VÁROSAI:
VÁROSAI:
Ábrahántel(e)ke. L. Keve (Kevi) néven.
Adony. Poss. Adon cum equaciis. (1424: Magy. tört. Tár. XII. 284.) Nagadon. (1429: Zichy okmt. VIII. 384.) Forum comprovinciale in (poss.) Adon. (1433: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 5. num. 45., 1435. körül: Dl. 640; 1478: Dl. 18151.) Oppidum Adon. (1463. 1492: Zsélyi levéltár.) Poss. Adon. (1495: Zsélyi llt., 1496: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 50. 2. 30.) 1424-ben mint a Csepel-szigethez tartozó birtokot, Besenyővel és Kereszturral együtt Borbála királyné használatára rendelték. Övé pl. 1429-ben is. 1463-ban ideiglenesen Szakolyi Péter temesi ispánnak adta Mátyás király. Később a Kinizsi Pál birtokába jutott (kétségkívül szintén kir. adomány révén), ki 1492-ben kelt végrendeletében nejének (Magyar) Benigna asszonynak hagyta. (Istvánfi szerint Magyar Balázs kapta e m.-várost Mátyás királytól s az ő révén bírta azt Kinizsi is, neje, Magyar Benigna asszony jogán. I. m. I. k. 4. l.) 1495-ben II. Ulászló királytól Benigna asszony és általa férje, mislyenovityi vagy kamicsáczi Horvát Márk kir. udvarnok kapta, Csikó-alja (vagy Czikóalja), Szabocs és Szent-Mihály pusztákkal. 1496-ban Bakocs Tamás tartott hozzá jogot, de a beigtatásnak Horvát Márk és Benigna asszony ellenmondtak.
Fejérvár. (Székes-Fejérvár.) Alba civitas. Albensis civitas. (1009 körül: Hazai okmt. VI. 1., 1237: Fejér, VII. 1. 107., IV. 1. 73., 1204–1419: L. Árpádkori új okmánytár, Kovách indexe szerint, 1237: Fejér. IV. 1. 73., VII. 1. 107., 1391: Haz. okmt. IV. 230., 1429: Körmendi llt. Alm. V. lad. 7. n. 141., 1438: Dl. 13270; 1441: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 2. fasc. 8. num. 72., 1445: Körmendi llt. Himfiana n. 461, 1450: Muz. llt., 1454: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 7. num. 23., 1458: Dl. 15270; 1464: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 8. num. 32., 1474: Magy. Tört. Tár. VI. 235., 1478: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 107., 1484: Dl. 18978. és Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 2. fasc. 2. num. 70., 1499: U. o. lad. 3. fasc. 11. num. 23.) Alba curia. (1252 körül: Haz. okmt. VII. 43.) Regalis sedis civitas que dicitur Alba. (Hartvicus. Vita S. Stephani. XII. fej.) Latini Albenses. (1221: Árpádk. új okmt. I. 174.) Ecclesia S. Margarete predicatorum in Alba. (1231: Knauz. Mon. Strig. I. 280.) Albensis ecclesia … ubi solium regni et corona conservetur, ubi reges Hungarie sacro consecrationis munere perunguntur, ubi nostrorum antecessorum (regum) sacra corpora requiescunt. (IV. Béla kir. oklevele. 1254: Fejér. IV. 2. 231.) Insula sancti regis extra muros castri Albensis. (1272: Fejér. XI. 66.) Ecclesia sancti regis, que est extra muros castri Albensis, in qua corpus regine Euphrosine matris … regis Bele … intumulatum est. (1272: U. o. V. 1. 213.) Ecclesia S. Nicolai de Alba. (1279. Árpádk. új okmt. IX. 237.) Palacium episcopatus Wesprimiensis … in castro Albensi … situm. (III. András kir. oklevele: Fejér, IX. 7. 709.) Alba regalis. Civitas Alba regalis. (1327: Dl. 644; 1361: Körmendi llt. Himfiana, n. 244., 1414: Kapy cs. llt., 1443: Muz. levéltár., 1453: Bécs városi llt., ez évhez., 1460: Jeszenák cs. llt. 1471–8: Magy. Tört. Tár. VI. 233–235., helyesebben 1471: Dl. 17267; 1476: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 9. num. 18., 1478: Dl. 18022. 