VÁROSOK:
VÁROSOK:
Begenye. Begenye. (Dl. 9472., 9153.) Három ily nevű helység tartozott 1408-ban Horogszeghez. Egyiknek országos vására (nundine) is volt. (Ugyane birtoktestben azonban szintén 3 Begenyét lakatlannak mondanak 1406-ban.) A keresztúri Garázdák és a Szilágyiak kapták ekkor (cserében) a királytól. Szilágyi Mihály magvaszakadásakor azonban már nem említik többé; csak 1504-ben tudakozódnak ismét utána. (Pesty. Helyn. I. 265.) A mai torontálmegyei Komlós, Kikinda, Czernya és Zsombolya közt fekhetett.
Berény. Beren. (1332–7: Páp. tiz. lajstrom. 145. 159., 1403: Muz. llt., 1447–1408: Tört. Tár. 1884. 25. 28. 29. l., 1447: Pesty. Krassóm. tört. III. 266., 1410: Kállay cs. llt.) Opidum Beren. (1473: Kolosmon. prot. «Extraxit». 173. és köv. l., 1507: Dl. 21715.) 1403-ban a Berényi Han(c)kófi Mihályé volt, a kinek ekkor Zsigmond király megkegyelmezett. 1407-ben mint e Mihálynak (magvaszakadván) birtokát adja ugyane király Ozorai Pipo-nak, a kit e helység s 19 népes és 5 néptelen falunak birtokába 1408-ban be is iktattak. Későbbi sorsáról csak annyit tudunk, hogy 1473-ban és 1507-ben Cseri vár sorsában osztozott. Vámhely is volt. Hihetőleg a Temesvártól dk. eső mai Berény értendő. – Hozzátartoztak 1448-ban: Sztojak-Jana-falva, Bramfalva, Eleskő, Magyarfalva, Tornód, Élyasfalva (Eliásfalva), Sztonyafalva, Melbratosfalva, Szilvás, Dragoszlo-, Hanczkó- és Drugan-Nyárád, Molmifalu(?), Lázfalva, Vojufalva(?), Bodogánfalva, Kovács-kenézfalva, Erdőtelek és Dagaj népes, Szultánfalva, Melsafalva, Prekafalva és Kis-Filged néptelen birtokok.
Bo(r)zlyuk. (Borzlik.) Hospites regii de Borzlyuk. (1374: Körmendi. llt. Himfyana. n. 249.) Bozlyk. (1444: gr. Forgách cs, llt.) Districtus Borzlyk. (1456: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XI. 53.) Később: Oppidum Borzlywk. – A XIV. században s még 1444-ben is kir. birtok volt. Első kiváltságait I. Károlytól nyerte. 1456-ban Hunyadi János kapta új adományúl. Mátyás király úgy látszik még Lippával és Solymossal együtt (1462.) Giskra Jánosnak adta, a kitől zálogban több mint 1000 arany fejében udvarbírája (knyeziczei) Pán Mátyás kezére került. (1468.) A hozzá tartozó uradalom falvait ekkor Arad- és Temesmegyéhez számítják. – Pán birja aztán 1471-ben is, a midőn a város maga Aradmegyéhez, a hozzá tartozó 30 falu pedig Arad- és Temesmegyéhez tartozott. 1477. január elején azonban alsó-lendvai Bánfi Miklós és Jakab az aradmegyei Solymossal együtt ezt az uradalmat is, mint Temesmegyében fekvőt, a magukénak mondják, de Borelyuk város teljes elhallgatásával. Ez alkalommal 27 falut és 6 pusztát sorolnak föl, melyeket Borzlyuk tartozékainak vehetünk. Az adományozás a Bánfiak részére ez idő tájban történhetett, mert ugyanez évben a nagyböjtben (márcz. 