VÁROSAI:
VÁROSAI:
Apáti. L. Bodrogmegyében a városok közt.
Arnat. (Arant.) A megye szabatos megjelölése nélkül fordúl elő: villa Arunt. (1206: Haz. okmt. VII. 3.) Oront. (1229: U. o. 15.) Arnath poss. (1410: Dl. 9635; 1463: Dl. 15871.) Arnath. (1450 körül: Dl. 34985.) Oppidum Arnath. (1494: Katona, Hist. crit. XVII. 603.) 1450. tálán az ó-budai apáczák birtokainak határa elvonul «ante Arnath». E helység, valamint az ez alkalommal szintén a megye kitétele nélkül említett más helyek (Szent-Pál, Nagy-Szent-György, Szent-Márton, Bokrán sat.) is Apáti illetve Szond (ma Szonta) vidékén terülhettek el. Az 1520. évi tized-lajstrom Bodrogmegyébe helyezi, a mi azt mutatja, hogy e helységet Szontától északi irányban kell keresnünk valahol. Különben (úgy látszik) 1391-ben is Bodrogmegyéhez számították (Zichy okmt. IV. 468); 1503-ban pedig Bácsmegyéhez. (Dl. 21229.) Vásáros hely s a kalocsai érsekség birtoka volt.
Bács. Bachia. (Salamon kir. kora. M. Florianus i. m. III. 84.) Villa Bachiensis. (XIII. század: Árpádk. uj okmt. X. 430.) Civitas Bachiensis. (1351: Anjouk. okmt. V. 516., 1464: Dl. 16061.) Bachin. Oppidum Bach. (1433: gr. Sztáray cs. llt. II. 302., 1466: Dl. 16343; 1474: Dl. 17546. V. ö. Rupp, i. m. III. 17., és Arch. Értesítő. III. 309.. IV. 2. 25. 49. 85., VII. 73.) Ecclesia kathedralis Bachiensis. (1488: Muz. llt.) A megye (egyik) székhelye volt. Érseksége a kalocsaival egyesült; Sz.-Pálról nevezett székes káptalanja (nagy-prépostság) azonban a mohácsi vészig fennállt. Kis prépostsága s (állítólag) ferenczrendi társháza is volt. Orsz. vásárait pl. 1433-ban említik. A kalocsai és bácsi érseké s a bácsi káptalané volt. – (L. Derzs városnál és Kis-Bács helységnél is. V, ö. Századok, 1885. évf. 280. 1. és az 1483–4. évhez: Dl. 18817. 18834. 18954. a kis-prépostságra nézve.)
Bel-Szond. L. Szond városnál.
Derzs. (Derzsi. Dörzs.) Ecclesia de Dersy. (1328: Anjouk. okmt. III. 209.) Prepositus ecclesie de Ders. Poss. Ders. (1346: U. o. IV. 585., 1393: Dl. 874.) Monasterium de Ders. (2387–8: Dl. 7309.) Prepositus ecclesie S. Salvatorie in Ders Bachiensis diocesis. (1400: Mon. Vatic. I. 4. 286.) Prepositus de Ders. (1432: Bácsbodr. tört. társ. Évk. VI. 122., 1469: Dl. 16024; 1473: Dl. 16025.) Opidum Dewrs, locus sedis iudiciarie comitatus Bach. (1486: Dl. 19176.) A Szent- Megváltóról nevezett itteni prépostságé volt, melynek patronusai 1387. tájáig a hirneves (valkómegyei) Horvátiak, azután pedig a Garaiak. 1486-ban a megye törvénytevő gyűléseinek is székhelye. Kétségtelenül Bács vidékén feküdt, a hol ma a Tersanik (Trsztanik?) nevű erdő is elterül, Bács és Derony közt. Iványi szerint «Bács város tőszomszédja volt s temploma talán a városnak kiegészítő része lehetett». (I. m. 64.) – A fölsorolt nyomokon kívül azonban mások is merülnek föl, melyek szintén ily-forma nevű helységre utalnak, ú. m. Johannes de Ders. (1414: Dl. 8099.) Petrus Dersi. (1431: Bácsbodr. tört. társ. Évk. VI. 118.) Stephanus et Johannes Dersy, Dersi. Derssy de Waryad. (1478: Dl. 18009; 1480: Dl. 18350. 18438.), a melyek tehát vagy Derzs városára, vagy a következő Derzsfalvára útalnak: Villa seu poss. Dersfalwa. (1410: Dl. 9661;1450. körül: Dl. 34985; 1464: Dl. 16061; 1522. évi tiz.-lajstrom.) Dersfalwa. (Nemesek nevében vagy előnevében. (1422: Dl. 11268; 1431–2: Bácsbodr. tört. társ. Évk. VI. 117. 118. 123. l., 1452: Dl. 16757; 1464: Dl. 16061; 1469: Dl. 16024;1480: Dl. 18438. 18313; 1522. évi tizedlajstrom.) Mennyiben azonos e helység a föntebbi várossal, úgy látszik eldönthető. Annyi kétségtelen, hogy Derzsfalva inkább nemesi birtok volt, s az 1522. évi tizedlajstromok szerint (egyfelől Erdőmegy és Kéménd, másfelől Fábiánfalva és Keresztur közt fölsorolva) inkább Bácstól északi irányban, a mai Hódság és Keresztur felé kereshető. Sőt 1410-ben Kereszturral világosan határosnak is mondják. – Végül ha az 1422-ben szereplő Derzsfalvi Péter és az 1431. évben említett Derzsi Péter egyugyanaz a személy, a nemesi nevekben előforduló Der(z)s is azonosnak vehető Derzsfalvával. (V. ö. Keresztur helység a.)