18085. és 18091; 1479: Dl. 18252; 1480: Dl. 18334; 1484: Haz. okmt. V. 363., 1487: Dl. 18252; 1488: Dl. 19397; 1491: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 11. num. 23., 1491: Dl: 34143; 1502: Dl. 21130; 1514. évi 3. t.-cz.) Iudex, cives etc. castri Albensis. (1320: Fejér. VIII. 7. 127., 1329: Anjouk. okmt. II. 446.; 1353: Anjouk. okmt. VI. 109., 1409: Fejér. X. 4. 782.) Nos comes Markus iudex castri Albensis et duodecim iurati castri eiusdem. Alább: Michael de insula Albensi. (1327. 1333: Dőry cs. llt.) Particula terre prope civitatem Albensem inter ecclesiam beati Georgii martiris et villam Sarzabady adiacens. Magnum paludimentum ibidem. Magnum fossatum prope civitatem Albensem. Pons in quodam loco. Ecclesia S Michaelis archangeli. Suburbium. Molendinum prope villam Inguan. Monasterium cruciferorum et tota villa ecclesie B. regis Stephani (Zenthkyralfelde) ac insula. Magnum fossatum prope claustrum sancti Marci. Piscina Bykastho preter terram suburbii Civitatis Albensis, circa ecclesiam in honore sancti Michaelis archangeli. Villa capituli in insula. Monasterium (cruciferorum) et suum cimeterium muratum seu muro circumdatum. 18 piscine. (1372. 1373: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 2. fasc. 12. num. 103. E pörös oklevél, mely több határjárást foglal magában, 1428-ból való. V. ö. Dl. 23113. sz. 17. és köv. l.) Cives insule Albensis. Cives in insula civilatis Albensis. (1373: Magyari Kossa cs. llt., 1484: Haz. okmt. V. 363.) Rector ecclesie b. Emerici ducis de castro Albensi. (1378: Fejér. IX. 7. 401.) Suburbium, cives suburbii castri Albensis. (1379: Dl. 7550; 1439: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 6. num. 24., 1450: Kismart. llt. 32. EE. 433. et. NB.) Vicus (civitalis Albensis) Zygethwcha. (1394: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 4.) Civitas Albensis … de castro, … de civitate exteriori, … de nova villa. (1406: Muz. llt.) Camararius (comitis camararum salium regalium) Albensis. (1407: Muz. levéltár.) Ecclesia b. regis Stephani de Alba. (1407: Fejér. X. 4. 647.) Ecclesia collegiata Albe Regalis sub titulo … S. Virginis Marie. (1425–26: Tört. Tára 1884. 430–434. l.) Ecclesia Albensis. (1427: Dl. 11889; 1436–9: Körmendi llt. Alm. III. lad. 4. n. 37. több okl., 1495: Kismart. llt. 40. G. 126.) Forum comprovinciale in civitate Albensi. (1433: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 5. num. 45., 1435. körül: Dl. 640. 641.) Canonicus ecclesie S. Nicolai confessoris extra muros castri Albensis … Ecclesia maior B. Marie V. in Alba regali fundata. (1435: Fejérvári keresztesek konv. házi evélltára lad. 3. fasc. 5. num. 66.) Insula s. regis Stephani extra muros castri Albensis. (1438: Fejér, XI. 66.) Ecclesia b. regis Stephani extra muros civitatis Albensis fundata. (A keresztes lovagoké. 1441: Fejérvári keresztesek konv. házi levéltára lad. 2. fasc. 8. num. 72.) Insula civitatis Albensis in platea cruciferorum ecclesie beati regis Stephani de Alba. (1443: U. o. lad. 3. fasc. 3. num. 63.) Capitaneus civilatis Albensis, Albe regalis. (1445: Körmendi llt. Himfyana, n. 461., 1460: Jeszenák cs. llt.) Dominicus prepositus ecclesie B. Nicolai confessoris extra muros civitatis Albensis fundate. (1462: Kassa város llt. 332. sz.) Civitas Albensis … de castro, … de civitate exteriori, … de nova villa, … de nova civitate. Prepositus ecclesie S. Nicolai extra muros castri fundate. Vicus S. Petri. Ecclesia parochialis S. Petri. Canonici ecclesie B. Petri Apostoli. Ecclesia maior Albensis. (1471: Dl. 17267.) Ecclesia collegiata