VÁRAI:
VÁRAI:
Apácza-Somlyó vára. L. Somlyó várnál.
Bátorkő. Castrum Bathurkew. (1341: Anjouk. okmt. IV. 99.) Castrum Baturkw, Baturkuu. (1350: Veszprémi kápt. házi llt. Cap. 9.) Baturku, hol Kont(h) Miklós nádor egyik oklevelét kiadja. (1364: Pannonh. főapáts házi llt. LV. W.) Blasius Kezy castellanus castri Bathorkw, alias curialis in Palatha. (1409: Dl. 9514.) Castrum Batorkw. (1426: Körmendi llt. Alm. V. lad. 5. n. 49.) Castrum Bathorkw. (1436: Pannonh. főapáts. házi llt. LVII. Xx. és LVI. Oo, 1442: Dl. 13683; 1444: Körmendi llt. Himfyana, n. 457.) Castellanus de Batorkw. (1440: Pannonh. főapáts. házi llt. XV. Ee.) Castrum Bathorkew. (1444. 1465: Körmendi levéltár Himfyana, n. 462. és Alm. 1. lad. 1. n. 5. és 6., 1492: U. o. n. 8., 1497: U. o. n. 9.) Az Ujlaki, vagy a mint e tájon nevezni szerették, a Palotai család birtoka volt, melyre bizonyára Kont(h) Miklós nádorról szállott. – 1426-ban hozzátartoznak Szenyel, Tinyő vagy Tinnye, Csernye, Dolosd, Erdő-Inota, Csősz, Pere és Pét helységek Veszprém-, Csór, Millár (Mellár), Kúti és Gyón helységek Fejér-, s Olaszfalu és Molnos-Inota Fejér- vagy Veszprémvármegyéből. – Pét vidékén fekhetett.
Csesz(t)nek. (Csesznök.) Castrum Cesnuk. (1323: Pannonh. főapáts. házi llt. IX. A.) Castrum Cesnek. (1329: Anjouk. okmt. II. 448.) Castrum Cheztnek. (1356: Pannonh. főapáts. házi llt. III. T.) Castrum Cheznuk. (1379: Körmendi llt. Misc. Németujvár. fasc. 100. n. 7.) Castrum Cheznek. (1392: Haz. okmt. VII. 429., Sopronm. oklt. I. 510., 1471: Pannonh. főapáts. házi llt. LVIII. Nn., 1478: Dl. 18154; 1483: Dl. 18759.) Castrum Chesnek. (1408: gr. Zay cs. llt. C. n. 5.) Castellanus de Cesnek. (1409: Pannonh. főapáts. házi llt. LII. Q.) Castellanus de Chesnek. (1437: Pannonh. főapáts. házi llt. L. J.) Castrum Chesnek. (1438: U. o. L. O., 1455: Dl. 14915.) 1323-ban rédei Fejes János, cserében bizonyos győrmegyei birtokáért, a Csák nemzetség egy tagjának adta e várban bírt részeit. 1356-ban (Móriczhidai) Simon győri és bakonyi ispán rendelkezik e vár tartozékaiban, bizonyára a király nevében, a kié e vár 1379-ben is. 1392-ben királyi adományul (cserében a rácz végeken elterülő várakért és birtokokért) a Garaiakat (Miklós volt bánt és testvérét Jánost) igtatják e vár birtokába, a kik aztán az utolsó Garainak, Jóbnak haláláig bírták. 1478-ban a Szécsiek kapták ki belőle és tartozékaiból a leánynegyedet. 1483-ban már a Szapolyai Istváné, ki tartozékait Kencstartó István néven az 1488. évi adólajstrom szerint is bírta. – Tartozékai 1392-ben Nagy-Réde vámjával, Berzse, Szombathely, Vizslás (Hanta falu végén), Álcs-Teszér, Csetény, Oszlop, Váralja, Vámhegy vámjával, Kögyér, Girolt, Sikátor, részben Szent-Király; valamint a következő elhagyott helyek: Szolgagyörgyfölde, Sejentelek, Koromlatelek, Porva, Kis-Porva, Vezsenytelek, Mocsártelek és Cselesztehegy; 1478-ban pedig: Girolt, Sikátor, Nagy-Réde, Berzse, Szombathely, Vi(z)slás (Hanta falu végén), Alcs-Teszér, Csetény, Vein, Oszlop (Koromlatelek pusztával), Szent-Király, Vámhegy, a melyekből a Szécsieknek a leánynegyedet kiadták; továbbá Szent-László, Kegyeri és Nyék, a melyektől a cseszneki várnagy állítása szerint nem járt ki a quartalicium. Ezenkívül 1408-ban Bakony részeit számítják tartományához. – A vár egyik ajtaján 1410. évszám áll e szavakkal: «tempore Sigismundi» azaz Zsigmond király idejében. (Szabó Károly.)
