3. A tények
3. A tények
Deák Ferenc igazságügyi minisztersége jó alkalmat adott a ’43-as javaslatok felelevenítésére. A gondolat élt, a beterjesztés azonban elmaradt. Szalay Lászlónak írt levelében így magyarázza az okát: “Hogy csak némileg is pótolhassam a hátramaradást, mit távolléted okoz, mely miatt nem fogom bevihetni a jövő országgyűlésre a büntetőtörvényeket és eljárást, 174nincs ember, kire a munkát bízni akarnám, s ezt elvállalná, jobb embereink amúgy is szerfelett elfoglalvák, pedig nagy bajnak tartom, ha a kódex éppen jelen körülmények között elmarad.”441 Az 1848. július 10-i ülésen a képviselőházban a választási visszaélésekkel kapcsolatos vitában így szólt: “Ha az idő engedné a büntetőtörvénykönyvet elővenni, ott van törvényjavaslat aziránt is, ha a tisztviselő szándékosan vagy hanyagságból nem teljesíti vagy megszegi a törvényt, miképp bűnhödjék. Ha szükséges leend, magából a codexből ezen törvényjavaslatot kiemelve elő lehet venni.”442 Íme, a megoldás: Deák Ferenc precizitása, a tökéletességhez való ragaszkodása bizonyos korrekciók elvégzésének szükségessége okán nem engedi, hogy a teljes javaslat a ház elé kerüljön, de lehetőséget lát arra, hogy bizonyos részeket átemeljenek a ’43-as elaborátumokból a hatályos jogba. Ez a koncepció tette lehetővé azt, hogy a deáki remekmű néhány töredéke ne csak a levéltárak polcain, országgyűlési iratanyag mellékleteként maradjon az utókorra, de jogszabállyá válva kerülhessen a joghistória lapjaira. Három jellegzetes bizonyítéka a deáki kodifikációnak a sajtóesküdtszéki rendelet, a vésztörvény és a börtönügyi rendelet.
Sándorfy 305. p.
Kónyi 2. köt. 250. p.
1. A sajtóesküdtszéki rendelet
1848. április 7-én kapta meg a királyi jóváhagyást az április törvénycsomag egyik legkiérleltebb darabja, a sajtótörvény.443 A diaetális bizottság és az Állami Konferencia dicsérő jelzőit is elnyert törvényszöveg kitűnőségét nem kevéssé az a tény biztosította, hogy a törvénycikk első és második fejezete a ’43-as javaslatra támaszkodva készült (amúgy Szemere Bertalan tollából származott). De a sajtótörvény is, miként a legtöbb áprilisi törvény, továbbutalt a részszabályok elkészítésére. A végrehajtó hatalom feladatává tette a részletek kimunkálását. “A miniszterium felhatalmaztatik, hogy szorosan a büntető eljárásról szóló múlt országgyűlési javaslat elvei szerint az esküdtbíróságok alakítását rendelet útján eszközölje.” A törvényi felhatalmazás alapján három hét alatt készült el Békey István és Szalay László alapfogalmazványa nyomán a sajtóesküdtszéki rendelet, melyben – nyilván nem szándékolatlanul – szó szerinti egyezések vannak a ’43-as javaslattal.
1848:18. tc.
A rendelet jellegzetes vonása az esküdtszéki szerkezethez igazított eljárás. A rendelet Deák álláspontját tükrözi. “Oly országban [...], hol esküdtszéki eljárás van, [...] alapelve, hogy inkább mentessék fel tíz bűnös, mint egy ártatlan elítéltessék.”444 Ezzel összefüggésben újszerű intézkedés mindenekelőtt a rendőri szervek kikapcsolása a nyomozásból, a nyomozás átadása a közvádlónak alárendelten működő bűnvizsgáló 175bírónak,445 a perbefogási törvényszék (vádesküdtszék) működtetése,446 s a vádesküdtszék igenlő válasza alapján a közvádló által készített vádlevéllel447 induló esküdtszéki eljárás, melyben az ítélő esküdtszék mondja ki a verdiktet.
