VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Anyavár. Másként: Sártornya. (Fekvésére nézve l. Anya helys. a.) Már a XIV. század végén a györgyi Bodó család tulajdona (l. e családnál is), a kik közül Gergely és Gáspár e vár tartományait Mátyás király idejében jelentékenyen megszaporították. II. Ulászló király 1510-ben Bodó Ferencznek újadományul adván e várat, a következő helységeket és pusztákat sorolja föl tartozékában, ú. m. Anya, Kajmát, Gencs, Marton, Kápolna, Sáfárfölde, Mede, Hegyi, Hodos, Felső-Belcs helységek, Hamarefölde puszta, Nána, Szend, Bikád (utóbbi részben), Ok, Geren(y)ás, Gyerke, Szigetfő, Dus, Taba, Györgyi, Bik, Tengilicz, Monyarós, Hagymás, Habot helységek, Egyházas-Kozár, Agyagos, Szabar, Varjas, Olaszfalu helység részei, Tekere, Békató, Hab, Gerényes, Töttös, Kónyafalu, Vaszar, Felső-Bágyon, Alsó-Bágyon, Felső-Varga, Alsó-Varga, Almás helységek, s Telkes helység részei Tolna-, valamint Héderhely, Alsó- és Felső-Visnye, Gyöngyös, Hencse, Dada, Szend, Enyizd és Márczadó helységek Somogyvármegyéből. (A gr. Károlyi cs. levéltárában . «Bosnyák-iratok. I. 1. D.» levő eredeti oklevelekből Kammerer Ernő urnak, Tolnavármegye monográfusának szíves közlése, a melyért fogadja e helyen is hálás köszönetemet).
Dáró. (Daró.) Castrum Daro simulcum pertinenciis eiusdem in Simigiensi et Tholnensi comitatibus. (1370: gr. Zichy cs. okmt. III. 399., 1380: U. o. IV. 172.) Castellum Daro. (1449: Zsélyi llt.) Castrum Daro. (1450: U. o.). Már a XIV. században (1370-ben) s a XV-ikben is a dárói Majosoké, a kiktől – leány-ágon – 1450-ben Zicsi Benedek tartott jogot e várnak, mint a mely a fiu- és leány-ágat egyaránt illeti, részeihez. Ez alkalommal hozzátartoznak Enyed, Tekercs, Szederjes, Felső-Atala, Ábrahám, Alsófalu, Uga, Gonda, Vásáros-Szaka, Egyházas-Szaka, Közép-Szaka, Vég-Almás és Ibolczka Tolna-, Alsó-Miklósi, Mágocs és Jutej Somogyvármegyéből. Ma Dáró vagy Daru néven vár és szőllőhegy, Pula és Dombovár vidékén. Tolnamegyei tartozékai közül azonban csak Enyed, Alsófalu (mint puszták) és Atala vannak meg.
Debregecz. (Debregeszt). Castellanus de Debregezth. (1309: Anjouk. okmt. I. 183.) Castellanus de Debreguezth. (1312: gr. Zichy cs. okmt. I. 138.) Castrum Debregezth, Debregesth. (1427: Kismart. llt. 35. P. 238. NB. 3., 1441: Dl. 1:3605; 1443: Kismart. llt. 35. B. 41, Dl. 11430., 13731; 1446: Dl. 13937; 1449: Dl. 14235.) Castrum Debregech. (1444: Dl. 13798; 1447: Dl. 14118.) Castrum Debregecz. (1443: Dl. 13739; 1446: Dl. 13967; 1449: Dl. 14231; 1459: Kismart. llt. 25. G. 441. et NB.; 1464: Dl. 15976; 1468: Dl. 16712; 1469: Dl. 16949.) 1309-ben a Héder nem-beli Henrik szlavoniai báné. A XIV. század végén a hűtlen (simontornyai, csáktornyai) Laczkfiakról a királyra szállt (a várat magát azonban ekkor nem találom említve), a ki pl. 1427-ben is bírta, majd Rozgonyi Istvánnak (a János atyjának) zálogosítá el. Albert király, az utóbbitól leendő kiváltás végett a Héder nembeli Tamási (Vajdafi) Henriknek adta, a ki azonban, mivel Erzsébet királynéhoz szegődött, ez adományt elveszíté. I. Ulászló király 1441-ben Rozgonyi Simonnak és Jánosnak adta e várat. Ugy látszik azonban, a Rozgonyiak csak a vár felébe jutottak be, a másik fele a Tamásiak kezén maradt, a kik e fele részt, tán a XIV. század eleje óta vagy előbb is bírták. 