55. Zalaegerszeg, 1828. augusztus. Deák a vádat képviseli a gyilkossággal és rablásokkal vádolt Pais Péter és társai, paisszegi n…
55.
Zalaegerszeg, 1828. augusztus.
Deák a vádat képviseli a gyilkossággal és rablásokkal vádolt Pais Péter és társai, paisszegi nemesek büntetőperében.
Zalaegerszeg, 1828. augusztus.
Deák a vádat képviseli a gyilkossággal és rablásokkal vádolt Pais Péter és társai, paisszegi nemesek büntetőperében.
Zala megye törvényszéke előtt 1825. január 24-én indított büntetőpert Tuboly Lajos tiszti alügyész a gyilkossággal és többrendbeli rablással vádolt Pais Péter és bűntársai: Pais János (Andrásnak fia), János (Jánosnak fia) és István ellen. Az ellenük felhozott 114legsúlyosabb vád Horváth János paisszegi juhász agyonveretése volt. Deák 1828 augusztusában lépett fel a vád képviseletében.
A felperes tiszti ügyész részéről. Nemes Deák Ferenc tiszti alügyész ezen pert ismét folyamotba teszi, s várván az alpörösök megjelenésétől.
A fölpörös tiszti ügyész részéről. Vasban álló nemes Pais Péter193 és magokat szabadlábon védelmező bűntársai ellen gyilkosság és több rendbéli rablások miatt mozdította ezen pert a fölpörös tiszti ügyész. Ami Horváth János paisszegi juhásznak 1824. esztendei februárius 19én történt agyonverettetését illeti, a D alatt ezen perhez zárt tiszti vizsgálatban lévő három első tanú egymással egyezőleg azt bizonyítják meghitelesített vallásaikban, hogy az említett napnak estvéjén Horváth János juhász kutyáinak rendkívül való ugatására egy nagy fejszét vévén kezére, az udvarra kiment, és mivel ezen tanúk erősebb lármát hallván tüstént utánamentek, szemeikkel látták, midőn nemes Pais Péter, nemes Pais János, Andrásnak fia és nemes Pais István, Jánosnak fia, nevezett Horváth Jánost a nálok lévő dorongokkal s karókkal földre verték, és oly kegyetlenül összetagolták, hogy az szájából véres tajtékot hányván fél óra múlva meg is holt, noha előbb mindég ép és egészséges ember volt, amint az orvosi bizonyítás nemlétét pótoló KK alatti vizsgálatból világos, a D alatti 4. és 5. tanúk pedig a szobában lévén, Horváth János meggyilkolásán jelen ugyan nem voltak, de hallották nemes Pais Péternek és társainak lármáját, látták Horváth János juhászt a lármára kimenni, látták kis idő múlva leverve a földön heverni, ők vitték be a halállal küszködőt a szobába, és tanúi voltak fél óra alatt lett kimúlásának. Hogy ezen szántszándékkal elkövetett gyilkosságnak fő oka, és egyenes eszköze nemes Pais Péter volt, az azt megelőző és követő környülállásoknak figyelmezve tett összehasonlításából megtetszik. Ugyanis a KK alatti 1. tanú vallásának meghitelesítésekor azt erősítette, hogy nemes Pais Péter az agyonvert juhásszal bizonyos rét miatt már annak előtte is haragban volt, a D alatti meghitelesített két első tanú azt vallják, hogy midőn a nagy lármára kimenő első tanú, nemes Pais Ferenc a káromkodva lármázókat kérlelte, nemes Pais János, Andrásnak fia társait nemes Pais Ferencnek megverésére bíztatta ezen szavaival: üssétek, mívelem a kopasz istenét. De nemes Pais Péter azt válaszolta, hogy ne a gazdát, csak a juhászt üssék agyon társai. A KK alatti meghitelesített két első tanú azt vallják, hogy ők jelen voltak, midőn a járásbéli seborvos Horváth János juhásznak holtestét megvizsgálta, és akkor szemeikkel látták, hogy annak állacsontja a füle tövénél egy ütés által el volt törve, és kétségen kívül egyenesen ezen ütés okozta annak oly hirtelen elkövetkezett halálát, hogy pedig ezen ütést nemes Pais Péter tette a megholt juhászon, bizonyítja a D alatti 3. tanú, 115aki látta, midőn nemes Pais Péter a fal megé vonván magát, a kilépő juhászt egy vastag karóval orozva úgy fültövön ütötte, hogy az tüstént lerogyott, de bizonyítja Pais Péter egyik bűntársának, Pais Jánosnak, András fiának vallása is, aki a D alatti 3. tanúnak másodszori meghitelesítésekor egyenesen azt mondotta, hogy Horváth János juhászt az ő testvére, nemes Pais Péter ütötte agyon, bizonyítja végre a H alatti 3. tanúnak meghitelesített vallása, melyben ezen tanú azt állítja, hogy midőn ő egykor borának elrablását nemes Pais Péterre gyanítván, azt emiatt meg is szólította, Pais Péter neki azt válaszolta, hogy ugyanazon estve ütötte agyon Horváth János juhászt, két vétket pedig egy estve el nem követhetett. Mindezek tehát fontolóra vétetvén, bébizonyodik világosan, hogy nemes Pais Péter Horváth János juhásszal már előbb ellenségeskedésbe lévén, azt nem összeveszés közben, indulatosságának első hevében, hanem előre elkészülve, dorongokkal fegyverkezve, társakat is vévén maga mellé, eltökélett szándékkal, éspedig lesből, orozva ütötte agyon, mely vétket nemes Gyenese Jánosnak, az említett H alatti 3. tanúnak maga megvallott. Eltökélett szándékát bizonyítja még azon környülállás is, hogy a D alatti első tanúnak hitelesített vallása szerint, midőn már a szerencsétlen juhász leütve a földön hevert, nemes Pais Péter csúfolódva azt kiáltotta néki: bátyám uram nem fejszéz többé! Nem volt tehát váratlan előtte a dolognak kimenetele, nem rettent meg attól, mert szándékának célja Horváth János halála volt, s azért tudott a haldoklónak szerencsétlen végén hidegvérrel csúfolódni.
