VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
VÁRAI ÉS ERŐSSÉGEI:
Bohn(y)a. Castellum Bohnya. (1495: Dl. 30306.) A hasonlónevű város sorsában osztozott. Ez időben a losonczi Dezsőfi (Lásd itt), Betleni (és kétségkívül a nádasdi Ongor) családoké volt.
Küküllövár. (Kiküllővár. Kikillővár. Kikillevár. Kikellővár. Kiküllivár. Kikellevár. Küküllevár. Kükellevár. Kiküllevár.) Sacerdos de Kukulewar. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I./1. 102. l.) Castellanus de Kwkulleu. (1335: Dl. 31076.) Castrum Kelleuvar. (1335: Dl. 30004.) Universi populi ad castrum Kukullewuar pertinentes. (1344: Dl. 29674.) Erdélyi alvajda levelében: Datum in castro Kykulleu. Vicecastellanus noster de Kykulleu. (1358: Dl. 29687.) Kykulleuuar. (1379: gr. Teleki cs. oklt. I. 187.) Castrum Kukullw. (1379: losonczi Bánffy cs. llt.) Castrum Kykullew. (1380: Dl. 29721., 1382: Dl. 29437.) Castrum Kykulleu. (1381: Dl. 30721.) Castrum Kykulw. (1381: Dl. 27836.) Castrum Kykellw. (1383: Dl. 30729.) Castrum Kikulew. (1383: Zimmerrnann-Werner. Urkundenbuch. II. 574.) Castrum Kikulev. (1384: Dl. 30730.) Castrum Kikullv. (1385: Dl. 30733.) Castrum Kykollew. (1385: Dl. 30733., 1395: Dl. 29101., 1436: gr. Teleki cs. oklt. I. 543., 1447: Dl. 29791. és Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 8. n. 103:3.) Castrum Kikully. (1388: Dl. 29200.) Castrum (regis) Kykyllew. (1390: Dl. 31111., Muz. llt., és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 651.) Castrum (regis) Kykyllewar. (1393: Dl. 31116.) Castrum nostrum (regis) Kykellewar. (1393: Dl. 29744. és Zimmermann-Werner. Urkndenbuch. III. 52., 1432: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 2. n. 262.) Castrum (regis) Kukullewar. (1393: gr. Bethlen cs. llt.) Kykyllewar. (1394: Zimmermann-Werner. Urkumdenbuch. III. 84., Fejér. X. 2. 222. és Muz. llt.) Castrum (regis) Kukellewur. (1443: gr. Bethlen cs. llt.) Vicecastellanus de Kykelleuar et comes. (1407: gr. Teleki cs. oklt. I. 325.) Castellunus de Kykellewar. (1416: Dl. 10461.) Kykylleuar. (1418: Dl. 27004.) Castrum Kikellew. (1425: Dl. 27454.) Castrum Kikillew. (1426: Dl. 30164.) Kikillewar. (1427: Dl. 29766.) Kikullewar. (1427: Dl. 29767.) Kukullewar. (1427: Dl. 30785.) Kykellewar. (1429: Dl. 29771.) Kikellewar. (1438: Dl. 29785.) Custellanus castri nostri (regine) Kykellewar. (1440: Dl. 30174., 27028., 28233.) Castrum Kikellewar. (1447: Dl. 27661., 27662.) Castrum regale Kykellewar. (1447: Dl. 29792.) Kwkwllwwar. (1448: Dl. 30817.) Castrum Kykellwar. (1448: Dl. 29796 V. ö. Dl. 29797.) Castrum Kykellewar. (1445: Dl. 14196., 1471: Hunyadiak kora. XII. 77., 1491: Dl. 29016., 1492: Dl. 27740., 27741., 1507: Dl. 30513., 30975.) Castrum nostrum (regis) Kykellew. (1458: Dl. 15257.) Castrum nostrum (regis) Kykelew. (1462: Dl. 27676.) Castrum nostrum (regis) Kykewllewar. (1464: Dl. 27678.) Kykellwar. (1472: Dl. 29836.) Castrum nostrum (regis) Kykellewar. (1479: Dl. 27 712., 27713.) Vicecastellanus de Kykellewar. (1504: Dl. 89909.) Castellanus castri Kykellewar. (1506: Dl. 21567., 1515: gr. Teleki cs. oklt. II. 344.) Castrum Kykellew. (1507., 1508: Dl. 29920., 1507: Dl. 29919., 1512: Dl. 28019.) Castrum Kykellewwar. (1507: Dl. 27791.) Minden valószínűség szerint kezdettől fogva, a XIV. században már bizonyíthatólag, királyi vár. Nagyjából a XV. század második feléig megőrizte ezt a jellegét. Mint a hunyadvármegyei Déva és a küküllővármegyei Ujvár, ugy látszik, ez a vár is a mindenkori erdélyi vajda tisztsége alatt állott, a ki olykor itteni, olykor ujvári várnagyai által a megye ügyeit is intézte; a várhoz tartozó uradalom jövedelmét pedig, mint hivatalával