Deák 1849 első hónapjaiban
Deák 1849 első hónapjaiban
A cs. kir. csapatok bevonulása után, január 8-án letartóztatták Batthyány Lajost, Károlyi Istvánt és Szapáry Antalt, de január 9-én elterjedt Andrássy Gyula és Deák letartóztatásának híre is.540 A forrásokban azonban nincs nyoma annak, hogy Deák letartóztatásának gondolata felvetődött volna. Egy 1849. január 4-én Zalaegerszegen kelt hadijelentés melléklete ugyan Deákot is a forradalom fejei közé sorolja, mint az “országgyűlés miniszterét” [sic!], de különösebb megjegyzés nincs a neve mellett.541
Mátray 63. p.
Kriegsarchiv, Wien. Alte Feldakten. Krieg in Ungarn 18481-1849. Karton 1888. 2. Reservekorps unter Nugent. 1849-1-24h. Melléklet Johann Burits de Purnay vezérőrnagy 1849. január 4-én Zalaegerszegen kelt jelentéséhez.
A korábbi életrajzi irodalomban gyakran előfordult az az állítás, hogy Deák a főváros elfoglalása után Kehidára ment, s itt is maradt a szabadságharc leveréséig.542 Az adatok azonban arra mutatnak, hogy február végéig bizonyosan a fővárosban volt.543
Így pl. Laveleye 35. p. A téves állításait rendszeresen kiigazító Szász Károly is kommentár nélkül hagyta ezt.
Király Béla 129. p. némi önellentmondásba keveredik, mert előbb arról ír, hogy Deák még Pesten volt, amikor az uralkodó március 4-én kiadta az olmützi alkotmányt, majd a következő bekezdésben arról szól, hogy “1849 elején Deák Zalába ment, ahol idejét hol Kehidán, hol sógoránál, Puszta-szentlászlón töltötte”.
Január 14-én, arról értesülve, hogy Bicskén írott jelentésük még mindig nem ért Debrecenbe, Deák és küldött társai elhatározták, hogy ismét megküldik jelentésüket az országgyűlésnek, s egyben beszámolnak az azóta történtekről. A jelentést ismét Deák fogalmazta meg, majd átküldte Majláth Györgynek azzal, hogy közölje azt Mailáth Antallal és Lonoviccsal. Ha mindannyian egyetértenek vele, le lehetne tisztázni, s a Windisch-Grätzet másnap felkereső Mailáth Antal magával vihetné azt a herceghez, hogy az engedélyezze Debrecenbe küldését. Az elkészült jelentés beszámolt a január 4. óta történtekről, a küldöttség visszatértéről, Batthyány elfogatásáról, valamint arról, hogy “a város ostromállapotba; Pest és Debrecen között pedig hadseregek s többféle fegyveres csapatok gátolják a közlekedést”.544 Nem tudni, hogy ezt a jelentést végül a többiek elfogadták-e, s ha igen, Windisch-Grätz végül beleegyezett-e 210a jelentés elküldésébe. Az országgyűlés iratai között nincs meg, s a rendelkezésre álló forrásokban sincsen arra utaló nyom, hogy eljutott volna Debrecenbe.
Kónyi II. 379-380. p.
A letartóztatott Batthyány Lajost 1849. január 24-én, Budán hallgatta ki első ízben a cs. kir. Központi Katonai-Politikai Vizsgálóbizottmány. Batthyány kihallgatása során kérte, hogy tegyék lehetővé, miszerint védelmét “a mind politikai érzelmeit, mind pedig jellemét tekintve általános megbecsülésnek örvendő” Deák Ferenc láthassa el. Ludwig Leuzendorf hadbíró százados a kérést még aznap továbbította Windisch-Grätznek. Batthyány kérte szabadlábra helyeztetését is. Trattner ezredes, a Bizottmány vezetője a szabadlábra helyezési kérést nem, Deák védőként való szerepeltetését viszont teljesíthetőnek vélte. Windisch-Grätz azonban január 26-án azzal utasította el Deák esetleges bevonását, hogy azt a hadbírósági eljárás szabályai nem teszik lehetővé, hiszen a hadbíró egyben védő is.545 Ezzel aztán Deák védőként való szereplése lehetetlenné is vált.
Károlyi II. 131-131., 133-134., 137-139. p.