Debrente. Castrum in villa Debrente. (1367: Körmendi llt. Himfyana. n. 202.) Castrum Debrenthe. (1422: Pannonh. főapáts. házi llt. LI. Kkk., 1426: U. o. L. Ttt., 1444: U. o. LI. Ooo., 1464: Dl. 16078; 1467: Dl. 16549; 1473: Pannonh. főapáts. házi llt. LI. Nnn., 1499: Körmendi llt. Himfyana, n. 671.) Castellanus de Debrenthe. (1488: U. o. L. Eeeee.) A Himfieké volt, kik e birtokukról nevezték magukat. – A helységet magát (l. ott) 1330-ban szerezték a Csák nemzetségbeliektől, a várat pedig királyi engedélylyel Nagy Lajos idejében építtette Benedek, a király kedves embere. 1367-ben, mikor elkészült, új-adományul adja néki Lajos király s egyszersmind Szarvaskő-nek (quod nova impositione Zarwaskw appellamus) nevezi el. E név azonban később feledésbe ment. 1467-ben, hogy Hosszutóti Lászlónak bizonyos fejváltságot megfizethessenek, tartozékaival együtt Szentgirolti Jánosnak és berekszói Hagymás Miklósnak adták zálogba, 1100 aranyért; 1499-ben pedig Esegvári Ferencznek. – 1464-ben hozzátartoznak Debrente, Ordó, Jákó és Potony; 1467-ben Debrente, Patony, Ordó, Jákó, Kedeháza, Himháza és Attya; 1499-ben pedig Debrente, Jákó, Ordó, Potony, Gedeháza, Hímháza, Sz.-István, Litér és Baltaháza helységek.
Esegvár(a). Castrum Seegh. (1327: Körmendi llt. Fam. Misc. n. 2.) Castrum Segwar. (133: Anjouk. okmt. III. 78.) Castrum Segwar. (1367: Haz. okmt. IV. 205., 1393: Körmendi llt. Himfyana, n. 392., 1444: Dl. 13798.) Castrum Segvar. (1414: Fejér. X. 5. 467.) Castrum Esegkwar. (1432: Körmendi llt. Himfyana, n. 424.) Castrum Essegwara. Eseghwar. (1439: Haz. okmt. IV. 317., Dl. 13460; 1440: Dl. 13900. és Körmendi llt. Himfyana, n. 449., 1443: Dl. 13731; 1448: Dl. 14188; 1450: Dl. 14343. és Kismart. levéltár. 25. A. 28., 1453: Dl. 14642; 1457: Körmendi Llt. i. h. n. 503., 158: Dl. 15217. és 15263. s Muz. levéltár., 1459: Dl. 15394. és Kismart. llt. 25. G. 441. et NB., 1464: Dl. 15976; 1465: Körmendi levéltár. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6., 1470: U. o. Himfyana, n. 535., 539., 1473: U. o. n.. 560., 1478: U. o. n. 589., 1492: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 8., 1497: U. o. n. 9.) 1327-ben a Lőrinte fia, Tamás mester kapja e várat megőrzés végett, rokonaitól, Vajda fiaitól, Miklóstól és Lőrincitől, kik a király kegyét elvesztették. 1334-ben az Esegvári (Segvári) Lőrinte fiának Tamásnak fiaié, Miklósé és Jánosé. 1367-ben és 1393-ban szintén az Esegvári (Segvári) családé; 1414-ben pedig már a királyé, valamint 1439-ben(!) is. Tartozékait azonban 1432-ben és 1436-ban az Esegváriak bírják. 1440-ben az Erzsébet-pártiak elfoglalták az Ulászló-pártiaktól. Ugyanekkor Rozgonyi Jánost igtatják e vár birtokába. Ugyane család bírja 1446-ban és 1448-ban is. 1450-ben Esegvári Pál és ifj. Rozgonyi János perlekednek e vár felén; de még ugyanez évben ismét ez utóbbit igtatják az egész vár birtokába, a ki aztán 1453-ban Újlaki Miklóst s Rozgonyi Jánost, Rajnáldot és Ozsvátot tilalmazza e vár felkérésétől. 