FŐBB BIRTOKOSAI:
FŐBB BIRTOKOSAI:
Alpári cs. 1422-ben a Bodon(y)iakkal együtt jogot tartanak: Réte(s)z- Szent-Márton, Bódogasszonytelke, Kistelek, Halastó-feli. Bátteleki, Lórumus és Erdőköz birtokához. (1345: Anjouk. okmt. IV. 486., 1399: Dl. 8482., 1411: Muz. llt., 1422: Dl. 11235. 11268. 21713., 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118.)
Aracsai cs. L. Aracsa helységnél.
Aranyadi (Aranyani) cs. Bodrogmegyéből. – E család egyík tagja (bácsi kanonok) Szát-ot a Dabosiaknak (Dabasiaknak) adta ez időszakban. (Év nélkül: Kovachich. Form. solenn. 341. l.)
Arnati cs. 1480-ban Arnathy Péter valkómegyei ispán volt. (1480: Dl. 18438.) Máshonnan, mint a bácsmegyei Arnat városból, nem származhatott.
Baba-szentpéteri cs. 1399: Dl. 8482; 1422: Dl. 11190. 11191. 11269. 11189; 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Bácsi káptalan. Bács városban (l. ott); továbbá 1327-ben Taraanyán, 1328-ban Mindszenten, 1346-ban Szoporon, 1335-ben (a prépostság) Kürtön, 1431-ben Piskiben, 1450-ben Cseregen földesur. (1327–28: Anjouk. okmt. II. 315., III. 208., 1346: U. o. IV. 585., 1431: Bácsbodrogm. tört társ. Évk. VI. 113., 1435: Fejér. VIII. 4. 138., 1450: Dl. 13239.)
Bagdi (doroszlai) cs. L. a doroszlai Kis cs. a.
Bagoly (szent-iványi) cs. Bagol. (1469: Dl. 16024.)
Baj (kereszturi) cs. 1496-ban kereszturi Bay Vincze bácsmegyei kir. ember. (Dl. 20480. 32820.)
Bakácsi (aracsai) cs. Bakachy. (1504: br. Révay cs. Gyulay. XI. 5.)
Bakó (derzsfalvi) cs. Bako. – Demeter 1479-ben Bodrogmegye alispánja. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123., 1452: Dl. 16757; 1464: Dl. 16061; 1479: Dl. 18261. 18265; 1480: Dl. 18313. 18350; 1496: Dl. 32820; 1517: Dl. 22971–2.
Bala(z)sei cs. L. a Bala(z)se helységnél.
Balog (kulpi) cs. Balogh. – L. a Bodon(y)i cs. a.
Balog (szent-iváni) cs. Balogh. – L. a Garai cs. és Kápolna helység a.
Bán (keresztnri) cs. Baan. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.).
Báncsai (Bánczai) es.1448: Dl. 14167;1464: Dl. 16061. és Pesty. Helyn. I. 37.
Bánfi (garai) cs. A Garai cs. ifjabb ága. (V. ö. Valkómegyében a Garai
és Horvát, s Bácsmegyében a Garai cs. a.)
és Horvát, s Bácsmegyében a Garai cs. a.)
Bánfi (tallóczi, váraljai) cs. L. Tallóczi néven.
Baranyai (Baranya, iregi, iregdi) cs. Baranya. (1410: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 1.) Baranyay. (1412: Dl. 9987; 1461: Kismart. llt. 96. f. 3. n. 35., 1463: Dl. 15871; 1470: Dl. 17040. 17044.) Baronyay. Baraniay. (1480: Dl. 18350. 18438:) 1461-ben Nagy-Kér, Ireg, Almás és Szireg helységekben földesur. 1463-ban és 1480-ban «őki» előnéven tűnik fel.
Barladi cs. 1437: Kismart. llt. 47. D. 17.
Bársony (csimori) cs. Barson. (1486: Dl: 19176; 1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Bátori cs. L. a Maróti cs. illetve Kisdi (-Vásár) város a.
Bebek (pelsőczi) cs. Fonó város (l. ott) és tartozékai földesura.
Bebencz (szent-iváni) cs. Bebench. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. évk. VI. 117.)
Bellyei (Bellyefalvi) cs. L. Bellye-(falva) helység a.
Belmosevity (sásvári) Milos. – Mátyás királytól kapta Fejéregyházat és Feketeegyházat Bozia-bokor pusztával együtt. (II. Ulászló kir. okl. szerint 1496: Dl. 26655. – V. ö. 1496: Dl. 20476. és l. Temesmegyében is.)
Bencz (jakabfalvi) cs. Bench. Benc. (1431: Bácsliodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. és 1432: U. o. 123.)
Berei (Berefalvi) cs. Másként: Verei, Verefalvi. – L. Bere(-falva) helység a.
Berekszói cs. Valkómegyéből. – László 1473-ban és 1474-ben (hihetőleg e családból) a megye alispánja. 1471-ben Báncsa és Sz.-Lőrincz helységekben birt részeikbe a lékcsei Sulyok család tagjait (kiket 1448-ban osztályos testvérükké fogadtak) igtatják. (1448: Tört. Tár. 1890. 105. l., 1467: Muz. llt. az 1489. évnél, 1471: U. o., 1473: Dl. 17491; 1474: Dl. 17546. – V. ö. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123.)
Berki cs. 1422-ben Alpáron is birtokos. (Dl. 11268. L. Berk helység a. is.)
Bet(e)ri cs. 1428: Dl. 12014; 1464: Dl. 16061. L. a Szóláti és Garai cs. a. is.
Bilaki cs. 1464: Dl. 16061.
Birini Pál. L. Brankovics György a.
Bitó (jakabfalvi) cs. Bytho. – Péter 1438-ban bodrogmegyei alispán. (Zsélyi
llt.) Talán a bácsmegyei Jakabfalva értendő.
llt.) Talán a bácsmegyei Jakabfalva értendő.
Boda (csiri) cs. L. Valkómegyében:
Bodiszlói (hatanolczi) cs. L. Hatano(l)czi néven Bács- és Szerémmegyében.
Bodon(y)i cs. 1445-ben a Firfalviakkal együtt elzálogosítják nádas-kürti pusztájukat a Kulpi, kulpi Tenyei (Tehney) és kulpi Balogh család tagjainak s ugyanekkor Szent-Lőrincz, Báncsa és Vajncza helységekbeli birtokukról is megemlékeznek. (Dl. 13833. – L. az Alpáriak a, is, s v. ö. 1470: Dl. 17040.)
Bodor (őki) cs. Bodor. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. l. 1496: Dl. 20476; 1512: Dl. 22330.) 1512-ben Kereki, Ők, Felső-Taronya és Nagy-Tippan helységekben birtokosok.
Bor cs. Bor. – 1447-ben kereszturi, 1464-ben pedig kéméndi előnéven tűnik föl ily nevű nemes család. (1447: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20., 1464: Dl. 16061.)
Borgyasi cs. Torontálmegyéből. – 1439-ben (csiger-) szentpéteri részüket a szintén torontálmegyei tar(h)osi Sárközieknek (Lászlónak) vetették zálogba. (Kismart. llt. 47. S. 18.)
Bornemisza (berzenczei, tolnai) János. L. Szelénd váránál.