Batthyányné január 20-án tudta meg, hogy férjét elfogták, s 22-én érkezett a fővárosba. Két hét múlva visszautazott Ikervárra, hogy ott rendbetéve a dolgokat, a két kisebb gyermekkel együtt térjen vissza Pestre, a per figyelemmel kísérésére és sürgetésére. A grófné Ikervárott értesült arról, hogy pesti szállásának egy részét lefoglalták, a másik részét kaszárnyának használják. Ekkor írt Deáknak, aki február 24-én válaszolt a levélre. Deák igyekezett megnyugtatni Batthyánynét. Úgy vélte, hogy a hadbírósági eljárás ugyan elhúzódik, de “ezt a huzavonát nem tudom rossz jelnek látni”, hiszen “aligha lehetséges, hogy valami fontos a terhére róható lenne”. A konkrét ügyre áttérve, kijelentette, hogy Batthyányné vagyona nem zárolható, s ha testvére, Zichy János gróf elrendezi a Batthyányné lakásával kapcsolatos ügyeket, visszatérhet Pestre. Jó lenne, “ha valakit megbízna azzal, hogy az Ön Ikervárott található vagyonának esetleg tévesen megkísérelt elkobzásával kapcsolatban ellenvetést tegyen, ez az ellenvetés bizonyára respektáltatnék”. Sürgette Batthyánynét, hogy jöjjön mielőbb Pestre, hiszen ő az egyetlen, aki a grófot a fogságban meglátogathatja, “s vigaszt és felderülést szerez neki, ha Önt és gyermekeit, ha csak néha is, láthatja. Ön is, kedves grófnő, az aggodalom nehéz terhét sokkal könnyebben viseli el az ő közelében, mint ha tőle teljesen elszakítva, ezer hamis hír által tartatna aggodalomban”.546 Batthyánynénak végül Cziráky Antal révén sikerült elérnie, hogy szállása egy 211részét használhassa, de így is csak 1849. március 10. táján tért vissza Pestre, ahol igyekezett megsürgetni a per lefolytatását.547
Gépelt másolat az eredeti tisztázatról. MOL P 626. Széchenyi-gyűjtemény. Bártfai Szabó László gyűjteménye. Dátum szerint. Közli: Deák Ferencnek egy német levele. Neue Pester Journal, 1903. okt. 17. Ld. még a függeléket. Deák levelét az első közlés alapján tartalmilag ismertette Ferenczi II. 217-218. p. és az ő nyomán Körmöczi Katalin 79. p.
Urbán Aladár: Batthyány Lajosné visszaemlékezései férje fogságára és halálára. Századok, 1981/3. 595-597. p. – Batthyányné érdekes módon, Deák leveléről és szerepéről nem szól.
Január 20-án arról beszéltek a fővárosban, hogy Windisch-Grätz megbízta volna ifj. Pázmándy Dénest és Deákot, “dolgozzanak ki az uralkodóházzal történendő egyezkedési tervet”. (Pázmándy és Ghyczy Kálmán valóban kidolgoztak egy ilyen tervet, s január 29-én be is nyújtották azt Windisch-Grätznek).548 Másnap már arról szólt a fáma, hogy Windisch-Grätz felajánlotta Keglevich Gábor gróf, tárnokmesternek és Deáknak a Helytartótanács visszaállításának eszközlését, s ennek elnökségét, de ezt egyikük sem fogadta el. Helyettük Szőgyény László volt alkancellár mondott igent, azzal a feltétellel, hogy “Magyarország integritása, az 1848 előtti consti-tutiója és magyar diplomaticai nyelve sértetlenül fog hagyatni”.549 Mindenesetre Majláth György volt országbíró éppen január 29-én írt arról Windisch-Grätznek, hogy “a volt igazságügyminiszter, Deák az igaz ember jól megérdemelt nevét viseli, politikai nézeteit tekintve egyike volt a legmérsékeltebbeknek, s kinevezése a leginkább megelégedésre méltónak”.550
Közli Andics II. 412-418. p.
Mátray 78., 80. p.
Közli Andics II. 409. p.
Amikor február végén magyar sikerekről érkeztek (egyébiránt tartalmilag valóban alaptalan hírek) a fővárosba, Deák a történetíró Jászay Pál, Batthyány volt titkára előtt “ezt mesének, s az egész magyar küzdelmet hasztalan törekvésnek állította”. Jászay naplójában röviden összefoglalta Deák helyzetmegítélését. Deák szerint nagyon csekély belátású ember az, “ki fel nem tudja fogni, hogy független Magyarország független Ausztria mellett fenn nem állhat, s ha csak az európai hatalmasságok el nem határozzák, hogy az ausztriai birodalom feloszlattassék, mi pedig ennek megszűntét vonná maga után, Magyarország tőle el nem válhatik; sőt, még az általános európai háború is a magyar nemzet vesztét eszközölné, mert az olasz [recte: orosz] birodalom seregeinek Magyarországon kellene átvonulniok, ezek pedig mindenekelőtt a magyar nemzetet razíroznák”.551
Hentaller Lajos: Az osztrákok Pesten 1849 elején (Jászay Pál naplója 1849. január 1-től május hó 7-ig). (In:) Vérrózsák. Bp., 1906. I. k. 153-154. p. (1849. febr. 26.) Hentaller a bejegyzéshez fűzött jegyzetében teljes joggal állapította meg, hogy Kónyi azon állítása, miszerint Deák már januárban Pestről Kehidára ment, s onnan több ízben útnak indult Debrecenbe, alaptalan. Ettől függetlenül ezt az adatot átvette Király Béla 127. p., igaz, azzal az egyébként helytállónak tűnő megjegyzéssel, hogy Deák talán nem is erőlködött túlságosan annak érdekében, hogy Debrecenbe jusson. Kör-möczi Katalin 79. p. helyesen állapítja meg, hogy Deák csak 1849 február vége után ment haza Kehidára. 1849 tavaszára teszi Deák távozását Áldor Imre: Deák Ferencz élete. Emlékkönyv. 2. kiadás. Bp., é. n. 185. p. is.
