VÁROSAI:
VÁROSAI:
Al-Sok. (Alsó-Sokoró.) L. Szent-Márton m.-városnál.
Fel-Sok. L. Sz.-Márton m.-városnál.
Gönyő. (Genyő.) Udvarnici domini regis de villa Gueneu, Gunuu. (1222: Haz. okmt. I. 7., 1223: Pannonh. főapáts. házi llt. I. E.) Terra nomine Günew (?) … excepta de castro Zuluga Geuriensi. (1224: Árpádk. új okmt. I. 197.) Terra udvornicorum (regis) penes Danubium sita scilicet villa Gynu. (1225: U. o. 209.) Villa Ganu, Ganyu. (1227: U. o. 223.) Terra Vduarnicorum (regis) de villa Gunu. (1244: Haz. okmt. I. 23.) Nobiles de Gwnu, Gunyu. (1332. 1378: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XLI. S.) Johannes filius Thome de Gunyw. (1372: Dl. 6073.) Magnificus Paulus Banus de Genyw. (1419: Pannonh. főapáts. orsz. llt. 52. sz.) Poss. Gwnew. (1433: Kismart. llt. 44. G. 58.) Poss. Genew, Gwnyw, Gewnyew. (1449: Pannonhalmi főapáts. házi llt. 1. P. és Haz. okmt. II. 303., V. 245.) Oppidum Gwnyw. (1443: Kismart. llt. 44. G. 60.) Opp. Genyew. (1443: U. o. 35. B. 41.) Poss. Gyenew. (1454: Pannonh. főapáts. házi llt. I. V.) Poss. Genyw. (1500: Magy. Tört. Tár. Vl. 23.) Poss. Gewnyew. (1504: Pannonh. főapáts. házi llt. I. Q.) Poss. Genyew. (1506: Magy. Tört. Tár. VI. 25.) 1222-ben és 1223-ban kir. udvarnokok lakták. 1222-ben az itteni Dunának illetőleg a benne levő tanya-halászatnak egyharmadát a pannonhalmi apátságnak adta II. Endre király. E czímen, az 1224. 1225. 1227. évi adományok alapján, 1390-ben ez apátság tart Gönyőhöz jogot. (A gönyői udvarnokok földjét azonban 1244-ben Apa-fia Mihály kapta.) 1415-ben és 1419-ben a losonczi Bánfi Pálé, kinek rokonától losonczi Bánfi László fiától Istvántól (cserében Hunyad váráért) Zsigmond király elvette s a hasonló nevű várral együtt 1433-ban Hédervári Lőrincznek adományozta. Ez adomány ellen a pannonhalmi apátság (mely némai Kolos Jeromossal szemközt 1429-ben szintén magáénak mondja Gönyőt, a dunai tanya-halászatokkal együtt) 1434-ben tiltakozott, különösen megemlítvén ez alkalommal is az itteni, dunai halászatokat, viza-fogókat és az erdőségeket, melyek mindenképen őt illetik. S bár később, pl. 1454-ben és 1504-ben is fentartá jogait, 1433 óta szakadatlanul a Héderváriak kezén találjuk. 1443-ban Lőrincz e várost és várat (l. ott) tartozékaival együtt mint uradalmai közt egyik csekélyebbet – fiai beleegyezésével – feleségének Blagaji Margit asszonynak és leányának Katalinnak vallotta fel; 1500-ban pedig a Rozgonyiaknak zálogosította el – A Duna mellett, Győrtől k.-é. fekszik.