Bot (bajnai) cs. Both. – L. Bajcs helység a. V. ö. 1498: Dl. 34256.
Botos (harapkói) cs. Bothos. – L. a cz. Czoborok a. Bodrogmegyében. (V. ü. 1447: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20., 1455: Dl. 14942.)
Boz(i)ási cs. L. Boz(i)ás helység a.
Brankovics György rácz despota. 1440-ben Csireg, Perlek, Asszonyfalva, Csik, Péterréve és Peszér (tiszamenti) birtokait Geszti Mihály fiának Lászlónak veté zálogba. 1441 körül(?) átengedte Cserög, Péterréve, Szent- Péter, Arkulics(?), Perlek, Asszonyfalva és Peszér falvakat veronai Birini Pálnak, a ki azonban aligha lépett e helységek valóságos birtokába. (Hamisítvány?) 1441-ben Perlek nevű faluját hűtlensége miatt Várdai Miklósnak adta I. Ulászló király (1440: Szereday cs. llt., 1441: Zsélyi llt., 1441 körül: Pesty. Brankovics birt., – V. ö. a Várdaiak a. is.)
Buosányi Ozsvát. L. a Garaiaknál. – V. ö. br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20.
Buza (aracsai) cs. Buza. (1478: Dl. 18009; 1486: Dl. 19176.)
Casmstalvi (Csamal) cs. Avagy: Csoma (csomafalvi). – L. Csoma(-falva) helységnél idéz.
Császár (varjadi) cs. Chazaar. (1457: gr. Erdődy cs. monyorókereki llt. f. 69. n. 3151. Pesty más. után.) Chyazar. (1458: Dl. 34213–4.) Chazar. (1464: Dl. 16061; 1467: Muz. llt., 1474: Tört. Társ. letét, 1480: Dl. 18313. 18360; 1499: Dl. 20821.) Sokat szerepel e család úgy Valkó- mint Bácsmegyében, de úgy látszik mindig a bácsmegyei Varjad-ot kell értenünk.
Cseh (kéméndi) cs. Cheh. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124.)
Cseh (puszta-szent-mihályi, szent-mihályi vagy szentmihályfalvi) cs. Cheh. – Rokon a Pusztaszentmihályi (vagy Szentmihályi) családdal. (1496: Acta post Adv. 85–15. és Muz. llt., 1503. 1508. 1511: U. o.)
Cseh (zoltai) cs. Cheh. (1486: Dl. 19176.)
Csekei cs. Tamás cserögi várnagyot (máskor csekei Porkoláb Tamás) 1457-ben Nagy-Álcs, Ó-Báncsa, Mindszent, Utertelek(?), Szerdahely, Göző és Csalász részeibe igtatják, hihetőleg zálogban a Garaiaktól. (Pesty. Helyn. I. 37. – L. Szilágyi Erzsébetnél is.)
Cseret (Csereti, keméndi) cs. Chereth. (1498: Dl. 20721.) Cherethy. (1504: br. Révay cs.. llt. Gyulay. XI. 5., 1507: Dl. 21718.)
Cseri cs. Másként: Csiri. L. Cser helység a. – 1506-ban szent-mártoni (értsd: rétesz-sz.-mártoni) előnéven tűnik föl egy ily nevű nemes család. (Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Csigerdi (Csigredi) cs. L. Csigerd helység és a Garai cs. a.
Csimori cs. 1496-ban keszi, 1503-ban puszta-szent-mihályi előnévvel. (Muz. llt. – Idéz. I. Csimor helységnél.)
Csobal (varjadi) cs. Chobay. (1480: Dl. 18350. 18438; 1482: Dl. 18693; 1508. 1511: Muz. llt.)
Csoma (csomafalvi) cs. Másként: Csomai vagy Csomafalvi. – L. Csoma (-falva) helységnél idéz.
Czillei grófok. L. az Ujlakiak a.
Czobor (czobor-szent-mihályi) cs. L. e család a. Bodrogmegyében.
Dabasi (Dabosi) cs. L. az Aranyadi cs. a.
Damokosi (aracsai) cs. Damokosy. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Dancs(-fi, maczedóniai) cs. L. a maczedóniai Péterfieknél. – V. ö. a Maczedóniai családra nézve Kisdi(-Vásár) városnál.
Derecskei cs. 1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025.
Deres cs. Deres. (1412: Dl. 9987; 1422: Dl. 11189. 11268; 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118., 1471: Muz. llt., 1484–1502: Dl. 21114.) 1412-ben és 1422-ben baba-szent-péteri, 1431-ben, 1471-ben és 1502-ben erösi előnéven tűnik elénk ily nevű nemes család. A XV. század végén Sumva részeihez is jogot tartott.
Der(z)sfalvi cs. (1422: Dl. 11268; 1431–2: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. 118. 123., 1480: Dl. 18438.) 1480-ban Tótfaluban is birtokos.
Derzsi prépostság. Derzs városban s ezenkívül 1328-ban Gyarmat helységben volt birtokos (1328: Anjouk, okmt. III. 209., 1346: U. o. IV . 585. – V. ö. 1431–32: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. 122.)
Derzsi (varjadi) cs. Derssy. (1478: Dl. 18009.) Dersi. (1480: DL 18438.) Dersy. (1480: Dl. 18350.)
Deter (kéméndi) cs. Dether. (1480: Dl. 18381.) Úgy látszik Bácsmegyéből való.
Dienesfalvi cs. L. Dienesfalva helység a.
Dobogó (keméni vagy keméndi) cs. Dobogo. (1496: Dl. 20480. 32820.)
Dóczi cs. 1462-ben kapták – László és Péter (előbbi Szent-László vár utóbbi Nándor-Fejérvár kapitánya) – kir. adományúl Bajcs és Fi-Bajcs bácsmegyei helységeket, melyeket 1485-ben mint ugyancsak az ő birtokukat, Nagy- és Fi-Bajcs néven Csongrádmegyéhez (l. ott) számítottak. E két helységet 1494-ben, a Dóczi Péter halálával és magvaszakadtával bajnai Bot(h) Ambrusnak és Andrásnak adta II. Ulászló király. (1462: gr. Zay cs. llt. Z. 2., 1494: Orsz. Llt. Acta neoacqu. f. 1. n. 10.)
Dókai (szent-léleki) cs. Dokay. (1464: Dl. 16061. – V. ö. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118.)
Dombói apátság. L. Szent-Márton városnál.
Doroszlai cs. 1313–50: Dl. 4162; 1323: Dl. 2199; 1341: Anjouk okmt. IV. 109., 1406–14: Dl. 8099; 1480: Dl. 18438. – L. a doroszlai Kis cs. a.
Drági cs. Tamás 1480-ban és 1482-ben a megye alispánja. Ő lehetett
az a «Thomas de Drach», a ki 1488-ban mint Félegyház helység földesura merül föl. (1428: Dl. 12019; 1470: Dl. 16983; 1480: Dl. 18438; 1482: Dl. 18693; 1486: Dl. 19177. 19149; 1488: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 515., 1494: Orsz. Llt. Acta neoacqu. com. f. 1. n. 10.)
az a «Thomas de Drach», a ki 1488-ban mint Félegyház helység földesura merül föl. (1428: Dl. 12019; 1470: Dl. 16983; 1480: Dl. 18438; 1482: Dl. 18693; 1486: Dl. 19177. 19149; 1488: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 515., 1494: Orsz. Llt. Acta neoacqu. com. f. 1. n. 10.)
