Deák a kabinetben
Deák a kabinetben
A Batthyány-kormány Pozsonyban tartózkodó tagjai április 11-én tették le a hivatali esküt. Deák és Eötvös József április 13-án, Batthyány, Kossuth és Széchenyi április 14-én érkeztek meg a fővárosba. Másnap a kormányt fáklyászenével tisztelték meg. Kossuth nem érezte jól magát, Széchenyi nem volt hajlandó beszélni, így Deákra 54esett a választás, aki kelletlenül fogadta a megbízást.143 Tudomásunk szerint ez az egyetlen eset, amikor a visszahúzódó Deák a kormány nevében nem a parlament nyilvánossága előtt beszélt. Április 16-án ott találjuk nevét a minisztérium hivatalba lépését bejelentő felhíváson, miként április 19-én a pesti antiszemita zavargások miatt a népgyűlések tartását szigorító kormányrendeleten.144 Deáknak a minisztertanácsokon játszott szerepéről Széchenyi naplójában találunk szűkszavú utalásokat. Így április 19-én Deák a törvényességről olyan kijelentést tett, ami ellen Széchenyi – legalábbis naplójában – ingerülten tiltakozott. 28-án pedig azt jegyezte fel, hogy a Bécsben nyilvánosságra hozott, a császár által adományozott alkotmány Deáknak tetszik.145 (Szövegét a Pesti Hirlap aznap közölte.) Naplójába Széchenyi még ezen a napon azt is feljegyezte, hogy Batthyányhoz ment és ott találta Deákot.
Széchenyi István: Napló. S. a. r. Oltványi Ambrus. Bp., 1978. 1228. p. A továbbiakban, ha a Naplóra hivatkozunk és a dátum is szerepel, mellőzzük a jegyzetet.
Pesti Hirlap (PH) 1848. ápr. 18. és 21. Közli: Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai, 1848. március 17. – október 3. (a továbbiakban: Batthyány iratai) S. a. r. Urbán Aladár. Bp., 1998. 209 és 241. sz.
Deák másnap írta alá a sajtóvétséget elbíráló esküdtszékről rendelkező miniszteri utasítását, amely a PH máj. 1-2. számában jelent meg. Az ilyen, miniszteri hatáskörben megjelent rendeletekkel vagy közleményekkel ezen kötetben Dobszay Tamás tanulmánya ill. Molnár András forrásközleménye foglalkozik.
Batthyány és Deák ekkor már arról is tárgyalhattak, hogy a miniszterelnöknek rövidesen Bécsbe kell mennie. Erről a minisztertanács május 1-jén döntött, mint értesülünk erről Széchenyi naplójából, mivel a tanácskozás fennmaradt jegyzőkönyvében erről nem esik szó.146 Batthyány bécsi útjáról írva Széchenyi nem tesz említést arról, hogy a miniszterelnök helyettesítését Deákra bízta. Csak Batthyány távozása után, május 3-án jegyezte fel, hogy miniszteri konferencia volt Deáknál. Széchenyi naplója szerint Batthyány május 2-án utazott el, de a miniszterelnök elnöki, valamint hadügyi és nemzetőri iratai arról tanúskodnak, hogy május 1-jén Batthyány még, az őt helyettesítő Deák pedig már bocsájtott ki rendeleteket. A feladat, ami ekkor Deákra hárult, nem volt egyszerű. Ugyanis Batthyányt nem csupán miniszterelnöki feladatköré-ben helyettesítette, hanem a nemzetőrség ügyeivel is foglalkoznia kellett, mivel annak szervezését az április 16-i minisztertanácson Batthyány magára vállalta. Ugyan-akkor a még távollévő Mészáros Lázár hadügyminisztert a miniszterelnök helyettesítette, így az ehhez a tárcához tartozó tennivalók is Deákra maradtak. Minderre akkor került sor, amikor Jellačić már nyíltan megtagadta az együttműködést a magyar kormánnyal, és attól az országban állomásozó katonaság magasabb vezetése sem fogadott el utasítást. Ezek voltak egyébként azok a problémák, amelyek miatt Batthyány 55Bécsbe utazott. Deák mint helyettes miniszterelnök első levelét Esterházy Pál külügyminiszterhez (a király személye körüli miniszterhez) intézte még május 1-jén, amelyben kérte: továbbítsa a magyar kormány tiltakozását a bécsi hadügyminisztériumhoz amiatt, hogy az változatlanul rendelkezik a Magyarországon állomásozó sorkatonasággal.147 Május 2-án Deák helyettes hadügyminiszteri minőségében intézkedett, hogy a kikindai vérengzések miatt kiküldött Csernovics Péter királyi biztosnak bocsássanak rendelkezésére gyalogságot és tüzérséget.148
Az 1848-1849. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek. (A továbbiakban: Minisztertanácsi jkvek.) S. a. r. F. Kiss Erzsébet. Bp., 1989. 39-40. p.
Magyar Országos Levéltár (MOL) Az 1848-1849. évi minisztériumok levéltára. H 2. Miniszterelnök elnöki iratai (Meln.) 1848:91.; közli Batthyány iratai 336. sz.
MOL Meln. 1848:290.; közli Batthyány iratai 345. sz.
Az országban állomásozó katonaság csekély létszáma, valamint a különböző nyugtalanságok és zavargások miatt a kormány már április 26-án döntött egy tízezer főből álló “önkéntes őrsereg” kiállításáról és intézkedett a megfelelő költségvetés elkészítéséről.149 Ennek feladatát a hadügyeket is ellátó elnökre és a pénzügyminiszterre bízták. Batthyány elutazása előtt azonban nem került sor a megfelelő rendelkezés kiadására. Ez az intézkedés is Deákra maradt, aki május 2-án utasította a Nemzetőrségi Haditanácsot, hogy dolgozza ki egy 1200 főnyi “rendes nemzetőrseregi részleg” felállításának tervezetét.150 Az így elkészült tervet a május 15-i minisztertanács hagyta jóvá a Szerbiával határos területekről érkező nyugtalanító hírek miatt. Másnap pedig meghirdették a toborzást a rövidesen honvédeknek nevezett önkéntesek számára. Ezt a május 16-i dátummal publikált felhívást már Batthyány aláírásával bocsájtották ki.151
Minisztertanácsi jkvek 37-38. p.
