VÁROSAI:
VÁROSAI:
Bohn(y)a. (Bahnya. Bahna. Bojhnya.) Poss. Bahna. (1291: losonczi Bánffy cs. oklt. I. 27., Hazai okmt. V1. 376., 1450: Dl. 36407, pag. 86. n. 4. és pag. 95.) Poss. Bohna. (1319: Fejér. VIII. 2. 237., Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 338., Székely oklt. I. 36.) Sacerdos de Vahnya, Bahnia. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 102. l.) Oppidum Bohnya. (1405: losonczi Bánffy cs. llt. A. 11., 1468: Dl. 36393. pag. 47. n. 2., 1492: Dl. 26812., 1503: Dl. 30066., 1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317.) Bohnya. (1440: Dl. 27654.) Poss. Bohnya. (1464: Dl. 36865., 1473: Dl. 36393. pag. 129. n. 3., 1492: Dl. 36398. pag. 60. n. 1., 1495: Dl. 27982., 1498: Dl. 28458., 1502: Dl. 27777., 27778.) Plebanus de Bohnya, Bochnya. (1465: Dl. 30855.) Poss. Bophnya. (1491: Dl. 36398. pag. 30. n. 2.) Officialis in Bohnya. (1505: Dl. 27786.) 1291-ben Jakab a Filpe fia, magtalan halála, esetére, e birtokát Dénes ispánnak, a Dénes nádor fiának (a losonczi Bánfiak ősének) és utódainak adta. 1319-ben ugyan e Dénes nádor «fia», helyesebben unokája, Tamás székely ispán és testvérei tartanak hozzá jogot. – Ujvár várával (l. ott) járt együtt s a XV. század eleje óta a Losonczi vagy losonczi Dezsőfi s általok vagy utánok a Fejéregyházi vagy Nádas(d)i, (Szentiváni), nádasdi Ungor (Ongor, Hongor), Bátori, Betleni, (bálványosi, németi Bánfi és Szobi) családoké volt. – Már az 1330-as években egyházas hely. Parochialis egyháza (1490.) Sz.-Mihály arkangyal tiszteletére volt szentelve. (V. ö. a Bátori cs. alatt.) Plébánosát 1465-ben említik. – Ma Szászbonyha, Dicsőszentmártontól k.-é.
Bolká(c)s. (Balkács. Bulkács.) Poss. Bolkach. (1319: Dl. 1979. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 583.,1364: Dl. 5277., 191: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 23., 1438: Dl. 13186., 1450: Hunyadiak kora. X. 247., 1453: U. o. 368. és Dl. 37050. Ujabbkori másolat.) Villa seu poss. Bolkach. (1324: Dl. 2226., 2227. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. I. 380.) Poss. Balkach. (1343: Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. II. 5. és losonczi Bánffy cs. oklt. I. 685.) Sacerdos de Balkaz, Bolchat. (1332–1337: Páp. tiz.-l. Mon. Vat. I/1. 95., 103. l.) Poss. Bulkach. (1366: Dl. 29163.) Poss. Bolkas. (1395: Dl. 31118. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 160.) Poss. Bulkas. (1395: Dl. 30750. és Zimmermann-Werner. Urkundenbuch. III. 157.) Poss. Balgach. (1397: Dl. 8218.) Poss. Balkaach. (1424: Szeben város és a szász nemzet levéltára Nagyszebenben.) Poss. Bolgach. (1441: Dl. 27656., 1451: Dl. 30186.) Poss. Bolgacz. (1455: Dl. 29811., 1517: Dl. 29959.) Oppidum Bolkach. (1482: Hunyadiak kora. XII. 232.) Plebanus de Bolkach. (1500: Dl. 32419.) 1319-ben a Tolmácsi Konrád fiai, Miklós és János, birtoka, Sitve azaz Zsitve helységgel együtt, melyekben ekkor Pétert a Mihály fiát, a kinek nővérüket (Katalint) feleségül adták, I. Károly király jóváhagyásával részeltették. 1324-ben az ép említett Tolmácsi Miklós e két helységet, mint vásárolt birtokait (Szépmező és Pánád adományos birtokaival együtt), bizonyos feltételek mellett, örökre e Péternek adta, a ki aztán «Cseh» Péter néven a vingárti Geréb család őse lett. (Karácsonyi János. Magyar nemzetségek. II. 271. l. és Turul. 1911. 3. és 4. füzet. A Bogátiak Kacsics-nemből való leszármazását azonban nem találam igazoltnak.) 1343-ban ugyancsak Balkácsot és Zsitvét a nevezett Katalin asszonynak adatta vissza I. Lajos király. 