Egyházas-szentiványi cs. 1418: Dl. 10682.
Ercsi cs. L. Ercsi helység a.
Erdélyi cs. Erdely. – 1432-ben, 1479-ben és 1508-ban dienesfalvi, – 1452-ben kéméndi előnéven merül föl. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124., 1452: Dl. 16757; 1479: Tört. Társ. letét, 1508: Muz. llt. – V. ö. Bodrogmegyében.)
Erösi cs. L. Örösi néven.
Farkas (doroszlai) cs. Földesur Doroszló és Tótfalu helységekben, Cserefalva és Berezgely pusztákon. (1414: Dl. 8099.)
Fejes cs. L. a Szentiványi cs. a.
Fekete (rádi) cs. Fekethew. (1469: Dl. 16024.) Meglehet azonos a következővel.
Fekete (szent-iványi) cs. Fekethew. (1461: Dl. 15594. – L. a Tarjáni cs. a. is.)
Félegyházl cs. 1444: Dl. 8949. – L. a Szaláuczi cs. a. is.
Ferenczi (Ferenezfi, keméni vagy keméndi) cs. Ferenczy. (1481): Dl. 18313; 1496: Dl. 20476.) Ferenczffy. (1495: Dl. 20283.)
Figedi (kapucsi, kapolcsi) cs. 1431-ben Fywgwdy, Fygedy. – Földesur Derecskén és Dobrán is. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. évk. VI. 117. 123. l., 1462: Dl. 15716; 1464: Dl. 16061.)
Firfalvi cs. L. a Bodon(y)i cs, a. – V. ö. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Fodor (szent-iványi) cs. Fodor. (1469: Dl. 16024; 1480: Dl. 18438.)
Fodor (szent-mártoni) cs. Fodor. (1422: Dl. 11235.) Valószínűleg Rétesz-Szent-Márton értendő. (Tán azonos cs. az előbbivel?)
Forgács (gimesi) cs. L. a maczedóniai Péterfi cs. a.
Fóris (nagy-keszi) cs. Foris. (1499: Muz. llt.)
Forró (csiregi) cs. Forro. (1461: Dl. 15592; 1469: Dl. 16024.) Hihetőleg Tót-Csireg értendő. 1504-ben a zoltai Forró cs. szerepel. (br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Földvári cs. (1404: Dl. 8967; 1418: Dl: 10682; 1422: Dl. 11191; 1433: gr. Sztáray oklt. II. 302., 1437: Kismart. llt. 47. D. 17., 1440: Zsélyi llt., 1447: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20., 1506: Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57., 1507: Dl. 21719.) Úgy látszik legalább is két ily nevű család volt e megyében. (V. ö. Földvár helység a.)
Galvegyi cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118.
Garai cs. Zsigmond királytól kapták 1387-ben és 1395-ben a Horvátiak birtokát Báncza, Orbász(-palotája), Mortályos (Martályos) és Földvár helységekben; 1408-ban pedig ezeken kivűl még Futak, Szent-András, SzentLőrincz, Lengyel, Gyála és Cserölt helységeket is, új-adományúl. – Csireg- Szentpéteren a csévi Sáfároktól és Vitézektől zálogban s vétel útján (1414. 1415. 1422. 1428. 1430.) szereztek részeket; Bálintfalván és Baba-Sz.-Péteren pedig szintén vétel útján (1418. 1422.) a Csigerdiektől és Baba-szentpéteriektől. 1423-ban Ireget kapják kir. adományúl; s a Beteriektől és beteri Pernyésektől Beter, Kuned, vagy Kuntelke és Csik, sőt 1426-ban – úgy látszik – Beter, Csikod, Devecser, Turol, Mező-Turol és Vizes-Turol helységeket vagy pusztákat is megszerzik. 1428-ban szintén vétel jogczimén Báka birtokába igtatják őket. 1432-ben Futak, Töl-haraszt, Baba-Szent-Péter, Bálintfalva, Molnosfalu, Almás, Szent-Miklós, Szireg, Beter, Báka, Kis-Keszi, Bel-Keszi, Békatorok és Sitk helységeken osztozkodnak. 1461-ben Kúti, – 1464-ben Töl-haraszt, Buk-koszi, Báncza, Szent-Iván, Szent-Péter, Kürt, Szőllős, Drág, Kis-Álcs, Cserig. Gyála, Ireg; Kisdi (máskor város), Szent-Márton és Almás, – 1470-ben Sz.-András, Ireg, Beter, Péczel és Töre, – 1477-ben ismét Szent- Miklós helységekben földesurak. – 1462-ben Vizes-Turol, Árkos-Turol és Kőkut pusztákat kapják vissza. 1437-ben a magbanszakadt szent-iváni Balog Mihály részeit kapják (Dezső) kir. adományúl Szent-Iván, Paznak, Petnőcz, Kápolna, Garé, EI(y)ves, Szent-Emre, Kulcsvölgy és Szent-Katerina helységekben, melyek eddig titokban és jogtalanul a szentiványi Keresztes (Kerezthes) testvérek kezén voltak. 1450-ben Csika és Csereg birtokába igtatják őket. E birtokokat, melyekért Bucsányi Ozsváttal huzamosan pörben álltak, még 1438-ban kapták (Albert király jóváhagyásávat) a Monostoriaktól. 1478-ban Gyála, Báncza, Mortályos, Acsa és Szent-Miklós részeit leánynegyed czímén a Szécsieknek engedték át. – A család ifjabb ága (a garai Bánfiak) a hlapsityi Horvátokkal vagy Kishorvátokkal együtt a XV. század végén és később Vaskapu városban s a két Gerecz helységben volt földesur, melyeket azonban 1491-ben, hűtlenségük miatt Váradi Péter kalocsai érseknek adott a király. (1387: Dl. 7309; 1395: Dl. 8028; 1408: Fejér. X. 4. 660. és gr. Zay cs. llt. C. 5., 1114–30: Dl. 10225., 33544. 11191. 12019. 12212. 12268; 1418: Dl. 10647; 1422: Dl. 11190; 1423: Dl. 11343. 11353; 1426: Dl. 29235; 1428: Dl. 12014. 12019; 1430: Dl. 12212. 12266. 12268; 1432: Dl. 12439. Haz. Okmt. VII. 453. 454., 1437: Kismart. llt. 47. D. 17., 1438–50: Dl. 13239. 13398; 1461: Kismart. llt. 48. A. 19., 1462: Dl. 15760; 1464: Dl. 15989; 1470: Dl. 16983. 17044. 17044; 1477–78: Dl. 18145; 1491: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 50 f. 2. n. 26.) 1506–7: gr. Zay cs. llt. C. 29. – V. ö. Futak vár és város, Vaskapu, Derzs és Kisdi(-Vásárhely) városok, a Szóláti, Rozgonyi és Csekei cs. a.)
Gazi (nagyvölgyi) cs. Gazy (1480: Dl. 18438.)
Geréb (vingárti) cs. Földesur Telek városban (l. ott), Puszta-Szent- Mihályon, Verőfényen és Tót-Cserögön; hihetőleg azonban jóval több helyen. (1484: Dl. 18954. és Iványi. i. h. 124., 1498: Dl. 34256. 20797.)
