VÁRAI:
VÁRAI:
Gesztes. (Gesztös.) Castellanus de Kezthes. (1332: Anjouk. okmt. II. 581.) Castrum Geztus. (1379: Körmendi llt. Misc. Németujvár. f. 100. n. 7.) Castrum Geztes, Gezthes. (1387: Dl. 7291. 7295; 1417: Haz. okmt. I. 312., 1426: Muz. llt., 1440: Dl. 13900; 1444: Körmendi llt. Himfyana, n. 460. és Dl. 13798; 1445: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 65. 1. 7., 1446: Dl. 13967. 14041; 1458: Dl. 15217; 1460: Dl. 15498; 1461: Dl. 15648; 1464: Dl. 15976; 1465: Kapy cs. llt. és Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6., 1473: Dl. 17473; 1481: Körmendi llt. Alm. III. lad. 5. n. 54., 1492: U. o. Alm. I. lad. 1. n. 8., 1495: Jeszenák cs. llt.) 1379-ben (s kétségkívül már előbb is) a királyé, s 1387-ben, 1417-ben, 1426-ban szintén. 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak (Istvánnak) veté zálogba, mely elzálogosítás érvényét 1458-ban Mátyás király is elismerte. 1444-ben és 1446-ban is a Rozgonyiaké; de azért úgy 1444-ben mint 1445-ben és 1446 végén Ujlaki Miklós mondja magáénak. Ugyanő 1444-ben benne is ült e várban. 1460-ban Rozgonyi János kir. tárnokmester és fia János, valamint testvérei, Rajnáld és Ozsvát, Ujlaki Miklósra ruházták át e várban és tartozékaiban szerzett összes örök- és zálog jogukat. 1464-ben azonban a Rozgonyiak még mindig jogot tartanak hozzá Ujlakival szemben, valamint 1465-ben is, a midőn az Ujlakiak birtokai közt sorolják föl. 1492-ben szintén az Ujlakiaké. – Rendszerint Komáron-, 1464-ben azonban Veszprém-, 1492-ben Fejérvármegyéhez számítják. – Ma ily nevű falut találunk Tatától dél felé, melynek közelében porlanak e vár romjai. (V. ö. Komáromi Lapok. 1887. 20. sz.) 1440–46-ban hozzátartoznak (hozzávetőleg): Csákvára, Árki, Dabos helységek Fejér-, Gerencsér, Hosszu- és Egyházas-Váma szintén Fejér- (vagy Komárom-?), Oroszlánkő, Bokod, Dad, Szacska(?), Kömlő, Kernye helységek (s talán Szent-Mihály és Kis-Vigmán is) Komárom-, Or-Sáp és Sári-Sáp Esztergomvármegyéből, valamint (úgy látszik) a győrvármegyei Böny, Páznán és Sz.-Vid helységek vámja; 1460-ban ugyanezek (Szacska puszta, Sz.-Mihály és Vigmán nem), valamint az ismeretlen Kabod, a veszprémvármegyei Dudar és az említett három vám.
Komáron. (Komárom. Komár. Kamár.) Castrum Kamarn. (1218: Knauz Mon. Strig. I. 219.) Castrum Komaron. (1245: Fejér. VII. 3. 26.) Castrum Camarun. (1268: Knauz, i. m. I. 551.) Jobagiones castri de Kamar. Castrum de Kamarun. (1283: Árpádkori uj okmánytár. IX. 371.) Castrum Kamarun. (1316: Fejér. VIII. 2. 67., 1317: Anjouk. okmt. I. 444., 1333: U. o. III. 31. és Eszterg. prim. llt. f. 2. Q. 30.) Castrum Kamarun. (1317: Anjouk. okmt. I. 441.) Castrum Kamaron, Komaron, Camaron, Comaron. (1372: Dl. 6073; 1378: Dl. 25148; 1382: Dl. 6966., 1383: Eszterg. prim. llt. eccl. f. 1. C. 18., 1387: Dl. 7253. 7258. és Eszterg. prim. llt. f. 1. Q. 31., 32., 1397: Körmendi llt. Alm. IIL lad. 4. n. 3., 1403: Dl. 9114; 1422: Dl. 11231; 1422: Kismart. llt. 47. G. 5. et NB., 1434: Dl. 12607; 1435: Dl. 25945; 1439: Knauz. Orsz. tan. 119. és Pozsonyi kápt. orsz. llt. 5. 1. 1., 1440: Dl. 13586; 1445: Dl. 13887., 1466: Eszterg. prim. llt. f. 1. Q. 35., 1460: U. o. Q. 36., 1465: Dl. 16186., 1473: Dl. 17428; 1482: Haz. oklt. 436., 1483: Dl. 18847; 1488: DL. 19367; 1490: Dl. 19657; 1490–92: Szepesi kápt. orsz. llt. Scrin. XIV., f. 8. u. 3., 1498: Körmendi llt. Apponyiana, n. 215.) Comes et castellanus Komariensis. (1398: Dl. 8348.) Castellanus de Komar. (1398: Pozsonyi kápt. orsz. llt. 28. 2. 63.) Castellanus (et castrum) de Komaron. (1409: Muz. llt.) Comes Comaroniensis et castellani eius in castro Komaron constituti. (1453: Bécs város llt.)