1364-ben ugyanezt a két helységet már a Kónya mester volt pozsonyi ispán (fia annak az ekkor már «néhai» Szécsényi Tamás volt erdélyi vajdának, a ki, mint később megtudjuk, a magtalanul elhalt Tolmácsi Konrád fia Miklós erdélyrészi birtokait kapta I. Károly királytól) és Mihály egri püspök kezéből követeli per utján a nevezett Cseh Péter fia János, a ki ekkor «comes wlgo Greb dictus de Gyznoyow» (a Nagyszeben melletti mai Nagydisznód értendő) nevet visel. A per egyezséggel végződött, mely szerint e két helység, ekkor még ideiglenesen, a (Szécsényi) Kónya mester és Mihály püspök kezén maradt. 1366-ban Bogáti Péter (a Péter fia) igtattatta magát e két helység és Póstelke, mint idegen kézen levő jószágok birtokába 1391-ben pedig ez említett Kónya volt bán fia Simon, testvére Frank és ennek fia László (Szécsényiek) egyezkednek Bogáti Istvánnal, Györgygyel és Andrással (budai kanonok) a János fiaival, Imrével és Miklóssal a Herczeg vagy Hercsek (Herchek) Péter fiaival, Tamással a nevezett György fiával, és Lászlóval a nevezett Imre fiával, e két, ekkor a nevezett Szécsényiek kezén levő helységnek utóbbiak által történt és bíróilag is megtorolt elpusztítása sat. miatt. 1395-ben is a (Szécsényi) Frank erdélyi vajda és édes testvére Simon országbíró járatják meg e két helységnek mint birtokaiknak határát. Két évvel később, 1397. tavaszán (V. 8.) ugyanők cserébe adják e két helységet Zsigmond királynak, némely más erdélyi birtókokkal együtt, a Muraközben fekvő Csáktornya és S(z)trigó várakért. E csere azonban, ugy látszik, valósággal nem jött Létre. 1424-ben Zsigmond király, e két helységnek az ugyane rokonságból származó és hűtlenségbe esett (Szécsényi) Salgai Miklós birtokában levő részeit; egyházi czélokra Szeben (Nagyszeben) város közönségének adományozta; Szécsényi Frank vajda fiának Lászlónak fia László pedig a saját itteni részeit 1455. ápr. 30-án leányainak, Advigának a Losoncii Albert feleségének, és Annának adta. De az utóbbi rendelkezésnek sem lehetett foganatja. Időközben ugyanis, mint egy oklevél-fogalmazványból tudjuk, ugyane birtokrészeket 1451-ben e Szécsényi Lászlótól Hunyadi János megvásárolta, a kit aztán e birtokokba e czímen még ez év folyamán és 1455. nyarán is szabályszerűen beigtattak. Ez így megvásárolt részeket aztán Mátyás király az 1460-as évek elején (de mindenesetre 1462. előtt) az erdélyi káptalannak adományozta, a gyulafejérvári székesegyházban eltemetett atyja, testvére és rokonai lelki üdvösségéért mondandó misék fejében. Ekként ment át Bolkács város és Sitve helység végkép, részben Szeben város, részben pedig az erdélyi káptalan birtokába. Közben (1438., 1441.) ugyanezekhez a Bogáti-rokonság (l. e családnál) is jogot tartott, de, ugy látszik, siker nélkül. – 1366-ban Fejérvármegyéhez, különben pedig Küküllővármegyéhez számították. 1450-ben e két helység lakói és egyszersmind a Szeben városi bíró azt bizonyították az erdélyi vajda és ítélő-széke előtt, hogy az itteni «vendégek és lakosok» s maga e két helység «a régi magyar királyok kegyelméből emberemlékezetet meghaladó idők óta» ki voltak véve a nemesek jobbágyainak állapotából, s a saját közegeik illetve felebbezéskép a hét szász szék hatósága és törvényei alá tartoznak; mely kiváltságaikról ekkor az erdélyi alvajdák oklevelet is állítottak ki. 1453-ban V. László király, a Hunyadi János beszterczei gróf kérésére, e két, ekkor a Szeben város és Hunyadi János birtokában levő, s a hét szász szék jogaival élő helységnek és «e helységek bíráinak, esküdtjeinek és többi szászainak» a szabadispánságot vagyis pallos-jogot adományozta. Végül Bolkács helység 1482. decz. 4-én országos és heti vásár tartására kapott jogot Mátyás királytól, a mi által a mezővárosok sorába lépett. A XVI. században több ízben «szász helységek»-nek (possessiones saxonicales) mondják e két helységet az oklevelek. (Dl. 37050.) – Bolkács már az 1330-as években egyházas hely volt. Plébánosát pl. 1500-bari említik. – Ma Boltrács, Dicsőszentmártontól d.-ny.
