1841.
851841.
Eljött ezen időkornak legfontosabb szaka, melyben nem csupán lelkesedésre, de még sokkal inkább hideg, komoly megfontolásra, fáradhatatlan munkásságra van szükség, mert hazánk legsúlyosabb idejét éli és oly ponton állunk, hol egyetlen hibás lépés a nemzetet visszavethetné és kifejlését veszélyeztethetné. A megfontolás és cselekvés nehezebb, mint az áldozni kész lelkesedés, a mely az ifjú kornak kitűnő sajátsága, mely lelkesedést némelyek időjártával tán szégyenleni is fognak, ámbár igaz marad, hogy a ki férfi korában ifjúsága lelkesedését szégyenleni képes, az a hazát soha sem szereté.
86Ha nemzetünknek hibája eddigelé az vala, hogy lelkesedésben bővelkedett, de a cselekvés órájában nélkülözte a hideg megfontolást, nélkülözte a csüggedhetetlen fáradozást, mely nélkül pedig sikert érni nem lehet, itt az idő e fogyatkozásból kitisztulni. S e komoly megfontolás egyik legszükségesebb szövetségese a türelem egymás személye, egymás vélekedése iránt, mely ismét csak úgy létezhet, ha kerüljük a gyanúsítgatást, mint a mely – akár az egyik, akár a másik féltől ered – a legundokabb, a legocsmányabb vétek, melyet valaki a haza ellen elkövethet. Derülje ezt egy rész úgy mint a másik; legyünk gyanú nélkül egymás iránt, lakjanak szeretet, bizodalom és türelem szívünkben. És ne csüggedjünk soha ama komoly és hideg megfontolásban, azon hosszas és fárasztó munkásságban, melyet a haza érdekei tőlünk igénylenek. s melyek haladási működésünk sikerét egyedül biztosíthatják.
Áldás gyanánt adta Isten a vallást az emberiségnek, s ezen legszentebb áldást is indulat s vakbuzgóság oly gyakran tevék már súlyos átkoknak forrásává! Számos évek hosszú során keresztül nyögött, szenvedett s vérzett a magyar haza is a vallásbeli viszálykodások iszonyú csapásai alatt, s annyi ezer élet, mely a rabigába görbedt hazájának megmentésére, s a feldúlt szabadság visszaállítására lett volna fordítandó, annyi erő és tehetség, mik a nemzetet 87nagygyá és boldoggá teheték vala, vallásbeli villongásokban egymást rontva és emésztve lettek elpazarolva.
Hogy ámbár Isten és a természet törvénye elleni bűnnek tartattak is az ilyes (vegyes) házasságok, csak azért áldotta meg azokat a magyar anyaszentegyház, azért segítette elő egyházi szertartásokkal minden különbség és kivétel nélkül, mert voltak esetek, melyekben reverzálisok átal a vallás terjeszthetését reménylette. Még csak távolról is feltenni annyi volna; mint homályba borítani az anyaszentegyház tisztaságát, s lealacsonyítani méltóságát; mert rosszat cselekedni, hogy abból jó következzék, súlyos bűnben megegyezni, sőt azt elősegíteni bármi haszonért vagy nyereségért, annyi volna, mint Istent, vallást, erkölcsiséget megtagadni; ily vádat pedig a magyar anyaszentegyház senkitől soha meg nem érdemlett, ily gyanú keserű méltatlanság volna ellene.
A vegyes házasságokat a hazai törvények nem csak megengedik, sőt pártolják is, midőn azt rendelik: hogy azoknak semmi szín alatt akadályok ne tétessenek. Lehet-e pedig súlyosabb akadály, mint midőn az ilyen házasság az egyház nevében Isten és a természet törvénye elleni bűnnek állíttatik, midőn azon róm. kat. személytől, ki vegyes házasságra 88lép, az egyházi szertartások megtagadtatnak, s az némüleg az anyaszentegyház kebeléből kizáratik? Ez is súlyos megszegése, vagy legalább kijátszása a törvénynek; de még súlyosabb az, hogy a polgári törvényre bűnnek bélyege nyomatik, midőn pásztori levél Isten és a természet törvénye elleni bűnnek mondja azt, mit a polgári törvény világosan megenged, sőt határozottan pártol. Összeütközésbe hozza ez a polgári törvényt a lelkiismerettel, s a polgári törvények iránti tiszteletet teszi semmivé; mert azon törvény, mely bűnt és pedig Isten és a természet törvénye ellen súlyos bűnt pártol, csak erőszakkal eszközölhet engedelmességet, de tiszteletet soha sem nyer. Összeütközésbe hozza a polgári hatalmat a vallás hatalmával, felbontja a közállomány minden szelidebb köteleit, s ekképpen a vallás szent nevében titkos, de mély keserűségű harczot kezd a törvény s közállomány ellen.