13.) knyeziczei Pán Mátyás az aradmegyei Borzlyuk «oppidum» és tartozékai eladományozása ellen tiltakozott. A falvakat ez alkalommal egyszerűen az 1471. évi diplomából irathatta ki, mert egy falunak (Bratinafalva) kétszeri előfordulásán (s a megye megjelölésén) kívül semmi lényeges változást sem észlelünk az egész nagy uradalomban. Úgy látszik, Pán később kiegyezett a Bánfiakkal, legalább 1483-ban az utóbbiak kezén találjuk Borzlyukot. Ekkor említik először itteni várnagyukat (castellanus) is. Tartozékait a Bánfi-féle oklevél fonalán (mint a mely a falvakat a pusztáktól elválasztja s bővebb is) még pedig az egység kedvéért Temesmegyében csoportositjuk. (Ennélfogva a zárjelben lévő név a knyeziczei Pán diplomáinak felel meg.) Helységek: 1. Wathahaza (u. a.), 2. Pethyna Lilla (Pethimogyla), 3. Ztanchafalwa (Zthanchofalwa), 4. Brethynofalwa (Brathymafalwa), 5. Handraga (Handrak), 6. Godywfalwa (Godynowcz), 7. Alsorvenecze (Alsowenetcze, Alsovenechie), 8. Kalynowcz (Kalynowcze), 9. Brathynofalwa (Brathynafalwa). 10. Isthwanfalwa (Zthepanfalwa), 11. Loranthfalwa (Lorandfalwa), 12. Ragyncz (Rodyncz), 13. Felsewzykellew (Felsewzekhel), 14. Harczafalwa (Herczefalwa), 15. Petherfalwa (u. a.), 16. Hernyakfalwa (Hernyakowczy), 17. Alsozykellew (Alsozekhel), 18. Ewrdeglyk (u. a.), 19. Felsewkabolas (u. a.), 20. Alsokabolas (u. a.), 21. Mosmofalwa (Moysafalwa), 22. Pribelewfalwa (Prebylfalwa), 23. Ohabycza (nincs említve), 24. Felsewwenecze (Felsewenecze, Felsewenechye), 25. Balyczafalwa (Balykafalwa), 26. Dobrodofalwa (e néven nincs említve.), 27. Dragothafalva. (U. a.) – Puszták (a Pán-féle okl. szerint «birtokok»): 28. Hozywpathak (u. a.), 29. Zlassafalwa (Zlawsynafalwa), 30. Obradaczfalwa (e néven nincs eml.), 31. Thekeres (Thekeresfalwa), 32. Zomywfalwa (e néven nincs e.), 33. Dwdyntha (Dwdafalwa). – A Pán-féle oklevelek ezenkívül Hernyakowczy után: 34; «Abranfalwa», és Felsőkabolás után: 35. «Zkonyath» (a Giskra-féle záloglevélben: Zkomyath) birtokokat sorolja elő. Fekvésüket illetőleg mind e falvak a régi Arad- és Temesmegye határvidékére, de inkább Temesmegyébe helyezhetők. Közülök: 3. Sztancsofalva – Stanzabosello (ma Sztancsova), 6. Godinfalva – Godinova Sella, 15. Péterfalva – Petrova Sella (ma is meg van), 16. Hernyakfalva – Hernyakova (ma is meg van), 23. Ohabicza – e néven, 27. Dragotafalva – «Tragetino Zella» alakban, valaménnyi a mai Mély-Nádastól d. (tehát Temesvártól k.-ké.), a múlt századi térképeken is föltalálhatók. 31. Tekercsfalva vagy Tekercs puszta fekvését pedig a Hernyakova melletti mai Tekeris erdő jelöli. – E tájon feküdt hát Borzlyuk város és többi tartozéka is. Ezek közül még: 18. Ördöglik úgy látszik megfelel az aradmegyei hajdani ily nevű falunak (Lásd Macsalaka város a.), 7. 24. Alsó- és Felső-Velencze pedig a Hattyással (lásd ott) együtt 1447-ben említett Venéczének. (1468: Dl. 17263; 1471: Dl. 17155; 1477: Dl 17902. 17928; 1483: Dl. 18791. – Tekercsfalvához L. Pesty. Helyn. I. 391.)