1443-ban, mikor Tamási Vajdafi Henrik a Héderváriakkal örökösödési szerződésre lépett, birtokai közt Debregeszt várát, városát és uradalmát is fölsorolta, a minek révén aztán a Héderváriakat e vár birtokába is beigtatták. S viszont ugyanez és később az 1444., 1446., 1447., 1459., 1464. és 1468. években a Rozgonyiak is állandóan a magukénak vallják Debregecz várát. Ugyanők 1445-ben Ujlaki Miklós ellen panaszkodnak, hogy e várukat hatalmasul elfoglalta s az országnagyok rendeletére sem adja vissza; a következő (1446.) évben pedig mesztegnyei Szerecseny Péter ellen, hogy e vár tartozékaiban lakó jobbágyokra túlságos adókat vetett ki. Ekkor tehát a Szerecsenyek e vár egyik birtokosai. 1449-ben szintén ő velők egyezkednek e vár fölött a Rozgonyiak; zálog czímen bebocsátván őket a vár (részének) felébe; majd még ugyanez évben nékik akarják elidegeníteni. 1469-ben azonban panaszt tesznek ellenök, hogy, e várukat még a Hunyadi János kormányzóvá választására következett zavarokban elfoglalták tőlök. Rétségtelen, hogy a Szerecsenyek Debregecz némely tartozékait (Debregecz m.-várost vagy helységet, Szákot, Kozmádot, Balyát vagy Bolyát és Biroltot) 1498-ban (sőt Biroltot 1464-ben) is bírták. – Különben e vár tartozékaiul 1441-ben fölsoroltatnak Debregeszt és Egyházas-Debregeszt, Tajla, Szarvasd, Szák, Birolt, Bolya, Kisfalud és (részben) Kozmád; 1443-ban pedig Debregeszt m.-város, Mindszentfalva, Kozmád, Tajta, Szarvasd, Ujfalu, Szák, Bánbalyája és Birolt helységek s Vajad puszta.
Dombó. Castrum Dombo. (1453: Kismart. llt. 35 H. 184.) A Dombaiaké volt. – A mai Dombovár értendő, a megye nyd. csücskében.
Györke. Castellanus castelli Gywrke. (1446: Knauz. Orsz. tanács. 51. l.) Kié volt e kastély, – nem tudom. Tán a Györkeieké? (V. ö. a berzsenyi Kis cs. alatt.)
Máré. (Márej. Márévára.) Castrum (de) Mare. (1316–18: gr. Zichy cs. okmt. I. 160., 1320: U. o. 188., 1347: U. o. II. 268., 1349: Kismart. Llt. 32. N. 584., 1353: gr. Zichy cs. okmt. II. 505., 1358: U. o. III. 117., 1372 körül: U. o. 483., 1393: U. o. IV. 509. 512., 1399: U. o. V. 133., 1406: U o. 457., 1407: U. o. 502., 1432. 1433. 1441. 1450(?): Zsélyi llt., 1466: Dl. 16378; 1505: Kismart. llt. 45. D. 59.) Castrum Mareey. (1347: gr Zichy cs. okmt. II. 276.) Castellanus magistrorum Theutus et Vezeus de Marey. (1352: U. o. 483.) Castrum Marewara. (1452: Kismart. llt. 32. EE. 435. et NB.) 1316-ban (és 1318-ban) I. Károly király Bogár Istvánnak adta, a kié 1320-ban is. 1347-ben a vele rokon Máréi Gunya fia Domonkos majd István is, itteni részeiket Becsei Töttösnek és Vesszősnek zálogosítja el, a kik e részeket pl. 1349-ben, 1352-ben s 1353-ban is bírják. E két család osztozik e váron 1358-ban. Ez alkalommal a Becseieknek jut a vár felével együtt a Bold. Szűz tiszteletére emelt kolostor és harang-torony, a Sz.-Margit szűz egyháza a palotával, a Gunya-fiaknak pedig a vár másik felével a viztartó, a monostornak szintén másik fele harang-tornyával s a Sz.-Kereszt egyháza. 