Kónyi 2. köt. 97. p.
Rendelet 10., 17-20. §§.
Rendelet 11., 21. §§.
Rendelet 27. §.
A büntető eljárásjogi koncepcióból kerültek a rendeletbe a vádlott garanciái. Az eljárásban a védő alkalmazása kötelező,448 akit szükség esetén a bíróság rendel ki. Az eljárást a szóbeliség449 uralja, tanúvallomást csak akkor fogadnak el, ha a tanú meghalt avagy akadályozva van, “holt irományok útján” dönteni nem lehet. A nyilvánosság mellett nagy biztosítéka a törvényes és szabad eljárásnak a vádlott jogainak pontos meghatározása és védelme. Az esküdtszéki eljárásban a rendelet szerint a közvádló és vádlott szinte azonos jogokkal rendelkezik.
Rendelet 32. §.
Rendelet 45., 59-60. §§.
A rendelet messzemenően igyekszik kihasználni azt a szabadságot, melyet még az esküdtszékről benyújtott különvéleményében Deák Ferenc megfogalmazott. Nyomatékosítja a bírák függetlenségét, s felhívja a figyelmet arra, hogy a bírák ítéletüket a bizonyítékok szabad mérlegelésével alakítsák ki. “... a tárgyalás egész folyamán figyelmezek, s félretevén kedvezést, félelmet, gyűlölséget és minden személyes tekinteteket, egyedül az előadandó vád és védelem egymáshoz mért erősségei és okai nyomán, saját belső meggyőződésem szerint, igazán szabadon és becsületesen ítélek.” – tették le az esküt a jövendő bírák.450 Esküdt lehetett az a magyar férfi, aki 24. életévét már betöltötte, s legalább 200 forint évi tiszta jövedelemmel rendelkezett. E vagyoni cenzustól eltekintett a rendelet a tanítók, a magyar tudományos akadémia tagjai, az egyetemi végzettségűek, ügyvédek, mérnökök és községi jegyzők esetében. Kizárta a szabály foglalkozásuk és politikai státusuk alapján az egyházi személyeket, katonákat, bírákat, közvádlókat; gazdasági önállótlanságuk következtében pedig a szolgákat, napszámosokat; közreműködésük jelentős akadálya folytán pedig az írástudatlanokat, vakokat és süketeket.
Rendelet 43. §.
A rendelet a közérthetőség miatt már-már unalmasan aprólékos, egészen a teremben leültetendő esküdtek helyének meghatározásáig menően. Persze egy addig teljesen ismeretlen intézmény meghonosításáról és “begyakorlásáról” volt szó.
Az esküdtszékek felállításában Deák nem ismert tréfát, minden halasztási kérelmet válogatás nélkül visszautasított.451 Levéltári iratok tanúskodnak arról, hogy jónéhány nagyvárosban megalakultak az esküdtszékek,452 jóllehet működésükről alig 176maradt fönn adat. Az igazságügyi minisztérium csupán két alkalommal bocsátott ki utasítást sajtóper megindítására,453 egyiket a Márczius Tizenötödike,454 másikat a Mun-kások Újsága455 ellen. Az eljárásokat a szeptemberi fordulatot követő politikai változások után nem folytatták le. Mindkétszer olyan írások alapján utasította a kormány az igazságügyi minisztert eljárásra, melyek alkalmasak voltak a dinasztiával fennálló viszony megrontására valamint a kormány lejáratására; és olyan időszakban, amikor a felelős minisztérium még mindent elkövetett az alkotmányos út, a dinasztiához fűződő jó viszony betartásának érdekében.
Vö. MOL H 69. 4. kútfő, 4-5. tétel.
MOL H 69. 4. kútfő 6. tétel (Pest), 9. tétel (Buda), 10. tétel (Kassa), 12. tétel (Pozsony).
Sarlós 66. p.
MOL H 69. 4. kútfő 11. tétel.
MOL H 67. 24. kútfő 9631/48., 7314/48. sz.