212Április 7-én az a hír terjedt el a fővárosban, hogy “az ittmaradott követek és nagy urak közől már sokan elutaztak, mások passusokat [útleveleket] váltottak, hogy a magyar seregnek netaláni benyomulása esetében rögtön menekülhessenek, példának okáért Pázmándy, Deák, báró Nyáryak, Babarczy sat.”552 Április 20-án Asbóth Lajos ezredes, a 12. hadosztály parancsnoka egy kis cédulát továbbított Aulich Lajos vezérőrnagyhoz, a II. hadtest parancsnokához.553 A cédulát öccse, Asbóth János írta Pestről, s a Pesten terjengő híreket tartalmazott:
Mátray 140. p.
Asbóth jelentését Aulich 1849. ápr. 20-án küldte meg Görgeinek, Görgei pedig ápr. 24-én továbbította Kossuthnak. MOL H 147. Vegyes iratok. 11. doboz. 534-536. f.; Hadtörténelmi Levéltár. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratai. 22/633., ad 22/633., 23/544. OHB-iktatószáma 1849:6323.
“Welden Esztergomban – Jósika – új pénz – rosszul hatott.
Deák Ferenc zár alá vett javai felszabadíttattak.554
1849. ápr. 16-án Zala megye egyik szolgabírája megjelent Kehidán, hogy Deák Ferenc javait – Fiath Ferenc császári biztos rendeletére – összeírja és zár alá vegye. Miután azonban bebizonyosodott, hogy a Deák család birtokai közösek (Ferenc birtokrészei sem voltak elkülönítve nővéreitől), a képviselő birtokait nem tudták zár alá venni. Vö. Molnár András: Deák Ferenc birtokai. In: Kapiller Imre szerk.: Gazdaságtörténeti tanulmányok. (Zalai Gyűjtemény 34.) Zalaegerszeg, 1993. 48. p.
A magyar ügyekben az osztrák kormány részéről egy kiegyenlítési kísérlet valószínű, és Stadionnak gyengélkedése ezzel összeköttetésben látszik lenni. Ha nem sikerül, inkább az orosz intervenciótól, mint az olasz seregtől lehet tartani”.
A cédula nem annyira a Deákkal kapcsolatos, egyébiránt pontatlan hír miatt érdekes. Sokkal inkább azért, mert a két egymást követő hír, azaz Deák javainak felszabadítása a zár alól, valamint az osztrák kiegyenlítési kísérlet mintegy összefüggésben látszhatott lenni. Azaz, a fővárosi közvélemény egy része úgy ítélte meg, hogy a tavaszi hadjárat magyar sikerei után az udvar csak a kiegyenlítési vagy az orosz intervenció között választhat, s ha az előbbit választja, ehhez Deáknak is vissza kell térnie a magyar politikai életbe. Hozzáteendő, hogy a fővárosban ekkor még nem tudtak a magyar országgyűlés április 14-i, a függetlenséget kimondó és a Habsburg-Lotharin-giai-uralkodóházat detronizáló határozatáról.
Sajnálatos módon nem ismerjük Deák egykorú véleményét sem a március 4-i olmützi alkotmányról, sem az április 14-i függetlenségi és trónfosztási határozatról. Azonban aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy Deák véleménye nemigen térhetett el attól, amit az 1860-as években egy osztrák államférfinak mondott, aki felemlegette az április 14-i nyilatkozatot. “Sajnos esemény, egyaránt helytelen lépés politikai és jogi tekintetben. De egy kétoldalú szerződést, még ha kevésbé fontos is az, mint a pragmatica sanctió, azon okból, mert a másik rész megsértette, egyik fél sincs jogosítva felbontottnak tekinteni. Követelni kell, hogy tartsa meg a másik fél is”. S emlékeztette 213vitapartnerét arra, “hogy ápril 14-két március 4-ke, oly nap és olyan okmány kibocsátása előzte meg, amely egy tollvonással eltörölte Magyarország alkotmányát, önállóságát, teljesen mellőzve a pragmatica sanctió azon részét, amely ez alkotmányt, ez önállóságot biztosította”.555
Csengery Antal 86. p.