Egyed-Ujfalu. (Egyed-Ujfalva.) L. Bodrogmegyében, Ujfalu néven a városok közt.
Fonó. Funou, Funow. (1244. körül: Haz. okmt. VIII. 43.) Fonou. (1346: Anjouk. okmt. IV. 577.) Fonow. (1378: Muz. llt., 1393: U. o., 1394: Dl. 7999.) Poss. Fono. (1440: Muz. llt., 1496: Dl. 20476. 32820.) Opidum Fono. (1458: Kismart. llt. 47. Z. 17.) A XIV. század közepe óta az Ákos nembeli Prodaviczieké vagy Ördögöké volt, majd az ugyane nembeli pelsőczi Bebekeké lett. Mint az I. Ulászló királyhoz állott, tehát hűtlenségbe esett Bebek Miklós és István birtokát adja 1440-ben Erzsébet királyné hivének, prodaviczi Ördög Miklósnak, megjegyezvén, hogy e helység hajdan az utóbbi Miklós atyjának birtoka volt. 1458-ban Mátyás király a maga nevében foglaltatja el, bár hogy kitől – nem mondja meg. 1496-ban (és 1499-ben) mégis a Bebekeké Alatk, Ivánkafalva és Cser helységekkel együtt. (V. ö. 1496: Dl. 20480; 1499: Dl. 20821.) Vámhely is volt. – Az 1520–22. évi tized-lajstromban (Fono) Doroszló-Tótfalu, Bata-Tótfalu, Ripak és Tatárrév helységekkel együtt sorolják elő; tehát valahol a mai Szonta táján kell keresnünk.
Futak. (Futag.) Terra que Futokg et a quibusdam Ratkay nominatur. (1250: Dl. 344.) Portus de Futog. (1270: Árpádk. új okmt. VIII. 294.) Futagh, Futag. (1317: Anjouk. okmt. I. 441., 1330: U. o. II. 482., 1394: Kismart. llt. 47. F. 7.) Futaak. (1320: Anjouk. okmt. I. 580.) Futak. (1393: Dl. 33528–9; 1408: Fejér X. 4. 660.) Futhacum opidum in Bachiensi agro. (Bonfini, i. h. 444. l.) Futhag oppidum. (1456: Pozsony városi llt. Lad. 37. Sect. 2. n. 25. ff., 1464: Dl. 15989; 1487: Mátyásk. dipl. eml. III. 363., 1490: Dl. 19657.) A XIV. században a Futakiaké, a XV-ik eleje óta pedig a Garaiaké volt, a kiknek kihaltával Korvin János kapta. 1487-ben és 1490-ben legalább az ő kezén találjuk, a Garaiak több más törzs-birtokával együtt. Révvel a Dunán. – Ma Ó- és Uj-Futak, Péterváradtól ny.-d. (V. ö. Epist. Petri de Warda. 89. és 187. l.)
