54. Zalaegerszeg, 1828. január 20. után. Deák a többrendbeli rablással vádolt dobri Pakó Ferencet és társait védelmezi.
11254.
Zalaegerszeg, 1828. január 20. után.
Deák a többrendbeli rablással vádolt dobri Pakó Ferencet és társait védelmezi.
Zalaegerszeg, 1828. január 20. után.
Deák a többrendbeli rablással vádolt dobri Pakó Ferencet és társait védelmezi.
Zala megye törvényszéke előtt 1827. szeptember 3-án indított pert Kuthy Pál főügyész a többrendbeli lopással és rablással vádolt Pakó Ferenc (Dobri), Pál Mihály (Kislakos), Guntz László (Dobri), Tamás Miklós (Csörnyefölde) és Horváth (vagy Kuszterecz) Mátyás (Kapca) ellen. A fölperes ügyész valamennyi vádlottra halálbüntetést kért. Ezt az indítványát ismételte meg a főügyész 1828. január 20-án is; az indítvány szövegét Deák Ferenc írta be a per jegyzőkönyvébe. Ezek után adta elő Deák az alperesek védelmét.
Az alpörösök védelmére nemes Deák Ferenc tiszti alügyész előadja e következendőket.
Nem szándéka a védelmező tiszti ügyésznek azon vétkeket, melyeket az alpörös rabszemélyek szabad vallásaikban már önként megismértek, újabb tagadás által kétségbe hozni, csak azt az egyet kívánta itt azok eránt megjegyezni, hogy a rabszemélyek oly vétkeiket vallották meg, melyeket a tagadás esetére bizonyítmányok hiányossága miatt kinyomozni soha nem lehetett volna, mert a fölpörös tiszti ügyésznek felhozott próbái egyedül csak a rabszemélyek elismeréseiből állanak, melyek nélkül a tiszti vizsgálatokban lévő egyes tanúknak tétovázó, és csak gyanításokon épült vallásaik a bírói ítélőszékek előtt nem nagy tekintetre volnának érdemesek. Éspedig ugyanaz, hogy nem tagadtak ott, ahol tagadásoknak büntetlenül eleresztés lett volna bizonyos következése, hanem inkább vétkeiket megvallván, a törvényes büntetésnek magokat önként alájavetették, csalhatatlan kezességül szolgál bizonyos megjobbulások eránt, ugyanazért ezennel a tekintetes törvényszéknek kegyességéért esedeznek.
De fölpörös tiszti ügyész úr olyan vádokkal is terheli ezen alpörösöket, melyeket sem magok el nem ismérhettek, sem ügyész úr bé nem bizonyított. Különösen Horváth Mátyás rabszemély a belicai csárdásnak kirablását egyenesen tagadja, holott ennél terhesebb vétkét is megvallotta, nincs pedig bébizonyítására béadva más próba, mint a kárvallott feleségének az EE alatti tiszti vizsgálatban lévő vallása, mely egyes tanúnak, kivált a maga dolgában tett bizonyítása, puszta gyanúnál egyebet nem támoszthat.
Pakó Ferenc, Pál Mihály, Guntz László és Tamás Miklós ellen a pincék fölverését csak Horváth Mátyás rabszemély bizonyítja, ez pedig, mint vétkes rab, tanúságot nem tehet, de ha tehetne is, csak egyes tanú lévén, bébizonyításra elégtelen. Azon üvegek, melyek Tamás Miklósnak pincéjénél találtattak, sem nyújthatnak elegendő próbát, mert azokat egyes kárvallottak ismerték magokénak, kik csak, hogy káraikért pótolást nyerhessenek, a megfizetésre elegendő értékkel bíró Tamás Miklóst örömest vallották pincéik föltörésében részesnek. De amúgy is az egyforma nagyságú üvegek gyakran annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy egyiket 113a másiktól legszorosabb vizsgálás által sem lehet megkülönböztetni. Megtörténhetett tehát, hogy a kárvallottaknak szinte olyan üvegeik vesztek el, amilyenek Tamás Miklósnak voltak, mert azon sok száz üvegek közül, melyek egy bányában egyformára és ekkora nagyságra készíttetnek, vehettek kettőt a kárvallottak, másik kettőt pedig Tamás Miklós, vagy annak még édesatyja.
A dobri lovak eltolvajlása eránt tiszti ügyész úrnak egyedülvaló próbája az, hogy azt Pakó Ferenc, Pál Mihály és Guntz László rabszemélyek a HH alatti bizonyítmány szerint béfogattatásokkor önként elismérték. De mivel a pörhöz mellékelt szabad vallásokban ezen elisméréseknek éppen semmi nyomdoka nincs, a hitelesítéskor és szembeszállításkor pedig egyenesen tagadják azt a rabszemélyek, fölpörös úrnak próbája igen hiányos. Mert hiszen éppen csak azért szoktak meghitelesíttetni a szabad vallások, hogy amit a rab szabad vallásában elhallgatott, vagy nem igazán mondott, azt a hitelesítéskor vallásához hozzáadja, vagy megváltoztassa, és amit ekkor a rab előbbi vallásából visszavont, azt ellene próbául használni soha nem lehet. Nem bizonyít tehát semmit a HH alatti iromány Pakó Ferenc, Pál Mihály és Guntz László ellen ezen tolvajság dolgában, Tamás Miklós pedig, ki a lopott lovak kézrevételét soha el nem ismérte, de a szembeszállításkor rabtársai sem bizonyították azt ellene, a nevezett iromány által éppen semmit nem terheltethetik.
Ezek szerint a védelmező tiszti ügyész a tekintetes törvényszéknek kegyes ítéletéért tett kérést ezennel megújítván, a pört ítélet alá bocsátja.
S.k.eredeti. ZML. Büntetőperek 1827. Fasc. 6. No. 156. (perjegyzőkönyv)
A törvényszék 1828. február 2-án hozott ítéletet. Tamás Miklóst három és fél évi tömlöcre, míg a többieket: Pakó Ferkót, Guntz Lászlót, Pál Mihályt és Kuszterecz Mátyást kötél általi halálra ítélték. A négy halálos ítélettel zárt pert a királyi curiára fellebbezték. A curia ítéletét 1829. április 27-én hirdették ki a közgyűlésen: mindannyiukat felmentették a halálbüntetés alól, és négy-négy évi, vasban, közmunkával és a szokásos böjttel letöltendő tömlöcre ítélték.192
ZML. kgy. jkv. 1827.894.