Bozsor. (Bozsar. Bozsur.) Bosar in comitatu Themes (1427: Fejér. X. 6. 869., 1440: Pesty. Krassóm. tört. III. 376., Huny. kora, X. 91.) Bosor op. et districtus in comitatu Themes. (1446. 1453: Pesty. Krassóm. tört. II. 1., 81.) Busur. (1453: Dl. 30191.) Op. Bosor. (1484: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XIII. 75.) 1427-ben még a Zsigmond királyé, a ki Garai Jánosnak és nejének zálogosítá el. 1440-ben I. Ulászló már új-adományként adta a Hunyadiaknak. Hunyadi János 1446-ban cserében az Országh-oknak és berekszói Hagymásoknak adta át, de 1453-ban V. Lászlótól ismét adornányúl nyeré. 1484-ben a Korvin János kezén találjuk. – Ma Bozsur, Lugostól ék., Krassó-Szörénymegyében. (V. ö. Pesty Krassóm. tört. II. 1., 80. l.) – 1390. táján: «prope civitatem Themeswar» említenek egy ily nevű helységet (poss. Bosar), melyet a föntebbi várostól, úgy látszik, meg kell különböztetnünk: (Körmendi llt. Alm. II. lad. 9. n. 9. Miscellanea Széchyana.)
Csák. Chak. Chaac. Chag. (1332–7: Páp. tiz.-l. 149. 152. 160.) Poss. Chaak. (1395: gr. Csáky cs. llt. f. 10. n. 11., 1401: Csanádegyházm. adatt. II. 358. 442., 1462: Dl. 30319.) Opidum (sub castro) Chaak. (1421: gr. Csáky llt, f. 118. n. 86.) Vámjával együtt a Csákiaké volt. Ma Csákovár (Csakova), Temesvártól d. – Ezenkívül egy Tót-Csák vagy Tót-Csáki nevű helység emlékezete is fönmaradt, a következő adatokban: Nicolaus filius Jacobi de Tottichaky ex comitatu Temuskuz. (1370: Dl. 5877.) Tothchaak. (1395: Dl. 9139.) Villa Tothchaak. (1417: Dl. 10618.)
Cseri. Chery. (1387: Dl. 7293. 7730; 1391: Dl. 7687., 1444. 1459: gr. Forgách cs. llt.) Civitas Cheri, Chery. (1443: Kállay cs. llt., 1428: Mon. Slav. Merid. XXIII. Acta Bosnae. 128. l.) Cives de Chery. (1415: Kállay cs. llt.) Hospes de Chery. (1417: U. o.) Opidum Chery. (1453: gr. Forgách cs. llt., 1478: Mon. Slav. Mer. i. h. 289. l.) Sorsa ugyanegy Cseri váréval. Ferenczrendi kolostor is állt benne. (1428. 1478.)
Czikó-Vásárhely. L. a hasonló nevű erősségnél.
Hodos. Hudus. (1369. 1428.) Opidum Hodus. (1437: Muz. llt.) Opidum Hodos. (1471: Pesty. Krassóm. tört. III. 427. 429.) Hodos vár sorsát követte. Ma Krassó-Szörénymegyében, Lugos mellett (ny.-d.) találjuk. (L. a helységek közt is.)
Karán. (Kárán.) Cives et hospites nostri de Karan – irja a király 1376-ban. (Pesty. Szörénym, t. III. 6.) «Opidum nostrum Karan» (Zsigmond kir.) és «districtus Karan». (1397: U. o. 15) Civitas nostra Karan. (Zsigm. kir. 1419: U. o. 19.) Libera civitas Karan. (1452: U. o. II. 110.) Opp. Karan. (1494: U. o. 111.) Egy külön kerület székhelye volt. (Lásd Sebes város a. is.)
Komját(i). Cumyath. Komyath. Komyathy – 1369-ben részletesen leírják határát. E szerint a mai temes- és krassómegyei Sósdia, Jerszeg és Remete- Poganest közt feküdt. (Pesty. Krassóm. tört. II. 1. 282.) Egy kiváltságos oláh kerületnek volt központja, a melylyel együtt 1435-ben – már mint opidum-ot – a két Hunyadi Jánosnak zálogosítá el Zsigmond király. 1467-ben a többi hét kerülethez csatalja vissza V. László, minthogy a zálogösszegeket a Hunyadiaknak magok a komjátiak visszafizették. – Tartozékai közül Zorilenczet ismerjük, mely a mai Zorlencznek felel meg, Karán-Sebestől ny. é.