Geszti cs. L. Brankovics György és a Zsámboki cs. a.
Gortk (egresi) cs. Gorthk. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123.)
Göre (csireg-szent-péteri) cs. Gewre. (1482: Dl. 30905.)
Gróf (szent-györgyi) cs. Groff dicti. Másként: Szentgyöngyiek, Pozsonymegyéből. – Földesurak (minden valószínűség szerint a kihalt Marótiak után) Szent-Miklós, Doroszló és Tótfalu helységekben. (1477: Dl. 17952; 1478: Dl. 18118; 1488: Dl. 19176. 19177.)
Györgyfi (keméndi) cs. Gergffy. (1495: Dl. 20283; 1504: br. Révay cs. llt.)
Hatano(l)czi (bodiszlói) cs. Hathanochi. (1431–32: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. 123.) Hatanocy de Bodizlo. (1448: Dl. 14167.) Hatanochy de Bodizlo. (1477: Dl. 17964.) Úgy látszik, szerémmegyei eredetű cs. (V. ö. e megyében a Hatanolczi cs. a.)
Heres (kéméndi) cs. Heres. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124.)
Hidegkuti cs. L. a doroszlai Kis cs. a.
Horvát (drági) cs. Horwath. (1506: Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Horvát (iregi) cs. Horwath. (1506: Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Horvát (hlapsityiy hlapsityi) cs. Másként: Kishorvát. – A Garaiakkal, (Bánfiakkal) osztályos. (L. Valkómegyében is a Garai cs. a.)
Horvát (szent-mártoni) cs. Horvath. – Értsd: rétesz-szent-mórfoni. (1506: Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Horvát (szent-miklósi) cs. Horwath. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.)
Horváti cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123., 1464: Dl. 16061; 1480: Dl. 18350; 1504: Dl. 21302.
Hunyadi cs. Kórógyi János 1447-ben átengedi nekik Veresegyházát. (L. ott. – V. ö. Szilágyi Erzsébetnél is.)
Idecsk(f)i (egresi) cs. Szerémmegyéből. (L. ott is.) – Mikor 1506-ban László halálával családjának magvaszakadt, Zsadán(y)falva, Rétesz-Sz.-Márton, Boz(z)e(j), továbbá Somva, Drág és Páris helységekben maradtak részek utána. Egresről ugyanekkor azt jegyzik meg, hogy e helység mindig a titeli prépostságé volt! (Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57. – V. ö. Epist. Petri de Warda. 213.)
Ihos (alpári) cs. Ihws. (1422: Dl. 11189., 11268.)
Iregi (Irögi) cs. 1464: Dl. 16061. – (V. ö. 1480: Dl. 18313. és l. Valkómegyében is.)
Jakabfalvi cs. 1414: Dl. 8099; 1461: Dl. 15592.
Jakabfalvi (zoltai) cs. Jakabffy. (1504: B. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Jó cs. Yo. Jo. (1473: Dl. 17491; 1496: Dl. 32820; 1498: Dl. 20721: 1504: br. Révay cs. llt., 1507: Dl. 21718; 1510: Muz. llt.) 1473-ban és 1504-ben szent-iványi, 1496-ban, 1498-ban, 1504-ben: keméndi, ugyancsak 1504-ben és 1507-ben: csimori, 1510-ben pedig: puszta-szentiványi előnévvel tűnik föl egy-egy ily nevű köznemes család. Minthogy 1504-ben ugyanegy oklevélben különböző előnéven fordulnak elő ily nevű nemesek, – hihetőleg nem egynek veendők.
Kalocsai (és bácsi) érsek. Bács vár és város (részének) és Arnat városnak ura volt. (L. ott.) – 1272-ben Doba nevű birtokát említik. 1334-ben cserében kapta Tamás erd. vajdától némely hont- és gömörmegyei birtokokért Gerecz, Tótfalu, Csalános, Lugas, Buturfalva (Botorfalva), másik Lugas, Szurdok, Gyümölcsény, Venécze, Ujfalu, Lázárfalva, Taman(y)a és Szücsi (Gerech, Tothfolu, Chalanus, Lugas, Buturfalua, alia Lugas, Zurduk, Gumulchen, Venecie, Wyfolu, Lazarfolua, Tamana, Zuchy) helységeket, melyek a mai Bács, Bakin és Vajszka vidékén terültek el. Később Vajszkát (1495.) és Vaskapu várost (l. ott) találjuk birtokában. (1272: Árpádk. új okmt. XII. 58., 1334: Anjouk. okmt. III. 79., 1391: Zichy okmt. IV. 468., 1410: Dl. 9635., 1495: Dl. 34246. – V. ö. Bodrogmegyében is, némely Bács- vagy Bodrogmegyéhez számítható helységekre nézve, s l. ugyanott a Czobor és sz.-györgyi Gróf cs., s Bácsmegyében Vaskapu város és a Garai cs. a. is az 1491. évhez.)
Kalocsai káptalan. L. Bodrogmegyében a Czobor és sz.-györgyi Gróf cs. a. V. ö. 1517: Dl. 23123.
Kapitánfi cs. 1480-ban «Kapithanfy» Pálnak Jakabfalván voltak részei. (Dl. 18438.)
Kapucsi (Kapolcsi) cs. Földesur Kapolcson és Derzsfalván. (1414: Dl. 8099; 1428: Dl. 12014; 1455: Muz. llt., 1464: Dl. 16061.)
Keméndi (varjadi) cs. 1452: Dl. 16757; 1464: Dl. 16061; 1486: Dl. 19176.
Kenderesi cs. 1506-ban tolmácsi előnévvel. (Veszpr. kápt. orsz. llt. A 57. – L. különben Kenderes helység a.)
Kendi cs. 1335: Fejér VIII. 4. 138., 1417: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 11., 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117., 1473: Dl. 34020.
Kepes (Képes?, örösi) cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Kerekedi cs. 1417: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 11., 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Kereki cs. 1449-ben némely kereki-i részeik a Mendeieknek ítéltettek oda. (Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. II. 25. lapon tévesen «Kerezi», mely hiba könnyen férevezetheti a kutatót. – 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 115., 1433: gr. Sztáray cs. oklt. II. 302, 1449: Dl. 29488.)
Keresztes cs. Kerezt(h)es. Kerestws. – Petrőczi, szent-iványi, majd varjadi előnéven tűnik föl ily nevű nemes család. (1433: gr. Sztáray cs. oklt. II. 303., 1437: Kismart. llt. 47. D. 17., 1447: br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20., 1480: Dl. 18438. – L. a Garai cs. a. is az 1437. évhez.)
Keresztesi cs. 1432-ben a többi bácsmegyei nemesek közt Kerezthes-i Péter is szerepel. (Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 122.) A bodrogmegyei Keresztest kell-e értenünk, vagy Bácsmegyében is feküdt-e ily nevű falu? – nem tudom.
