B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK. ZALA-EGERSZEGEN, augusztus 11-én 1840.
74B. WESSELÉNYI MIKLÓSNAK.
ZALA-EGERSZEGEN, augusztus 11-én 1840.
[26]
ZALA-EGERSZEGEN, augusztus 11-én 1840.
[26]
Kedves Miklósom! Már több három holnapjánál, hogy Tőled csak egy betűt sem kaptam. Nékem rest levelezőnek nem igen volna ugyan jogom e miatt véled perelni, de szívességed és pontosságod annyira elkényeztetett, hogy most már ily hosszas hallgatásod nékem sok aggodalmat okoz. Pozsonyból elindulásom óráján írtam Hozzád néhány sort, és ismét itthon néhány héttel ez előtt írtam másik levelemet, de Te mindenikre hallgatsz; nem kaptad-e azokat? vagy a mitől Isten őrizzen, súlyosabb betegséged gátolja válaszodat? – Tudósíts, az Istenre kérlek, ha csak egy pár sorral is, mert aggodalmam határtalan.
Mikor ölelhetlek ismét, kedves Miklósom? Úgy-e ha az őszszel, mint írád, visszatérsz, felém veszed útadat; a télen pedig, ha majd a bűntető törvénykönyvi választmányt öszvehívják, reménylem sokat leszünk együtt.
Politikai újságjaink, hála Istennek, nincsenek; nálunk, úgy hiszem, jobb is, ha újság nincsen, mert az ritkán jó – most minden figyelem a törvényes haladásra van függesztve; hiszem, hogy megyünk előre, s mennünk kell, mert a tespedés, most még inkább mint valaha, kétségtelen halál. – Jöjj, édes Miklósom minél elébb, sok, igen sok szükségünk van reád, mert a haladásban most minden lépés fontos és nagy következésű. Sok, igen sok a teendő, haladásban 75és egyebekben, s ezeknél minden jó ember a köznek szükséges; s Te nem fogod magadat a magányba visszavonhatni. – Azonban ezekről szóval majd Kehidán többet.
A pósták gondatlanságától félve ezen levelet reczepissze mellett küldöm, küldd Te is válaszodat ekképen Zalabér felé Kehidára; én István napra Czenkre megyek, s Lajos napra Batthyányhoz Ikervárra, de onnan e holnapnak végén haza térek. – Isten veled, kedves barátom, válaszodat szívszakadva várom, s vagyok, hív barátod.
D. F.
Jegyzet. Deák csakugyan volt Czenken Széchenyinél s üdvözölte őt neve napja alkalmából; beszédében megemlékezett VILÁG czímű művéről, mely „kezdetben, midőn derengeni kezdett, nem minden szemnek volt elviselhető, de ma már szinte nélkülözhetetlenné vált a nemzet elszántsága és szilárd akarata következtében.