MOL H 3. Miniszterelnök hadügyi és nemzetőri iratai (HNI) 1848:93.; közli Batthyány iratai 339. sz.
PH 1848. máj. 17. Közli Batthyány iratai 443. sz.
Batthyány útja miatt az 1848:22. tc. értelmében felállított nemzetőrséggel kapcsolatban is jutottak feladatok Deáknak. Mindenekelőtt a vidéki nemzetőrségnek kiutalt fegyverekről kellett intézkednie, amelyek létére – a kezdeti akadékoskodás után – a budai fegyvertár április 27-én megejtett vizsgálata derített fényt. Május 2-án Deák meghagyta Ottinger vezérőrnagy ideiglenes hadügyminiszternek (akit Batthyány bízott meg ezzel a feladatkörrel, hogy a közvetlenül a katonaságnak kiadandó utasítások egy tábornoktól származzanak), hogy gondoskodjék a Székesfehérvár és Kecskemét nemzetőrségének kiutalt 500-500 lőfegyver szállításáról.152 Hasonló rendelkezések születtek május 4-én és 5-én, amikor Bars és Bihar megye, Pécs és Debrecen nemzetőrségének kiadandó fegyverekről intézkedett Deák.153 A vidéki nemzetőrséggel kapcsolatban ezekben a napokban sor került tiltó rendelkezésekre is: Deák május 565-én elutasította a szegedi polgárőrségnek különállásuk megtartására irányuló kérelmét, május 7-én pedig “már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva is” nem járult hozzá ahhoz, hogy az egri nemzetőrség soraiból külön vadászszázadot szervezzenek.154 Jutott Deáknak törvényértelmezési feladat is. Így május 5-én közölte Gö-mör megyével, hogy ha osztatlan család birtokolja is a féltelket (ami a kötelező nemzetőri szolgálat vagyoni minimuma volt), a család egy arra alkalmas, egészséges tagját be kell írni a nemzetőrség soraiba.155 Május 9-én pedig Heves megyének fejtette ki – Mezőtúr megkeresése kapcsán –, hogy ha egy családban több, saját vagyonnal rendelkező fiú van, úgy mindegyikük köteles nemzetőri szolgálatot tenni, de ha ilyen vagyonuk nincs, úgy azok szolgálatra nem kötelezhetők, hanem csak az apa tartozik szolgálattal (ha a megfelelő vagyoni feltételek adottak), akit azonban az arra alkalmas fiú is helyettesíthet.156
MOL HNI 1848:88., 92.; közli Batthyány iratai 340., 342. sz.
MOL HNI 1848:101-103., 105.; közli Batthyány iratai 335., 364. sz.
Szeged: MOL HNI 1848:109.; közli Batthyány iratai 355. sz. Eger: MOL HNI 1848:116.; közli Batthyány iratai 366. sz. (A vadászok drága vontcsövű fegyvereikkel a tehetősek elkülönült alakulatát képezték volna.)
MOL HNI 1848:110.; közli Batthyány iratai 357. sz.
MOL HNI 1848:122.; közli Batthyány iratai 377. sz.
Batthyány távollétében Deáknak az igazi gondot a sorkatonasággal és a horvátországi fejleményekkel kapcsolatos feladatok jelentették. Ezek sorában a legkülönbözőbb kérdésekkel kellett foglalkoznia. Május 5-én Esterházy külügyminiszterhez fordult, hogy annak útján érje el: Bécsből utasítsák az erdélyi főhadparancsnokságot, miszerint “a közbátorság fenntartására” küldjön Közép-Szolnok megyébe katonaságot.157 Másnap ugyanezen az úton, vagyis Esterházy közbenjárásával kívánta elérni, hogy az Erdélyben már szerveződő nemzetőrségnek a gyulafehérvári raktárból adjanak fegyvereket.158 (Erre a kerülőutas eljárásra azért volt szükség, mert Erdély ekkor még önálló nagyfejedelemség.) Május 8-án Deák a minisztertanács határozata alapján azt közölte Esterházyval, hogy az osztrák hadügyminiszter kérésére hozzájárulnak ahhoz, hogy a Pesten állomásozó 5. tüzérezredből két századot Fiuméba küldjenek “a magyar és a dalmát tengerpert védelmére” – de csak olyan útvonalon, amely elkerüli Zágrábot.159 Amikor pedig megérkezett az értesítés, hogy Batthyány Bécsben eredményesen lépett fel, hogy az országban állomásozó katonaságot rendeljék alá a magyar honvédelmi miniszternek, Deák azonnal intézkedett. Május 9-én utasította Ottinger vezérőrnagyot: intézkedjék, hogy az 1848:21. tc-nek megfelelően az országban és kapcsolt részeiben a laktanyákon és minden katonai épületen az addig 57használt osztrák színek és címer helyett “a magyar veres, fejér és zöld szín az ország címerével együtt” használtassék.160
MOL H 6. Külügyminisztérium iratai (KM) 1848:179.; közli Batthyány iratai 356. sz.
MOL Meln. 1848:97.; közli Batthyány iratai 360. sz.
MOL KM 1848:351.; közli Batthyány iratai 367. sz.
MOL HNI 1848:118.; közli Batthyány iratai 375. sz.
Május 7-én érkezett a Zala megyei alispán jelentése, hogy Grazból a Murán Szerdahelyig, onnan szekereken Zágrábba ágyúalkatrészeket szállítanak. Deák azonnal elrendelte a szállítások megakadályozását, s egyben jelentette a fejleményeket a kül-ügyminiszternek azzal a kéréssel, hogy “ezen dolognak az illető helyeken” járjon utána.161 A Horvátországgal, pontosabban Jellačić ellenszegülésével kapcsolatban ezekben a napokban további lépésekre került sor. Batthyány ugyanis Bécsben elérte azt is, hogy május 6-án a király a bánt utasította, hogy “szorosan engedelmeskedjék” a magyar kormánynak. Amint ennek hírét május 9-én a futár meghozta, Deák azonnal azzal a kéréssel fordult a külügyminiszterhez, hogy ennek a kéziratnak a másolatát minél előbb küldje meg.162 Deáknak erre a lépésére a minisztertanács aznapi határozata alapján került sor. Miként arra is, hogy Jellačićot, mint a zágrábi katonai főhadparancsnokság vezénylő tábornokát május 9-én latin nyelvű levélben szólítsa fel, hogy a rendelkezése alatt álló csapatok létszámát haladéktalanul jelentse.163 Nem valószínű, hogy a pesszimista Deák, aki már április 30-án azt írta sógorának a már idézett levélben, hogy a horvátok elszakadásra készülnek, bármit várt volna ettől a rendelkezéstől. Az István nádor elnökletével tartott minisztertanács jegyzőkönyve szerint a nádornak Batthyány eredményes bécsi útjáról tartott beszámolója után a horvát mozgalmak kapcsán nagyon határozott intézkedések tervei fogalmazódtak meg. Így természetes, hogy Deák az aznap délelőtt tartott konferenciát követően megtette a szükséges lépéseket.