Deák Ferenc tudatában volt a rendelkezés ideiglenességének. Ezért is intézkedett úgy, hogy az esküdtszékek a következő országgyűlésig állíttassanak fel, s azt követően kiérlelt, a tapasztalatokat felhasználó országgyűlési határozattal artikulárisan szabályozott szakaszokkal kell kiegészíteni a sajtótörvényt. Az igazságügyi miniszter munkáját dicséri, hogy ennek dacára “az eljárási résznek bizonyos tételei pedig a sajtóeljárási rendeletben 50 évet meghaladó ideig is érvényben voltak. Maga Deák Ferenc, mint igazságügyminiszter 1848. május elsején adta ki ezt a rendeletet, mellyel csaknem szóról-szóra megegyezik az 1867-diki igazságügyminiszteri sajtórendelet” – értékelte a rendeletet Deák késői tisztelője, Wlassics Gyula.456 S így igaz: az 1867. május 17-én, Horvát Boldizsár kibocsátotta sajtórendelet némely kisebb eltérést nem tekintve a Deák-féle javaslat konstrukcióját és szövegezést használta. Az eltérések nem túl érdemiek mellőzi a vádesküdtszéket, a választás és a kinevezés vegyesen bukkan fel az esküdtszékek összeállításában (pl. kinevezés a szolgálati lajstromot összeállító tisztviselők esetében), a bűnvizsgáló bíró és a közvádló is kinevezett személy; elveti a kötelező védelem elvét.
Wlassics l. köt. 69. p.
2. A vésztörvény-javaslat
1848 nyarán az országban, különösen a délvidéken paraszt- és nemzetiségi zavargások törtek ki. A magyar kormány kénytelen volt ezekre a fegyveres mozgalmakra katonai retorzióval válaszolni. Többen a közönséges katonai beavatkozást kevésnek és alkalmatlannak találták, köztük Hadzsics Lázár képviselő is. Többet követeltek: ostromállapot bevezetését az érintett területeken. Hadzsics 1848. július 24-én a képviselőházban törvényjavaslatot nyújtott457 be Temes, Torontál és Bács megyék területén 177ostromállapot kihirdetését követelve, a törvényjavaslat azonnali tárgyalását kérve.458 Deák válaszában csillapítani igyekezett a házat, s figyelmeztette Hadzsicsot annak veszélyére, ha ok nélkül rémíti a képviselőket. Ezután alkotmányos felfogásához méltón vette bonckés alá az indítványt. Mint mondta: a kormány mindent megtett az ügyben, minden olyan intézkedést meghozott, “melyeket eddig constitutionalis körben felhasználni szükségesnek látott, nemcsak, hanem amelyeket felhasználni joga volt”. Ennek megfelelően kormánybiztosokat küldött ki, rögtönítélő bíróságokat bízott meg, s azok eljárási lehetőségét biztosította. Nem látja azonban célravezetőnek, ha az ország egyes területeit a többitől megkülönböztetve ostromállapotba helyeznék, s még azt is vitatja, hogy a ház ezt a lépést egyáltalán megtehetné: szerinte a ház csak a kormányt hatalmazhatja fel ennek realizálására. De Deák joghoz való ragaszkodását jelzi, hogy bár a javaslattal nem értett egyet, miután benyújtották, mégis indítványozta szabály szerinti napirendre tűzését és tárgyalását.459
Hadzsics Lázár képviselő törvényjavaslata Temes- Torontál- és Bács megyék ostromállapotba helyezéséről, valamint haditörvényszékek felállításáról. In: Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés. (Szerkesztette Beér János) Budapest, 1954. A képviselőház iratai (a továbbiakban Khir.) 7. sz. 705. p.
A képviselőház 1848. július 24-én tartott, 18. ülése. A képviselőház jegyzőkönyvei (a továbbiakban KHjkv.) 158. sz. Beér 166. p.
Kónyi 2. köt. 96. p.