Kereszturi cs. Földesur 1410-ben (és hihetőleg 1424-ben is) Keresztur, Bellyefalva, Erdőmegy, Kerek, Dál, Csörög, Verőfény, Bódogasszonytelke és Kamarás (utóbbi kettőben már 1390-ben is); 1424-ben ezenkívül Szent- Mihály helységekben. Ugyanitt egy Bellyéni leány révén 1410 óta állandóan a Szilágyiak is. (1309–1399: Dl. 822; 1390: Haz. okmt. lI. 155., III. 243., 1399: Árpádk. új okmt. XII. 58., 1410: Dl. 9661; 1424: Kismart. llt. 45. B. 27., 1450: Orsz. Llt. NRA. f. 1523. n. 19. – Zágrábban; 1452: Dl. 16757; 1486: Dl. 19176. – V. ö. Dl. 8904. 8905. 9034.)
Keszi cs. 1603-ban: szent-iványi előnévvel. (1422: Dl. 11189; 1464: Dl. 16061; 1482: Dl. 18693; 1503: Muz. llt.)
Királyi (paskai) cs. Kyraly. (1480: Dl. 18438; 1482: Dl. 18693.) 1480-ban és 1482-ben Péter a megye alispánja.
Kis (doroszlai) cs. Parvus. (1410: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 2.,1417: U. o. II. 11.) Kys. (1519: U. o. II. 20.) Doroszló és Mazalócz helységekben voltak részei. Azonos (de mindenesetre vérrokon) cs. ezzel a Doroszlai, mely 1350-ben Doroszló, Tótfalu, (Sár), Berezgely, Cserőfalva, Vásárhely, 1406-ban Doroszló, Tótfalu, Cserefalva és Bereszgely, 1492-ben pedig Mácsa, Doroszló, Tótfalu, Biriszgely, Apos, Bercsek, Dál(y), Kereked és Mazalócz (részeinek) földesura. Utóbbi évben István a nevezett helségek részeit rokonának (sororio suo), Hidegkuti Mátyás atyai várnagynak adta. Mikor e birtok-átruházást II. Ulászló király 1492-ben megerősíté, utóbbit doroszlai Bagdi (Bagdy) Mátyásnak nevezte. Ugyane néven említi őt egy 1504. évi oklevél is. (1492: Mon. Vatic. I. 5. 17. l., br. Révay cs. llt. Szerém. II. 17., 1496: Dl. 32820; 1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. Xl. 5. – V. ö. Mazalócz helység a., s l. a Doroszlai cs. idézve is.)
Kis (kis-keszi) cs. Parvus. (1499: Muz. llt.)
Kis (paczmani) Tamás. L. Révfalu helységnél.
Kishorvát (hlapsityi, hlapcsityi) cs. Másként Horvát. – A Garaiakkal (Bánfiakkal) osztályos. (V. ö. Valkómegyében és a Garai cs. a. Bácsmegyében is.)
Kiskeszi cs. 1499: Muz. llt., 1506: Veszpr. kápt. házi llt. A. 57.
Kisrádi cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Kisvárdai cs. Vagy: Várdai. – L. e néven.
Koncza (csiri) cs. Koncza. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.)
Kórógyi cs. 1454-ben birtokos Okor és Kamarás helységekben. (Dl. 24541. – L. a Hunyadi cs. a. V. ö. 1390: Haz. Okmt. II. 155.)
Korvin János. 1504-ben az ekkor Bácsmegyéhez számított Kamarás, Okor, Himesegyház, Csontafejér, Kétfülű, továbbá (részben) Erdőmegy, Csireg, Dál, Telek, Verőfény, Béla, Földvár és Keresztur helységekben (is) birtokos. (Kismart. llt. 45. D. 68. . – L. Futak, Telek (és Gyála) városnál is).
Kovácsi cs. 1496: Dl. 20283.
Koza (kozafalvi) cs. Másként: Kozafalvi. (L. Kozafalva helységnél idéz. – V. ö. 1428: Dl. 12014; 1439: Dl. 13445.)
Kozma (kéméndi) cs. Kozma. (1496: Muz. llt., 1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Kö(r)csményi (Kercsményi) cs. Földesur 1380-ban Beteren és Irögön is. (1380: Dl. 29191; 1393: Dl. 33528–9; 1428: Dl. 12024; 1503: Muz. llt.)
Kövér (csimori) cs. Kewer. (1486: Dl. 19176; 1496: Dl. 20476. és 32820.)
Kucsitai (Kucsita, cseregi, tót-cseregi) cs. Kwchytha. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118.) Chwchistay. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.) L. Kucsita helység a. is.
Kulpi cs. L. a Bodon(y)i cs. a.
Kun (aracsai) cs. Kwn. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Kuti cs. L. Kut(i) helység a.
Kutos cs. Kwthos. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124.)
Kürti cs. 1439: Dl. 13445. – Úgy látszik, a bácsmegyei Kürt helység értendő. 1470-ben kétségtelenül. (Dl. 17040.)
Ledegéri (szent-mártoni) cs. Ledeghery. – Értsd: rétesz-sz.-mártoni (1506: Veszpr. kápt. házi llt. A. 57.)
Losonczi cs. L. Kisdi (-Vásár) városnál.
Macsal(y)i cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117., 1464: Dl. 16061.
Macsó (kapucsi) cs. Macho. (1464: Dl. 16061.)
Maczedóniai cs. L. Kisdi (-Vásár) városnál. – V. ö. maczedóniai Péterfi cs. a.
Marhald (Marhart, erösi) cs. L. Morháti (szántai) néven.
Maróti cs. 1404-bon kapják a hűtlen Székelyiek részét Irög és Kürt helységekben; Kusztil és Nosztur pusztákon; 1406-ban földesurak Várfalván, melyhez – úgy látszik – különféle vámok tartoztak. 1420-ban cserében megszerzik Szent-Miklós részeit. 1422-bon földesurak Szent-Mártonban s 1448- ban és később Kisdiben. Bácsmegyei birtokukhoz számíthatjuk a XV. sz. második felében – úgy látszik – Dobrát és Mácsát is. 1477-ben családjoknak magva szakadván, birtokaikat (l. Kisdi városnál) a Bátoriak (és szentgyöngyi Grófok, l. ezek a.) kapták. (1404: Dl. 8949; 1406: Dl. 9224; 1420: Dl. 10873; 1421: Dl. 11161; 1422: Dl. 11018; 1448: Dl. 14167; 1477: Dl. 34309. L. a Ripaki cs. alatt is. V. ö. I'esty. Eltünt m. I. 233. és XV. század: Orsz. Llt. Urb. et conscr. f. 87. n. 33.)
Mártonfi (kéméndi) cs. Marthonlfy. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Mendei cs. L. Mende helységnél a XV. századnál idéz. és a Kereki cs. a.
Módis (keméndi) cs. Modis dictus. (1452: Dl. 16767.)
Monostori cs. Baranyamegyéből. – 1434-ben Csókafalvához és Szent- Király (Répás-Sz.-Király?) részeihez tartanak jogot. (1404: Dl. 8949; 1434: br. Révay cs. llt. Gyulay. VII. 34., 1437: Kismart. llt. 47: D. 17. – Lásd a Garai cs. a. is.