Anonymus beszéli, hogy az Árpáddal beköltözött Ketel fia Alap-Tolma építtette a Vágnak a Dunába szakadásánál. A tatárjárás alatt bevehetetlennek bizonyult. IV. Béla király visszatérvén az országba, mindjárt a tatárjárás után elzálogosítá a zsidó Henulnak. A Henul fiai azonban, mint a királynéi harminczadok bérlői, a királynénak a bérösszeggel adósok maradtak, s ez adósságuk fejében először ideiglenesen majd végleg átengedték e várat a királynénak, a ki azt – IV. Béla király beleegyezésével – Valter ispánnak adta el 800 márka ezüstért. 1277-ben azonban már Tamás bán, mint Komáronvármegyének is (fő)ispánja, rendelkezik e (vár és) város fölött. Majd Péter nádor és fia trencséni Csák Máté kezére került, a kitől I. Károly király elfoglalván, 1315-ben az esztergomi érseknek adományozta. De már 1320-ban ismét visszakerült – cserében – a Károly király birtokába, a ki aztán 1333-ban, cserében S(z)trigó és Csáktornya muraközi várakért Dancsnak vagy Doncsnak adományozta. Az ő utódai aztán pl. 1366-ban is bírták, s magukat Komáronról nevezték. 1372-ben és 1373-ban ismét királyi birtok, valamint 1374-ben, 1378-ban és 1383-ban is. 1387-ben Zsigmond király (Laczkfi) István nádornak, továbbá a Dénes volt vajda fiának, Istvánnak és a Miklós volt vajda fiának, Andrásnak adományozta, a kik különben zálog czímen (8000 forintban) már eddig is kezükön tartották. 1397-ben és pl. 1403-ban, 1409-ben azonban ismét magáénak mondja e várat a király s 1422-ben 6840 forintért Garai Miklós nádornak veté zálogba. 1435-ben megint Zsigmond király tartja kezén, majd 1439-ben Albert király, 1440-ben és 1441-ben pedig Erzsébet királyné, a ki 1440. febr. 22-én itt szülte árván született László fiát. Ugyanő 1441-ben Rozgonyi István pozsonyi ispánnak ígérte oda. 1453-ban is királyi birtok. 1456-ban V. László király 8000 forintban (Szécsi) Dénes esztergomi érseknek zálogosítá el, a kit 1460-ban ismét beigtattak e vár és tartozékai birtokába. De már 1454-ben Szécsi János vasvármegyei főispán kezén találjuk egyik tartozékát, az ás(o)ván(y)tői vámot. 1465-ben megint a király birtokában van, a ki – Bonfini szerint – nagy költséggel terjedelmes és pompás épületeket rakatott benne, s uralkodása vége felé a megye (fő-)ispáni tisztével együtt fiának, Korvin Jánosnak adta át. Utóbbi bírta 1490-ben (a farkashidi egyezség értelmében is, a megye főispánságával együtt) és 1492-ben szintén.
1268-ban (részben vagy egészen) hozzátartoznak: Sz.-András, Kesző, Örs, Örkej, Aranyos, Ócsa, Kulcsod (valószínűleg), Bogya, Szakálos, Ekecs, Für, Megyer, Tany, Haraszt, Csicsó, Néma (negyede), Megyercs, Szakálos, Árpa, Kürt (helyesebben Vért), Hetény, Bille, Komáron s a tatai malom; 1397-ben: Komáron, Toldvár, Halas, Kesző, Örs-Ujfalu, Alsó-Bök, Alsó-Csicsó, Haraszt, Ekecs, Egyházas-Szakálos, Bogya, Ő- és Uj-Örke, Megyercs, Rév-Komáron, Szőny és Mercse helységek, továbbá a lögör-i vám. Ásványtő, Felső-Szakálos, Bogya, Bana és Szőny helységek vámjai és révjei a Dunán és Vágon, tanya-, vész- (vejsze-) és szegye-halászatok e folyókon és más vizeken; 1402-ben és 1405-ben: Örke (Örkény), Kulcsod, Bogya, Alsó- és Felső- Szakálos s Gellér helységek nemes lakossága is, a kiknek szabadságát ez időben maga a király védelmezte komároni ispánjaival és várnagyaival szemben; továbbá 1422-ben: Komáron és Neszmély városok; Almás, Füzegtő, Szőny, Rév-Komáron, Ujfalu. Bök, Örke, Tany, Csicsó, Megyer, másik Csicsó, Izsop, Bogya, Szakálos, Ekecs, Megyercs, Kesző, Toldvár, Vár-Keszi és Halas helységek; továbbá a bánai és ásványtői vámok, a Dunán és Vágon levő révek Almás helységben, Komáronban «és másutt»; végül viza- és más halászatok e két folyóban és a Zsitvában; végül 1460-ban: Komáron, Szőny, Neszmély, Tany, Rév-Komáron, Füzegtő, Almás, Halas, Toldvár, Vár-Kesző, Megyercs, Bogya, Egyházas-Szakálos, Ekecs, Megyer, Izsap, Alsó- és Felső-Csicsó, Bök, Ujfalu és Örkény helységek, az ásványtői vám, a dudvági és az alsó-aszolti rév. (L. a birtokosok közt a Király alatt és v. ö. Anonymus. XV. fej., Bonfini. Dec. IV. lib. VII., Pray. Epist. proc. I. 388., Kovachich. Suppl. ad vest. com. II. 270., Turóczi krónikája. Schwandtnernél 399–440. I. 8. r., Gyulai, i. m. 1890. évi jelent. 46. 47. 48. l., továbbá Szabó Károly Huny. kora. VI. csonka kötet, 162., Fényes Elek és Holéczi sat. által említett oklevelek a város levéltárából.)