Gyála. Vizygyala. (1349: Dl. 4031. Hiteles másolat.) Gyala. (1369: Kismart. llt. 32. D. 284., 1408: gr. Zay cs. llt. C. n. 5., 1464: Dl. 15989; 1477–8: Dl. 18145.) Vizigala, Vizygala. (1394: Kismart. llt. 47. F. 7.) Oppidum Gyala. (1482: Dl. 18693.) A XIV. század végén a Futakiaké, utánok a XV-ikben a Garaiaké volt. Ki kapta a Garai Jób halála után? – nem tudom. Hihetőleg Korvin János vagy a Gerébek. Országos vásárját 1482-ben említik. Úgy látszik Cséb, Kiszáss (Kis-Álcs) sat. vidékén feküdt; kétségkívül azonban a Duna mentén. (Tán a mai Vizics pusztán(?), Begecstől é. felé.)
Györgye. 1504-ben mint a Korvin János birtokát Bodrogmegyéhez számítják, máskor meg Csongrád- vagy Bácsmegyéhez. (L. Csongrádmegyében. – Gewrgye. 1504: Kismart. llt. 45. D. 68.)
Kisdi(-Vásár) vagy Kisdi-Vásárhely. Cussidi. (Páp. tiz.-lajstrom. 177. l.) Kysdy. (1417: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 96. f. 3. n. 2., 1448: Dl. 14167; 1464: Dl. 15989; 1477: Dl. 34309.) Kisdy. Kisdi. (1439: Dl. 36680. – V. ö. Fejér. XI. 298. 315.) Kysdi. (1439: Körmendi llt. Ányosiana. n. 13.) Opidum Kysdi. (1465: U. o. Acta antiqua. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6.) 1417-ben az osztályos Ráti és Karoni család tagjai rokonaiknak, Losonczi Zsigmondnak és a Maczedóniaiaknak adták el Ujfalu, Vizes-kerek, Ábránfalva, Bikács, Bakod, Káti és Mácsa helységekkel együtt. Később (1448. 1465.) a Marótiak. kezén találjuk, a kik után 1477-ben a Bátoriak kapták. 1464-ben azonban, tán zálogban (a Marótiaktól) – a Garaiaké volt. Vele együtt járnak 1477-ben Gyuranovcz, Harkaló, Vizes-kerek, Szent-Király, Bikács, Babod(!) és Erdőalja helységek. (Fekvésére nézve 1. Titel városnál. V. ö. Harkaló helység a.)
Kö. L. Szerémmegyében, Bán-monostora városnál.
Kö-Szent-Márton. L. Szent-Márton városnál.
Kül(ső)-Szond. (Kű-Szond.) L. Szond városnál.
Nagy-Szond. L. Szond városnál.
Ó-Pétervárad(ja). L. Vásáros-Várad néven a városok közt.
Paraszti. Poss. Parasthy. (1403: Dl. 12821. a 2. lapon.) Poss. Parazthy. (1455. 1467: Muz. llt., 1486: Dl. 12821. 19149. 19150. 19498.) Opidum Parazthy. (1486: Dl. 19153.) A szántai Morhát vagy Morháti sat. (l. ott) majd utána (1486. óta) a Nagylucsei cs. birtoka volt. (A czobor-szent-mihályi Czobor cs. birtok-jogát 1486-ban nem ismerték el benne.) – Nagylucsei Orbán győri püspök és kincstartó kérésére 1486-ban heti- és orsz. vásárjogot is nyert. – Verbász határában, Kuczura felé feküdt. A mult században már «Parasztinecz» néven ismerték. (Orsz. Llt. NRA. f. 1710. n. 3.)
Pest. Oppidum Pesth ex opposito civitatis Wylak. (1486: Dl. 19149.) Pesth. (1520. évi tized-lajstrom.) 1486-ban az Ujlaki Lőrincz kezén találjuk. A mai Ilokkal szemben feküdt, a Duna északi partján. Iványi szerint régebben (1237.) ezzel szemközt, a Duna másik partján is volt egy ily nevű helység, a mai Nesztin helyén. (Bács-Bodrogm. helyn. 102. l.) Nesztinnek azonban a középkori Neszt helység és plebánia felel meg. Hihetőbb, hogy az átelleni (valkómegyei) Pest – Ujlak városába olvadt. A bácsmegyeit azonban még az 1596. évi térkép is ismeri. (V. ö. különben 1237: Árpádk. uj okmt. VII. 27. 30,, 1493: Mon. Vatic. I. 5. 19., és 1519: Dl. 23220. mely utóbbi oklevélben «providus Blasius Deak de Wylakpesth» szerepel.)