Győr. Medietas tributi regalis de Jaurino. Comes Jauriensis. (1173–1196: Árpádk. új okmt. VI. 188. – V. ö. a vámra nézve 1422: Pannonh. főapáts. házi llt. XV. Y. és Békefi Remig dr., A pilisi apátság tört. I. 230. 317. l. a. is.) Geurinum. (1214: Árpádk. új. okmt. VI. 372., 1242: U. o. II 145.) Tertia pars usonum, qui capiuntur Geurini. (1223: U. o. VI. 365. V. ö. Dl. 36424.) Geur. (1249–1260: U. o. VII. 306) Vinitores (regis) in Jaurino. (1252: Haz. okmt. VI. 72.) Tributum de Jaurino. (1260–1270: Bécs városi levéltár.) Tributarii de Jaurino. (1260: Árpádk. új okmt. VII. 523.) Hospites nostri (regis) de Jaurino. Comes Jauriensis. Villa Jauriensis. (1271: Fejér. V. 1. 147–149.) ludex civium de castro et de exteriori civitate, duodecim iurati et universi cives de Jaurino. (1348: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 14. 17. 7.) Cives regales de Jaurino. Hospites regales de Jaurino. (1356: Pannonh. főapáts. házi llt. XXII. H.) Civitas Jauriensis. (1369: Dl. 4860; 1454: Pozsony városi llt. Lad. 37. sect. 2. n. 24. c/4., 1489: Hunyadiak kora. XII. 469., 1499: Dőry cs. llt.) Forum in Jaurino. (1363: Dl. 5196.) Hospes in terra Hedricianorum Jaurino commorans. (1367: Pannonh. főapáts. orsz. llt. 39. sz.) Nos … iudex et duodecim iurati et universi cives regales in castro (intra castrum) et extra castrum Jauriense commorantes Fundus curie in exteriori civitate. (Egyszerű másolat. 1369: Győri kápt. magán levéltára. Theca XX. n. 3024., 1380: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 14. 9. 17.) Index civium regalium de castro Jauriensi. (1376: Akad. kézirattár. Tört. lev. 4. r. 28. III. 5.) Jobagio noster (capituli) de civitate Jauriensi. (1375: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XX. E.) Nos … iudex et duodecim iurati et universi cives regales intra et extra castrum Jauriense commorantes. Alább: hospes capituli ecclesie Jauriensis. (1391: Győri kápt. mag. levéltára. Cimeliotheca. XI. n. 942. a.) Civis de castro Jauriensi. Iudex castri Jauriensis. (1397: Hazai okmt. III. 235.) Georgius prepositus ecclesie S. Alberti de Jaurino. (1403: Dl. 8908.) Hospes civitatis nostre. (Id est: capituli Jauriensis. 1404: Pannonhalmi főapáts. házi levéltára. XII. G.) Civitas nostra (capituli) Jauriensis. (1412: Pannonhalmi főapáts. orsz. Llt. 44. sz) Thomas Gewry de exteriori civitate Jauriensi. (1424: Ostffy cs. llt. P. n. 34.) Gyewr. (1443: Kismart. llt. 35. B. 41.) N. canonicus collegiate ecclesie beati Adalberti martiris de Jaurino ac N. plebanus ecclesie nostre (capituli Jauriensis) beati Benedicti abbatis in civitate nostra (capituli) constructe. Clemens dictus Kwlchar civis noster (capituli) Jauriensis. (1450: Dl. 14338.) Opidum Jauriense. (1454: Dl. 14813.) Tributum in … Jaurino ad nobiles de Hedrehwara, abbatem de PiIys et ad abbatiam de Syrcz pertinens. (1455: Bécs város llt.) Exterior civitas Jauriensis Kyralfewlde vocata Pauli de Hedrehwara. (1465: Dl. 16162.) Oppidum Kyralfelde. (1466: Dl. 16408; Lajtafal. llt. Dóczyana. Cap. 10. f. 2. n. 11., 1488: U. o. f. 3. n. 32.) Rector capelle S. Trinitatis constructe ad latus ecclesie Jauriensis, socius et concanonicus noster … (1469: Huny. kora XI. 383.) Particula terre (a Héderváriaké) Felsewfalw vocata iuxta fluvium Danubii a parte aquilonari inter … possessiones Zenthwyd et Malonsok (Malomsok) … de terris oppidi Kiralyfeldew (Héderváriaké) excisa … cum portione Danubii et loco molendini in eodem decurrenti ac medietate Kyralfedy zigeth et loco vadi … Zabadrew vocati. Thomas de Babad. Thomas Babothy de Kyralfewlde. (Másolat. 1473: Dl. 17496.) Porcio possessionaria (egregii Pauli de Hedrehwara) in civitate Jauriensi iuxta fluvium Danubii habitum. (1475: Dl. 17708.) Petrus Faber, Johannes et Michael Mensatores cives civitatis nostre (capituli) Jauriensis. Leonardus Pictor civis ibidem. Fundus curie (Leonardi P.) in civitate (capituli) Jauriensis ex opposito ecclesie parochiadis nostre (capituli) S. Stephani protomartiris a plaga aquilonari … inter fundos civicarum Petri Fabri ab occidente ac Benedicti Thoth … civis … civitatis nostre (capituli) ab oriente habitus. (1482: Dl. 18716. – V. ö. a Szent-István vértanúról nevezett parochiális egyházra vonatkozólag az 1489. évhez: Dl. 19533. és 19853. sz. okl.) Magister (Simon) preceptor cruciferorum ecclesie S. Johannis Baptiste de Jaurino. (1491: Hazai okmt. II. 372.) Geyr. (1500: Magy. Tört. Tár. VI. 23.)