Morha(r)t vagy Morhát(i) (szántai) cs. Morhath, Morhathy. – Másként szántai, Bodrogmegyéből. Egy ízben, 1437-ben, erősi (örösi) Marhald néven szerepel. – 1403-ban Tapo(I)cza, Erös, Tittes, Kenyeres, Paraszti, Becseháza (Beteháza?) és Fejéregyház helységekben birtokos. A lekcsei Sulyok családdal (l. itt is) kötött örökösödési szerződésük szerint 1455-ben és 1467-ben (Báncza, Sz.-Lőrincz), Erös, Tittes, Paraszti, Kenyeres, Beld-Szent-Miklós és Medenczés helységekben földesurak. Jakabban e csaláának magva szakadván, Örös, Paraszti, Tit(t)ös és Kenyeres helységekben, valamint Medenczés és Bécs- (máskor Beld-) Szent-Miklós pusztákon bírt jószágait 1486-ban a Nagylucseiek kapták kir. adományúl. E birtokok részeiről a Nagylucseiek javára 1489-ben a lekcsei Sulyok cs. tagjai is lemondottak. (1443: Dl. 12821. a 2. 1apon.; 1437: Kismart. Itt. 47. D. 17., 1455–1471: Muz. levéltár, 1486: Dl. 12821. 19149. 19099. 19150. 19154; 1489: Dl. 19498.)
Nagy (csereg-szent-péteri) cs. Nagh. (1506: Veszpr. kápt. llt. A. 57.)
Nagy (csimori) cs. Magnus. (1480: Dl. 18438.) Nagh. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Nagy (földvári) cs. Nagy. (? 1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123).
Nagy (kéméndi) cs. Nagy. (? 1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123.)
Nagy (kendi) cs. Magnus. (1499: Muz. llt.)
Nagy (örösi) cs. Nagy. (? 1431–32: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117. 124.)
Nagy (szent-miklósi) cs. Nagh. (1464: Dl. 16061.)
Nagyluosei cs. Lásd a szántai Morhátiaknál.
Nagyvölgyi cs. László 1439-ben a Pek(ö)ri-eknek zálogba vetette: Nagyvölgy, a két Csősz, Balázsfalva és Iszkorota részeit. (Dl. 13359. Másolat után. – V. ö. 1395: Dl. 8099; 1418: Dl. 10682; 1422: Dl. 11268; 1480: Dl. 18438.)
Nekcse (bodonyi) cs. Nekche. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124.)
Nyiri (alpári) cs. Niry. (1422: Dl. 11268.) Nyry. (1422: Dl. 11189.)
Ó-budai apáczák. 1382-ben cserében (más megyei birtokokért) kapják I. Lajos királytól Belső- és Külső-Szond-ot, Széplak, Ujfalu, Monostorszeg, Császló, Füzér; Től, Bajkod, Hurkusz, Prága, Falkomár, Krakó, Tótfalu és Cseresfalva helységeket s Alatk felét («sub uno circumferentiali ambitu et sub una inclusione metarum») a kamara hasznával együtt. Ez uradalmat a XV. század folyamán is az ő birtokukban találjuk. (1382: Dl. 6905. – V. ö. Dl. 15109. 16692. 16285. 18730. 20764. és főleg az 1480. évhez: Dl. 18350. – V. ö. Bakszonhát a. is.)
Oláh (földvári) cs. Olah. (1423: Dl. 11354.)
Oláh (ripaki) cs. L. a Ripaki cs. a.
Őki cs, 1480-ban: toronyai (taranyai?) előnéven. (1410: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 2., 1461: Dl. 15989; 1480: Dl. 18313. 18438.)
Ördög (prodaviczi) ca. L. Fonó városnál.
Örösi cs. Másként: Erös. (1471: Muz. llt., 1486: Dl. 19149–50.)
Ősi (keméndi) cs. Ewsy. (1466: Dl. 16343.)
Paczanóczi cs. Paczanoczy. (1496: Muz. llt.) Úgy látszik, Bácsmegyében is birtokos volt.
Paczmáni Tamás. Avagy: paczmáni Kis Tamás. – L. Rétfalu helység a. és v. ö. 1474: Dl. 17546.
Pápai (szőllősi) cs. L. Szőllős helység a.
Pálosi cs. De Palus. (1423: br. Révay cs. llt. Valkó. I. 3., 1464: Dl. 16061.) Palosy. (I499: Dl. 20821.)
Párisi cs. L. Páris helység a.
Parlagi (Parragi) cs. L. Parlag helység a.
Patlyani cs, L. Patlyan helys. a.
Pato(l)csi (vajnczai, vajonczai) cs. 1482-ben ily előnevű nemes család Hullatag, Szent-Tamás, Taplógy (Taplód), Kőégető, Tatárrév és Vajncza; 1525-ben pedig kecskeméti Patolcsi Gergely Szerdahely, Vajncza, Mindszent, Ó-Báncza, Hullatag, Szent-Tamás, Taplód, Várszeg, Csalász és Csókafalu helységekben földesur. (1482: Dl. 18693; 1525: br. Révay cs. llt. Div. fam. V. 3. – V. ö. 1390: Zichy okmt. IV. 425. és 436.)
Pek(ö)ri cs. L. a Nagyvölgyi cs. a.
Pernyés (beteri) cs. Pernyes. – L. a Garaiak a.
Péterfi (maczedóniai) cs. Vagy: Maczedóniai, Temesmegyéből: – A vérrokon maczedóniai Dancsfiakkal együtt Kabul és Báktelke részeit 1454-ben a gimesi Forgácsoknak zálogosították el. (gr. Forgách cs. llt. – V. ö. Kisdi- Vásárhely városnál.)
Péterváradi (béla-kuti) apátság. 1237-ben e megyében is több birtokot kapott IV. Bélától, melyek közül e helyütt Péter-Várad (a későbbi Vásáros- Várad) várost, a két Szajol, Aranyad vagy Aranyan és Piros(d) helységeket meg kell említenünk. (Árpádk. új okmt. VII. 29. – V. ö. 1267: Fejér IV. 3. 418. és 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 123.)
Pordánczi cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118., 1479: br. Révay cs. llt. Szerém. II. 24.
Porkoláb (buki) cs. Porkolab. (1482: Dl. 18615.)
Porkoláb (csekei) Tamás. L. Csekei néven és Szilágyi Erzsébetnél is.
Porkoláb (egresi) cs. Porkolab. (1506: Veszpr. kápt. oraz. llt. A. 57.)
Porkoláb (örösi, erösi) cs. Porkolab. (1486: Dl. 19149.) Meglehet e családok közül egyik vagy másik azonos.
Pósa(-fi, bodonyi, kis-bodonyi) cs. Posa. (1323: Dl. 33528–9; 1511: Muz. llt.) Filius Posa: (1422: Dl. 24713.) Pósafy. (1448: Dl. 14167.) Possa. (1452: Dl. 16757.)
Pusztaszentmihályi cs. Avagy: Szentmihályi. – L . Szent-Mihály helység a.
Rácz despoták. L. Brankovics György a.
Rádi cs. 1395: Dl. 8028; 1449: Dl . 29488; 1480: Dl. 18350.
Ragadási cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118. l.
Rég(y)i (kéméndi) cs. Regy. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay XI. 5.) Rég(y) Bodrogmegyében feküdt.
Réte(s)z (csébi) cs. Rethez. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.)
Révai (Rivai) cs. Szerémmegyéből. – Birtokos Mazalócz-on. (Lásd e helységnél idéz.