Lugas. Lugas poss. (1369.) Comitatus Lugas. (1390.) Provincia Lugas. (1391.) Districtus Lugas. (1419. V. ö. 1437. Muz. llt.) 1428-ban mint vámszedő hely, 1439., 1440. és 1464. években mint «opidum» tűnik elénk. (Pesty. Krassóm. tört. II. 1. 315.) 1464-ben Mátyás király dengelegi Pongrácz Jánosnak adta, de (úgy látszik) a század végén a Korvin János birtokába került. – Ma Lugos, Krassó-Szörénymegyének székhelye. – Egy külön kerületnek képezte központját, melyhez időnként: Balincz, Bánkfalva, Benedekfalva, Binyes (Binyis), Butyin, Dragomérfalva, Gedefalva (Gödefalva), Hegyeres, Kuldófalva, Csév-Ohába, Ohabicza, Ollóság, Serked, Széla, Szépmező, Tapsafalva és Zsidimirpataka (s tán még több) helységek tartoztak, tehát egy (úgy látszik nem összefüggő) terület, észak felé a mái Balinczig, dél felé pedig Dragomirestig. (V. ö. Sebes és Miháld városok a.)
Maráz. Maras. Maraz. (1332–7: Páp. tiz.-lajstrom 149. 157. 160.) Opidum Maraz. (1417: Dl. 10618.) Maraz. (1456: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. X. 54.) Pred. Maraz.(1478: gr. Csáky cs. llt. f. 128. n. 32:) 1456-ban Hunyadi János kapta kir. adományul; 1478-ban pedig, mint pusztát, s a magban szakadt Vitéz Péter birtokát, a Csákiak. – Minthogy valahol a mai Csákovár, Obád és Rudna táján kell keresnünk, csupán a mai Parácz helységre gondolhatunk. (Ortvay véleményét, Magyarorsz. egyh. földl. I. 479. 480. nem fogadhatom el. Perász a krassói főesperességhez tartozott, tehát a mai Pásácznak semmikép sem felel meg. V. ö. Páp, tíz.-lajstrom. 153. l. E lapon valamennys krassói főesperességi plebánia valósággal, kimutathatólag Krassómeqyéhez tartozott a középkorban. V. ö. a krassómegyei helységeknél.)
Miháld. Naan kenezius de Myhald. (1372: Körmendi llt. Himfyana n. 237.) Opidum nostrum Myhald – írja Zsigmond király 1428-ban. (Pesty. Szörénym. tört. II. 330.) A mai Mehádia. (Úgy látszik, 1372-ben is Temesmegyébe értendő.) Egy külön kerület központja volt (a város vagy a vár), melyhez időnként: Belabuk, Bolvasticza, Csebnyák(?), Csorna, Fazakas, Fenes, Hideg, Hosszúmező, Jabolcz(i)na, Jordasnicza, Királymezeje, Kriva(-patak), Krusovcz, Kis- és Nagy-Lukavicza, Orbágy, Paprad (Papratna), Plugova, Szalin, Toplicsány (Tapolcsány), Temeshely, Toplecz, Tureguba és Vereden helységek (s bizonyára még több is) tartoztak; tehát a mai Mehádiától kiindulva észak felé Teregova és Fönis, dél felé Toplecz, nyugoton pedig Lunkavicza, Verendin, Krusovecz, Jablanicza vidékeig a Bela vagy Cserna vizének csaknem egész melléke, oly formán, mint Sebeshez az e városnál előszámlált helységek. (Lásd ott.)
Monostor. Monostor. (1427: Pesty. Krassóm. tört. II. 2. 42.) Districtus. volahalis Monostor in Comitatu Themes. (1453: Huny. kora X. 362.) Opidum Vizes Monostor in comitatu Temes. (1484: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XIII. 75., 1495: Pesty. Krassóm. tört. II. 2. 42.) 1427-ben Zsigmond kir. Garai Jánosnak és nejének veté zálogba; 1453-ban pedig V. László Hunyadi Jánosnak adományozta. Korvin János is bírta a XVI. sz. elején. – Ma Monostor, Facsettől d.-ny.