B. Marie V. de civitate Alberegalis. Parochia ecclesie B. Elizabeth vidue extra muros civitatis Alberegalis. (1471: Esztergomi kápt. házi llt. Lad. 45. f. 9. n. 1.) Andreas Remek camerarius, salium camere Albensis. (1478: Veszprémi káptalan házi llt. Cap. 106. Decime Budenses n. 20.) Civitas Alba regalis … de castro, … de exteriori civitate, … de nova villa, … de nova civitate. Prepositus ecclesie B. Nicolai confessoris de Alba: (1478: Dl. 18022.) Prepositus ecclesiarum beatorum Nicolai confessoris et Petri apostoli canonice unitarum Albe existentium. Rector altaris b. Ladislai regis in maiori ecclesia (in ecclesia collegiata B. Marie V.) Albensi constructi. Prepositura maioris ecclesie Albensis. Canonici ecclesie B. Nicolai conf. Albensis sed et sub ecclesia B. Petri Apostoli canonice uniti constituti. (1478: Dl. 17563.) Iudex et iurati … de castro, … de civitate exteriori, … de nova villa, … de Wywaros … Albe regalis. (1478: Dl. 18085. 25246. 25247; 1479–1487: Dl. 18252.) Domus S. Margarite extra muros oppidi Albaregalis ord. fratrum predicatorum. (1478: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 455.) Cimiterium parochialis ecclesie … B. Petri Apostoli intra muros civitatis … Albaregalis. Prepositus et canonici ecclesie B. Nicolai confessoris de Alba. (1478: Dl. 18023:) Prepositus ecclesie S. Nicolai confessoris extra muros civitatis Albe regalis. (1480: Dl. 18334. – V. ö. 1495: Kismart. llt. 40. G. 126.) Civis civitatis Alberegalis in vico Semlyesythewlcza in insula eiusdem civitatis. (1484: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 4.) Ecclesia B. Marie de Alba regali. (1485 Theiner. Mon. hist. Hang. II. 504.) Sanctimoniales claustri beate Marie Virginis prope ecclesiam sancti Nicolai. (1485: U. o. lad. 13. fasc. 2. num. 22. V. ö. Orsz. Levéltár. Acta Jesuitica. Komárom. f. 3. n. 58.) Magnum pallatium dominorum canonicorum maioris ecclesie; domus domini Ludovici regis; domus consistorialis civium; theatrum civitatis Alberegalis. (U. o.) Civitas Alba regalis locus sedis iudiciarie comitatus Albensis. (1487: Fejérvári keresztesek. konv. házi levéltára lad. 3. fasc. 10. num. 17.) Prior conventus S. Margarethe in Alba regali. (1489: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 16.) Restant inexacti: Bona domini prepositi Albensis in Inghwanwltza (?); necnon bona capituli intra et extra muros civitatis et una magna domus ipsius capituli. (Flor. 104 1/2. – Engel, i. h. 24. l. az 1494. évhez.) Restant inexacti: Bona capituli Albensis intra et extra muros, Ingwan cum magna domo in teatro. (Flor. 113.) Item platea Sancti Nicolai Canonicorum Sancti Petri. (Flor. 42. – Engel, i. h. 136. l. az 1495. évhez.) Vicus Ingowan … extra muros civitatis Albe regalis. (1498: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 108:) Conv. ord. predicatorum in civitate Albensi. (1506: Theiner. Mon. hist. Hung. II. 573.)
Tavak, mocsárok, ingoványok között, melyek a Sárvízzel voltak összeköttetésben, – feküdt ez ősrégi város. Már a rómaiak korában előkelő hely volt, a mint az itt talált régiségek mutatják. A krónikások szerint Árpád is e tájon ütött tábort, s a maga szállásául foglalta e helyet; Szent-István pedig királyi lakot építtetett benne. (Szemben a Boldogasszony bazilikájával.) Az ő ideje óta emelkedett egyházilag is szent nimbuszszal övezett, királyi székesvárossá, a mi aztán az Árpádok alatt állandóan megmaradt. Innen vette magyar «Székes» és latin «regia» vagy «regalis» melléknevét.