Ripaki cs. Úgy látszik azonos vagy vérrokon a ripaki Oláh családdal. – A Ripakiak 1441-ben Maróti Lászlótól kapták Ripak, a két Tarcsa, Tárnok, Kereked, Szent-Márton és Udvarnok részeit; a ripaki Oláh-ok pedig 1489-ben Ripak, Kereked, Szent-Jakab és Parlag helységekben voltak földesurak. (Dl. 13613. 19527.) Ripaki Jakab 1447-ben Bácsmegye alispáni tisztét viselte. (br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20.)
Rozgonyi cs. Földesur (úgy látszik zálogban a Garaiaktól) 1470-ben Földvár és Béla helységekben. (Dl. 17040. 17044.)
Sáfár (bodoni) cs. Saphar. (1428: Dl. 12019.)
Sánta (varjadi) cs. Santha. (1499: br. Révay cs. llt. Div. fam. III. 44.)
Sárközi (tarhosi) cs. Sarkwzy. Torontálmegyéből. (1439.) L. a Borgyasi cs. a. – Ezenkívül 1496-ban a nagyvölgyi «Sarkezy» (Dl. 20480. 32820.), – 1503-ban pedig a derzsfalvi «Sarkewzy» (Dl. 21229.) cs. szerepel. Ugyanegy vagy három különböző cs. értendő-e? – nem dönthetem el.
Sólyom (tarjáni?) cs. Solyom. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118. és 1432: U. o. 123.)
Sulyok (lekcsei) cs. Bodrogmegyéből; 1437-ben: csébi előnéven. (Kismart. llt. 47. D. 17.) – György 1473-ban a megye alispánja. – 1455-ben a szántai Morhát(i) családdal kölcsönös örökösödési szerződésre lépvén, Cséb, Kis-Cséb, Ujfalu, Göd, Szilvás, Lukafalva, Jánosfalva, Torzsatelke. Tegyefalva helységeket és Bálintkürte pusztát sorolják föl birtokukban. (Muz. llt. – V. ö. 1473: Dl. 17491. L. a Szalánczi, szántai Morháti, Berekszói és a Zsámboki cs. a. is.)
Szákai cs. Bodrogmegyéből. – 1479. táján Keresményben birtokos. (Dl. 18219.)
Szalánczi cs. Szalánczi János, Sulyok György, Félegyházi Gáspár és Tordas János e megye követei voltak az 1447. évi országgyűlésen. (Kovachich. Vest. com. 288.) Szent-tamási Szalánczi (Zalanczy) János nevű bácsmegyei nemes 1496-ban is szerepel (Dl. 20476.). Ugyanő 1495-ben bodrogmegyei alispán (Dl. 20254.) Végűl 1506-ban sz.-tamási Szalánczi (Zalanchy) Benedek ismét Bácsmegyében birtokos. (Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Szántai cs. L. a Morha(r)t (szantai) cs. a.
Szécsi (rima-szérsi) cs. L. a Garai cs. a. (1478.)
Székely János. Lásd Györgye városnál, Csongrádmegyében.
Szeléndi cs. János 1448-ban Bodrogmegye alispánja. (br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 21.)
Széles (zsoltai) cs. Zeles. (1461: Dl. 15592.)
Szentbertalami (sápi) cs. Zenthberthalamy. (1480: Dl. 18350. 18438.) 1480-ban Kőégető és Hullatag helységekben is van birtoka.
Szentgyörgyi és Bazini (gróf) cs. L. Gróf (szent-györgyi) néven.
Szentiván(y)i cs. Földesur 1487-ben a Szentkirályiakkal és Fejesekkel együtt Szent-Iván helységben. (Iványi, i. h. 120. l., v. ö. Eszterg. primási llt. f. 3. T. 68., és 1437: Kismart. llt. 47. D. 17.)
Szentjakabi cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.
Szentkirályi cs.1456-ban egy ily nevű nemesnek Szerénd-en volt birtoka. (1456: Dl. 15109. – L. a Szentiványiaknál is.)
Szentléleki cs. 1437: Kismart. llt. 47. D. 17., 1464: Dl. 16061; 1480: Dl. 18350.
Szentlőrinczi cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. 118., 1464: Dl. 16061.
Szentmártoni cs.1448: Dl. 14167; 1464: Dl. 16061; 1469: Dl: 16024;. 1473: Dl. 16025; 1480: Dl. 18438. – Melyik Szent-Márton értendő, – pontosan nem határozhatom meg.
Szentmihályi (Szentmihályfalvi) cs. Azaz: Pusztaszentmihályi. – L. Szent-Mihály helység a.
Szentmiklósi (doroszlói) cs. Zenthmyklosy. (1469: Dl. 16024. – V. ö. 1448: Dl. 14167; 1464: Dl. 16061.) Egyugyanazt a családot kell-e mindig értenünk? – nem tudom.
Szentpáti cs. 1494: Orsz. Llt. Act. neoacqu. com. f. 1. n. 10.
Szentpéteri cs. L. Szent-Péter c) helység a.
Szerémi püspök. A XIII. században Harsán(y) nevű birtokát említik, mely alatt hihetőleg a bácsmegyei Harsányt kell értenünk. (Árpádk. új okmt. X. 430.)
Szilágyi Erzsébet. (Hunyadiné.) A csekei Porkoláb Tamástól zálogban bírt gözői, csalászi, álcsi, és ó-bánczai részeket 1461-ben (a Tamás magvaszakadtával) adományúl kapta fiától; 1462-ben pedig (a Csongrádmegyébe sorozott) Györgyét és tartozékait, közte az ekkor Bácsmegyében fölsorolt Okor Kerekegyház, Nagy-Bajcs, Fi-Bajcs, Himesegyház, Kőkut(?), Vizes-Turol helységeket, Hegyes-Turol, Á(r)kos-Turol és «Feyefaka-Thwrol» pusztákat. (Dl. 15667. 16727., 15703. Huny. Kora. XI. 25., L. Györgye város a. is, Csongrádban.)
Szilágyi cs. L. a Kereszturiak a. (V. ö. Dl. 9034; 1440: Zsélyi llt., 1452: Dl. 16757.)
Szilvási cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118.
Szokolyi (Szakolyi) cs. 1499-ben Nagy-Ácson vannak részei. (1482: Dl. 30905; 1499: gr. Zay cs. llt. D. n. 15.) Szabolcsmegyéből.
Szóláti cs. 1426-ban azon panaszkodnak, hogy a Beteriek az ő részeiket Beter, Csikod, Devecser, Turol, Mező-Turol és Vizes-Turol helységekben önkényesen eladták a Garaiaknak. (Dl. 29235.)
Szőke (szent-mihályi) cs. Zewke. (1480: Dl. 18381.)
Szöllősi cs. L. Szőllós helység a. az 1457. évhez.
Tallóczi cs. Másként: tallóczi (váraljai) Bánfi. – 1480-ban (a kétségkívül bácsmegyei) Váralja, Bogárd, Dál, Hernyefalva, Nemdi (Németi) és Belak (Bilak?) helységekben földesur. (L. Váralja kastély a. is. Dl. 18313. – V. ö. főleg 1480: Dl. 18438.)
Taranyai cs. 1414: Dl. 8099; 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 118., 1464: Dl. 16061; .1471. 1499: Muz. llt.