Az ostromállapotot pártolók erre újabb indítvánnyal rukkoltak elő. Nyáry Pál immáron az egész ország területére kiterjedő felhatalmazási törvényt kívánt alkottatni, mely a kormányt feljogosítja saját hatáskörében akár az alkotmányos törvényeket is felfüggeszteni felelőssége mellett veszélyes esetben.460 Deák válaszában nem titkolta, mennyire idegenkedik a különleges, jogot kikerülő megoldásoktól. “... a miniszte-riumnak, ha általános vagy speciális törvény által meghatalmazva nincsen, az eddigi formákhoz nem illő, az eddigi törvényekkel ellenkező módon az egyes polgároknak a szabadságát korlátolni és oly tetteiket büntetni, melyeket a törvény büntetteknek nem ismer, nem szabad. Nem szabad a formákat megszegni, hacsak a törvény nem ad rá hatalmat. Tehát ezen szempontból és ezen alapon formákat megszabni és törvényeket alkotni a háznak köréhez tartozik. Én úgy értettem Nyáry Pál előadását, hogy erről szóllott, nem pedig arról, hogy dictatori hatalmat adjon valakinek, amitől Isten mentsen bennünket és az egész hazát.”461 Plasztikus megfogalmazása a nullum crimen sine lege elvének, mely a polgári büntetőjog klasszikus princípuma volt, de melynek elfogadtatása éppen a polgári átalakulás feladata volt. De emellett azért sem szívesen terjesztene elő ilyen javaslatot, mert, mint mondta: “azt hiszem, hogy Temes, Torontál, Bács megyékben több szükség volna most ágyúra és katonára, mint akasztófára. Lehet, hogy némely intézkedések szükségesek volnának ottan, s használnának is; de mindeddig tartózkodott 178a miniszterium az ilyen lépésektől, mert az ilyenekkel óvatosan kell bánni, mert amit heroicus szereknek neveznek az orvosok a betegségre nézve, olyan szer ez is a politikában.”462
Kónyi 2. köt. 96-97. p.
Kónyi 2. köt. 98. p.
Kónyi 2. köt. 98. p.
Az osztályok központi bizottmányának véleményes jelentése magáévá tette Deák vélekedését. Hangsúlyozva azt, hogy a kivételes törvény esetleges meghozatalát nem tartják kizártnak, de az arra vonatkozó javaslatot “a ministeriumtól várják, hogy a körülmények szerint annak idejében indítványozzon ily kivételes törvényt”. Egyébiránt a javaslatot “az osztályok – mind valamennyien – kivétel nélkül” mellőzendőnek tekintik.463 Dacára azonban a deáki álláspontnak, a központi bizottmány jelentésének, a képviselők határozatban kötelezték a kormányt, hogy “még ezen ülés folyamata alatt terjesszen elő egy általános vésztörvény-javaslatot”.464
Khir. 11. sz. Beér 707. p.
A képviselőház 1848. július 29-én tartott, 21. ülése. KHjkv. 158. sz. Beér 173. p.
Deák jogászi alkatával, alkotmányos felfogásával mélyen ellenkezett az ilyen szabályozás: “Én nehéz szívvel teszem e lépést, mert az ilyen törvény dictátori hatalmat ád, ez pedig alkotmányos országban kényes hatalom. [...] Azonban a ház parancsolt: méltóztassanak megfontolni a tárgyat, én a javaslatnak egyik pontjához sem kötöm magamat;de újra figyelmeztetem a házat, hogy mi nem kértük e nagy hatalmat; de hiszem, míg ezen hatalom kezünkben lesz, nem fogja a ház tettét megbánni; adja Isten, hogy a nemzetnek azt megbánni oka soha ne legyen.”465 Jellemző módon még az sem inspirálta e helyzetben, hogy a meglehetősen jogellenesen funkcionáló állapotot, mely Szemerének a statárium kiszélesítéséről és katonai ellenőrzés fokozásáról szóló, június 12-én és július 19-én kiadott rendeletei következtében előállott, feloldhatta volna a vésztörvény tervezetének elfogadtatásával.
Kónyi 2. köt. 99. p.