Magvát, a belső várost erős kőfal övezé, melyet vízzel telt árok vett körül. E részét várnak is gyakran nevezték. (L. külön is, a váraknál.) Melléje csatlakozott a külváros, hasonlókép vízzel övezve, tehát szigeten, a miért Szent-István szigete, Szent-király szigete, később egyszerűbben Sziget, Sziget-utcza nevet is viselt. Mátyás király idejében az egész város a várból azaz belvárosból, a külvárosból vagy Váraljából, (suburbium, exterior civitas) továbbá az Ujfalu és Ujváros nevű városrészekből állott, a mint ezt a város ez időbeli kiadványai hirdetik, melyek szerint a 12 esküdt közül 7 (valamint a bíró is) a belvárosból, kettő a külvárosból, kettő Ujfaluból és egy Ujvárosból való volt. Ezenkívül az ú. n. Ing(o)vány nevű falut, a város mellett, 1497-ben és 1498-ban szintén mint a város részét említik. Utczái közül ez időtájt ismeretesek a következők, ú. m. a Sziget-utcza a váron kívül (1394.), Sz.-Erzsébet-utcza a Váralján (Suburbium, 1439.), a keresztes-vitézek utczája a szigeten (1413.), Sz.-Péter utcza a Várban (1471. 1478.), Sz.-Bertalan-utcza a Várban (1479.), Zsemlye-sütő-utcza a szigeten (1484.), Szent-Király-utczája szintén a falakon kívül (1491.) és a Szent-Miklós-utcza, bizonyára szintén a falakon kívül. (1495.)
A város központja, szíve a Szent-Istvántól a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt egyház volt (a mai székesegyházi püspöki palota és udvara mellett, illetve helyén, a Ferencz-rendiek temploma táján), a melléje rendelt és épített társas (később nagyobb-nak is nevezett) káptalannal vagyis prépostsággal, mely semmiféle püspök hatóságának nem volt alárendelve. Eme hatalmas, gazdag, fényes templom, mely különben, Szt.-István óta többször (négyszer) megujult és átalakult, illetve román, majd csúcsíves stílben ujraépült, a királyság legmagasztosabb emlékeinek színhelye volt. A benne végbement koronázással megszentelé az új királyokat s elhunytok után kebelébe foglalta tetemeiket. (Henszlmann szerint, i. m. 216. l., ide temetkeztek: Szt István, Kálmán, II. Géza, II. Béla, II. László, IV. István, III. Béla, III. László, I. Károly, I. Lajos, Albert, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos és János királyok.) Itt őrizték a koronát is az Árpádok idejében, továbbá az ú. n. Szent-István-legendáját, melyet I. Károly király vitetett át Visegrádra. (V. ö. Fejér. VII. 1. 108. 109.) Falaira rakatták fel királyaink győzelmes csatáik emlékeül az ellenségtől elfoglalt zászlókat, pajzsokat és más diadal-jeleket, s nem ritkán itt bontották ki a királyi zászlókat ujabb hadjáratra. Igazi magyar királyi vagy állami egyház volt tehát ez, legalább az Árpádok idejében. Idő folytán sírboltok és kápolnák (Szent-Magdolna, Szent-Affra, Szent-Fülöp és Jakab és Szent-László, Bold. Szűz, Szent-Anna, Szent-János, Szent-Agata, Szent-Katalin kápolnája) is épültek benne és melléje. Utóbbiak közül a Nagy-Lajos és Mátyás király kápolnái leghíresebbek. Nagy Lajosé a jobb vagyis északi oldalon állt, benne, a nagy király halála után az ő tetemeivel és vörös márványból faragott szobrával; Mátyásé pedig a bal oldalon. Mátyás király ezenkívül, főleg hogy magának és családjának méltó temetkező-helyet létesítsen, az egész templomot még nagyobb fénynyel újra építteté, s bár a nagyszerű terv teljes kivitelében, mely miatt a várfalakat is megbontatta, kora halála meggátolta; a nagy oltárt, melyet családjának sírboltul szánt, sikerült bevégeznie s ide helyezteté boldogult anyja tetemeit. De már előbb, főurak is temetkeztek e díszes egyházban, mint Ozorai Pipó, a ki egyik tornyát újra építteté, s Rozgonyi István Zsigmond király és Buzlai László Mátyás király korában.