1393-ban Zelizi (előbb Becsei) Vesszős(-fi) Tamás és fiai e várban levő jogukat a Gunyafiaknak engedték át, a mi ellen azonban a Vesszősök rokona bát-monostori Töttös(-fi) László azonnal tiltakozott 1406-ban a Gunyafiaké, valamint 1447-ben is, de a bátmonostori Töttös László tiltakozása mellett, a ki e vár részeihez még mindig jogot tart, 1432-ben felét (Felső-Fonyászó, Czikó és Borostyán pusztafalvakkal együtt) Gunya-fi Mihály a pécsi püspöknek vetette zálogba; a következő évben azonban ítéletileg az egész várat a nevezett Mihály és bátmonostori Töttös László közt osztották meg, a ki pl. 1441-ben is birta. 1450-ben (?) Gyulai (Frank fia) Ferencz panaszkodik, hogy az ő részeit Máré várában, Máré m.-városban s Fonyászó, Nak, Sátorkő, Hodász, Battyán és Jánosi helységekben, melyek máréi Gúnyafi Mihályról szállottak reá, bátmonostori Töttös László hatalmasul elfoglalta. Az utóbbinak várnagyai szerepelnek 1452-ben; ő bírja e vár egyik tartozékát, Márét 1458-ban is. Utána – mint bodrogmegyei birtokai, az 1466. évi örökösödési szerződés értelmében, e vár is a Kisvárdaiakra vagy Várdaiakra szállt, a kiké pl. 1505-ben is. – 1433-ban csak Máré helység vámjával és Hodács járnak vele; 1450 táján a fentebb említett város és helységek; 1466-ban Máré, Hodács, Sátorkő, Malafalva (Mihalafalva), Kompotfalva, Jánosi, Battyán, Ábel, Puszta- és Felső-Fonyászó helységek, Racza, Czikó és Borostyán puszták. E város és helységek, Jánosi és Battyán kivételével azóta elpusztultak. Máré vára «Mári(a)vár» néven Battyántól nem messze keletre, Baranyamegye területén, egy mellékvölgyben porladozik.
Nyék. Castrum Nyek. (1453 Kismart. llt. 35. H. 184.) A Dombaiaké volt. (L. Nyék helység alatt is.)
Ozora. Castrum Ozora. (1426: Tört. Tár 1881. évf. 615., 1438: U. o. 627., 1438. 1441: Kismart llt. 35. B. 35. és 35. B. 41., 1445: Dl. 11430; 1481: Kismart. llt. 35. C. 47., 1500–6: Tört. Tár. VI. 22. és 24.) 1412 után épült. (Post fassionem Mathie et Lorandi. V. ö. Tört. Tár. i. h. 234., 235. l.) Földesurai: Ozorai Pipó, majd az ő özvegye; utána pedig a Héderváriak. (L. Ozora városnál.)
Sártornya. L. Anyavár néven.
Simontornya. Castrum seu turris sive possessio Symonthornya. (Symonthurnya. 1624: Dl. 2223.) Castrum Symonturnya. (1343–1347: Sopronm. oklt. I. 196., 1346–1380: Dl. 3858; 1364: Dl. 2223.) Castellanus de Symonturnya, Symontornia sat. (1359: Fejérvári keresztesek konv. házi llt. lad. 3., fasc. 1., num. 23., 1360: U. o. lad. 3., fasc. 2., num. 50., 1416: Dl. 10431.) Castrum Symonthornya, Symontornia. (1388: Dl. 7421. 7426: 1397: Kismart. llt. 17. A. 1., Dl. 8234. 8202; 1399: Zichy okmt. V. 137., 1401–1406: Dl. 8634. 9143; 1411: Dl. 9748; 1418: Dl. 10738; 1424: Dl. 11525. és Tört. Tár. 1884. 427. l., 1427–30: Dl. 11939: 1441: Dl. 13619; 1446: Fejérvári keresztesek konv házi Llt. lad. 3. fasc 60. num. 54., 1453: U. o. lad. 3. fasc. 7. num. 20., 1461: U. o. lad. 3. fasc. 8. num. 10., 1469: U. o. lad. 3. fasc. 8. num. 38., 1471: U. o. lad. 3. fasc. 9. num. 10., 1482: U. o. lad. 3. fasc. 10. num. 5.) 1324-ben I. Károly király, hivének, Hencz fiának Jánosnak (Budavár bírájának) adományozta, tartozékaival együtt. 