MOL Meln. 1848:98.; MOL KM 1848:384.; közli Batthyány iratai 363. Deák máj. 8-án az ügyről beszámolt a minisztertanácson is; Minisztertanácsi jkvek 44. p.
MOL KM 1848:371.; közli Batthyány iratai 372. sz. A király Jellačićhoz intézett kéziratának magyar fordítását közli a PH máj. 17-i száma.
MOL Meln. 1848:104.; közli Batthyány iratai 374. Minisztertanácsi jkvek 45-46. p. A Horvátországgal való latin nyelvű levelezésről Deák előterjesztésére döntöttek; Minisztertanácsi jkvek 39. p.
Deák sokirányú helyettesítésének tíz napja alatt számos minisztertanácsi ülésre került sor. Mindegyiknek nem maradt fenn a jegyzőkönyve, de Széchenyi naplójából tudjuk, hogy május 3-án, 7-én, 8-án és 9-én is értekeztek a miniszterek, az utóbbi két napon a nádor elnökletével. Május 10-én délelőtt is volt konferencia, Széchenyi szerint “Horvátország és a bán dolgában”.164 A késő esti órákban azután sor került egy talán jószándékú, de szerencsétlen akcióra: a Lederer lovassági tábornok, budai főparancsnok elleni lármás tüntetésre, az ún. “macskazenére”. A tüntetést már az előző estére tervezték, de a katonai készületek hírére elhalasztották. Mivel május 10-én a fővárosban már biztosan lehetett tudni azt, hogy az országban állomásozó katonaságot 58a király a magyar kormány alá rendelte, a Pillwax ifjúságának kezdeményezésére megrendezték a tüntetést a budai várban, Lederer lakása előtt. Az akció célja az volt, hogy az új helyzetben a kormányt a népszerűtlen főparancsnok leváltására ösztönözzék mindenekelőtt azért, mert korábban eltitkolta, hogy kellő mennyiségű fegyver található a budai fegyvertárban. A főparancsnok és környezete azonban kardlapozó lovassággal és feltűzött szuronyú gyalogsággal szóratta szét a tüntetést – “a katonai becsület védelmében”. A brutális eljárás formális, de nehezen méltányolható indoka az volt, hogy a főparancsnokság Bécsből még nem kapott utasítást, hogy a magyar kormánynak engedelmeskedni tartozik.165 A tisztikar provokatív magatartására jellemző, hogy Lederer segédtisztjei nem engedték be a főparancsnokhoz Perczel Mórt, a belügyminisztérium rendőri osztályának vezetőjét, aki a katonai felkészülésről szerzett információk miatt Ledererrel kívánt értekezni az összeütközés elkerülése érdekében. (Széchenyi naplójából tudjuk, hogy április 14-én Nyáry Pál már figyelmeztetett a helyőrség tisztikarának ellenséges magatartására.)
Minisztertanácsi jkvek 47. p.
A Lederer elleni tüntetés részleteire ld. Urbán Aladár: Tíz válságos nap a Batthyány-kormány történetéből. In: A nagy év sodrában. Bp., 1981. 96-159. p.
A véres “rendcsinálás” hírére Szemere Bertalan kezdeményezésére a miniszterek azonnal tanácskozásra ültek össze Budán a nádornál. A napló Szemerén kívül csak Deákot és Klauzált említi. A jelek szerint ekkor nem történt érdemi döntés a teendőkről. Másnap délben a nádornál ismét összeült a minisztertanács, amikor – ezt is Széchenyitől tudjuk – hozták a hírt, hogy Lederer titokban elhagyta Budát. Az értekezletnek nem maradt fenn a jegyzőkönyve. Azt tudjuk azonban, hogy a nyilvánosság számára két közleményt fogalmaztak: az egyik Lederer távozásáról tudósított, s arról, hogy a főparancsnokságot Boyneburg altábornagy vette át. A másik egyidejűleg kibocsájtott közlemény bejelentette, hogy a katonai kihágás vizsgálatára küldöttséget neveztek ki. Ennek vezetője Zoltán János belügyminisztériumi államtitkár, akinek vezetésével nyilvános eljárás során vizsgálják meg a katonaság vérengzésében részes, vagy a parancsot kiadó tisztek szerepét. A határozat megszövegezése ahhoz már későn készült el, hogy az ekkoriban a kormány hivatalos lapjaként használt Pesti Hirlap címoldalán, a hivatalos tudósítások közé beiktassák. Ezért nem szokásos eljáráshoz folyamodtak: a két szöveget egy külön lapon mellékletként csatolták a május 12-i számhoz, “A Pesti Hirlap hivatalos melléklete” címmel. (Másnap azután a két közleményt a lap hivatalos rovatában ismét közölték.) Széchenyi naplójából azt is tudjuk, hogy Kossuth nem volt jelen ezen a tanácskozáson. Valószínűleg ez is oka annak, hogy a két hirdetmény nem az eddig szokásos módon, a miniszterek nevének feltüntetésével jelent meg. A közlemények alján csak “a ministeri-tanácsból” szöveg áll az aláírások helyett.166
PH 1848. május 13.; közli Batthyány iratai 392. sz.