Ezenkívül több más egyház is állt a városban, a falakon belül vagy kívül. Legnevezetesebb ezek közül, a székes-egyházhoz közel feküdt Sz.-Péter tiszteletére szentelt parochiális templom (czinteremmel, 1471. 1478.), a hol IV. Béla királyt megkoronázták, s a melyben később királyaink, megkoronáztatásuk után, a szokásos lovaggá ütést végezték. Ez egyházhoz állítólag Erzsébet királyné, Nagy Lajos király anyja, prépostságot és társaskáptalant alapított. Aztán Sz.-Imre egyháza, a várban (1378.); a várfalakon kívül pedig már a XIII. század elején a Szent-Miklós egyháza, melynek (kis-) prépostsága és káptalana 1478-ban mint a Szent-Péter prépostságával és káptalanával egyesült testület merül föl. Ugyancsak a váron kívül (a Szent-István király szigetén) állt a keresztes lovagoknak (jeruzsálemi Ker. Szent-János-rendieknek) Szent-István király tiszteletére emelt templomuk (Rupp szerint: «a hajdan Rácz-városnak nevezett külvárosban, Palota felé, a Janicsár-kút nevű vízértől nem messze»), a XII. században, Mártély esztergomi érsektől alapított, majd II. Géza király nejétől (III. Béla anyjától) ujra alapított és befejezett kolostorukkal. A várfalakon kívül találjuk még 1373 táján a Szent-György valamint a Szent-Mihály, 1471-ben pedig a Szent-Erzsébet asszony tiszteletére szentelt templomokat is. Utóbbi kétségtelenül parochiális egyház volt, a Szent-Mihály-templom pedig, úgy látszik, kissé távolabb a várostól, állítólag az ágostonos-remetéké. A már említett káptalanokon és konventen kívül szintén több egyházi testület állt fenn e városban, mint a Ferencz-rendieknek IV. László királytól 1280-ban alapított vagy helyreállított monostoruk (a mostani Ferencz-rendi zárda helyén); a domonkosok Szent-Margitról czímzett társ-házuk, mely már a tatárjárás előtt (1231.) s pl. 1388-ban, 1478-ban, 1489-ben és 1506-ban is megvolt, a város falain kívül; a pálosok rendháza, mely 1447-ben tűnik fel s a czisztercziták mai székházának helyén állt. Ugyancsak 1373–76 táján a Szent-Márkról nevezett kolostor is fölmerül, a városon kívül. De hogy miféle szerzeté volt, nem tudjuk. Hasonlókép kevés nyom maradt fenn a Szent-Borbála- (1376.). Szent-József és Szent-Márton egyházakról is. (Utóbbiakra nézve l. Rupp, i. m. I. 1. 242.)
Több ízben tartottak országgyűlést e városban, egész I. Ferdinánd idejéig; a megye törvénytevő-gyűléseinek pedig állandó székhelye volt. 1478-ban királyi sókamara-hivatalt, 1460-ban királyi kapitányt találunk e városban.
Szent-Istvántól nyerte első kiváltságait, a melyekre később, a középkorban, más királyi városaink kiváltságlevelei többször hivatkoznak. Eme, csak töredékesen fenmaradt s leginkább a város kereskedésére vonatkozó Szent-István-féle privilegiumokat IV. Béla (1237-ben), majd utána IV. László. I. Lajos és Albert királyok s (1446-ban) az országnagyok is megerősíték.
Vásárait gyakran emlegetik. Polgárai csakugyan a földmívelés mellett iparral és kereskedéssel is foglalkoztak, s a XV. század folyamán úgy látszik már teljesen magyarok voltak (a XIII. században még olaszok és magyarok; az olaszok külön pecsétjének nyomója korunkra is fenmaradt), a mint azt az ez idő alatt föltűnő polgárcsaládok nevei mutatják. E nevek a következők: ú. m. Csapó (Chapo. 1373. 1478.). Csorba (Chorba. 1379.). Sárszó (Sarzo. 1449.). Sas (Saas. 1438.). Kajdán (Kaydan. 1438.), Sós (Soos. 1438.). Pajor (Payor. 1441.), Sári (Sary. 1448.), Fodor (1448.), Mészáros (Carnifex. 1443. 1448. 1471. 14781. Csávási («cohospes», hihetőleg jobbágy; Chauasi, 1443.), Balog (1448.), Fekető. Fekete (Fekethew. 1450. Fekete. 1479.). Csere, Cseri (Chere. 1450. 1471. 1478. Chery. 1478.), Prépost (Preposth. 1450.). Porkoláb (1454. 1479. 1484. 1487.), Szentes (Zenthes. 1458.). Torkos (1458.), Szőcs (Zewch. 1464.), Csikai (Chykay. 1464.). Német (Nemeth. 1471.). Nyerges (1471. 1478.), Várday (Warday. 1471.), Écsi (Echy, nem: Zechy. 1471. 1479.), Kányai (Kaniay. 