1343-ban I. Lajos király ünnepies oklevélben tett igéretet, hogy ha Hencz-fi (János fia) Miklós budai bíró magtalanul hal el, e vára rokonáé, Laczkfi István erdélyi vajdáé és fiaié legyen. Hencz-fi Miklós elhunytával aztán, 1347-ben a Laczkfiak végleges adományul kapták Simontornyát s ez óta rendszerint e várukról nevezték magukat. Azonban hűtlenségbe esvén, Zsigmond király e várat 1397-ben, majd újra 1401-ben és 1406-ban a Kanizsaiaknak adományozta, a kik 1424-ben Ozorai Pipónak engedték át, cserében a vasvármegyei sárvári uradalomért. Aztán – úgy látszik a Pipó halálával – a Garaiak kapták meg (némely tartozékait s így kétségkívül a várat magát is 1435-ben már bírták); 1441-ben pedig, Garai László macsói bán hűtlenségbe esvén, I. Ulászlótól Rozgonyi Simon, István és György. Utóbbi adomány azonban foganat nélkül maradt; a Garaiak megtartották s pl. 1461-ben, 1469-ben, 1476-ban és 1480-ban is bírták Simontornya várát (vagy tartozékait). Az 1477–8 évi nagy Szécsi-féle osztálynak azonban a simontornyai uradalom nem képezi tárgyát. Jóbnak magvaszakadtával a király és királyné (mint egy 1482. évi oklevél írja) vették birtokukba, s a királyné kezén maradt, legalább 1488-ban két tartozékát a veszprémvármegyei Igart és Vámot (az e megyei adólajstrom szerint) a királyné birtokában találjuk. – 1324-ben az itteni várhoz vagyis toronyhoz (Simontornyán kívül) számították a vár alatt elterülő szigetet, továbbá Börd, Menyőd, Paraszt-Széköly, Miszla, Vám, Igar (részben), Dég, Soponya, Hörcsök, Hatvan, Besenyő, Egres (révvel) helységeket (a megye megjelölése nélkül; később, mint látjuk, Veszprém-, Tolna- és Fejérvármegyében), valamint Keselő fészket s a Sáron túl levő földet, a melyen Sz.-Lénárt tiszteletére épült templom állt; 1397-ben és 1401-ben Hölgyész, Kesző máként Hidegkut, Bikács (puszta, felső részében), Hidegkut, Belcs, Bánd, Körbő (egyik oklevélben tévesen: Kömlő), Dorog, Csilleg, Miszla, Széköly, Barlyád, Alsó-Egres, Vaj(o)ta, Ujfalu, Szent-Péter, Simontornya másként Menyőd tolnavármegyei, – Simontornya másként Sziget, Börd (az egyik oklevélben tévesen: Bánd), Hörcsök, Felső-Egres fejérvármegyei, – Vám (az egyik oklevélben tévesen: Bánd), Igar és Balhás vagy Bolhás veszprémvármegyei helységeket; 1424-ben Simontornya és Börd m.-városokat, és a következő falukat, ú. m. Al-Egres, Barlyád, Szent-Péter, Ujfalu, Nempti (Németi, 1411. óta), Körbő, Bánd, Pinczehely, Paraszt-Székely, Miszla (az oklevélben tévesen: Viszla), Hölgyész, Hidegkut, Dorog, Kesző, Csilleg (az oklevélben tévesen: Chegled) és Belcs Tolna-, Menyőd – a vár mellett, Vám, Bolhás, Hörcsök, Igar és Felső-Egres Veszprém-, és Vajta Fejérvármegyéből. (V. ö. 1421-hez az enyingi Török Imre részére e várról s Ozora és Tamási várakról Zsigmond királytól tett adomány hamis oklevelét Kismart. llt. 35. D. 73. azután 1432 höz: Haz. okmt. VII. 452., 1435-höz: Fejérvári keresztesek konv. házi llt. lad. 3. fasc. 5. num. 74., 1473-hoz: U. o. lad. 3. fasc. 9. num. 23., 1477–8: Dl. 18154; 1480: Fejérvári keresztesek konv. házi llt. lad. 2. fasc. 9. num. 90., 1488-hoz: Dl. 28340.)
Szász. Castrum Zaaz. (1439: Zsélyi llt., 1476: Dl. 17784.) A pécsi püspökségé volt.
Szék. Castellanus de Zegk (1421: gr. Zichy cs. okmt. VIII. 20.) A czikádori apátságé volt. (L. Szék városnál.)
Szekszárd vagy Szakszárd. Castellanus Saxardiensis. (1429: Fejér. X. 7. 121.) Castellum in Sexard erectum. (1471: Fraknó, A szegszárdi apátság tört. 27. l.) Castellanus de Saxardia. (1472: Körmendi llt. Himfyana, n. 558.) Az itteni benczés apátságé volt. 1471-ben ez erősséget, melyet János esztergomi érsek emelt, a király rendeletére le kellett rombolni. Mint látszik azonban, még 1472-ben is állt. (V. ö. a hasonló nevű városnál.)