59Batthyány május 11-én délután megérkezett Bécsből. Másnap sor került a Nemzeti Múzeumnál a kormány ellen demonstráló népgyűlésre, ahol Petőfi kemény szavakkal marasztalta el a kormány gyengeségét. A népgyűlésből küldöttség ment Batthyányhoz, aki – Széchenyitől tudjuk – erre összehívta a kabinet tagjait. Itt már Kossuth is megjelent, de nem nyilatkozott. (“Kossuth a köpenyébe burkolózik és lázas” – jegyezte fel Széchenyi.) A napló szerint a küldöttségnek Petőfi volt a szónoka, akinek először Batthyány válaszolt (“lebecsülően”), majd Széchenyi (saját szavaival: “engesztelőleg”), végül Deák, Széchenyi szerint “nyomatékosan”. A jelző értelmezése megengedi a feltételezést, hogy Deák, az elmúlt napok helyettes miniszterelnöke az előzmények ismeretében beszélhetett nyomatékkal.
Batthyány megérkezésével tehát Deák megszabadult terhes megbízatásától. A kabinet egészét érintő tevékenységének azonban ezzel nem szakadt vége. Ezekben a napokban készült fel ugyanis a frankfurti össznémet parlamenthez küldendő két megbízott: Pázmándy Dénes és Szalay László. (Utóbbi egyébként eredetileg Deák munkatársa volt, akire a törvényelőkészítő osztály igazgatását bízta.) Nincs rá egyértelmű bizonyítékunk, de nagy a valószínűleg annak, hogy a küldötteknek adott utasítás, mindenekelőtt a minisztertanács nevében készült alaputasítás Deák munkája, vagy legalábbis részt vett annak kidolgozásában. Ezt valószínűsíti az, hogy amikor a vizsgálóbíró Batthyányt a frankfurti követek küldéséről, az azoknak adott utasítás jellegéről faggatta (hogy ti. az összhangban volt-e a dinasztia iránti lojalitással és a pragmatica sanctioval), a volt miniszterelnök azt felelte, hogy arról Pázmándyt és Deákot kell megkérdezni.167 Ismerve Deák kimagasló közjogi tudását, aggályait az ország nehéz helyzetével kapcsolatban, továbbá, hogy a készülő dokumentumok Szalay esetében egy hozzá közelálló személy küldetésének jellegét kell, hogy meghatározzák, mindezek természetessé teszik, hogy a már említett alaputasítás és a kinevezési okmány Deák nélkül nem készülhetett.168
Ld. Batthyány Lajos gróf főbenjáró pöre. S. a. r. Urbán Aladár. Bp., 1991. 235. p. Batthyánynak erre a kijelentésére hivatkozik Hajnal István: A Batthyány-kormány külpolitikája. Bp., 1987. 73-74. p. Az, hogy Deák a fontos dokumentumok megfogalmazásában részt vett, mutatja Széchenyi máj. 22-i naplóbejegyzése, amely szerint Batthyány méltatlankodott, hogy Deák és mások késleltették a nádor innsbrucki útját. Ezt csak akkor érhették el, ha nem készültek el azok a kézirat-tervezetek, amelyeket a király elé akartak terjeszteni.
A küldöttek számára készült dokumentumokat ld. Batthyány iratai 412. sz.
Közben május 15-én Bécsben eredményes megmozdulásra került sor, amely a kormányt arra kényszerítette, hogy az április végén kihirdetett, a császár túlhatalmát maximálisan biztosító alkotmányt visszavonja. A munkások által is támogatott egyetemi ifjúság (az Aula) forradalmi fellépése megrémítette az udvart, s az május 17-én titokban Innsbruckba menekült. Ennek híre május 19-én érkezett Pest-Budára, s a nádor azonnal miniszteri konferenciát hívott egybe. Már ekkor eldőlt, 60hogy az eredetileg csak augusztusra tervezett országgyűlést a legrövidebb időn belül összehívják. Széchenyi naplója arról tájékoztat, hogy ezen a napon még egy értekezlet volt a nádornál, amelyre hivatalos volt az országbíró, Nyáry Pál, Pest megye alispánja, Rottenbiller Lipót, Pest városi polgármester és a katonaság feletti vezényletet átvett altábornagy. Ez az ülés döntött arról, hogy a külügyminisztert arra utasítják, miszerint kövesse az uralkodót Innsbruckba, s ezt az elhatározást, valamint azt, hogy az országgyűlést július 2-re összehívják, a nemzethez intézett kiáltványban jelentik be. Az Esterházyhoz intézett utasítás – a nádor és Batthyány aláírásával – május 19-i kelettel a Pesti Hirlap másnapi számában jelent meg.169 A “Hazafiak!” megszólítású felhívást csak a lap május 24-i száma közölte. Ennek érdekessége, hogy az ekkor Gödöllőn tartózkodó Kossuth neve – egyébként érthetően – hiányzik róla.170
MOL Meln. 1848:220.; közli Batthyány iratai 474. sz.
Közli Batthyány iratai 473. A máj. 19-i értekezleten Nyári által Kossuth betegségére tett megjegyzést ld. Széchenyi aznapi feljegyzését.
Ennek a május 19-i nagyjelentőségű értekezletnek volt olyan következménye, amellyel Deáknak kellett foglalkoznia. Ezen a tanácskozáson ugyanis szó esett arról, hogy a király Bécsből több napi járóföldre távozott, így nehéz lesz vele kapcsolatot tartani. Ebben a helyzetben a nádornak, mint a király alter ego-jának a hatáskörét ki kell terjeszteni. Az értekezletről eltávozva Nyáry – aki ezekben a napokban nagyon népszerű volt, mivel a katonai kihágásban résztvevő tisztek elleni nyilvános vizsgálaton magához ragadta a vezetést – azonnal a Radical Körbe sietett. Itt már várták, mert tudtak arról, hogy fontos minisztertanácsi ülés lesz, ahol Nyáry is részt fog venni. A Körben Nyáry nemcsak a nyilvánosságnak szánt döntésről számolt be, hanem arról is, hogy szó esett a nádor jogkörének kiterjesztéséről is. Nem lehet tudni, hogy Nyáry ezt miként fogalmazta. Tény, hogy hallgatói között volt a délutáni lapként megjelenő Marczius Tizenötödike szerkesztője, Pálfi Albert is, aki azonnal a közeli nyomdába sietett. Az aznapi lap már ki volt szedve. Pálfi a lap címe alatti mottót: “nem kell táblabíró politika” kivette, s az így felszabadult, két sornyi helyre besűrítette frissen szerzett információit, a király távozását, az országgyűlés összehívását, a nádor teljhatalmát. Az utóbbit így fogalmazta: “Ministereink István nádort kikiáltották provisorius királynak”. Ez az indiszkréció a kormánynak igen kellemetlen volt, mivel már elkezdődtek a viták a bécsi minisztériummal. Nem tudjuk, hogy miként jutott a kormány tudomására Pálfi eljárása, de még a lap utcára kerülése előtt megérkezett Zoltán János belügyi államtitkár, aki a miniszterelnök utasítására lefoglalta a lapot. A kormány azonban ezzel nem elégedett meg, s a május 20-i minisztertanács a lap perbefogásáról döntött, s utasította az igazságügyi minisztert a szükséges lépések megtételére.171 Mivel a sajtóvétséget vizsgáló esküdtszékek felállítására a miniszter rendelete csak május 1-jén jelent meg, Deáknak meg kellett várnia, amíg 61Pesten megválasztják a zsüri tagjait. Mikor ez megtörtént, Pest város “bűnvizsgáló bírája” május 24-én megkapta az utasítást, hogy az 1848:18. tc. értelmében indítsa meg a bűnvádi eljárást a lap ellen.172 A történethez hozzátartozik, hogy a pesti perbefogó esküdtszék augusztus 22-én elejtette a vádat.173
Minisztertanácsi jkvek 48-49. p.