Morzsina. (Marsina. Mursina.) Margina. (1365.) Marsina. (1366.) Opidum Morsina. (1439: Pesty. Krassóm. tört. III. 371., 1484: Müncheni áll. llt. Ung. Doc. XIII. 75.) Mursina. (1448.) A temesmegyei Ikus (lásd e falunál) kerülethez tartozott már 1445-ben (ekkor még mint magán birtok) s később is 1439-ben, mikor Albert király – e kerülettel együtt – 4000 forintért Hunyadi Jánosnak elzálogosította. Ezóta a Hunyadi család kezén maradt. János 1455-ben, Korvin János 1484-ben és 1505-ben is bírta. – A mai Krassó-Szörénymegyében, Facsettől keletre fekszik. (V. ö. Marsina helység a.)
Orsova. (Orsva.) Civitas Orsova, Orsava. (1428; Monum. Slav. Merid. XXIII. Acta Bosnae. 128. l.) Op. Orsova. (1478: U. o. 289. l.) Királyi birtok volt, kétségkívül állandóan. Ferenczrendi (minorita) kolostor is állt benne. (1428. 1478.) Krassó-Szörénymegye dk. zugában a Duna mellett találjuk.
Rékas. Rekas poss., 1470 óta: Rekas opidum. Vám-hely s erősség is volt, mely (castellum) fölött pl. 1476-ban és 1489-ben a Csornaiak és (dobozi) Dánfiak pörösködnek. 1484-ben a nagylaki Jaksicsok vagy Jaxicsok (mint a Dánfiak birtokát) a Harasztiaknak zálogosították el. – Rékas helységet 1443-ban, a Rékasi Szaniszló és Csáki László magvaszakadtával; a Csornaiaknak (a rokon csornai Sztojánfiaiknak is), a Damsusiaknak és Bizereieknek adta zálogba I. Ulászló király; 1453-ban pedig V. László kir. adományul a Csornaiaknak négy részt, a Bizereieknek az ötödiket. (E birtokból a Csornaiak, Bizereiek és Damsusiak a Rékási Szaniszló özvegyét már 1449-ben kielégítették.) 1459-ben, 1460-ban és 1463-ban csakugyan a Csornaiaké és Bizereieké e város. A 70-es évek felé azonban pörben találjuk miatta a Csornaiakat a dobozi Dánfiakkal, kik ősük Dán és ennek testvére Nago után örök jogon követelték. Az ítélet (1470. 1472.) a Dánfiak s leányágon a Serjéniek és pitvarosi Korlátok részére rendelte el az igtatást. De a Csornaiak ez ellen több ízben tiltakoztak s végre 1476-ban rá bírták a királyt a pör megujítására. ítélet vagy egyesség révén csakugyan meg is kapták aztán a város és tart. részeit, a Bizereiekkel együtt. Mert a három főbirtokos kezén találjuk e várost a 80-as években is. 1483-ban Bizerei Miklós a maga részét feltételesen Haraszti Ferencznek kötötte le; 1484-ben a nagylaki Jaxicsok (Jaksicsok) a dobozi Dánfi Andrásnak náluk (1200 aranyért) zálogban levő itteni részeit szintén Harasztinak vetették zálogba, (igtatás még ez évben); végre 1489-ben a Csornaiak is neki adták el itteni némely részüket. (3000 aranyért.) A Csornaiak és Dánfiak pöre azonban csak nem szűnt meg. (1489.) S a leányági rokonság is megmaradt itteni birtokában. Rékasi Korláth Mihály 1489-ben e városban (valamint Sulymoson és Nyugolmadon) bírt némely részeit szintén Harasztinak zálogosította el. Végül 1472. óta (s 1480-ban) a Dócziak is földesurak Rékason, sőt közölök Lászlónak (és maradékainak) már 1479 tája óta (s 1490-ben) pörük is volt miatta a dobozi Dánfiakkal. – Tartozékai (csoportosítva az 1472. évi ítéletlevél adatai szerint): 1. Zenthlelekfalwa (1484: Zenthlelek), 2. Kathol (1489: Kaathol), 3. Melczfalwa (1463: Milczfalwa, 1473: Mylczfalwa, 1489: Melzfalwa), 4. Sebesfoka (1463: Sebesfok, 1484: Sebesfog), 5. Porsynfalwa (1473: Prwsinfalwa, 1489: Porsonfalwa, Prosynfalwa), 6. Iwanfalwa (1489: Iwankafalwa), 7. Mezewfalwa, Merew (1484: Merew, 1489: Merefalva, Merewfalwa), 8. Thywkfalwa (1484: Thykfalwa), 9. Demetherfalwa, 10. Hedemer (kettő, 1484-ben: Alsó- és Felső-), 11. Wolkanfalwa (1473: Wakanfalwa, 1484: Walkanfalwa), 12. Zarkathelek (1476: Zarkatheleke). – Ezeket kapták a Dánfiak 1470–72-ben. Azonban 1484-ben a Jaksicsoknak még: 13. Mihalfalwa, 14. Solmos, 15. Nywgolmad – helységeket is elzálogosították. E 15 (vagy a két Hedemerrel együtt 16) faluhoz tartanak jogot időnkint a Csornaiak (és Bizereiek) is, de 1489-ben csak az első tizenkettőnek részeit zálogosították el Harasztinak. 1463-ban azonban: 16. Sthokapetherfalva-t is rékasi birtokukhoz számítják. A Serjéneké és Korláthoké 1470-ben: Rékas, Solymos, Nyugolmad, a két Hedemer, Valkánfalva és Szarkatelke részei. – Fekvésükre nézve a Temesvártól k.-é. eső mai Rékas köré kell helyeznünk a többi ma már ismeretlen helységeket is, melyek közül: 14. Solyros-t a mult századi térképeken a mai Janova mellett é. még föltaláljuk. 10. Hedemer, Rékastól é. feküdt. – Rékas táján különben egy másik ily forma nevű falu is állt, mert Rékas 1444. évi igtatásakor az iktári Székelyek és Bethlenek személyében a Rekasd-i kenéz is megjelent. Egy «Rekas» nevű falut pedig (mint a Bagdiak részbirtokát) 1436-ban Aradmegyéhez számítanak. Ennek úgy látszik a mai Altringen helység felel meg, Lippától dny. (1436: Muz: llt., 1443: Pesty. Szörénym. tört. III. 44., 1460: Haz. okmt. III. 409., 1463: Dl. 15872; 1470: Dl. 17037; 1472: Dl. 17276; 1480: Dl. 18318; 1483: Dl. 18784. 18785. A többire nézve: gr. Forgách cs. llt., 1449. 1459. 1472. 1473. 1476. 1481. 1483. 1484. 1488. 1489., Muz. llt. 1436. és 1472. évszám alatt elhelyezve, végül 1361–1489: Dl. 9117., mely nagy pörös oklevél még részletesebb felvilágosítást nyújt.)
Sarád. (Sarágy.) Sarad. (1330: Anjouk. okmt. II. 480.) Saraagh. (1395: Dl. 8050.) Saraad. (1408: Fejér. C. D. X. 4. 660., 1479: Dl. 18145. 18297.) Sarad opp. (1479: Pesty. Krassóm. tört. III. 449. 458., 1492: Galgóczi llt. C. 6. f. 2. n. 22.) 1395-ben zálogba kapják a királytól a Garaiak, kiknek azonban már 1330-ban és 1408-ban is tulajdonuk. 1479-ben Garai Jób alsó-lendvai Bánfi Miklósnak és Jakabnak adta el (miután a Szécsieket leánynegyed czímén kielégítette), Sarád várkastélylyal és az ehhez tartozó következő falvakkal együtt, u. m.: «Chenew, Zephel, Fywfalwa, Iwanfalwa, Wyzes, Alsobathy, Felsebathy, Leveles, Bekatho, Daravas, Chebeth, Ethwe (azaz: Ethre), Pysky, Nadasd, Kertwelyes, Kyrwyzassa». 1487-ben kir. birtok; 1492-ben a Korvin Jánosé. – Sarádot különben egy másik, 1479. évi oklevél, bizonyára tévesen, Csanádmegyéhez számítja. – Temesvártól, illetve Gyarmattól ék., a mai Gyarmata és Bruckenau közt feküdt. Tartozékai közül, melyek bizonyára szintén e vidéken terültek el, Chenew (mint Csenej) tőle ék., Vizes (mint Vizias) tőle ék., Piski, (ma Bruckenau) tőle ény. még a múlt században is fennálltak, egy Nádast pedig e vidéken (ék. felé) ma is találunk. Ivánfalva úgy látszik részben Rékas városhoz tartozott; Körtvélyes pedig e város szomszédságában feküdt. (A Szécsi-féle osztálykor egyébiránt csak: «Sarad, Chene, lwanfalwa és Fewlsewbathy» neveztetnek possessio-nak, «Darwas, Chebed, Zephel, Phygfalwa, Wyzes, Alsobathy, Leweles és Bekatho» – prediumok.)