járó ellátást, élvezte. Így pl. 1358-ban az akkori vajda, Domonkos, Zsirai Miklóst a saját alvárnagyának mondja: 1407-ben pedig István, az itteni alvárnagy, egyszersmind a megyének is alispánja. Gyakran ülnek e várban ugy az erdélyi alvajdák (pl. 1358., 1379., 1381., 1384., 1385., 1388., 1472.), mint maguk a vajdák is. (1379., 1383., 1418., 1425., 1426., 1427., 1429., 1436., 1438.) – 1462-ben (XII. 18.) Mátyás király, a szent koronának és neki teljesített hü szolgálatokért, dengelegi Pongrácz János erdélyi vajdának és székely ispánnak adta zálogba e várat, felsorolt tartozékaival és minden más pusztákkal, vámokkal sat. együtt, 8000 arany-forintban. Két év mulva, 1464. április 25-én, pedig már örök adományul kapja e várat és tartozékait Mátyás királytól dengelegi Pongrácz János (a néhai György fia) erdélyi vajda és székely ispán, és édes-testvére Dengelegi András, királyi pohárnokmester, azokért a hű szolgálatokért, a melyeket előbb Hunyadi Jánosnak, az ország kormányzójának, s Hunyadi László beszterczei grófnak, azután pedig magának a királynak teljesítettek. S bár a beigtatás mindkét alkalommal szabályszerűen meg is történt, az utóbbi királyi adomány mégsem tekinthető véglegesnek. 1471. szept. 30-án ugyanis a király e várat, Szász-Sebes várossal és tartozékaikkal együtt, 20.000 arany-forintban ujra elzálogosította dengelegi Pongrácz Jánosnak. Az igtatás 1472. tavaszán annak rendje és módja szerint szintén megtörtént. Ez oklevelek alapján 1478. végén (XI. 9.) a néhai Pongrácz János özvegye Erzsébet asszony tartott jogot e vár zálogos birtokához, majd a következő 1479. év tavaszán (III. 14.) ugyanő és fia Mátyás, e várat, mint még mindig királyi birtokot, 20.000 aranyforintban ujra zálogba vették Mátpás királytól. Valamikor ez után azonban a király István (moldvai) vajdának adta e várat és tartozékait, ugy látszik, a belső-szolnokvármegyei Csicsó várával egy időben. Egy 1492. évi (IV. 18.) oklevélből tudjuk meg ezt, melylyel II. Ulászló király e két várat, mint a vajda békés birtokát, Mátyás királynak és néki, valamint a magyar szent koronának tett hű szolgálataiért, a nevezett István vajdának és fiának Sándornak adományozta. A beigtatás alkalmával azonban ekkor Küküllővárra nézve Erzsébet asszony a dengelegi Pongrácz János özvegye, fia Mátyás és leánya Katalin az Ujlaki Lőrincz herczeg felesége, ellentmondással éltek. 1507-ben egyedül az utóbbi urnő követeli István moldvai vajda fiától, Bogdán moldvai vajdától, a ki ekkor «hatalmasul» kezén tartja, e várat, minta melynek az ő atyja és testvére (Mátyás) halálával zálog czímen ő reá kellett volna szállania, s a melyet atyja, János halála után Mátyás király 1476. táján(!) vett ki, minden fizetés és elégtétel nélkül, testvére, Pongrácz Mátyás kezéből. Mint láttuk, ez állítás nem volt alapos, mert e várat még 1479. tavaszán is bírta zálogban a Pongrácz János özvegye és fia. A nádor 1508-ban (I. 24.) csakugyan vissza is ítélte e várat Ujlaki Lőrincz herczegnének, Bogdán moldvai vajdát az erőszakos elfoglalásért birságban marasztalván el. De még előbb, 1507. nov. 29-én, csupán az anyja leánynegyedét, hitbérét és jegyajándékát követeli a herczegné e várból Bogdán moldvai vajdától, a kinek a kezén találjuk e várat 1504-ben, 1505-ben, 1507-ben, 1512-ben és 1515-ben is. – Tartozékai közül 1344-ben Fajsz és Bajon helységek tűnnek föl. 1390-ben Zsigmond király Betleni Gergely mesternek adta e vár tartozékából Szent-Miklós helységet (a mai Betlenszentmiklóst), majd 1393-ban Kápolna helységet. Előbbit később is emlegetik e család birtokában. Ugyancsak 1393-ban, majd 1403-ban ujra, szintén Betleni Gergely mesternek vetette zálogba a király, 1100 forintért, e vár tartozékából Vesszős helységet. 