KOSSUTH LAJOSNAK. KEHIDÁN, január 15-én 1841.
KOSSUTH LAJOSNAK.
KEHIDÁN, január 15-én 1841.
[27]
KEHIDÁN, január 15-én 1841.
[27]
Kedves barátom! Csak röviden s igen sietve írok. A PESTI HIRLAP 1-ső számán czímzetem írva volt, s azon Magyarország táblabírájának valék czímezve. Kedvetlenűl ugyan, de mégis elhallgattam azt, mert azt hittem, ez csak enyelgése valakinek, ki elég ügyetlen volt így enyelegni, s az utóbb isméltelni nem fog. Azonban a későbbi számokra 76már a nyomatott czímzeten is ugyanaz vagyon. Szíves barátságos bizodalommal kérlek tehát: mondd meg Landerernek vagy azon emberének, a ki a czímekre felügyel, hogy ezen sületlen tréfával hagyjon fel; azt hiszem, senkitől meg nem érdemlettem, hogy póstán és az egész ország előtt ok nélkűl ilyen elménczkedésnek tárgya legyek. Vörösmartyt, midőn megkértem az előfizetésre, egyszersmind megkértem arra is, hogy a nekem küldendő hírlapon semmi czímzés ne legyen, csak nevem s lakásom ilyképen: „Deák Ferencznek Kehidán, per Zalabér.” mert Zalabérről és nem Egerszegről veszem leveleimet; ő azonban ezt hihetőleg elfelejtette. Téged kérlek tehát, kedves Lajosom, legyen gondod erre, s ne engedd, hogy engem tovább azon kedvetlen térfával gúny és nevetség nyilvános tárgyává tegyenek. Isten veled. Sokat nem írhatok, mert póstán s igen sietve írok. Kedvesidet tiszteljed nevemben, és szeresd hű barátodat,
DEÁKOT.