MOL H 65. Igazságügyi Minisztérium (IM) elnöki iratok 1848:453. A PH máj. 22-i száma tudósított a döntésről.
A részletekre ld. Urbán Aladár: A Marczius Tizenötödike sajtópere. In: A nagy év sodrában. 160-208. p.
Deák miniszterelnököt helyettesítő tevékenysége nem a nyilvánosság előtt zajlott. A minisztertanácstól május 20-án kapott utasítás Pálfi perbefogásáról megjelent ugyan a Pesti Hirlap tudósításai között, s május 25-i kelettel kibocsájtott két rendelete (utasítás a királyi kúriákhoz a peres ügyek gyorsítása érdekében, illetve Pest városához a börtönök állapotáról és a letartóztatottakkal való bánásról) alatt is ott olvashatjuk a nevét,174 de miniszteri tevékenységének más nyomát a sajtóban nem találjuk. Aláírásával legközelebb csak a Károly laktanyában az olasz katonák és a honvédek véres összecsapása után kibocsájtott kormányfelhívás aláírói között,175 majd a Kossuthtal június 17-én közösen jóváhagyott, a bányatörvényszékekről szóló rendelet alatt találkozunk.176
PH 1848. máj. 26. és 28.
Közlöny 1848. jún. 14. Közli Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez. 1848-1849. S. a. r. Pap Dénes. Pest, 1868. I. köt. 199-201. p.
Közlöny 1848. jún. 20.; Közli Kossuth Lajos Összes Munkái (KLÖM) XII. köt. S. a. r. Sinkovics István. Bp., 1957. 276-279. p.
Azt hihetnénk, hogy Deáknak minisztertársaival a felmerült közös ügyek elintézését, vagy véleménycserét igénylő levelezése kiterjedt volt. Az ilyen jellegű iratoknak (fogalmazványoknak, vagy beérkezett tisztázatoknak) a gyűjtőhelye az egyes miniszterek külön kezelt elnöki iratsorozata volt. Deák esetében az igazságügyi elnöki iratok – igaz, hiányosak, s iktatókönyvük sincsen meg – alig tartalmaznak más miniszterekhez intézett, vagy azoktól érkezett leveleket. Az említett elnöki iratok között egy június 5-10. közötti, a harmincadi bíróságokról szóló levélváltással találkozunk,177 s nyoma van annak, hogy Deák augusztus 1-jén kérdést intézett Kossuthhoz, hogy az önkéntesesen ideiglenes tábori szolgálatot vállaló tisztviselők távollétük idejére megkaphatják-e fizetésüket. Kossuth saját gyakorlatára hivatkozva augusztus 5-én erre igenlőleg válaszolt.178 Az elnöki iratok között akad egy fogalmazvány, amely nemzetőri sérelmek ügyében Batthyányt tájékoztatta, illetve a panaszt azért továbbította, mert a ceglédi bíró elleni beadvány természeténél fogva nem az igazságügyi minisztériumra tartozik.179 Mindezeken túl Kossuth iratai között fennmaradt Deáknak 62egy sajátkezű, datálatlan levélkéje, mely arról tájékoztatta Kossuthot, hogy “az erdélyi tized dolgát” átadta Kemény Dénes belügyi államtitkárnak.180
MOL IM elnöki ir. 1848:766. Kossuth levelét közli KLÖM XII. köt. 227. p.
Csak Kossuth válasza ismert; ld. KLÖM XII. köt. 676-677. p.
MOL IM elnöki ir. 1848:1338. A levél tisztázata nem ismert Batthyány iratai között.
MOL H 21. Kossuth miniszteri iratai 167. sz.
Akadtak kortársak, akik Deákot lustának mondták. Életrajzírója, Ferenczi Zoltán mutat rá, hogy Deák naponta 9-11 között magánlakásán, az István főherceg szállóban fogadta a többnyire a volt jobbágyok sorából kikerülő panaszosokat.181 Amellett Széchenyi naplójából nyomon követhető, hogy Deák júniusban milyen rendszeresen vett részt a minisztertanácsi üléseken, s az is megállapítható, hogy nézeteit nem titkolta el. Június első napjaiban, amikor az Innsbruckba távozott Batthyányt Széchenyi helyettesítette, arról olvasunk, hogy Deák “hevesen összetűzött” Kossuthtal. Június 11-én – ismét a napló szerint – Deák javasolta Széchenyinek, hogy hívjon össze minisztertanácsot. (Feltehetően a Csernovics Péter királyi biztostól érkezett hírek miatt.) A tanácskozás közben érkezett a hír az olaszok és a honvédek Károly kaszárnyai összetűzéséről, amely mindenkit megdöbbentett. Deák igen rosszul reagált: “Most el vagyunk veszve!” – ezt mondotta Széchenyi feljegyzése szerint. Másnap azonban Széchenyi Deák kíséretében Kossuthhoz ment megbeszélésre, majd István nádort keresték fel. Ez az értekezlet nagy valószínűséggel azzal a már eldöntött kérdéssel lehetett kapcsolatban, hogy János főherceget kérik fel közvetítőnek a horvát-magyar viszályban. Ez magyarázza Széchenyi feljegyzését, hogy Deák “illúziókat táplál” nyugalmunk felől. Ez az illúzió csak átmeneti lehetett. Közben ugyanis megérkezett Batthyány Innsbruckból a bánt hivatalából felfüggesztő királyi kézirattal. Deák az előzmények után (hogy ti. Jellačić nem érkezett meg addig, amíg Batthyány az udvarnál tartózkodott) ettől a rendelkezéstől semmi eredményt nem várt. Ezt mutatja június 15-én sógorához intézett levele, amelyben nyilvánvalóan erre a királyi rendeletre utalva így írt: “a király aláír mindent, mi ennek folytán rendelkezünk, de segítségre, bizalomra, engedelmességre, kivált a katonai karnál nem találunk”.182 Deák borúlátó magatartása mellett a kormány helyzetének ez a belátása teszi érthetővé, hogy a horvátokkal kapcsolatban “becsülettel békességet” tartott kívánatosnak.183
Ferenczi Zoltán: Deák élete (a továbbiakban: Deák élete) II. köt. Bp., 1904. 103. p. Ld. még Dobszay Tamás említett tanulmányát.