1471., «de Kanya». 1478., Kanyay. 1479. 1487.), Kis (Parvus. nem: Perews. 1471.), Szakálos (Zakalos. 1471.), Kerekes (1471. 1478.), Csabjai (Chabiay. 1471.), Kővágó (Kewago. 1471. 1478., Kwuago. 1479.). Gáborján (Gaboryan. 1471.), Meleg (Melegh. 1471. 1479.), Somogyi (Somogy: 1471. 1478.), Borhi (Borhy, nem: Korhy. 1478.). Szakcsi (Zakchy, nem: Zachy. 1478. 1479.), Ispán (Ispan. 1478.), Borsos (Borsus. 1478., Borsos. 1479.), Szondi (Zondy. 1478. Zondi. 1479.), Kálmáncsehi (Kalmanchehy. 1478.), Deák (Litteratus. 1478.). Szalai (Zalay. 1478.), Takó (Thako. 1478.), Elek (1478.). Szentistváni (Zenthysthwany. 1478.), Lajtos (Lawthus. 1478.), Szabó (Zabo. 1478.), Csákvári (Chakwary. 1478.), Tavasz (Thawaz. 1479.), Alföldi (Alfeldy. 1479. 1488.), Zoltán (Zolthan. 1479.). Borisza (Boryza. 1479.), Kermendi (1479.), Király (1484.). Porkoláb (1484.). Udvarbiró (Wduarbiro. 1487.), Csiszár (Chyzar. 1487.), Szolnoki (Zolnoky. 1487.), Kalamár (Kalamar. 1487.), Petőcz (Pethwch. 1487.), Csallyán (Chalyan. Challyan. 1487. 1502.), Talczi (?Thalcy. 1487.), Vida (Wyda. 1487.), Pécsi (Pechy. 1487.), Pátkai (Pathkay. 1487.) és Báti. (Bathy. 1487.).
Végül 1416-ban a Szabó (Zabo), Álcs (Alch), Tót (Thoth), Vásárhelyi (Wasarhelj), Móri (Morj). Pistor, Pleszer (Plezer) és Csóri (Chorj) családok tagjai adnak ajándékot és fizetnek tizedet az itteni keresztes-vitézeknek. (Johannitáknak). E családok hihetőleg a Sziget (Sz.-István-szigete) városrészben, a keresztesek utczájában laktak, a melynek lakosai a középkorban (például 1443-ban) a Sz.-Istvánról nevezett itteni johannita kolostor jobbágyai. Ezenkívül több egyházi testületnek voltak e város egyik-másik részében jobbágyai, a kiket a városi, csupán a maga választotta elöljáróságnak illetve a király képviselőjének alárendelt szabad polgároktól szorgosan megkülönböztettek. Például 1485-ben a keresztes-vitézeknek. a Sz.-Máriáról nevezett apácza-kolostornak, és a prépostságoknak; 1494-ben és 1495-ben pedig. az ez évi adólajstromok szerint utóbbiaknak. A (nagy-) prépostságé volt ugyanis ekkor az ú. n. Ing(o)vány nevű utcza vagy városrész, s a város más része is a falakon belül és kívül, valamint a nagy-piaczon levő nagy ház vagy palota; a Szent-Péterről nevezett prépostságé pedig a Szent-Miklós utcza. (V. ö. az e városban talált régiségekre vonatkozólag: Fejér György tanulmányát a Tudományos Gyűjt. 1818. és 1840., továbbá a honfoglalás korára nézve: Kézai krónikája. II, könyv. 1. fej. 5. §., Thuróczi Chron. II. r. 3. fej., Ranzani, Ind. V1I. Schwandtnernél I. 319. l., Bonfini Decad. II. lib. 1., a Boldogasszony-templomra vonatkozólag: Henszlmann Imre. A székes-fehérvári ásatások eredménye. 1864. Pest. Heckenast G. bízománya., továbbá: Szvorényi József és Jankovich Miklós czikkeit az Uj Magy. Muzeum 1850–51, és a Tudományos Gyűjtemény 1827. évfolyamában. A többi egyházra és kolostorra nézve: Tubero, i. m. II. könyv, 7. fej., Thuróczi, II. rész, 74. fej. Schwandtnernél i. h. 149. 1., Ursinus Velius, De bello Pannonico, 98. l., Fejér Gy. Tud. Gyűjt. 1818. VI. 43. l. a ki az itt tartott országgyűléseket is fölsorolni igyekszik; a város kiváltságaira és lakosságára nézve: Gyurikovics, Tud. Gyűjt. 1825. II. 50. l.; Fejér. Cod. Dipl. IV. 1. 73., VII. 1. 107., X. 6. 376., XI. 66. l. és Wenzel. Árpádk. uj okmt. XI. 1. az 1237–1496. évekhez; továbbá Szalay József, Városaink a XIII. században., több helyütt. Horváth István, Tud. Gyűjt. 1833. II. 125. l., Rupp. Magyarorsz. helyrajzi tört. I. 1. 215–242. l. Végül általában még 1361-hez: Körmendi llt. Himfyana, n. 244, 1427-hez: Dl. 11889; 1448: Pozsony városi llt. lad. 37. sec. 2. n. 24.m., 1450: Sopron város llt. IV. D. Il., 1460: Haz. okmt, IV. 400., 1471–78: Magy. Tört. Tár, VI. 233–238., a hol foglalt oklevelek föntebb az Orsz. Levéltárban levő eredetiek után használtattak föl. Bonfini, Dec. I. lib. 16, és dec. II. lib. 1., Istvánffy, lib. I. és XV. pag. 165.)
