52. Kehida, 1827. szeptember 27. Deák ügyészi véleménye az Inkey Ádám nagyrécsei táblabíró ellen beadott panaszok ügyében.
10852.
Kehida, 1827. szeptember 27.
Deák ügyészi véleménye az Inkey Ádám nagyrécsei táblabíró ellen beadott panaszok ügyében.
Kehida, 1827. szeptember 27.
Deák ügyészi véleménye az Inkey Ádám nagyrécsei táblabíró ellen beadott panaszok ügyében.
Zala megye 1826. május 29-i közgyűlésén Tálosi Ilona, Pap József és Horváth Miklós különféle panaszokkal álltak elő Inkey Ádám táblabíró ellen. Az esetek kivizsgálásával Chinorányi Boldizsár alszolgabírót bízták meg.189 Az alszolgabíró jelentése nyomán az 1827. június 6-i közgyűlés Csesznák József főügyésznek adta át az ügyet véleményezésre.190
ZML. kgy. jkv. 1826:1352., 1384., 1408.
Uo. 1827:1330-1332.
A tekintetes nemes vármegyének 1827. esztendei június 6án tartatott közgyülekezetében az 1330., 1331. és 1332. számok alatt hozott kegyes végzései következésében tekintes pallini Inkey Ádám táblabíró úr ellen béadott három rendbéli panasz eránt e következendő alázatos véleményét adja az alolírt tiszti ügyész.
Ugyanis először Tálosi Ilona nagyrécsei adózó az ./. alatt az eránt panaszolkodik, hogy Inkey Ádám táblabíró úrnak kasznárja még 1826. esztendei szeptember hónapban a panaszolkodónak 250 kéve zsuppját udvarából erőszakosan elhordatta, s abból 8 kévét urának istállójára felköttetett, melyért a panaszolkodó az urasághoz panaszra is ment, s ez tisztjének az elhordott zsupp megadását megparancsolta ugyan, de új esztendei számvetéskor a panaszolkodó asszonyra, nem tekintvén annak hetven esztendőket meghaladott vénségét, minden igaz ok nélkül 12 korbácsot veretett, s ezen kemény, sőt a panaszolkodónak életkorát tekintve valóban kegyetlen megverés miatt, az több hónapokig ágyban sínylődő beteg volt. Ezen panasz megvizsgálására Chinorányi Boldizsár alszolgabíró úr kiküldetvén, tisztiképpen jelenti, hogy az elhordott 250 kéve zsuppnak nagyrésze a panaszolkodónak elismérése szerint természetben már előbb megadatott, a felkötött 8 kévének ára pedig, 6 krajcárjával, jelentő szolgabíró úr előtt kifizettetvén, azeránt a panaszolkodó már kielégíttetett, jelenti továbbá, hogy a panaszlott esetnek mibenléte eránt Inkey Ádám táblabíró úrnak kasznárja és hajdúja általa megkérdeztettek, s azok azt felelték, hogy ők az özvegynek gazdaságát vezető öregbik fiától a zsuppot kölcsön elkérvén, azt hordatni kezdették, s ekkor az özvegy őket különbféle mocskolódásokkal illette, új esztendei számvetéskor tehát, azért is, hogy a robotlajstrom bizonyítása szerint három napszámmal adós maradott, de meg az említett mocskolódásokért is 12 korbáccsal büntette ezen özvegyet a panaszlott uraság. De jelentő szolgabíró úr csak a panaszlott úrnak kasznárját és hajdúját kérdezte meg ezen panasznak érdemében, ezeknek pedig, mint fizetett cselédeknek esküvésen kívül mondott, puszta szóbéli bizonyításaik, őket fizető urok mellett a panaszbéli kitétel megcáfolására éppen semmit nem tehetnek, azonkívül némely 109olyan környülállások, melyektől leginkább függ a panaszbéli cselekedetnek vétkessége, tudniillik a panaszolkodó asszonynak hetven esztendőket meghaladott életkora, és a verésből eredett, s több hónapig tartó betegeskedése a tiszti jelentésben éppen nem érintetnek, szükséges tehát a zsuppnak visszafizetésén kívül (melynek valóságát jelentő szolgabíró úrnak bizonyítása kétségbehozhatatlanná teszi) a panasznak minden egyéb pontjait környülállásosan megvizsgálni, azokat, kik a történteken jelen voltak, hit alatt kihallgatni, a panaszolkodónak életkorát legalább közelítőleg megtudni, s az eránt, ha vajon az a megverettetés után tüstént megbetegedett-e, s ezen betegeskedése mennyi ideig tartott, nyomozódást véghezvinni.
