaholcztelke puszták. (L. Szatmár város a. is.)
Szaszárbánya. (Szaszurbánya.) L. Asszonypataka város és Közép-Szolnokban Szaszár helység a. is. – V. ö. Wenzel. Bányászat. t. 111. és 414. l.
Szatmár, mely – úgy látszik – Németivel együtt Szent-István idejében alakúlt s szabadalmait II. Endrétől 1230-ban nyerte; Szatmár pedig külön István ifjabb királytól 1264-ben Fejérvár város privlegiumait. Kir. só- és adó- (lucrum camerae) kamara. 1464-ben kir. pénzverő-ház is állt fönn e városban. Vámot is szedtek benne. (1411.) A ferenczrendieknek (minoriták) Nagy Lajos királyanyja Sz.-Erzsébet tiszteletére kolostort alapított itt, (l467-ben a B. Szűznek szentelt zárdájukat említik) s állítólag a Domonkos-rendieknek is volt benne társházuk. Sorsa különben mind Szatmár mind Németi városnak azonos Asszonypataka városéval 1411 óta Mátyás uralkodásáig. Ekkor azonban mind Szatmár mind Németi a Szapolyaiak kezére jutott. Legalább Németivel 1465-ben már mint tulajdonukkal rendelkeznek, oda adván a veszprémmegyei Somlyó várért tapsonyi Anthimi Jánosnak. 1481-ben azonban már ismét a «Szapolyaiak városa» mind Németi mind Szatmár. – Zothmar. Civitas Zothmar, Zathmar. (Fejér. I1I. 2. 211., Szirmay. Szatmárm. t. 1. 142., 1334: Károlyi cs. oklt. I. 91., 1407–1416: Kapy cs. llt. K. fasc. III. n. 11. 20. 21. 28., 1453: Dl. 24958. stb.) Op. Zathmar. (1467: Kolosmon. prot., 1481: Dl. 18461. 18463.) Az 1230. évi privilegiumban csak «theotonici de Zathmar» áll ugyan. de 1341-ben már «Civitas Zothmarnemeti». – 1411-ben hozzátartoztak: Réztelke és Sóstelke helységek, Szent-Egyed és Beszermény puszták. (Lelesz. elench. statut. – V. ö. Pesty. Helyn. I. 334., Rupp. II. 347. és Wenzel. Bányászat. t. 438.)
Összesen: 12 város.