Deák beszédei II. köt. 239. p.
Deáknak ez a megjegyzése az Innsbruckba utazó Széchenyinek Linzben jutott eszébe, jún. 27-én. Hozzá is fűzte azonnal, hogy “a politikában a becsület nagyon meghatározatlan valami”. Vö. Pálffy János Deákról szóló véleményét a “becsületes minisztérium” hasznáról. Pálffy János: Magyarországi és erdélyi urak. Kolozsvár, 1939. I. köt. 127-128. p.
Az országgyűlés megnyitása után Széchenyi naplóját a képviselőházban történtek, illetve a kormány ott követendő politikájának kérdései (és egyre növekvő aggodalma) uralják. Így Deák megnyilatkozásait vagy magatartását ritkán örökítette meg. Azt azonban ezekről a megjegyzésekről összefoglalóan elmondhatjuk, hogy Deákkal általában 63egyetértett,184 s hogy Deák neve gyakran együtt szerepel Klauzál Gáboréval, s néhányszor Eötvös Józsefével. Ezt az egyetértést megerősíti Mészáros Lázár emlékirata is, aki így emlékezik a minisztertanácsban lefolyt vitákra: “Eötvös Széchenyivel tartott, Klauzál Deákkal, s e kettő lelkülete szerint inkább Széchenyivel, mint Batthyányval”.185
Akad azonban kivétel. Így jún. 14-én Széchenyi feljegyezte, hogy Kossuthtal szemben cserbenhagyta őt; 17-én pedig ingerülten reagált arra, hogy Debrecenben megválasztották Deákot képviselőnek, holott sohasem járt arra.
Mészáros Lázár emlékiratai. S. a. r. Szokoly Viktor. Pest, 1867. I. köt. 49. p.
Az országgyűlés megnyitásának közeledése egyébként nagy feladatot rótt Deákra, minden bizonnyal a minisztertanács döntése következtében. Deák készítette el ugyanis Batthyány számára azt a beszámolót, amelyben a miniszterelnök ismertette volna a kormány tevékenységét, nagy súlyt helyezve a Jellačić magatartásával kapcsolatos fejleményekre. Az elkészült és letisztázott beszámolót Batthyány aláírta és Széchenyi láttamozta. Ennek az iratnak zárósorában “Az öszves ministerium nevében” kitétel szerepel, s ezt követték a hitelesítő aláírások. Ezen a véglegesnek szánt iraton azután Kossuth számos, részben stiláris, részben a szöveget markánsabbá tevő javítást hajtott végre. Semmi nem utal azonban arra, hogy ez az első személyben fogalmazó, vagyis Batthyány számára íródott beszámoló elhangzott volna. Ennek feltételezhető okát csak sejthetjük, s annak magyarázatát a végrehajtott változtatásokban látjuk.186 Ezekben a napokban készült még egy fontos dokumentum, amelyet Kossuth fogalmazott. Ez a július 4-i dátummal jelzett, János főherceg számára készült emlékirat, amelyet minisztertársaival együtt Deák is aláírt.187
A beszámoló szövegét közli KLÖM XII. köt. 334-343. p.; továbbá Batthyány iratai 747. sz. A kéziratra utólag vezették rá: “Az első magyar trónbeszéd 1848-ból. Feltette: Deák Ferencz igazságügy min.” Nem ez volt a trónbeszéd, s nem hangzott el.
Az emlékirat megjelent a Közlöny 1848. júl. 22-i számában; közli KLÖM XII. köt. 365-373. p.; valamint Batthyány iratai 762. sz. Kossuth szerzőségét a KLÖM XII. köt. 373. p. jegyzete valószínűsíti.
Az országgyűlés ülésszaka alatt Deák nyilvános szereplése jól követhető. (Erre az alábbiakban még visszatérünk.) A kabineten belüli tevékenységére július-augusztus során csak Széchenyi néhány megjegyzése utal. Emellett ismerjük állásfoglalását egy Klauzál Gábor által minisztertársainak megküldött körlevél kapcsán. A kabinet tagjainak elfoglaltsága miatt Klauzál levélben tájékoztatta kollegáit egy francia kereskedőnek az osztrák külügyminisztérium útján eljuttatott tiltakozásáról, hogy Palánkánál lefoglalták a Dunán lefelé haladó hajóit. A kérdés az volt: visszaadják-e a hajókat, vagy sem. Batthyány nem helyeselte a visszaadást, mivel tekintettel a háborús helyzetre, a térségben megszüntették a gőzhajóforgalmat. Deák ezzel egyetértő véleményt 64vezetett a körlevélre.188 A kabinet munkája kapcsán ezt követően augusztus 25-én találkozunk Deák tevékenységével.
MOL H 44. Földművelés-, ipari és kereskedelmi minisztérium elnöki iratai 1848:234.; közli Batthyány iratai 993. sz. Kossuth véleményét közli KLÖM XII. köt. 715-716. p.