1458-ban Mátyás király leveléből megtudjuk, hogy Albert király és Erzsébet királyné zálogosították el e várat a Rozgonyiaknak, más fejér- és komáromvármegyei várakkal együtt összesen 9000 aranyért. Mátyás király ez alkalommal e tényt mint új uralkodó ismeri el. Az Esegváriak (Pál és fiai) nem is késtek ez újabb adomány ellen tiltakozni, azonban hasztalan, mert a király 1459-ben ismét új-adománynyal erősíti meg a Rozgonyiak (János tárnokmester) e birtok-jogát. Ekkor azonban a várost Ujlaki Miklós vajda tartja elfoglalva (a ki úgy látszik még 1457-ben kapta V. László királytól). S bár a Rozgonyi János fiai 1464-ben Ujlaki Miklóst, Rozgonyi Jánost és Rajnáldot e vár elfoglalásától tilalmazták, mégis 1465-ben e várost is az Ujlaki Miklós birtokai között találjuk. Sőt övé (fele) 1472-ben, 1478-ban, 1492-ben és 1497-ben is. Részben azonban (a Szent-Gál felőli oldalt, a hol a Sz.-György tiszt. épült kápolna állt) később is megtartották az Esegváriak, a kiktől 1470-ben és 1473-ban (szintén részeit) a debrentei Himfiek követelték, még az Albert király előtti időkből származó jogon. 1472-ben a faiszi Ányosoknak is volt rajta valamiféle követelésük. 1334-ben hozzászámítják Váralját (Esegvárt) és Billegét, vámjukkal. 1440-ben Billege, Barnag, Vászoly, Bánt, Rátold, Füred és Lőrinte részeit; 1450-ben Billegén és Füred részein kívül Tót-Vázsonyt és Váralját (azaz Esegvárt); 1459-ben Barnakot, Bilige, Vázsony, Füred, Vászoly és Szőllős részeit; végül 1470-ben Billegén és Tót-Vázsonyon kívül Csékutat és a Bakony erdő részeit is.
Eskő. (Öskő.) Castellum Ewskew. (1461: Veszprémi kápt. házi llt. Doc. episc. misc. n. 59.) Castrum Eskew. (1465: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. 5. és 6., 1492: U. o. n. 8.) Ewskew. (1497: U. o. n. 9.) Mint az Ujlaki Miklós várát sorolják föl Palota és Bátorkő várak mellett. A mai Öskü területén állhatott. E vidéken tehát, Palota, Pét és Öskü környékén, Veszprémtől ék., a Bakony szélén, három vára volt egy időben a hatalmas dinasztának. (V. ö. Ős helység a.)
Gesztes. L. Komáromvármegyében.
Palota. Castrum Palata Nicolai Vayvode in comitatu Albensi. (1445: Kovachich, Suppl. ad vest. com. II. 17.) Castrum Palotha. (1445. 1465: Körmendi llt. Himfyana, n. 461. és Alm. I. lad. 1. n. 5. és 5., 1484: Dl. 19007., 1492: Körmendi llt. Alm. I. lad. 1. n. S, és 1497: U. o. n. 9.) Capella S. Marie virginis in castro Palotha. (1495: Dl. 17994.) Az Ujlaki Miklósé s utána fiáé Lőrinczé volt, a kiket, főleg Miklóst e váráról vagy birtokáról gyakran Palotai néven is neveztek. Az 1445. évi törvény, mely a meghagyandó várak közé sorozta, Fejérmegyéhez számítá. – A palotai erdőben Fényes Elek korában még mutogatták omladékait.
Pápa. Castrum Papa (1444: Pannonh. főapáts. házi llt. XV. H., Körmendi llt. Himfyana, n. 463., 1450: Pannonh. főapáts. házi llt., XLIX. Ddd., 1468: Körmendi Itt. Fam. mist. n. 21., 1480: Huny. kora. XII. 138., 1495: Muz. llt., 1514: Körmendi llt. Himfyana, n. 708.) Castellanus in Papa. (1452: U. o. LXVIII. V.) A Garaiaké majd a Szapolyaiaké volt. 1444-ben azonban az alsó-lendvai Bánfi Pál várnagyai uralkodnak benne. (V. ö. Pápa város a.)