Tamási. Castellanus de Tamasy. (1315: Kismart. llt. 35. G. 171.) Castrum Thamasy. (1339: U. o. 35. H. 183., 1351: Hazai okmt. V. 126., 1364: Kismart. llt. 35. H. 183. NB., 1441: Zsélyi llt., 1443: Kismart. llt. 35. B. 41. és 43. B. 42., 1443–45: Dl. 11430; 1444: Kismart. llt. 35. C. 44. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 65. 1. 7., 1445: Dl. 13849. 13870. 13887; 1446: Magy. Tört. Tár. VI. 27., 1447: Kismart. llt. 35. H. 183. NB. NB., 1453: U. 0 35. D. 76 és Dl. 14667; 1500. 1506: Magy. Tör Tár. VI. 22–25.) I. Károly király 1339-ben Vrbovcz zagorjai várért cserében adta a Henrik bán fia János fiainak Miklósnak, Péternek és Henriknek, a kiknek utódai aztán Tamási néven állandóan bírták. 1423-ban Tamási László és Henrik e várukat is beleértették abba a bevallásba. melyet a király engedelmével rokonuknak, a serkei Lorántfiaknak tettek. (L. Kapos-Ujvár alatt, Sornogymegyében.) 1441-ben I. Ulászló király a hozzá hűtlen Tamási (Vajdafi) Henriknek e várban és uradalmában bírt részét Csapi Ákosnak és Kisvárdai Miklósnak adományozta. Azonban foganat nélkül, mert 1443-ban a Tamási László özvegye mellett (a ki zálog czímen bírta, részben, férje után) Tamási Henriket is benne találjuk e vár birtokában. Ez év utóbbinak a Héderváriakkal kötött nagy örökösödési szerződéséről is nevezetes, a melyet I. Ulászló király szintén helybenhagyott. Nem sokkal ezután a Héderváriakat csakugyan be is igtatták e vár birtokába. Azonban Ujlaki Miklós – mint mondá – a király nevében e várat is elfoglalta tőlük. Az ebből támadt pörben 1445-ben az országnagyok Tamásit a serkei Lorántfiaknak ítélték oda, mint olyan birtokot, mely az említett 1423-iki szerződéskor már szintén a Tamásiak kezén volt. Azonban a Lorántfiak nem jutottak be e vár birtokába, valamint a hamis oklevéllel fölfegyverzett szekcsői Herczegek sem. (L. 1446-hoz a somogyvmegyei Kapos-Ujvár várnál.) 1445-ben az Ujlakiak birtokai közt sorolják föl. 1447-ben már Hédervári Lőrincz nádor egyezkedik e vár fölött a Tamási László özvegyével s az ő fia Imre (és a Tamási László özvegye) bírja 1453-ban is; bár ugyanez évben a serkei Lorántfiak még mindig jogot formáltak ahhoz. A Héderváriaké 1500-ban és 1506-ban is. – Tamási városon kívül hozzátartoznak. 1441-ben Irek (Ireg), Gonozd, Meggyes-Irek, Felső-Irek, Alsó-Tengelicz, Kospa, Szencse, Hőkut, Tengeld, Mény és Inoka Tolna-, s Remete, Kánya és Ősi Somogyvármegyébül; 1443-ban Ujfalu, a két Tengelicz, Szemcse, Kospa, Meggyes-Ireg, Gonozd, Ireg, Kis-Cseh, Nagy-Cseh, Sárfalva, Mény, Ősi, Tengeld, Olasz-Kánya, Magyar-Kánya, Hőkut, Inoka, Bak, Jánok vagy Jának és Csecsk Tolna- és Iszgirib Veszprémvámegyéből; sőt egy másik 1443. évi oklevél szerint Régen, Mágocs, Bát, Henye és Pokud is (talán zálog czímen; 1500-ban pedig Dalmad város, Ujfalu, Tengelicz, Meggyes, Ireg (!), Gonozd, Kis-Cseh, Sárfalva, Kecső, Mény, Olasz- és Magyar-Kánya, Hőkut, Inoka, Csecs helységek, Szemcse, Kospa, Nagy-Cseh, Tengeld, Ősi és Bak részei s Inag (Jának), Puszta-Tengelicz, Kis-Kecső másként Puszta-Kecső és Mal(y)ika puszták. (V. ö. a dömösi káptalan és a tamási parochialis egyház alatt is.)
Összesen: 13 vár.