1447. tavaszán pedig (1V. 11.) Hunyadi János kormányzó az ugyane várhoz tartozó Tatárlaka királyi birtokot adta zálogba Pogány Miklós és Szindi Imre tordai polgároknak, a király nevében, 1500 forintért. Utóbbi elzálogosításból – a nevezett tordai polgároknak a törökökkel a Vaskapunál, Havasalföldön és a kelet-római birodalomban vívott harczokban a kormányzó kíséretében teljesített hű szolgálataiért – még ez évi okt. 12-én kormányzói adomány lett, melynek alapján az uj-adományosokat Tatárlaka birtokába szabályszerűen be is igtatták. Mindamellett e helységet 1462-ben ujra e vár tartozékai között találjuk. Ugyancsak 1447-ben (VI. 25.) az ugyane várhoz tartozó Bajon királyi birtokot adta a kormányzó Vizaknai Miklós erdélyi alkormányzónak és alvajdának, 1448-ban pedig Fajsz és Bódogasszonfalva királyi birtokokat, egyik felében Szentgyörgyi (Erdő fiának) Lászlónak, és általa édes teste érének Zsigmondnak és Lengyel (Polonus) Jánosnak, másik felében pedig Belényesi Mihálynak és általa testvéreinek Andrásnak, Istvánnak és Lászlónak, valamint Fekete (Fekető) Ozsvátnak és édes testvéreinek Eleknek és Albertnek, nemes cselédeinek, kormányzói jogánál fogva, néki és a szent koronának különböző helyen és időben teljesített hű szolgálataikért. E három birtokot azonban 1462-ben szintén ujra felsorolják e vár tartozékai között. Hasonlókép még 1448-ban (IX. 11.) Bikes birtokot választotta el a kormányzó Küküllővártól, s adományozta azt, kormányzói jogánál fogva, hasonló szolgálatokért, guti Ország Jánosnak és Mihálynak, a kiket e helység birtokába szabályszerűen be is igtattak. E helységet 1453-ban V. László király uj-adományul adta az Országoknak, később azonban az ő nevében hatalmasul ujra a küküllői királyi várhoz foglalták el, s ezért Mátyás király, mindjárt uralkodása elején: 1458. jun. 21-én, uj-adományul adta azt udvarmesterének, guti Ország Mihálynak, és udvarnokának, guti Ország Sebestyénnek (a János fiának), Hunyadi János kormányzónak, néki és a szent koronának teljesített hű szolgálatokért. Ez oklevél szerint annak idején a kormányzó egy más birtokért cserébe adta ezt a helységet a gúti Országoknak. Ugy látszik, szintén V. László király korában foglalták vissza e várhoz hatalmasul a kormányzó által e vár tartozékából eladományozott említett másik három (Tatárlaka, Fajsz és Boldogasszonfalva) helységet is. – 1462-ben, mikor a várat egész uradalmával dengelegi Pongrácz Jánosnak veti zálogba Mátyás király, Bajon, Tatárlaka, Karácsonfalva, Faj(e)sz, Bódogasszonfalva, Vesszős és Sevénfalva helységeket sorolják fel tartozékaiul; Küküllővárt tehát, mint várost vagy helységet, az egész középkoron át nem említik az oklevelek; csupán az 1332–1334. évi pápai tizedlajstrom emlékezik meg az itteni lelkészről. E helység azonban mégis kétségtelenül fennállott. Mai református temploma ugyanis csucsíves alkotásu, falképmaradványokkal és sírkövekkel. Harangja 1417-ből való. (Magyarorsz. műemlékei. II. 421., 422. l.) 1504-ben az e várhoz tartozó Vesszős helységhez ujra a Betleniek tartanak jogot, s 1505-ben be is igtatják őket (Balázst és Miklóst) e czímen annak birtokába, a Bogdán moldvai vajda ellentmondásával. 1507-ben Bajon helységet említik ismét, a melyhez, mint e vár tartozékához, Vizaknai (néhai) Miklós leánya Affra, valamint Vizaknai (néhai Ferencz fia) Miklós, zálog czímen (szintén a Bogdán moldvai vajda ellenzésével) formál igényt. Egy más alkalommal Bódogasszonfalvát, végül 1515-ben ujra Vesszőst, mint szintén e vár tartozékát, sorolják föl. – Romjai a Kis-Küküllő partján ma is láthatók.