Már a kelták és a rómaiak korában város állt e helyen, a Rába és Duna folyók összefolyásánál: A(r)rabona néven, melyből a város későbbi «Raab» német neve eredt. A középkorban állandóan: Győr (latinosan: Jaur) nevet visel. Központja, szive a vár, mely már Sz.-István idejében egy vár-ispánság székhelyévé lett. Ebben alapította Sz.-István király a püspökséget, a hozzája tartozó székes-káptalannal együtt s építtette – a mai székes-egyház helyén – Nagy-Boldogasszony tiszteletére az első székes-egyházat, melyet később Nagylucsei (a Dóczy név helytelen) Orbán püspök (1483–1486.) megujított és felékesített. (Hozzácsatlakoztak a XV. században a Sz.-Háromság és Sz.-Ferencz-kápolnák.)
A várnak nevezett város-rész köré a XIV. és XV. században az ú. n. Kül-város (exterior civitas) vagy Váralja (extra castrum) csatlakozott.
A várban kezdettől fogva háza (palotája) és része volt a püspöknek, de maga a vár, úgyis mint erősség, úgyis mint város, nemkülönben a külváros és a határ egy (kisebb) része századokon át (pl. oklevelesen 1271. 1285. 1356. 1369. 1375. 1424.) a királyok földesurasága alá tartozott. Hihetőleg 1447-ben, a Hunyadi János és Frigyes császár között létrejött békekötés alkalmával (a mikor Győrért a váltságdíjat a császárnak a püspök és a káptalan fizette le) ment át a királyi város (a mai Káptalan-domb és Nádorváros területén) egy része a győri püspök birtokába. (A ki különben mint a megyének e korban már örökös főispánja, gyakorolhatott hatósági jogot a vár fölött. Alispánjai a XV. század második felében e vár várnagyai.) Kisebb, a vár-városon kívül eső része már a XIV. század közepe táján a Héderváriaké volt, jelesül 1367-ben, a midőn egy ízben egy «hospes in terra Hedricianorum Jaurino commorans» említtetik; 1420-ban (in exteriori civitate); továbbá 1443-ban, a midőn e család birtokai közt «Győr» néven szerepel; 1453-ban, midőn a győri vám egy része e családé; 1465-ben, mikor mint Győr külvárosa Királyfölde nevet visel; 1466-ban és 1473-ban, a midőn Királyfölde városnak írják, s később (1500. 1518.) is.
A külváros többi, nagyobb része (Váralja) már a XIII. században (1273. 1285.) és később (1375. 1404. 1412. 1450. 1482. 1518.) is az itteni székeskáptalané volt. (1518-ban egyik része «Zenthbenedekfalwa», az e város-részben állt Sz.-Benedek-templomról nevezve, a mai Temető- és Hosszu-utcza tájékán.) Mind a királyi vagy püspöki, mind a káptalani (1500 körül: Káptalan-Győr és Sz-Benedekfalva vagy Sz.-Benedek-utcza is), mind pedig a Hédervári-féle rész külön községet alkotott már ez időben, külön bírákkal és esküdtekkel.
A székes-káptalanon kívül még egy másik, Sz.-Adalbert vértanúról nevezett társas-káptalan vagy (kisebb) prépostság és egyház is állt fenn e városban (a mai kalvária helyén), melynek szintén volt birtoka (a mai Nádorváros alsó felében) a külső részeken. (1518-ban «Zenthalberth», kétségkívül szintén külön bíróval.)
Más egyházi testületek: a) a jeruzsálemi Sz.-János rendiek vagy ispotályosok, már a XIII. század elején társházzal és Ker. Sz.-János tiszteletére szentelt egyházzal (a Királyföld alsó szélén, Kis-Baráti felé), a kiknek szintén voltak részeik a városban (valahol a Nádor-városban). – b) a Domonkosok, hasonlókép már a XIII. század elején, hihetőleg a Hédervári-nemzetség alapítása (társházuk és templomuk fekvése ismeretlen, de kétségkívül a Hédervári-féle városrészben feküdt). – c) a Ferencz-rendiek, Sz.-Erzsébetről nevezett társházzal és egyházzal, a győri polgárság alapítása, a külvárosban (a mai Stádel-ház körül).