Dicsö-Szent-Márton. Terra emptitia Dycheu sent Martun vocata iuxta minorem Kuguellev sita. (1278: Dl. 29659.) Magna via, per quam itur ad Zenthmartun. (1348: Dl. 30383.) Poss. Dychewzenmarton. (1386: Dl. 30714.) Poss. Zentmarton. (1390: Dl. 29733.) Poss. Zenthmarton. (1412: Dl. 28591., 1425: Dl. 29764., 1446: Dl. 27659.) Poss. Zenthmarthon. (1425: gr. Teleki cs. oklt. I. 479.) Dichewzenthmarthon. (1431: Dl. 30311.) Dychewzenthmarton. (1438: Dl. 27649:) Dychewzenthmarthon. (1451: gr. Teleki cs. oklt. II. 45., 1507: gr. Teleki cs. oklt. II. 295., 296.) Plebanus ecclesie de Dichezenthmarthon. (1465: Dl. 30855.) Dychwzenthmarthon. (1475: Dl. 17667.) Dychew Zenth Marthon. (1479: Dl. 29007., 30898.) Poss. Zenthmarthon. (1492: gr. Teleki cs. oklt. II. 184.) Opp. Dychewzenth(marthon). (1502: gr. Teleki cs. oklt. II. 249. és Dl. 36405. pag. 192. n. 1., 1517: gr. Teleki cs. oklt. II. 352., Dl. 36402. pag. 28. n. 1., 1518: Dl. 27806.) Opp. Zenthmarthon. (1513: gr. Teleki cs. oklt. II. 317.) Poss. Dychewzenthmarthon. (1517: Dl. 27804.) 1278-ban Mojs ispán (az Albert fia) s testvérei János és Ákos, mint a Kis-Küküllő folyó mellett fekvő, pénzen vásárolt földjüket, Pál nevű szolgájuknak (a Dég testvérének) adiák, hű szolgálataiért és bizonyos pénzösszegért. 1386-ban és 1390-ben a (Losonczi vagy losonczi Dezsőfi) László erdélyi vajdáé, a ki e birtokához Sáros és Balázstelke részeit foglalta el a Sárosiaktól és Haranglábiaktól. A XV. század eleje óta a Szentléleki másként kizdi, dicső-szent-mártoni Sándor, a Keszi másként keszi vagy ternóczi Székely, majd utánok (a XVI. század eleje óta) a somkereki Erdélyi, kis-kendi Balád-fi, Gerendi, losonczi Bánfi és Szapolyai családoké volt. – 1502-ben a Sándor-ok nemesi udvarházával. 1348-ban a mellette elvonuló nagy utat említik. 1465-ben az itteni (bizonyára «dicsó» SzentMárton tiszteletére szentelt) egyház plébánosa szerepel. – Ma Dicsőszentmárton, a Kis-Küküllő folyó mentén.