Jakab-szállása. L. a Kún területnél.
Kalocsa. (Kolocsa. Kalacsa.) Colocensis civitas. (1009 körül: Haz. okmt. VI. 1.) Ecclesia Colocensis. (1311: Haz. okmt. IV. 119., 1406: Dl. 9257.) Colochia. (1417: Dl. 10518.) Kalacha. (1429: Kismart. llt. 47. Z. 15., 1431: Fejér. X. 7. 352.) Kalocha. (1429: Zichy okmt. VIII. 384.) Oppidum Calocza. (1452: Kismart. llt. 32. D. 201.) Colocia archiepiscopali dignitate memoratu digna civitas. (Ranzani. M. Florianus. Font. dom. IV. 146. l.) In eodem (Albensi) conventu Colesia est metropolis quedam civitas. (Bonfini. Dec. I. lib. 1. pag. 23.) Az itteni érsekség és káptalan birtoka volt.
Keve. (Kevi. Kis-Kevi.) Terra Abraamberke seu Ceketeluka, in magna insula. (1303: Kismart. llt. 47. E. 1.) I. Ulászló király levelében: Fideles nostri rasciani alias in oppido nostro Kevi et villis Balvanyos et Skronovecz vocatis … commorantes … a sevis turcis … fugati … in insula nostra Chepel in quodam desertó loco, prope et circumcirca quamdam ecelesiam in honorem sancti Abraham patriarche fundatam, ubi scilicet et antiquitus villa fuisse dicitur, descendere, ibidem sub illis libertatibus … quibus in dicto oppido Kevi et villis … usi fuerunt, morari … valeant. (1440: Rácz-Keve város levéltára és Magdics. Diplomatarium Ráczkeviense. 23. és 24. l.) Civitas Keve. (1453: U. o. és Magdics, i. m. 26. 28. 30.) Cives rasciani in villa nostra (regis) Zenth Abram theleke (Zentabraanthelke, Zenthabranthelke) al. nom. Kys Kewy vocata in insuIa nostra Chepel habita commorantes. (1455. 1458. 1464. 1465: Rácz-Keve város llt. és Magdics, i. m. 33., 36., 38., 40., 42., 43.) Johannes Rascianus civis in opido Kewy. (1464: Dl. 16034.) Cives, populi et inhabitatores in oppido nostro (regis) Kewy commorantes. (1473: Magdics, i. h. 46. és Rácz-Keve város llt.) Oppidum nostrum (regis) Kewy in insula Chepel. (1473: U. o. és Magdics i. m. 47.) Rasciani in Kewy commorantes. (1474: Kismart. llt. 44. E. 31.) Cives rasciani in possessione nostra (regine) Zent Abranteleke al. nom. Kys Kevy vocata in insula nostra Chepel habita commorantes. (1481: Rácz-Keve város llt. és Magdics i. m. 49. l.) Nicolaus Racz, iudex oppidi Kewy. (1481: Dl. 26643.) Hospites et incole oppidi maiestatis (regine) Kewy. (1483: Körmendi llt. Alm. II. lad. 9. n. 1.) Op. Kevy in insula Chepel. (1489: Huny. kora. XII. 461.) Cives et inhabitatores oppidi (Beatricis regine) Kewy in insula (sua) Chepel. (1489: Rácz-Keve város llt. és Magdics, i. m. 51. 53., 1490: U. o. 55. 56. V. ö. U. o. 57., 1498: U. o. 58.) Fideles nostri (regine) rasciani, oppidum nostrum Abrahantheleke alias Kys Kewy … inhabitantes. (1503: U. o. 63. – V. ö. U. o. 60. l.) Az al-dunai Keve város lakóinak egy része (a ráczok) a XV. század közepén (1440.) a törökök elől az ország belsejébe menekülvén, I. Ulászló király engedélyével megszállották a Csepel-szigeten fekvő, lakatlan Szent-Ábrántelkét (Szent-Ábrahámegyházát, Ábrahánfalvát), mely ez idő óta aztán Kis-Kevi, Kevi, (utóbb Rácz-Kevi) nevet vett föl, bár a Szent-Ábránteleke vagy Ábrahánteleke