Tata. Castrum Thatha, Thata, Thatense. (1426: Kismart. llt. 40. F. 100., 1438: Veszpr. kápt. házi llt. Cap. 107., 1444: Dl. 13798; 1445: Dl. 13856; 1446: Kismart. llt. 40. F. 101., Pannonh. főapátság házi llt. XXIII. Q., 1447: Dl. 14118; 1448: Dl. 14157. 14197; 1458: Dl. 15217; 1459: Dl. 15409; 1462: Dl. 15767; 1464: Dl. 15976; 1465: Kapy cs. llt., 1490: Dl. 19657. 19675. 19678; 1492: Szepesi kápt. orsz. llt. Scr. XIV. fasc. 8. n. 3., 1498: hg. Batthyány cs. Körmendi llt. Apponyiana, n. 215.) 1426-ban Zsigmond király Rozgonyi István temesi ispánnak és nejének, a kik 5000 forintban már előbb is birták, 8000 forintért veté zálogba. E zálog-birtoklás azonban ezúttal – úgy látszik – csak ideiglenes volt; habár a Rozgonyiak (Simon) pl. 1438-ban is a magokénak mondják. Erzsébet királyné zálogosítá el nékik 1440-ben hoszszabb időre. Ettől fogva 1444-ben, 1445-ben, 1447-ben, 1448-ban, 1458-ban szintén mint a Rozgonyiak birtoka merül föl. 1459-ben Mátyás király Rozgonyi Jánosnak, Rajnáldnak és Ozsvátnak adta, éltök fogytáig. Ők bírják 1462-ben s ők tartanak hozzá jogot 1464-ben és 1465-ben is. Ugyanez időtájt azonban visszaváltó a király s díszesen újra építteté. Ranzani és különösen Bonfini nem győzik eléggé csodálni. Utóbbi szerint fényre minden más várnak eléje tehető. Négyszög alakra épült, kettős kőfallal, tornyokkal és árkokkal. Körülte a hatalmas tó terült el, mely a mint vizét kibocsátja, útjában itt-ott megpihen s kisebb halastavakká szélesül. Ezekben aztán ezrével laknak a pontyok, csukák. Köröskörül messze terjedő vadaskert. A várbeli épületek hosszú sorát rejtik az ebédlő-, háló-, mulató- és fürdő-szobáknak, bőkezűen ékesítve aranynyal, pompás színekkel és szobor-művekkel. Elül tágas csarnok néz le a vár piaczára. – Fénykorát azonban már Zsigmond király korában élte, a midőn – e király uralkodásának vége felé – Traversari, egy pápai követség vezetője, mint királyi mulatóhelyet írja le, melyet hatalmas és nagyszerű halastava (piscina) a halászatra, vadaktól nyüzsgő erdei pedig a vadászatra rendkívül alkalmassá tesznek. – 1490-ben (a farkashidai egyezség értelmében is) és 1492-ben a két Tata várossal együtt Korvin János bírta. 1498-ban II. Ulászló királyé. – 1426-ban hozzátartoznak: a két Tata m.-város, továbbá: Bánhida, Galya, Somolya, Gerebecs, Sárás, Tarján, Bikcse, Csapol és Sz.-László Komáron-(!) s Dinnyés-Méd és Pátka Fejérvármegyéből; 1446-ban: a két Tata városon kívül már csupán Szent-Iván-hegye, Szőllős, Szomold és Gerebecs helységek; 1459-ben: Magyar- és Tót-Tata s az 1446-ban említett helységek. (L. a birtokosok közt, a Király alatt. V. ö. Wenzel, Tata fénykora, főleg a 41. és 44. l., és dr. Csánki. I. Mátyás udvara. 184. 185. l.)
Vitány. (Vitán. Vitám.) L. Fejérvármegyében.
Összesen: 3 vár.