A császár augusztus 12-én visszatért Bécsbe, ahol István nádor is megjelent. Az uralkodó visszatérését követően azonnal megvonták a nádornak azt a jogát, hogy a király távolléte idején a népképviseleti országgyűlés törvényeit szentesíthesse. (Mint tudjuk, ilyen helyzet nem állott elő.) A nádor a Bécsben szerzett benyomásai alapján megérkezése után sürgette a Batthyány-kormányt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a horvátokkal kialakult feszültség enyhítésére. Az augusztus 25-én tartott minisztertanács Deákot és Szemerét bízta meg a megfelelő javaslatok kidolgozásával.189 Augusztus 27-én azután a nádor elnökletével került sor arra a tanácskozásra, ahol ezek a kérdések napirendre kerültek. Széchenyi naplója szerint a főherceg figyelmeztette a kormányt: ne vegye magára a vérontás felelősségét, hanem “pacifikáljon mindenáron”. Deák a feljegyzések szerint visszautasította a szemrehányást, s valósággal “ledorongolta” a nádort. Batthyány csatlakozott a tiltakozáshoz, és a feszült helyzetben lemondással fenyegetett. A napló szaggatott megjegyzéseiből következtethetően a tanácskozáson helyreállt a nyugalom, s akkor állapodtak meg abban, hogy a Bécsbe utazó Batthyány és Deák ott milyen előterjesztéseket tegyenek. Az esti órákban a nádor részvétele nélkül miniszteri konferencia volt, ahol ismertették Szemere és Deák törvényjavaslatait a horvát kérdés rendezésére, s az utóbbit hagyták jóvá. Egyben arról is határozat született, hogy ha a kormány ajánlatát a horvátok nem fogadják el, úgy a magyar kormány beleegyezik az elválásba, a pusztán szövetségi viszony létesítésébe, – fenntartva az igényt Fiume birtokára és a kikötő szabad megközelítésére.190
Minisztertanácsi jkvek 64. p.
Minisztertanácsi jkvek 65. p. A nádor elnökletével tartott ülésről ld. Károlyi Árpád: Gróf Batthyány Lajos […] főbenjáró pöre. (a továbbiakban: Károlyi, Batthyány) Bp., 1932. I. köt. 107-109. p.; Deák törvényjavaslatát ld. Károlyi i. m. II. köt. 626-629. p.; Az 1848/49. évi népképviseleti országgyűlés (a továbbiakban: Népképviseleti országgyűlés) S. a. r. Beér János – Csizmadia Andor. Bp., 1954. 681-683. p.
Másnap, augusztus 28-án Batthyány és Deák Bécsbe utazott. Ismeretes, hogy ott érdemben nem tudtak tárgyalni sem az újoncozási és a papírpénz kibocsájtásáról szóló törvények jóváhagyásáról, sem a horvát kérdésről.191 Tapasztalataikról szeptember 5-én Deák számolt be a Pest-Budán maradt minisztertársaknak. Tudósítása szerint augusztus 29-én érkeztek Bécsbe, s még aznap kihallgatást nyertek az uralkodónál, aki Latour hadügyminiszterhez utasította őket. Bár azon a véleményen voltak, 65hogy az országgyűlés által jóváhagyott és szentesítés céljából magukkal vitt törvényjavaslatok – mint Deák írta – “nem Ausztriávali viszonyaikat illetik”, engedelmeskedtek a királyi parancsnak. Latourhoz azonban nem mint miniszterhez mentek, hanem mint azon személyhez, “kihez minket Ő Felsége értekezés végett utasított”. Latour a találkozó másnapján levélben válaszolt (amelyet nem ismerünk), s ezt követően Ferenc Károly főherceget, a kijelölt trónörököst keresték meg. A főherceg átvéve a horvát kérdést érintő javaslataikat, választ is ígért azokra, de arra nem került sor. Deák leveléből egyébként nemcsak személyes mellőzésükről értesülünk, hanem az udvari köröknek a felelős kormány elvét mélyen sértő magatartásról is véleményt mond a beszámoló, mivel – mint írja – hiába kérték, hogy őket is “kik Ő Felségének felelős ministerei”, hallgassák meg. A jelentés rezignáltan összegezi, hogy sem a felterjesztett törvényjavaslatokra, sem Fiuménak a horvátok által történt elfoglalása kapcsán javasolt intézkedésekre, sem az eszéki vár tisztikarának semlegességi nyilatkozata következtében tett kezdeményezésükre nem kaptak választ. A levél így fejeződik be: “Gr. Batthyány a horvátországi nem kedvező válasszal visszamegy; Deák Bécsben marad sürgetni a hátra lévő tárgyakat, különösen a felterjesztett törvényjavaslatok elfogadását, melyeket válasz nélkül hagyni lehetetlen”.192
Azt, hogy milyen kívánságokat akartak előterjeszteni, arra ld. Kossuth aug. 29-én Csány Lászlóhoz intézett levelét; KLÖM XII. köt. 827. p.
Deák megszólítás és dátum nélküli sk. levele: MOL Kossuth-Polizei-Akten 95. sz.; közli Károlyi, Batthyány II. köt. 9-11. p.; Batthyány iratai 1133. sz.
Ismeretes, hogy a levél keltezésének napján Kossuth javaslatára az országgyűlés arról határozott, hogy az uralkodóhoz küldöttséget menesztenek, hogy “jöjjön le hű magyarjai közé saját trónját és a magyar alkotmányt megtartani, s a törvényhozás és a végrehajtó hatalom intézkedéseit támogatni”.193 A küldöttség érkezésének hírére Batthyány is maradt, s Deák kíséretében ő kérte az udvart, hogy fogadják a delegációt. Mint a küldöttség vezetőjének, Pázmándy Dénesnek szeptember 11-én az országgyűlés előtt tartott beszámolójából értesülünk, őket eredetileg 8-án fogadta volna az uralkodó Schönbrunnban. Mivel a küldöttség által tartandó szöveget az udvarmesteri hivatal előre kérte, s abban a felségre nézve “sértőnek gondolt” kifejezéseket talált, a fogadás elmaradt. A küldöttség fenntartotta véleményét, hogy a tervezett nyilatkozatban “a legkevesebb tiszteletlenség” sincsen, de átalakította azt. Ezt követően az erre adandó uralkodói választ a két Bécsben tartózkodó miniszterrel nem beszélték meg (vagyis a magyar király által a magyar országgyűlésnek adandó választ nem a magyar miniszterelnökkel beszélték meg), ezért Batthyány és Deák megjelentek ugyan a fogadáson, de – mint Pázmándy jelentette – “a választmánnyal Őfelsége előtt már csak úgy jelentek meg, mint egyes követek, nem pedig mint ministerek”.194 A küldöttség a szeptember 9-i fogadáson semmitmondó választ kapott, 66s ezt követően azonnal indult vissza. Batthyány és Deák velük együtt hagyta el a császárvárost.