Ezenkívül egyházak: Szent-Benedek (apát) egyháza, a káptalani városrészben, és a Sz.-István vértanúról nevezett parochiális templom ugyanott (a mai vármegyeház helyén). Végül megemlítésre méltó a Nagylucsei Orbán győri püspök által a székesegyházzal majdnem átellenben (1487-ben?) csucsíves stilben épített ú. n. Dóczy-kápolna, mely mint a győri püspökök házi kápolnája, restaurálva ma is megvan.
Már az Árpádok idejében s később is nevezetes város és jelentékeny pont a két folyó összefolyásánál, szárazi és vizi utak kereszteződésénél. Ezért történetünkben folyvást szerepel. Elkezdve Sz.-Istvántól, gyakran látott kebelében királyt, de olykor ellenséget, idegen urat és őrséget is. Országgyűlést hármat tartottak e városban, az utolsót 1455-ben.
Kiváltságait V. István királytól nyerte, 1271-ben. E király az itteni vendégeket beengedvén a várba, a püspök és káptalan népeivel egyesíté, s együttesen Sz.-Fejérvár kiváltságaival ajándékozta meg. E szerint a lakosságot az itteni ispánok bírói hatósága, valamint az azoknak járó föld-díj fizetése alól fölmentvén, a polgároktól választott de a királytól is megerősített bíró hatósága alá rendelte, a kitől a felebbvitel egyenesen a király elé történt. Ezenkívül anyagi (és hadi) viszonyaikat is rendezte. Vásártartásra jogosítá fel, s a vámfizetéstől az egész országban fölmenté a lakosokat, a várost magát pedig a Magyarország és Ausztria közötti kereskedelmi forgalomban árúmegállító-helylyé tevé; végül a Dunán szabad rév-joggal ruházta fel s a győri szigettel, a győri vár Malonsok nevű földjével adományozta meg. (Szávay szerint a győri szigetet Mátyás király elvette a várostól és Bakocs Tamás győri püspöknek adta. Ez óta a győri püspököké. I. m. 92. l.) E kiváltságlevelet 1295-ben III. Endre is megerősíté. A győri káptalannak a győri vár előtt összegyűlt vendég-népeit pedig 1273-ban IV. László király ruházta fel privilégiumokkal, melyeket aztán a későbbi királyok (I. Károly 1323-ban, V. László 1455-ben, Mátyás király 1465-ben és II. Ulászló 1496-ban) is megerősítettek. Végül még Nagy-Lajos királytól kapott a város összes polgársága 1361-ben bíráskodásra vonatkozó becses kedvezményeket.
Mátyás király 1489-ben azzal gyámolította a várost, hogy az ez időtájt a város nagy részét elpusztított tűzvésztől károsult lakosok házait hat évre mindennemű kir. adózás alól fölmenté.
A város vámját ez időszakban, mint egy 1463. évi oklevélből olvassuk a Héderváriak s a pilisi és a zirczi cziszterczita apátság számára szedték. Utóbbi két egyházi testület ebbeli jogát még III. Béla királytól (a XII. század végén) s aztán megerősítésképen IV. Bélától (1254.) kapta. (Békefi Remig dr. A pilisi apátság tört. I. 230. és 317. l.) Kir. harminczad-hivatal is volt a városban. Itt tartották a megyei törvénytevő gyűléseket is.
(V. ö. Víllányi Szaniszló kutfő-tanulmányon alapuló kivált műveit: Győrmegye és város anyagi míveltségtörténete. 1000–1301. és: Győr vár és város helyrajza sat. a XVI. és XVII. században; továbbá Szávay Gyula Győr cz. munkáját. a hol, a 24. és köv. a 146. és köv. lapokon a város kiváltságai, nagyrészt magyar fordításban közöltetnek. – L. továbbá alább Kertes-szer helység alatt és a Főispánoknál is.)