Tarjáni cs. 1482-ben zálogba vették Fekete Lászlónak csireg-szent-péteri birtokát. (Dl. 30905. – V. ö. 1399: Dl. 8482; 1404: Dl. 8949; 1464: Dl. 15989; 1499: Muz. llt.)
Tatárrévi cs. 1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 122. V. ö. 1486: Dl. 19149.
Tegzes (szent jakabi) cs. Thegzes. (1507: Dl. 21719.)
Tenyei (kulpi) cs. L. a Bodon(y)i és az Ujlaki cs. a.
Terjénl cs. Theryeni. (1464: Dl. 16061.)
Titeli prépostság. Titel városon kívül bírta az egyik (Titel fölötti) Egrest. Sőt valószínű, hogy más jószágai is voltak e tájon, Alpár és Lak vagy Lok azonban tudtommal sohasem tartoztak e prépostság birtokaihoz. (V. ö. Iványi és Stelczer, i. h., s e műben, külső-szolnokmegyében, a birtokosoknál. – L. Titel város és Egres helység a.)
Tolmácsi cs. L. Tolmács helységnél idéz.
Tompa (doroszlói) cs. Thompa. – János kir. ember. (1423: br. Révay cs. llt. Valkó. I. 3.)
Tordas cs. Tordas János 1447-ben a megye egyik országgyűlési követe volt. (Kovachich. Vest. com. 288.). 1480-ban jakabfalvi Thordas Benedek szerepel. (Dl. 18438.)
Torma (paskai) cs. Thorma. (1506: Veszpr. kápt. orsz. llt. A. 57.)
Tót (kis-keszi) cs. Toth. (1499: Muz. llt.)
Töli (Téli, Tili) cs. 1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117., 1480: Dl. 18438.
Török (avatói) cs. Thwrwk. (1432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. 123.)
Török (doroszlai) cs. Thewrek. (1480: Dl. 18438.)
Török (szent-mártoni) cs. Twrwk. (1422: Dl. 11235.) Minden valószínűség szerint Rétesz-Sz.-Márton értendő.
Török (szent-péteri) cs. Therek. (1448: Dl. 14167.)
Török (terjéni) cs. Thewrek. (1504: br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 5.)
Török (töli, tili) cs. Thewrek. (1480: Dl. 18438.) E családok (Török) közül egyik vagy másik azonos is lehet.
Trocsán (Trocsányi, jakabfalvi) cs. Trochan. (L432: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124.) De Trochan. (1454: Dl. 14809.) Trochyan. (1496: Dl. 20480.32820.) Trochany. (1507: Dl. 21718.)
Ujlaki cs. Pest város és Révfalu helység (l. ott) földesura. – Kulpit (melyet 1418-ban birtokukban találunk) 1442-ben az ujlaki plébánosnak, Tenyei Balázsnak adták; Réfaluban pedig 1445-ben a Czillei grófokat osztályos testvérévé fogadta Miklós. Ugyanő 1463-ban Hedös és Joszán birtokához tartott jogot. (Dl. 10682., 13683. 15845. – V. ö. Anjouk. okmt. IV. 486., Magy. Tört. Tár. IX. 62. és 1445: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 65. f. 1. n. 7.)
Vajda(-fi, taranyai) cs. Wayda. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117.) Waydaffy. (1455: Muz. llt.)
Vajszkai cs. Vayzkay. (1464: Dl. 16061.)
Valkai (szent-tamási) cs. Walkay. (1480: Dl. 18438.) Mihály ekkor Hullatag-on lakott.
Várdai cs. Másként: Kisvárdai. 1441-ben I. Ulászló király védelmébe vette őket Peszér és Perlek birtokában. (Zsélyi llt. – L. Brankovics György a. is.)
Várfalvi cs. Úgy látszik, bácsmegyei cs. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. Vl. 121.)
Varjadi cs. 1433: gr. Sztáray oklt. II. 302„ 1480: Dl. 18350., 1521: br. Révay cs. llt. Div. fam. IV. 20.
Vatanok (kapucsi) cn. Wathanok. (1480: Dl. 18350.) Vatha … (Kiszakadva, 1480: Dl. 18438.)
Vég (kis-keszi?) ca. Weegh. (1499: Muz. llt.)
Velez cs. Velez, Welez. – Kapucsi, bilaki, szent-miklósi, horváti és szent-demeteri előnévvel fordúl elő. (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 117., 1457: gr. Erdődy cs. monyorókeréki llt. f. 69. n. 3151. Pesty másolata után., 1464: Dl. 6061; 1480: Dl. 18438; 1504: Dl. 21302.)
Versfalvi cs. Másként Verei, Berei vagy Berefalvi. – L. Bere(-falva) helység a.
Vegyes cs. Rufus. – 1432-ben: örsi, 1437-ben: horváti előnévvel tűnnek föl ily nevű nemesek, (1431: Bácsbodrogm. tört. társ. Évk. VI. 124., 1437: Kismart. llt. 47. D. 17.)
Viczmándi (tótfalusi) cs. 1447-ben Wyczmandi István a harapkói Botos András (nemes) szolgája. (br. Révay cs. llt. Div. fam. II. 20.) Úgy látszik, a bácsmegyei Tótfalu értendő. – Viczmánd hol feküdt? – nem tudom.
Vitéz (csévi) cs. L. a Garai cs. a.
Vizgázló (budiszlói) cs. Vizgazlo. (Másolatban. 1494: Orsz. Llt. Act. neoacqu. com. f. 1. n. 10.)
Vizközi cs. Földesur Cserögön. (1466: Dl. 16343.)
Zoltai cs. 1454-ben egy ízben aracsai előnévvel. (Zoltay.) Ferencz 1505-ben e megye egyik országgyűlési követe. (Kovacich. Vest. com. – V. ö. 1454: Dl. 14809; 1455: Muz. llt. és 1461: Dl. 15594. 16061.)
Zombori (bodonyi) cs. Zombory. (1470: Dl. 17040. 17044.) Benedek bácsmegyei kir. ember. – Melyik Zombor értendő? – ez adatokból eldönteni nem lehet.
Zsámboki cs. Az Ajnárdok ivadéka, Pilis- (és Valkó-)megyéből. – 1448-ban és 1467-ben Buki (Böki) és Szent-Tamás helységekben osztályos testvérükké fogadják a lekcsei Sulyok cs. tagjait, a kik aztán e jogon, s (egyszersmind kir. adomány czimén) 1469-ben (a Geszti László és Mihály ellen hozott nádori ítélet után) birtokba is veszik Böki, Nagy- és Kis-Harsány, Szent-Tamás és Szántó s az azokhoz tartozó Hernyék, Nagy-Cser, Kis-Cser, Kölesrév és Pirosegyház helységeket, a Bökihez tartozó pusztákat; továbbá a Szántóhoz tartozó Kőégető, Hullatag, Taplógy, Tatárrév, Várszeg, Csókafalva, Akat-teleke, Sz.-Király, Sáp, Kis-Sáp, Völgy-Sáp, Mihályfalva, Filótelke, Halmos, Tek, Doba, Tibrócz és Bonczhalma helységeket, Szilvás felét és a buki vagy böki kastélyt. (1448. 1469: Tört. Tár, 1890. 105. 116. 117. l., 1467: Muz. llt.
Ősszesen: 281 birtokos.