Segvár. (Ségvár.) L. Esegvár néven.
Soml(y)ó. Castrum Somlyo. (1093: Árpádk. új okmt. VI. 67., 1482: Dl. 18595.) Castrum Somlo. (1352: Anjouk. okmt. V. 632.) Mons Apacza Somlyohegye, castrum Apacza Somlio. (1367: Dl. 24331.) Castellanus de Somlyo. (1370: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 63. 2. 14.) Castrum. Apachchasomlya. (1380: Dl. 6683.) Castrum Apachasomlyo. (1386: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 2. 18.) Castrum Appachasumlow. Appachasumlyo. (1389: Körmendi llt. Alm. III. lad. 3. n. 19. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 2. 19.) Castrum Sumlyo, Somlyo, Somplyo. (1398: Pannonh. főapáts. házi llt. LVI. E., 1408: gr. Zay cs. llt. C. n. 5., 1449: Dl. 11017; 1432: Haz. okmt. VII. 452., 1443: Dl. 13738; 1450: Muz. levéltár., 1457: Pannonh. főapáts. orsz. llt. 67. sz., gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 3. 16., és: Huny. kora. X. 561., 1464: Múz. Llt. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 3. 17., 1470: Kismart. llt. 45. C. 46., 1472–3: Dl. 26006; 1478: Dl. 18154; 1479: gr. Erdődy cs. galgőczi llt. 53. 4. 12. és 53. 4. 13., 1480: U. o. 53. 4. 14, 1488: Dl. 28340; 1495: Dl. 20315. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 4. 17. továbbá 53. 4. 18. és 53. 4. 19., 1496: U. o. 53. 4. 21.) 1352-ben, (1370-ben és 1380-ban) királyi vár, 1386-tól 1389-ig, a mikor ismét visszakerült a királyné birtokába, Zámbó Miklósnál volt zálogban. 1389-ben és 1390-ben a Garaiak kapják, cserében a valkómegyei Ivánka-Sz.-Györgyért. Később is (pl. 1432.) a Garaiaké. 1443-ban, bizonyára ideiglenesen, a Rozgonyiak tartották kezükön. 1457-ben, ura, Garai László, a saját és fia, Jób halála esetére a győri püspökségnek örökösen felvallotta e várat, hogy eleget tegyen atyja fogadalmának, a ki a győri püspökség birtokait huzamosabban használván, ezért a győri egyháznak kárpótlást igért. E fogadalom azonban sohasem érvényesült. 1464-ben Mátyás király, már mint a kihágásai miatt elítélt tapsonyi Ant(h)imi János birtokát, Kanizsai László kir. lovászmesternek adományozta. Ugyanez évben egy ideig (mint szintén az Anthimi János birtokát) asszonyfalvi Ostfi Ferencz tartá elfoglalva. Miként egy 1470. évi oklevél elbeszéli, csere útján jutott e vár (valamikor 1464. előtt) a Garaiaktól az Ant(h)imiak kezére, mely cserét azonban 1470-ben e szerződő felek kölcsönösen megmásítottak, a Kanizsaiak jogigényeit is kielégítvén. 1478-ban Garai Jób elégíté ki belőle és tartozékaiból a Szécsieket. De talán még ugyane vagy a következő évben a király kezére került, vétel útján a Jóbbal kötött egyezség értelmében. Mátyás király 1479-ben Kinizsi Pálnak adományozta, a ki később (úgy látszik már a király halála után, mert 1488-ban tartozékait még bírja) Szapolyai Istvánnak zálogosítá el. 1495-ben kir. adományul is a Szapolyai István és fiai birtokába került, a kik azonban még ez évben Bakocs Tamás egri püspöknek adták 12,000 forint értékben: – 1461-ben és 1478-ban e vár veszprémmegyei tartozékai Berzseny, Torna és Doba; 1479-ben és 1480-ban ugyanezek, Vigep puszta és a vásárhelyi vám. 1482-ben a várat magát Vasvármegyéhez számítják. (V. ö. Vásárhely város a.)
Szarvaskő. L. Debrente várnál.