De még erkölcsi s vallásos tekintetből is súlyosak ennek következései, mert az anyaszentegyháznak véleménye és tanítása a házasságokról, s különösen arról, ki a házassági szentségnek valóságos kiszolgáltatója, még elhatározva nincsenek, s mégis ezek közbeszédek, tanácskozások s oktatások tárgyaivá levének már, és félni lehet, hogy a nép ezen el nem határozott kérdést is félreértve, könnyen téveszti a külömböztető vonalakat. Csökkenni fog a házasságok tekintete s tisztasága, mik pedig az erkölcsiségnek alapjai; csökkenik továbbá azon tisztelet is, melyben a vallás tanítóinak a nép előtt állni kellene, mert könnyen bizodalmatlanság 89s tiszteletlenség támad a népnek kebelében azok iránt, kik bűnnek mondják, mit a törvény pártol, kik az egyháznak oly sok jeles főpapjait hibával vagy bűnnel vádolják, s ezek fölött kimélés és szeretet nélkül törik el a kárhoztatás pálczáját; kik egy oly gyakori, s a közéletben minden nap előforduló tárgyról, minő a házasság, most egyszerre mást, sőt ellenkezőt tanítanak, mint a mit eddig hittek, tanítottak, sőt követtek; kik újabb rendeleteiket csak azzal menthetik, hogy vallási tanításaikban, eljárásukban ötven évig hibáztak, mert vagy nem tudták a vallás szabályait, vagy tudva követték s elősegítették azt, mit Isten és a természet törvénye elleni bűnnek tartottak. Csökkenik végre a tiszta vallásosság is, mely a hittel szeretetet kapcsol össze, s melynek határtalan buzgó szeretet egyik legfőbb alapja; azon vallásosság, mely nem üldöz, nem kárhoztat kimélés nélkül, mely nem gyilkolja meg a szeretetet, hogy a hitet terjeszthesse. Csökkenni fog ez a vallásosság, mert felzavarják ezen egyházi rendeletek s pásztori körlevelek sok ezernek házi nyugodalmát, azon legdrágább kincset, mit ember e földi pályán bírhat; s azokban, kik eddig a törvény engedelmes pártolása mellett vegyes házasságra léptek, ha eme tanítás szívükbe száll, iszonyú aggodalom fog támadni, mert visszaborzadnak ártatlannak vélt, s eddig boldogul élt napjaiktól, melyeket e tanítás szerint súlyos bűnben töltöttek; visszaborzadnak férjeiktől, kiket bűntársaiknak fognak tekinteni, s ártatlan gyermekeiket bűn magzatinak nézik. És a bűnnek ezen nyomasztó érzetével 90lesznek kénytelenek a vélt bűnt folytatni, mert a házasságot felbontaniok nem lehet; átkozni fogják a törvényt, melynek pártolásán kiindultak; átkozzák az egyházat, mely őket tudva bűnhöz kötötte, s a kötést megáldotta. Mások ismét nem fognak-e a kétkedésnek reményt ölő tengerében elmerülni? ha midőn a vallás szabályai szerint Isten irgalmát, s a vallás vigasztalását keresve, mint gyónók járulnak az egyház férfiához, s attól feloldozást csak úgy nyerhetnek, ha bűneiket s még azt is, hogy vegyes házasságra léptek, megbánják, ők pedig ezt nem tehetik, szívükben bánat nem kelhet, mert a házassági élet tisztaságában ártatlanok, s férjeiknek és gyermekeiknek szeretetében boldogok. Végre azok, kik hinni nem fogják, hogy Isten és a természet törvénye elleni bűn legyen, a mit eddig a törvény pártolt, s maga az egyház elősegített s megáldott, ha egyszer kétkedni kezdenek a vallás szolgáinak egyik tanításán, könynyen átviszik kétkedéseiket más dolgokra is, s ennek kivált a nép között csak igen hamar hidegség, s utóbb vallástalanság leltet következése; a népnek vallástalansága pedig a közállománynak is súlyos ostora, mely hamar megvesztegeti az erkölcsiséget, mely nélkül sem törvény, sem anyagi jóllét, sem világi hatalom biztos boldogságot nem adhat, s megfosztja a társaságot a törvényeknek titkos, de biztos őrétől a lelkiismeretnek intő szavától.