Szent-Márton. Zenthmarthon. (1448: Varga, Szeged tört. 206. l.) Opidum Kewzenthmarthon. (1471: U. o. 252. l.) A mai Ujvidék táján feküdt. Hihetőleg e helység értendő az 1406-ban a Duna partján fölmerülő Zenthmarton alatt is, melynek vámját ekkor, e vám új birtokosai, a Marótiak, e helység földesurának, a szerémmegyei dombói apátságnak adományozták. (Dl. 9224.)
Szond. Terra Zund. (III. Béla kora: Árpádk. uj okmt. XI. 61.) Villa Zund. (1206: Haz. Okmt. VII. 3.) Forum in Belzund. Kyn Zund. (Azaz: Kyu Zund. 1231: Árpádk. uj okmt. XI. 224.) Villa Zund iuxta Danubium. (1270: Haz. Okmt. VII. 120.) Villa reginalis Zond exterior. Alább, ugyanott: Kyszund. (1361: Dl. 5097.) Zond interior cum tributo fori, Danubio … et Zond exterior. (1382: Dl. 6905.) Parochialis ecclesia S. Marie in Sont Collocensis dioecesis. (1400: Mon. Vatic. I. 4. 228.) Op. Zond (1406: Dl. 9210; 1456: Dl. 15106; 1463: Dl. 15821; 1478: Dl. 18051.) Civitas Zond. (1448: Dl. 14145.) Op. Belzond, (1457: Dl. 15198.) Camara salium (regalium) in Zond. (1466: Dl. 16374.) Nagzond. (1498: Dl. 20764.) Kyzond. (1520. évi tizedlajstrom.) 1382. óta vámjával együtt az ó-budai apáczáké volt. Kir. sókamaráját 1466. óta, az idevaló csizmadiák czéhszabályzatát pedig már 1448-ból ismerjük. – Ma Szonta, Apatintól dk.
Telek. Thelek. (1462: Dl. 15760.) Oppidum Thelek. (1494: gr. Zay cs. llt. Pesty másolata után. 1500: Dl. 22537.) Poss. Thelek. (1503: Dl. 21173; 1504: Kismart. llt. 45. D. 68., 1509: Dl. 21939.) A megye kitétele nélkül, vagy (1494. 1500.) mint bácsmegyei hely tűnik föl. 1462-ben tán a királyé, 1494-ben (Korvin János után ?) a vingárti Gerébeké. Az 1500. évi oklevél szerint (a mikor az enyingi Török Imréé) valahol Csonoplya, Pacsér sat. vidékén kereshetjük. A mai Pacsértól ék. elterülő mai Vámtelek, vagy a Szivácztól keletre, eső mai telecskai puszta? – (Telek nevű pusztát ma csupán odább keletre, Petrovoszelo mellett találunk.)
Titel. (Titöl. Tetöl. Tétel.) Tetel. Titul. (Béla kir. névt. jegyz. XXXVIII. és XLI. fejezet.) Tytil. (1308: Anjouk. okmt. I. 163.) Prepositura ecclesie collegiate Sancte Sapientie dei de Titulio. (Páp. tiz -lajstrom. 511.) Canonicus ecclesie S. Sapientie Tituliensis, Bachiensis diocesis. (1400: Mon. Vatic. I. 4. 255.) Prepositus ecclesie collegiate Tituliensis. (1400: U. o. 199.) Tytul. (1419: Dl. 10865.) Poss. Thythel. (1466: Dl. 16378.) Civitas Titulensis. (1480: Dl. 18313.) Plebanus de Thetyl. (1493: Mon. Vatic. I. 5. 33. l.) Szent-Ágoston rendű kanonokoknak az isteni Szent-Bölcseség tiszteletére alapított prépostságával, mely bizonyára földesura is volt e városnak. – Melyik megyébe tartozott, nem közlik okleveleink, de a középkori Bácsmegye határain belül feküdvén, csakis ide sorolható. (V. ö. Ortvay, i. m. 345., Bács-Bodrogh. tört. társ. folyóirata. II. 3. 50. és köv. l., Rupp, i. m. III. 41.) – Ma Titel, Bács-Bodrogmegye dk. zugában. (Szerémi szerint V. László kir. korában már vár is állt itt, ennek azonban az oklevelekben semmi nyomát sem találtam.) – E várossal kapcsolatban szükségkép foglalkoznunk kell az u. n. Tiderévvel vagy Tidőrévvel s Albert királynak 1439-ben e rév mellett ütött táborával; részint maga a rév, részint pedig a vele együtt szerepelt Kabul helység és Kisdi (Kisdi-Vásárhely) város fekvésének pontosabb meghatározása végett. Julius 