36. Kehida, 1825. december 17. Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított Kun Gábor egri nemes ügyében.
36.
Kehida, 1825. december 17.
Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított Kun Gábor egri nemes ügyében.
Kehida, 1825. december 17.
Deák ügyészi véleménye a gyilkossággal gyanúsított Kun Gábor egri nemes ügyében.
Zala megye 1825. február 21-i közgyűlésén jelentették fel Kun Gábor egri nemest, amiért agyonlőtte a helybeli Nagy Istókot. A közgyűlés Dely Boldizsár alszolgabírót bízta meg az ügy kivizsgálásával.126 Az alszolgabíró az 1825. augusztus 8-i közgyűlésén mutatta be jelentését. A vizsgálati iratokat ekkor Csesznák József főügyésznek adták át véleményezésre.127
ZML. kgy. jkv. 1825:241.
Uo. 1825.2402.
A most folyó 1825. esztendei augusztus 8án tartatott közgyűlés 2402. számú végzésének következésében ezen alázatos véleményt adja az alolírt tiszti ügyész.
Az ./. alá idezárt tiszti vizsgálatban két, szemmel látott tanú egri nemes Kun Gábor ellen azt vallja, hogy még 1824. esztendőben november 5én, midőn ezen két tanú Nagy Istók béressel ökreiket a szőlők alatt lévő kaszálókon legeltették, nemes Kun Gábor arra menvén, Nagy Istókot megszólította, hogy miért ereszti ökreit az ő szőlejében, és ezen ökröknek először ugyan egyikét, azután pedig, mivel az társához visszaszaladott, mind a kettőt el akarta hajtani, holott azok az ő szőlejében nem voltak. Ezt látván Nagy Istók, nemes Kun Gábornak igen könyörgött, hogy ökreit el ne hajtsa, s egyszersmind elejökbe akart azoknak szaladni, de Kun Gábor puskáját lekapván válláról, Nagy Istókot úgy lőtte keresztül, hogy ez azonnal a földre bukott, és kevés pillantatok múlva lelkét kiadta. Kun Gábor pedig csúfolódó hangon azt kiáltá neki: „úgy-é Bibók, mívelem az anyád teremtését, most odaadod az ökrödet”.
Ezen tanúk vallásaiból világosan kitetszik, hogy Nagy Istók az ökröknek elhajtását nem pörrel, vagy káromkodással, nem fenyegetéssel vagy erőszakkal, hanem szép szóval, és könyörgéssel akarta akadályoztatni, mégis ezért nemes Kun Gábor, kit sem előbbi harag, sem valamely régen táplált bosszúállás nem indítottak ezen gyilkosságra, egyedül pajkosságból agyonlőtte az ártatlant, és nemhogy ezen iszonyú cselekedet megrettentette volna a gyilkost, hanem inkább úgy látszik örömöt lelvén tettében, hidegvérű csúfolódással kiáltotta a feljebb említett szavakat. Sokkal irtóztatóbb nemes Kun Gábornak azon hidegvérűsége, mellyel egy általa büntelenül meggyilkolt embertársának utolsó vonaglásai közben csúfolódni tudott, mint maga a vérengező cselekedet, mert az ilyen hidegvérű gyilkos embertársának ártatlan életét 85eloltani csak játéknak véli, és sem az emberiesség, sem a törvény, sem a büntetéstől való félelem nem akadályoztatják azt bűnének elkövetésében128; egyszóval az ilyen ember legveszedelmesebb tagja a polgári társaságnak.
A fenti sorokat a „hidegvérľ gyilkos"-tól kezdôdôen idézte Sándor Pál: Deák Ferenc politikai pályakezdete... 18. o.
Azért tehát az alolírt tiszti ügyész az orvosi megtekintésnek ide .//. rekesztésével azon alázatos vélekedést adja, hogy nemes Kun Gábor elkövetett szántszándékos gyilkossága miatt bűnpörbe idéztessen. Költ Kehidán december 17én 1825. esztendőben.
Deák Ferenc becsületbéli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1826. Fasc. 39. No. 146. (a per mellékletei között).
A megye 1826. május 29-i közgyűlése elrendelte Kun Gábor ellen a büntetőpert.129 A pert 1826. november 27-én indította meg Zakál György tiszteletbeli alügyész a megye törvényszéke előtt. Kun Gábort a zalai törvényszék 1827. szeptember 15-én (szántszándékos gyilkosságért) hóhérpallos általi halálra, a halotti díj és a fogvatartás költségeinek megtérítésére ítélte. A pert hivatalból fellebbezték a királyi curiára. A megye ítéletét mind a királyi, mind a hétszemélyes tábla jóváhagyta, ám az uralkodó megkegyelmezett. A megye 1829. január 12-i közgyűlésén hirdették ki a kegyelmi határozatot, amely Kun Gábor büntetését 6 évi, nyűgvasban, közmunkával és heti két napi böjttel letöltendő tömlöcre változtatta.130
ZML. kgy. jkv. 1826:1103.
Uo. 1829:17. és Büntetôperek 1826. Fasc. 39. No. 146.