Sásvár. Via Saaswarwtha. (1428–9: Dl. 12031.) Sooswar. (Nemesi névben. 1444: gr. Forgách cs. llt.) Saswar. (1471: gr. Forgách cs. llt. és 1523: Dl. 266685.) Saswaar. (1489: gr. Forgách cs. llt.) Opidum Saswar. (1492: Dl. 19618.) 1454-ben szentmiklósi Pongrácz János kapja cserében V. László királytól. (Századok. 1878. 113. l.) 1471-ben Dóczi László és gúti Országh Lőrincz egyezkednek rajta, mint volt Mutnoki birtokon. 1483-ban és 1503-ban a sásvári Belmosevityek szerepelnek, de hogy mily viszonyuk volt e Sásvárhoz, – nem tudom. 1490-ben az itteni kir. jobbágyokat említik. – A mai Remete mellett ny. feküdt, a Béga északi partján. (Temesvártól ék. – V. ö. Belmosevity cs. a.)
Sebes vagy Karán-Sebes. Mindkét név alatt előfordul, – már a XIII. sz. vége óta. Tulajdonképi neve Sebes volt; Karán-Sebesnek a tőszomszédos Karán (Kárán) várostól nevezték. A XV. században majd «civitas»-nak majd «oppidum»-nak czímezik. Fiók-harminczadhely volt, s ferenczrendi (minorita) kolostor is állt benne. (1428. 1478: Mon. Slav. Merid. XXIII. Acta Bosnae. 128. 289., Pesty. Szörénym. tört. II. 115. – V. ö. 1498. évi 34. t.-cz., 1525-höz Wenzel. Bányászat. t. 433. és lásd Karán városnál is.) Egy külön kerület központja volt (a város vagy vár) már a XIV. században. (1370.) E kerülethez tartoztak időnként: Almafa, Alsófalu, Apadia, Berzova, Beszna (Beszne), Bisztere (Negotest), Bokosticza, Bolvasnicza, Bökény, Csernecz, Csernota, Csuta, Danilest, Dobrogoszt(a), Dragotinfalva, Fenes, Gol(y)ecz, Gyepű, Gyuró, Henzerova, Horzfalva, Igazó, Jász, Kal(o)va, Kéreg, Keszin, Korcs(olma, Krivina, Kusklya, Laczkán(y), Leordis, Libánmezeje (Libánfalva), Macskás, Magura, Malomfalu, Masztakon, Mélfalva, Meszespataka(?), Mészfalva (vár), Mihalancz, Mikulest, Miraja, Novákfalva, Ohába, Ohabicza, Örményes, Patak, Perló, Petrosnicza, Plese, Plesiva, Pogancsfő, Polyána, Pol(y)anicza, Priszién, Radulencz, Rakovicza, Ravna (Rampnapataka), Rugyinolcz (Ruzsinócz), Sterkolcz(?), Szabadfalu, Szacsal, Szadva, Szavoj, Székás, Szilfa, Szkrocz, Szlatina, Szlatinik, Tinkova, Toplicza, Valisora, Voiszlova, Volya, Vorcsor(o)va, Völgy és Zazest, (sőt bizonyára még több) helységek, tehát (nagyjából) a mai Karán-Sebes városból kiindulva észak felé: Tinkova, nyugot-észak felé: Priszaka, nyugot-dél felé: Delinyest és Apadia, észak-kelet felé: Voiszlova és Mörul, dél-kelet felé: Vercsorova, dél felé pedig: Fönis és Ruszka vidékeig egy hatalmas ék-alakú terület a Temes és Bela (Cserna) folyók mentén. Az így alakult «kerület» azonban lassankint feldarabolódott s kir. adománykép (leginkább oláh eredetű) nemesek kezére került, s igy, főleg a XV. században nem uradalom, hanem inkább közigazgatási vagy földrajzi terület értendő alatta.