14-én még Budán volt a király, julius 29-én már Szegeden, táborban, valamint jul. 30-án, augusztus 1-én és 2-án is; aug. 13-án már Kabolban; 14-én Kisdinél (im Feld bei Kisdi an der Theiss); 18-án ugyanott (in progressu nostro exercituali in villa Kisdy); 20-án szintén; aug. 30-án Szalankemen-ben; 31-én «in descensu nostro campestri in portu Danubiali Tydewrew»; szeptember 2-án in Thyderew; 5-én in descensu nostro campestri circa portum (prope vadum) Thydewrew, Thyderew; 7-én szalankemeni táborában (bei Slakemünd in vnserm Felde); 8-án ismét «in descensu nostro campestri prope vadum Tydewrew, Tydiwrew (utóbbi Fejér szerint); 9-én «in Tydewryw» (hasonlókép); 12-én ismét Kabol-ban (in progressu nostro exercituali in villa Kabol); 14-én «in Tyderew» (Teleki közl.); 17-én «im Heer bei Tydewrew»; 18-án és 21-én «in Waradino Petri»; 21-én(?) Szalankemen-ben; 28-án, 27-én, 28-án Futakon; október 1-én «in felice exercitu contra Turcos prope Slankament»; 6-án «in Sond» (Szondon, ma Szonta); 12-én Bodrogon; 17-én Esztergomban; 23-án «in Langendorff», azaz Neszmélyen, a hol 27-én (vagy 28-án) meg is halt. (Julius 14-én: Dl. 27161; 29-én: Fejér. XI. 314., 30-án: Dl. 13431; augusztus 1-én: Dl. 13432; 2-án: Dl. 30172; 13-án: Fejér. XI. 314., Teleki. X. 64., 14-én: Fejér XI. 315., 18-án: Dl. 36680; 20-án: Fejér. XI. 298., 30-án: Teleki I. 137 l., 31-én: Dl. 13435; szeptember 2-án: Haz. Okmt. IV. 324., 5-én: Dl. 13436. 13437; 7-én: Teleki X. 69., 8-ár: Dl. 13438. és Fejér. XI. 315., 9-én: U. o. 318., 12-én Haz. Okmt. III. 378., 14-én: Teleki, I. 108., 17-én: Fejér. XI. 315., 18-án Dl. 30436; 21-én: Teleki., I. 140. l., 26-án: Fejér. XI. 316., 27-én: Dl. 13439. 26779; 28-án: Dl. 27871; október 1-én:. Fejér. XI. 316., 6-án: Dl. 13446; 12-én: Dl. 13447; 17-én: Fejér. XI. 299. 320., 23-án: Dl. 13454., 27-én és 28-án és előbb: Bonfini dec. III. lib. 4. Bél kiad. 414. l., Thuróczy Schwandtnernél, 8r. I. 391.) A fölsorolt adatoknak nem mindenike látszik ugyan teljesen megbizhatónak, de azért helyrajzi tekintetben mégis értékes következtekéseket vonhatunk le belőlök. – a) Bonfini írja: «castra (rex) … inter Tibiscum et Danubium collocavit»; tehát kétségtelenül a Duna-Tisza-zugban kell keresnünk a kérdéses révet. Értelmetlennek látszó nevét iróink egyike-másika eddig is Titelrév-re magyarázta s nem helytelenül. Turóczy szerint: «congregavit (rex) exercitum in loco vulgari appelatione Tydderew», a mi alatt csak azt érthetjük, hogy a nép nevezte el így, a maga nyelvén. S csakugyan a néptől nem is kivánhatjuk, hogy Titel-révet vagy Titöl-révet, (Tetöl-révet) mondjon, hanem a kényelmetlen l-et kiugratva: Tite-révet, Titö-révet sat., a mitől a Tide-rév, Tidő-rév csak egy lépés. A kérdéses rév tehát csakis Titel vidékén lehetett, de nem e város mellett, hanem lentebb, mert mint az aug. 31-iki oklevél világosan írja, dunai (és nem tiszai) révet kell értenünk. Titeltől egyenesen déli irányban, a Duna másik partján feküdt Szalankemen (ma Szlankamen), s hogy a rév csakugyan e városba vezetett át, a szeptember 7-ikén (és okt. 1-én) kelt oklevél mutatja, mely már Szlankamen melletti táborról beszél. Ugyanez a rév tehát az, melyről Anonymus mint «zolonkaman»-i révről beszél. (Portus Zoloncaman. XLI. fej.) – b) Titeltől nem messze nyugotra fekszik ma Kovil; kétségtelen, hogy az ez alkalommal említett Kabol (Kabal) alatt csakis ez értendő. (V. ö. Kabul helység a.) Ide ért először utjában («fin progressu», aug. 13-án) a király, mielőtt (Tiderévnél) tábort ütne, s ide jött meg ismét (szintén: «fin progressu») szept. 