Mikeszásza (Mikeszász. Mikeháza Mikeház.) Poss. Mykazaza. (1268. körül: Dl. 37559., Hazai okmt. VIII. 117.) Villa Mykezaza iuxta fluvium maioris Kykullew. (1322–1327: Dl. 2120. és Anjouk. okmt. II. 40.) Poss. Mikezaza. (1340: Dl. 3324.) Poss. Mykezaza iuxta fluvium Kykellew maiorem. (1344: Dl. 3454.) Poss. Mykezaza. Populi seu hoapites de villa Mykezaza. (1358: Dl. 29687.) Villa Mykezaza. (1360. körül: Dl. 31101.) Poss. regalis Mikezaza. (1390: gr. Erdődy cs. galgóczi llt. lad. 98. fasc. 7. n. 12. és 1391: U. o. lad. 98. fasc. 7. n. 13.) Mykezaza. (1416: gr. Teleki cs. oklt. I. 415., 1516: Dl. 28689.) Via magna, que a parte possessionis Balasfalwa penes Kykullew maiorem vadit versus poss. Mykehaza in loco Lowdonis vocato. (1416: Dl. 30773.) Poss. Mykezaza. (1426: Dl. 29766., 1439: Dl. 36390. pag. 9. n. 3., 1480: Dl. 27716., 27717.) Mikehaz. (1447: Dl. 27661. Mykehaza. (1447: Dl. 27661., 27662., 150b: Dl. 27787., 1506: Dl. 28007.) Mykezaaz. (1447: Dl. 29792.) Poss. Mykezazya. (1476: Dl. 36403. pag. 126. n. 2., 1477: Dl. 36406. pag. 63. n. 2., pag. 64. n. 2., 1478: Dl. 27707., 1480: Dl. 27715., 1486: Dl. 29861., 1493: Dl. 26451., 1495: Gyulafeh. kápt. házi llt. lad. 5. n. 749., 750., 1511: Dl. 27796., 1619: Dl. 87807.) Poss. Mykehaza. (1486: gr. Forgách cs. llt.,1514: Dl. 27800.) Poss. Mykezaz. (1486: br. Radák cs. llt.,1487, gr. Forgách cs. llt., 1493: Dl. 26451.) Poss. seu oppidum Mykezazya. (1487: Dl. 37196.) Poss. Mykezaz. (1493: Dl. 30484. és gr. Forgách cs. llt.) Mykezazya. (1496: Dl. 36398. pag. 260. n. 1.) Plebanus de Mykezazya. (1490–1500. táján: Dl. 32419.) 1268-ban István ifj. király a Kán nemzetségből való Gyula fiának Miklósnak adja vissza, hű szolgálataiért, nagyatyja, «Nagy» Gyula e birtokát. Később a László fia László erdélyi vajda kezén találjuk. Majd ő hűtlenségbe esvén, 1322-ben részint cserében, részint kir. adományul I. Károlytól (Hosszasszó, Pánád és Szépmező helységkkel együtt) a Tolmácsi Konrád fia Miklós mester, az ő magtalan halála után pedig ugyancsak kir. adományul 1340-ben a Kacsics-nemből való (Szécsényi) Tamás erdélyi vajda birtokába jutott. 1390-ben és 1391-ben Losonczi István macsói bánnak (magnificus baro) adományozta Zsigmond király. Később a Mikeszászi vagy Mikeszászai, a mikeszászai Kolozsvári, továbbá a guti Ország s ettől a szebeni vagy mikeszászai Horvát és Haraszti család (s András deák budavári kir. udvarbíró és Bálint váradi püspök) birtokában találjuk. 1416-ban a Balázsfalva felől a Küküllő (azaz Nagy Küküllő) mentén e helység (Mikeháza) felé haladó nagy utat említik. A XV, század vége felé az itteni plébános szerepel 1486-ban Kurta, Tyős, Sile, Magyar, Fazakas, Pallér, Verner és Rétyus vezetéknevű jobbágyai fordulnak elő. Nemesi udvarház (a gúti Országoké) és kastély (a szapolyai Horvátoké) is állt itt. (L. utóbbit külön.) 1487-ben mint m.-városhoz bizonyos «oláh falvak» tartoztak, melyek alatt kétségkívül az ez idő tájt ezzel együtt a gúti Ország (l. ott) és sz. Horvát család birtokában emlegetett falvak értendők. – Ma Mikeszásza, Medgyestól ny-d., Kisküküllőmegye d-ny. határszélén.
Szent-Márton. L. Dicső-Szent-Márton néven.
Összesen: 4 város.