nevet is sokáig megtartotta. E helység mindjárt 1440-ben az al-dunai Keve városéhoz hasonló kiváltságokat nyert I. Ulászló királytól, majd, még ugyanez évben, jogot, hogy a Dunán révet állíthasson fel. Kiváltságait V. László király 1453-ban, 1455-ben, Mátyás király 1458-ban, 1464-ben, 1473-ban. 1489-ben, Beatrix királyné 1481-ben, II. Ulászló király 1490-ben, 1498-ban. 1501-ben, II. Lajos 1524-ben sat. erősíté meg. Eme kiváltságok szerint a város polgárai minden harminczad- és vám-fizetéstől mentesek voltak, s kivétetvén a Csepel-szigeti királyi vagy királynéi ispánok és ezek tisztjeinek hatalma és minden megyei hatóság alól, egyedül saját elöljáróságuk, felebbezés esetében pedig a kir. tárnokmester és a király hatósága alá tartoztak. V. László király ezenkívül 1455-ben minden rendkívüli adózás alól fölmenté őket; Mátyás király pedig 1464-ben a Csepel-szigetre nézve (tüzifa) fajzási jogot (s a város körül egy birtok-részt is) adott nékik. – Közelében állott (Magdics valószínű előadása szerint) a csepel-szigeti királyi vagy királynéi lak és curia. (Magdics, i. m. VII-IX. l.) – Ma Rácz-Keve, a Csepel-sziget főhelye. (V. ö. Pesty. Eltűnt régi vmegyék. I. 380–4. – Végül meg kell e helyütt jegyeznem, hogy Magdics, különben rendkívül becses kutfő-kiadványában a személy- és helyneveket, sajnos, nem betűhíven közölte, s azért kénytelen voltam a Rácz-Keve város birtokában levő eredeti okleveleket használni.)
Martonvásár(a). Villa Mortunvasara. (1270: Árpádk. új okmt. XI. 600. V. ö. 1272: Fejér. V. 1. 179.) Poss. Mortunwasara. (1328: Anjouk. okmt. II. 367.) Martunwasara. (1377: Dl. 6443.) Marthonwasara. (1405: Dl. 9062; 1424: Magy. Tört. Tár. XII. 284., 1444: Dl. 13523; 1463: Dl. 15860; 1485: Dl. 19076.) Martonuasara. (1448: Dl. 14145.) Oppidum Marthonwasara. (1486: Dl. 19163.) A XIV. század második felében (1377-ben is 1410-ig) a kapi vagy szaplonczai Poharos család birtoka volt. Ennek magva szakadtával Csepel-szigethez csatolta a király, s ezzel együtt adta 1424-ben Borbála királynénak. Albert király a gersei Petőknek adományozta, akik azonban a zálog-birtokos Berzeviczi János volt kir. tárnok-mesterrel voltak kénytelenek pörösködni érte. (1440.) Később mégis a g. Petőké maradt. Azonban köznemesi részek is voltak benne. – A megye ék. sarkának főhelye.
Nagy-Adony. L. Adony városnál.
Pataj. Poss. Pathay. (1396: Dl. 8141., 1427. 1435. Zsélyi llt.) Plebanus de Pathay. (1424: Zichy okmt. VIII. 129.) Nundine in poss. Pathay. (1428: U. o. 362.) A Zubor-oké volt. (V. ö. e családnál.) Ma Duna-Pataj, Kalocsától északra.
Simontornya. L. Tolnavármegyében a m.-városok közt.
Szent-Ábrám-tel(e)ke. (Szent-Ábrán-teleke. Szent-Ábrahán-teleke.) L. Keve (Kevi) alakban.
Velencze. Inter Albam et Budam Venetia est oppidum. (Bonfini. Dec. I. lib. II. 38. l.) Ma Velencze, a róla nevezett tó partján, Fejérvártól k.-é. Kié volt ez időben ? – nem tudom. Mikor 1516-ban ujra fölmerül, az endrédi Somogyi családé. (Welencze al. nom. Venezia. – br. Révay cs. llt. Gyulay. XI. 27.)
Összesen: 7 város.