Mikeszász(a). Castellum in fine possessionis Mykezaz erectum seu constructum. (1485: br. Radák cs. llt.) Ez alkalommal a szebeni Horvát Pálé és családjáé volt. (L. a guti Ország cs. alatt.)
Ujvár. Castrum (regis) Wywar vocatum. Castellanus noster (az erdélyi vajdáé) de castro Wywar. (1347: Dl. 29679.) Castellanus de Vyuar comes comitatus de Kykulleu. (1361: Dl. 29694.) Poss. regalis Zenthlasclo ad castrum nostrum (regis) Wywar appellatum pertinens. Castrum (regis) Wywar appellatum. (1390: Dl. 7591.) Castrum Wyuar. (1445: losonczi Bánffy cs. llt. A. 11. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 483.) Castrum Wywar. (1495: Dl. 30306.) Poss. Warallya cum castro Wywar. (1502–1503: Dl. 27777: V. ö. Dl. 27776., 27778.) A XIV. században az ugyane vármegyei Küküllővárával (l. ott) együtt királyi vár. 1347-ben István erdélyi vajda (X. 30. kelt) oklevele szerint az e várhoz tartozó s az ő vcajdascíga alatt levő (sub noatro Wayuodatu habitas) Filetelke és Egröstő helységeket I. Lajos király Erdő ispán székely hadnagynak (Hodnogh siculo) adományozta, mely alkalommal e vár várnagya, mint a nevezett erdélyi vajda embere (alárendeltje) szerepel 1361-ben ugyane vár várnagya, mint Küküllővármegye ispánja, e megye szolgabírájával együtt ítélkezik. 1390-ben (IV. 20.) Zsigmond király az e kir. várhoz tartozó Szent-László helységet, kivévén e vár uradalmából és hatósága alól, hű szolgálataiért, Tu(z)soni Simon fiának, nemes Semlyén mesternek, – 1405-ben pedig az egész várat, Bohnya mezővárossal, továbbá Barnád, Örményes, Csávás, Solymos, Dályán és Váralja «magyar és oláh helységekkel együtt» Losonczi (Dezső fia Miklós fiának) Istvánnak adományozta. Később is főleg ez István utódaié (a losonczi Dezsőfieké) s ezektől a nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori (minden valószínűség szerint e vár, s nem csupán tartozékainak részei is) és Betleni családoké volt. 1502-ben és 1503-ban ment át végleg a nádasdi Hongor János és édes testvére Miklós birtokából, kir. jóváhagyással, a Betleni Miklós kezére. – Tartozékait későbbi időből nem ismerjük pontosan. Mikor 1492-ben a magvaszakadt losonczi ifj. Dezsőfi László birtokai kir. adományul a Bátoriak kezére átmennek, Váralja, Leppend, Solymos, Monyerós, Hétur, Csávás, Damján, Erményes helységeket, Bohnya város és Bernáld helység részeit sorolják föl, a vár említése nélkül, az e vidéki birtokok közül. 1495-ben Bohnya, Csávás, Dányán, Lippend, Váralja, Örményes és Solymos, mint losonczi Dezsőfi birtokok„ a tordavármegyei Vécs várhoz tartoznak. Végül 1502-ben, mikor Ujvár vára is a Betleniek kezére kerül, Mogyorós, Hétur, Bun, Solymos, Váralja (Ujvár várral), Leppend és Csávás helységeket sorolják föl vele együtt e vármegyéből. (L. a losonczi Dezsőfi cs., s Szent-László és Váralja helység a.) – Romjainak maradványai a mai kisküküllőmegyei Gógánváralja mellett porladoznak.
Összesen: 4 vár.