Temesvár. (Tömösvár.) Castrum (regis) de Themeswar. (1323: Anjouk. okmt. II. 64.) Thumuswaar. (1323: U. o. 66.) Castellanus (regis) de Themeswar. (1394: Kállay cs. llt.) Castrum (regis) Themeswar. (1436: Körmendi llt. Ányosiana. n. 12., 1437: U. o. Himfyana n. 442., 1455: Dl. 14981., 1482: Magy. Nemz. Muz. 1656. fol. lat. 61.) Themeswar castrum nostrum simulcum honore comitatus Themes ad idem castrum nostrum spectare solito necnon universis castellis, civitatibus, opidis, villis etc. (1456: Huny. kora. X. 479. 498.) Castrum nostrum Themes. (Mátyás király levele szerint. 1464: Dl. 29520; 1483: Dl. 26646.) Themeswar. (1452: Muz. llt.) Civitas Themeswar. (1474: Pesty. Szörénym. tört. III. 85., 1492: Dl. 19838. – V. ö. Bonfini, Dec. III. VIII. 496., Csanádegyházm. adatt. III. 250., 309.) Civitas Themesiensis et castrum in eadem habitum, habitatio scilicet M., domini Pauli (de) Kenys comitis Themesiensis. (1492: Zsélyi llt.) I. Károly idejében tűnik föl, mint királyi székváros és megerősített hely. Később lehanyatlott ugyan e méltóságáról, de azért Bonfini is mint kellemes fekvésű, kiváló épületekkel ékesített erős várost ismerte. 1455-ben és 1456-ban várát a hozzá csatolt temesi ispáni méltósággal, a várossal, a hozzá tartozó erősségekkel, városokkal és falvakkal együtt 20,000 aranyban Hunyadi Jánosnak veté zálogba V. László király. Később, mint különben is királyi birtok, a Mátyás király kezére ment át. Várát gyakran emlegetik s a várost magát civitas-nak czímezik. A megye rendszerint itt tartá törvénytevő gyűléseit. Fő-harminczadhely volt e vidéken. (1498. évi 34. t.-cz.) 1391-ben és 1394-ben Szent-Eligius (parochialis) s Sz.-György és Sz.-Márton egyháza állt benne. (Ortvay, i. m. I. 455.) – Mely városok, erősségek, falvak sat. tartoztak hozzá ez időben? nem tudjuk. (V. ö. Őke helys. a.) Magában a várban Hunyadi János is építkezett. (V. ö. még a temesvári Posztós cs. a. is.)
Uj-Bécs. Veybech. Vybech. (1332–7: Páp. tiz.-l. 149. 160.) Opidum (regis) Vybech. (1401–1406: Dl. 8637.) A törököknek Temesmegyébe történt beütése alkalmával említi a király, mint kir. mező-várost. – Ma Uj-Pécs, a torontál-temesmegyei határ-vonal közepén. (Torontálmegyében.)
Vásárhely. Vagy: Czikó-Vásárhely. – L. e néven az erősségek közt.
Vizes-Monostor. L. Monostor városnál.
Zsidóváralja. 1478-ban földesura, dengelegi Pongrácz János özvegye «circumspectis et providis íudicibus iuratisque civibus et toti communitati suburbii castri, nostrí Sydowar Varalya vocati» intéz rendeletet; a miből következtethetjük, hogy e hely városi privilégiumokat élvezett. (Pesty. Krassóm. tört. III. 444.) – Lugostól dk. felé Zsidóvár néven ma is megtaláljuk. (Krassó- Szörénymegyében.)
Összesen: 22 város.