Deák fenntartásait hangoztatta, de rárótt kötelességnél fogva elkészítette a tervezetet. A javaslat szövege hihetetlenül gyorsan került az országgyűlés elé: két napra rá a házelnök már bejelentette a képviselőháznak, hogy Deák Ferenc igazságügyminisz-ter “a ház határozata következtében a vésztörvényjavallatot az elnöknek átadta”, s az “jelenleg nyomtatás alatt lévén, elkészültével ki fog osztatni”.466 A tervezet467 ezt követően az osztályokhoz került, s a központi bizottmány véleményes jelentése már augusztus 4-én a ház asztalán hevert.468
A képviselőház 1848. július 31-én tartott, 22. ülése. KHjkv. 166. sz. Vö. Beér 174. p.
KHir. 16. sz. Vö. Beér 708. p.
KHir. 28. sz. Vö. Beér 713. p.
A vésztörvény-tervezet a ’43-as büntető anyagi jogi javaslat javaslat 43. és 44. fejezetén nyugodott, eljárási vonatkozásaiban pedig követte a választmány által leszögezett alapelveket, s a garanciákat a lehetséges mértékig igyekezett egyeztetni a statáriális eljárás jellegéből következő, korlátozó intézkedésekkel. A vésztörvény eljárási része valójában óriási jogalkotási bravúr, mert egyszerre tudott statáriális és garanciális 179lenni. A konstrukcióhoz Deák az esküdtszéki mintát vette alapul, s csak a legszükségesebb helyzetben engedett a statáriális követelményeknek. Alapelvként rögzítette az ügyfélegyenlőséget, szóbeliséget, a szabad és kötelező védelmet, az (igaz, korlátozott) nyilvánosságot. A bíróságot a korábban megszokott katonai törvénykezésben alkalmazott megoldásokhoz képest átformálta. A hivatásos katonák mellett polgári személyeket rendelt az ítélő törvényszékbe. A bírák esküszövege azonos volt az esküdtszéki bírákéval, őket ítélethozatalukban a bizonyítékok szabad mérlegelése és a belső meggyőződés kellett, hogy vezesse. A bíróság számára lehetővé tette az eljárás felfüggesztését is. Ehhez képest a statáriális elemek oldalán a nyilvánosság esetenkénti korlátozása, és a fellebbezés kizárása szerepelt nagy nyomatékkal. A javaslat megfogalmazásában Deák mindenesetre hű volt koncepciójához: a kivételes hatalomnak egy szigorúan alkotmányos keretek és miniszteriumi felelősség terhe melletti koncepcióját képzelte el, azzal a megkötéssel, hogy “a miniszterium csak akkor fogja használni, mikor a körülmények parancsolják, mégpedig a törvény által kiszabott korlátok között.”469
Kónyi 2. köt. 98. p.
A javaslat és a vélemény tárgyalására azonban a pesti ülésszakon már nem került sor. Legközelebb Debrecenben került napirendre a vésztörvény ügye, de akkor is a politikai csatározások sajátos következményeként új előterjesztésben,470 melyre a ház a Honvédelmi Bizottmányt kötelezte.471 A végül is 1849:1. törvényként elfogadott,472 a rögtönítélő hadi s polgári vegyes bíróságok fellítása, szerkezete, eljárása – s ítéleteik alá tartozó esetek meghatározása tárgyában – kibocsátott jogszabály tehát már nem Deák Ferenc igazságügyi miniszteri tevékenységéhez köthető. De nem tagadható, hogy e vésztörvény szinte teljes egészében és szövegszerűen is a deáki javaslaton alapult. Ilymódon legalább annyibban illusztrálja Deák Ferenc igazságügyéri tevékenységét, mint a sajtóesküdtszéki rendelet.
Khir. 129. sz. Beér 714. p.
A képviselőház 1849. február 3-án tartott, 141. ülése. KHjkv. 825. sz.
A képviselőház 1849. februrár 13-án tartott, 146. ülése. KHjkv. 852. sz. Beér 366. p.