Ugod. (Ugud.) Castellanus de Wgud. (1330: Anjouk. okmt. II. 497.) Castrum Vgud. (1332: gr. Csáky cs. llt. f. 26. n. 7. és gr. Erdődy cs. galgóczi llt. 53. 1. 11.) Castrum Vgud. (1378: Pannonh. főapáts. házi llt. LII. F., 1398: U. o. LVI. E., 1408: Fejér, X. 4. 673., 1410: Pannonh. LIII. Ddd., 1427: U. o. L. T.) Vgudwara. Castrum Vgod. (1406: Dl. 12844.) Castrum Vgrod. (1450: Pannonh. XLIX. Ddd.) Castrum Wgod, Vgod. (1452: U. o. LXVIII. V., 1469: Muz. levéltár. 1494: Szepesi kápt. llt. Pesty Frigyes másolata után, 1502: Pannonh. főapáts. házi llt. LXIV. N.) 1332-ben I. Károly király hivének a cseh Csenig ispánnak (comiti Chenigh Bohemo, familiari nostro militi) adományozta, a kinek utódai felvették ugyan az Ugodi (Csenig-fi) nevet (1378-ban még szerepelnek), de a várat 1398-ban már nem bírták. Ez évben már a Garai Jánosé. Hasonlóképen a Garaiaké a XV. században is, úgy látszik a Garai Jób haláláig. A Csenikfi vagy Csenigfi cs. utolsó sarja (a Péter mester leánya) Anglis azonban, a ki Marczali Istvánhoz ment férjhez; 1446-ban még (mint özvegy, fia nevében is) jogot tartott Ugod várához, melyben őt a király – mint ő állítja – fiúsítá. Azonban hasztalan, mert a beiktatásról szó sem lehetett. 1494-ben kétségtelenül a Szapolyai Istváné (1502-ben fiáé, Jánosé), a ki azonban, úgy látszik, már 1488-ban is bírta, mert egyik (hihető) tartozékát (Pápa-)Teszért az ez évi adólajstrom az ő birtokának mondja. – Tartozékait különben nem ismerjük. 1408-ban bizonyos vámokat is számítottak hozzá, a Bakony részeivel. (L. erre nézve Szücs helység a. V. ö. a hasonló nevű helység alatt, az Ugodiakra nézve pedig 1332: Pannonhalmi főapáts. orsz. llt. 20. sz., 1347: Anjouk. okmt. V. 102., 1378: Pannonh. főapáts. házi llt. LII. F.)
Vá(z)son(y)kő vagy Vá(z)son(y). Castrum Wasonkew, Wason. (169: Huny. kora. XI. 383., 1472: Dl. 17360. és Századok, 1869. 605. l., 1483: Dl. 18822. 18824. 18826; 1486: Dl. 19140; 1492: Zsélyi llt. – V. ö. 1472-höz: Jászay. A magy. nemz. napj. sat. 375. l.) 1472-ben a Vezsenyi László magva szakadtával Kinizsi Pál kapta kir. adományul, ugyanő bírja később is; 1483-ban azonban ipával, adonyi Magyar Balázszsal együtt. 1492-ben felségének Benigna asszonynak adta át. Tőle (1495.) a mislyenovityi vagy kamicsáczi Horvát családra szállt, Benigna asszony második férje, Horvát Márk révén. Omladékai Nagy-Vázsony helység közepén korunkig fönmaradtak. (V. ö. 1495: Dl. 20258.) – Uradalmához számíthatjuk 1472 táján Csepel, Barnak, Herend, Szőllős, Kirta és Kis-Szőllős helységeket, részben vagy egészen. (V. ö. Győri tört. és rég. füz. II. 56. l.) 1495-ben hozzátartoznak Vá(z)sony, Nagy-Szőllős, Kirta, Csepel, Barnak, Bakony-Herend, Lihért, Kamand (részben) helységek, Kaptelke és Agyaglik puszták, végül malom a Tapolcza folyón, Agyaglik határában.
Veszprém. (Veszprim.) Castrum Wesprimiense. (1369: Pannonh. főapáts. házi llt. LII. Bbb., 1413: Győri kápt. házi llt. Cimeliotheca. I. 17., 1428: Pannonhalmi főapáts. házi llt. XV. K., 1430: U. o. XV. Bb, 1443: Huny. kora. XI. 128. 1464: Esztergomi kápt. házi llt. 30. 1. 13., 1498: Pannonh. főapáts. h. llt. LI. Aaaa., 1500: U. o. XV. Gg.) A veszprémi püspöké és káptalané volt. (V. ö. Veszprém városnál.)
Vitán(y). (Vitám). L. Fejérvármegyében.
Összesen: 11 vár.