12-én; bár még visszatért Tiderév-be vagy Szalankemen-be, s csak aztán (mintegy 3 hét mulva) indult a bácsmegyei Szondon (Szontán) és a bodrogmegyei Bodrogon át Esztergom vidékére. – c) Közben a szintén ismeretlen fekvésű Kisdi szerepel, mint királyi szállás. E helységet, helyesebben várost a legrégibb (1528. évi) térkép «Karon»-nal azaz a mai Karloviczczal szemben tünteti föl (ettől inkább ny.-ény.), valamint az 1596. évi is; egy 1603. évi pedig már Szalankemen-nel szemben. Ugy látszik sem itt, sem ott nem feküdt, mert szept. 14-én Kabul felől jött ide (Tiderév felé) a király, s 18-án (és 20-án) még mindig átutazóban (in progressu) tartózkodott e városban. Tehát valahol útban a mai Koviltól a titel-szalankemeni rév felé, a mai Gardinovcze táján kell keressünk. Az aug. 14-iki oklevél «an der Theiss» kitételét talán csak ugy értelmezhetjük, hogy kissé bentebb feküdt a Dunától; különben is innen már a Tisza sincsen távol. (Ez oklevelet Fejér közli, a forrás megjelölése nélkül.)
Ujfalu. Avagy: Egyed-Ujfalu, Egyed-Ujfalva. – L. Bodrogmegyében.
Vásáros-Várad. Vasarus Varad. (1522. évi tized-lajstrom.) Szajol, Kis-Bács, Mortályos, sat. helységekkel együtt tűnik elénk. Péterváradnak a Duna északi partján (a mai Ujvidék, népiesen Varadia helyén) állt része értendő. (Steltzer. 19. l.) Nevéről ítélve, a városok közé számítható. Azonosnak látszik ezzel a pápai tizedlajstromban, a bácsi főesperességben fölsorolt «Varadinum Petri». (414. l.), valamint a IV. Béla által 1237-ben a belefons-i (péterváradi)cziszterczi apátságnak adományozott «poss. ultra Danubium … Peturwarad et regale palacium ibidem». (Árpádk. új okmt. VII. 29.) – Verancsics 1521-hez: Ó-Péterváradjának nevezi. (V. ö. Városy-Ortvay. Magyarorsz. egyh. földleírása. I. 346.)
Vaskapu. Woschapu, Woschopu. (Páp. tized-lajstrom. 177. l.) Opidum Waskapw. (1461: Kismart. llt. 48. A. 19.) Poss. Waskapw. (1491: Galgóczi llt. lad. 50. f. 2. n. 26.) Poss. Waskapa. (!? 1493: Epist. Petri de Warda. 13. l.) Op. Vaskapu. (! 1494: U. o. 199.) Poss. Waskapw. (1506–7: gr. Zay cs. llt. C. 29.) Waskapw. (1521–2. évi tizedlajstrom.) A kalocsai érsekségé volt, pl. 1461-ben is. Később (de úgy látszik már 1468 előtt) Szata valkómegyei várért és városért (v. ö. itt) cserében a Garaiak (garai Bánfiak) és hlapsityi Kishorvátok kezére jutott, a kiktől II. Ulászló király hűtlenségük miatt (1491. 1493. 1494.) elvévén, ismét a kalocsai érseknek (Váradi Péternek) adományozta. A XVI. század elején (1506. 1507.) azonban megint csak a garai Bánfiak (és Kishorvátok) tulajdona. Rendszerint a két Gerecz helység jár vele. – Már a XIV. század elején jelentékeny hely volt, két plébánossal. Az 1521–2. évi tizedlajstromokban két ízben Tarján és Ke(r)csmény közt sorolják föl, a mi azt mutatja, hogy valahol a mai Palánka vidékén kell keresnünk. Az 1528. évi térkép «Vasiapa» néven szintén e tájra, a Duna mentén, (a mai Banostorával szemközt feküdt) Kő-től (Kevu) nyugatra helyezi. Tehát a mai Cséb környékén (mely különben e néven hajdan is megvolt) kereshetjük.
Összssen: 16 város.