Másodszor Pap József nagykanizsai kovácsnak a .//. alatt lévő kérelemlevelében azon panasz foglaltatik, hogy még 1823. esztendőben Inkey Ádám táblabíró úr ezen panaszolkodót lúdtalpú lovainak hibás patkolásáért télen a legkeményebb hidegben este 8 órakor a vasas kamarába záratván, reggeli 8 óráig minden melegebb ruha nélkül ott zárva tartotta, s ezen megfázásában a panaszolkodó nagyon megbetegedvén magát, Szláby seborvos úr által volt kénytelen gyógyíttatni, kinek fáradságáért és orvosszereiért még most is 45 ft[ok]kal adós, mely pénznek megfizetését a panaszlott úr ajánlotta ugyan, de most megadni nem akarja. Ezen panasz érdemében hasonlóul Chinorányi Boldizsár alszolgabíró úr jelenti, hogy a panaszlott úr a vádbéli kitételnek valóságát elisméri ugyan, hanem azt állítja, hogy egy cselédet küldött a kovács feleségéhez köpönyegének elhozása végett, de az a kívánt köpönyeget oda nem adta. Mivel pedig a panaszlott úrnak ezen mentsége csak puszta, és bé nem bizonyított állítás, úgyszinte az sem világos a béadott tiszti jelentésből, hogy a kovács ezen megfázásban betegedett-e meg, ezen két környülállásnak bővebb kinyomozása kívántatik.
Harmadszor Horváth Miklós kertész a .///. alatt lévő kérelemlevélben arról panaszolkodik, hogy többször említett Inkey Ádám táblabíró úr még 1826. esztendei április hónak 29én, midőn a panaszolkodó rossz karban lévő lakásának igazítását sürgette, minden helyes ok nélkül őtet pofonverte, a földhöz dobta, bal lábával a nyakára lépett, jobb lábával pedig kegyetlenül öszverugdozván, vérben fagyban hagyta, szolgálatából elkergette, portékáit kihordatta, s három fertály esztendei fizetését tőle elfogta. Ezen panasz eránt ugyan Chinorányi Boldizsár kiküldött alszolgabíró úr oly értelmű jelentést ád bé, hogy a kertésznek megverését őelőtte, és a panaszolkodónak felesége előtt (minthogy maga a panaszolkodó otthon nem volt) elismérte, de tettének okául a kertész gorombáskodásait hozta fel, melyekért ő a panaszolkodót pofon ütötte, s egyszer megrúgta, de hogy földhöz csapta, nyakára hágott, s megrugdosta, azt egyenesen tagadja, s ezeknek ígylétét a panaszlottnak pincemestere, Csák János, ki az eseten jelen volt, jelentő szolgabíró úr előtt erősítette, sőt azt is mondotta, hogy a panaszolkodó kertész urával gorombáskodván, még teremtését is káromolta, azt is állította továbbá a panaszlott úr, hogy ő a panaszolkodónak fizetéssel nem tartozik, mert az csak egy fertály esztendőt töltött nála, ezen időre pedig fizetését kivette. De mivel ezen vizsgálaton a panaszolkodó maga jelen nem volt, az esetnek mibenlétét mind a panaszolkodó, mind a panaszlott úr 110különbözőleg adják elő, anélkül, hogy egyik vagy másik előadásnak valósága csak valamivel is próbáltatnék, mert Csák János pincemesternek bizonyítása csak puszta szóval, és nem hit alatt történt, ezen hiányosságoknak pótolása, s több más, netalán a dolog mibenlétét tudó tanúknak kihallgatása még megkívántatik.
Minekelőtte tehát ezen panaszok érdemében kimerítő véleményt adhasson az alolírt tiszti ügyész, az előszámlált környülállásoknak megvizsgálására jelentő alszolgabíró urat újra kiküldetni szükségesnek véli, mert valamint egy részről a vádbéli kitételek megbizonyodásának esetére a panaszolkodóknak és a megsértett törvényeknek elégtételt szereztetni kíván a természetes igazság úgy az ellenkező esetre, másrészrül a panaszlott úr becsületének fentartására nem elég, hogy a próbák elégtelensége miatt a megmarasztástól mentesíttessen, hanem szükséges, hogy a panaszos kitételeknek tökéletes megcáfolása által még a gyanútól is feloldoztassék. Költ Kehidán szeptember 27én 1827.
Deák Ferenc becsületbéli tiszti alügyész
S.k.eredeti. ZML. kgy. ir. 1828:190.
A megye 1828. január 21-i közgyűlése – Deák véleményét helybenhagyva – elrendelte az ügy alaposabb kivizsgálását.191 Miután azonban a következő évek közgyűlési jegyzőkönyveiben nem található sem Chinorányi Boldizsár főszolgabíró újabb jelentése, sem más, Inkey Ádámmal kapcsolatos utalás, így valószínűsíthető, hogy az ügyet egyszerűen „elaltatták”.
ZML. kgy. jkv. 1828:190.