Hédervár(a). (Hedrevára.) Hedruhwar. (1348: Hazai okmánytár. I. 203.) Hedryvar. (1369: Muz. llt.) Hedrehwara. (1373: Dl. 6099.) Hederwar. (1435: Dl. 12727.) Oppidum Hedrehwara. (1443: Kismart. llt. 35. B. 41.) Poss. Hedrehwara. (1482: Lajtafal. llt. Dóczyana. Cap. 3. f. 1. n. L. +.) Poss. Hederwara. (1500: Magy. Tört. Tár. VI. 23.) A Héderváriak birtoka. Vámhely is volt. A megye ény, határszélén fekszik.
Királyfölde. L. Győr városnál.
Moróczhida. (Móriozhida.) Ecclesia S. Jacobi de Raba. (1261: Dl. 355. 366. 9480. és Fejér. IV. 2. 85., 1267: Haz. oklt. 53.) Domus comitia Mauricii in Raba. (1256: Sopronm. oklt. I. 24. 1.) Monasterium … Mauricii. (1269: Árpádk. új okmt. III. 199.) Poss. Moruchyda. (1287: Haz. okmt. VI. 324.) Poss. Mauricii. (1376: Árpádk. új okmt. III. 370.) Ecclesia B. Jacobi Apostoli de Morochyda. (1391–1409: Dl. 9480.) Poss. Morocchyda. (1424: Dl. 11517.) Moroczhyda. (1432: Hazai okmánytár. VII. 454.) Claustrum. B. Jacobi Apostoli Moroczhyda Jauriensis diocesis. (1453: Dl. 14671.) Moroczhyda. (1469: Dl. 16896; 1476: Sopronm. oklt. II. 501.,1493: br. Perényi cs. llt.) Oppidum Moroczhyda. (1490: Sopronm. oklt. II. 662.) Sz -Jakab Apostol tiszteletére Móricz mester nyitrai ispán, királynéi országbíró sat. által (1251-ben) alapított praemontrei kolostorral, mely kezdettől fogva temetkezési helye volt e kolostor patronusainak, a Moróczhidaiaknak. 1403-ban ugyane kolostor Moróczhidai Jánostól Moróczhidának azt a lakatlan részét kapta, a melyen a győri nagy országút átvezetett, megengedvén, hogy e helyet a prépostság benépesítse és Szent- Jakabfalvának nevezze el. (Vicus Senthiacabfolua. Dl. 8926.) 1432-ben és 1469-ben a Garaiak birtokai közt sorolják föl (zálogban birták); 1476-ban pedig Szapolyai István itteni jobbágyait említik, a ki pl. 1493-ban is bírta. (V. ö. a Moróczhidai cs. a.) Vámhely is volt. – Ma Kis- és Nagy-Móriczhida, Győrtől dny., a soproni határszélen. (L. Árpás helység a. is.)
Szent-Benedekfalva. (Szent-Benedek-utcza.) L. Győr városnál.
Szent-Márton. Pred. Olsuc. (1235 körül: Árpádk. új okmt. II. 8.) Villa seu poss. Olsuk. (1334: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XLVIII. J., 1359: U. o. XX. C.) Villa Alsousokoru. (1352: Haz. okmt. II. 92.) Villa Zentmartun. (1353: Pannonh. főapáts. házi lt. XXI. X.) Villa Olsuk in monte Erdeusokoro … vocato. (1369: U. o. XLVIII. A.) Plebanus ecclesie de Olsuk. (1368: U. o. XLII. M.) Tributum fori in villa Alsok. (1398: U. o. XXXI. A.) Villa Alsok. (1450: Dl. 14338.) Poss. Zenthmarton. (1450: U. o. LXIII. S.) Oppidum Sancti Martini et telonium in foro S. Martini exigi solitum. (1452: U. o. LXVIII. V.) Oppidum Felsok. (1453: U. o. XXXI. C.) Civitas sub monte S. Martini sita. (1492: U. o. XXVII. Aa.) Nundine seu fora in civitate abbatis Zenth Marthon vocata. (1500: U. o. XLVIII. K.) A pannonhalmi benczés apátságé volt. Al-Sok vásárját már 1334-ben említi (megerősíti). I. Károly király. E vásárnak vámját 1398-ban a pannonhalmi monostorban élő 40 benczés szerzetes ellátására rendelé az akkori apát. Ugyanezt 1452-ben mint sz.-mártoni vásár-vámot említik. Egy évvel később (1453.) V. László király Fel-Soknak is minden szerdára heti s minden pünkösdöt és Sz.-Benedek napját követő vasárnapra orsz. vásárt engedélyezett. – Győrtől dk. esik.
Összesen: 8 város.