Népképviseleti országgyűlés 214. p.
Pázmándy beszédét ld. a Közlöny 1848. szept. 13-i számában. Arra nincs utalás, de feltételezhetjük, hogy a beszéd “megszelídítésében” Deák is résztvett.
A bécsi kormánykörökben létező ellenséges magatartást tehát nemcsak a két miniszter, de az országgyűlés küldöttsége közvetlenül is megtapasztalta. Ezért nem okozott meglepetést, hogy a miniszterek visszatérése után a kormány lemondott. Ez szeptember 11-én történt meg, amikoris Deák – eltérően kollegáitól – előbb az országgyűlés ülésén jelentette be lemondását, s csak aztán nyújtotta azt be a nádornak. Erre Szemere Bertalan tesz utalást, aki feltehetően emlékezett a fejleményekre, mivel eredetileg ő volt az egyetlen miniszter, aki nem mondott le, hogy legyen, aki az új miniszterelnököt kinevező királyi kéziratot ellenjegyzi.195
Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok a magyar szabadságharcból. Ford. Kurucz György. S. a. r. Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 259. p.
Tudjuk, hogy a nádor szeptember 12-én újból Batthyányt bízta meg kormányalakítással, de a király szeptember 15-i levele azt közölte, hogy tudomásul vette a megbízatást, ám a kinevezést csak akkor erősíti meg, ha megismeri a kabinet személyi összetételét. Batthyány ezt szeptember 17-én küldte meg az időközben már a Veszprémben gyülekező sereghez távozott nádornak. Ebben a levélben szerepel Deák, mint az igazságügyi tárca várományosa. Batthyány azonban az általa javasolt nevek után megjegyezte, hogy mivel nincs minden miniszterjelölt a fővárosban, nem tudhatja, hogy mindegyikük fog-e engedni a felkérésnek.196 Ez a kijelentés nemcsak az Erdélyben tartózkodó Vay Miklósra, hanem Deákra is vonatkozott, aki szeptember 16-án Bécsbe utazott az országgyűlésnek az osztrák Reichsrathoz menesztett küldöttségével.197 Batthyány vagy nem beszélt indulása előtt Deákkal a miniszterségről, vagy Deák nemet mondott ugyan, de Batthyány bízott abban, hogy mégis vállalja a felkérést. Ezért szerepelhetett neve a nádorhoz intézett levélben. A kérdés mindenesetre tisztázatlan volt, s ez magyarázza azt, hogy ugyanezen a napon, amikor Batthyány ismertette jelöltjei névsorát az országgyűlésen, Deák nevét nem említette.198
MOL Meln. 1848:757. Közli Károlyi, Batthyány II. köt. 19-21. p.; Batthyány iratai 1274. sz.
Népképviseleti országgyűlés 231-232. p.
Ld. a Közlöny 1848. szept. 19-i számát.
Tudjuk, ha korábban nem, a Bécsből visszatért Deák nemet mondott. Álláspontját visszatérésének másnapján, szeptember 22-én sógorának indokolta meg. Eszerint a nádor által felterjesztett Batthyány miniszterelnökségét Bécsben elfogadták, de feltételét, hogy az országba betört horvát sereget visszarendeljék, nem teljesítették. “Jellačić – folytatódik a levél – az udvar akaratából, a fejedelem tudtával s annak nevében háborút folytat ellenünk […] Most már miként lehessek én azon hatalomnak ministere s eszköze, mely hazám ellen háborút folytat, s mely a békesség feltétele gyanánt nemzetünk, önnállásunk s alkotmányos szabadságunk leglényegesebb 67részének feláldozását követeli?”199 Deák ezekkel a sorokkal egyébként tanúságot tesz arról, hogy bécsi útjuk során nem kívántak a pénz- és hadügyi önállóság feladásáról tárgyalni. Egyben ezért tartotta szükségesnek hangsúlyozni, hogy Batthyány helyzete más, ő sem az engedmények szándékával vállalta az újabb megbízatást. Mint írta: “Batthyány más állásban van. Ő kénytelen volt elfogadni állását, mert csak ő volt, kit ott fenn is mint elnököt megerősítettek, itt alant is elfogadtak; nélküle tüstént anarchia lett volna”.
Deák beszédei II. köt. 321. p.
1848. szeptember 11-én tehát véget ért Deák Ferenc minisztersége. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy reformkori együttmunkálkodásuk következtében a minisztertársak közül talán ő állott legközelebb Batthyányhoz. Ha ezt nem tekinthetjük is szoros baráti kapcsolatnak, kétségtelen, hogy az azonos politikai nézetek és a kölcsönös megbecsülés kötötte őket össze. Deák alkatánál fogva sötétenlátó volt, míg Batthyány – legalábbis augusztus elejéig – bizakodott a kedvező fordulatban, az Ausztriával történő összeütközés elkerülésében. Deákot pesszimizmusa nem akadályozta meg abban, hogy végig Batthyány mellett álljon mint minisztere és tanácsadója, s nem élt a lehetőséggel, hogy betegségére hivatkozva visszaadja tárcáját,200 pedig tudjuk Széchenyi naplójából, hogy többször megkísértette ez a gondolat. Deák miniszteri szerepéről még elmondhatjuk, hogy a korabeli közvélemény a kormány meghatározó egyéniségének tartotta, s az osztrák Wessenberg-Doblhof miniszteri párosítás mintjára Batthyány-Deák minisztériumról beszéltek. Természetesen ez azokra a körökre vonatkozik, akik nem Kossuthban látták a reformkori törekvések következetes folytatóját.
Ápr. 30-án azt írta sógorának, hogy tárcáját csak néhány hétre, “míg egészsége engedi” vállalta el. Deák beszédei II. köt. 232. p.