Noha a büntetôperbe fogott nemesek - a tettenérés esetét kivéve - általában szabadlábon védekezhettek, Dvornikovics Mihály alszolgabíró 1825. január 11-én mégis elfogatta Pais Pétert, mert szabadlábon maradása súlyosan veszélyeztette volna (a tanúk megfélemlítése által) a törvényszék eljárását, sôt tartani lehetett Pais Péter további erôszakos cselekedeteitôl is. (vö. a szolgabíró jelentése a per mellékletei között)
Ezen vérengező gyilkosságnak nemes Pais János, Andrásnak fia és nemes Pais István, Jánosnak fia is vétkes részesei valának, mert a D alatti tanúknak vallásai szerint verték ezek is Horváth János juhászt, és pedig akkor, midőn már az a földön hevert, sőt a D alatti 3. tanú, Vörös Julinka egyenesen azt vallja, hogy midőn ő Horváth Jánosnak testét vízzel locsolgatta, ezen két gonosztévő odarohant, és a már már haldoklónak vékonyát, s tomporáját kezeikben lévő dorongokkal kegyetlenül összeverték, mely ütéseknek jeleit a KK alatti tanúk akkor is látták, midőn az agyonvert juhásznak holttestét a seborvos megvizsgálta, sőt Pais János, Andrásnak fia a nevezett 3. tanúnak, Vörös Julinkának a lábaszárát nagyon megütötte. Méltó tehát, hogy mivel ezen gonosztévők nemes Pais Péternek társai voltak a bűn elkövetésében, társai legyenek a bűnnek büntetésében is.
A negyedik alpöröst, nemes Pais Jánost, Jánosnak fiát azonban ezen gyilkosság eránt semmi próba nem terheli. Mert csak Pais János, Andrásnak fia, a vádlott gonosztévőknek egyike vallja azt egyedül, hogy a gyilkosságon nemes Pais János, Jánosnak fia is jelen volt, de a D alatti három első tanú, kik szemmel látott tanúi voltak a vádbéli vérengező gyilkosságnak, nemcsak nem említik Pais Jánost, Jánosnak fiát a gyilkosok között, sőt vallásaik másodszori meghitelesítésekor azeránt a törvényszék előtt különösen megkérdeztetvén, bizonyos tudományokból egyenesen azt állították, hogy nevezett Pais János, Jánosnak fia jelen nem volt. Továbbá 1824. esztendei Nagyboldogasszony napján délelőtt, éppen midőn az isteni szolgálat tartatott, négy békormozott képű gonosztévő Alsószilvágyban Lukáts Móricnak házára ütött, annak otthon lévő feleségét pénzért zaklatta, egy ott tartózkodó másik 116asszonyt, Lukáts Katalint rettenetes kínzásokkal, vállára és vékonyára rakott parázs tűzzel vallatta a pénznek holléte eránt, és midőn ezen borzasztó kegyetlenségek után sem vallhatott a kínoztatott semmit, a rablók az egész házat feldúlván, abból a G alatti feljegyzésben előszámlált portékákat elvitték. Ezeknek valóságos ígylétét bizonyítják az E alatti első és második meghitelesített tanúk, kik azonban bémázolt arcú rablóikat meg nem esmervén, azokat megnevezni nem tudják. De az E alatti 5. meghitelesített tanú ugyan Nagyasszony napján reggel látott négy embert Paisszegrül Alsószilvágy felé menni, kik több ízben a kukoricákba ugorván, abban bujdokolva csavarogtak, vallásának meghitelesítésekor pedig ezen tanú egyenesen azt vallotta, hogy azon bujkáló emberek nemes Pais Péter, nemes Bán Márton, nemes Pais György és Horváth Ferenc voltak. Az E alatti negyedik tanú ezen rablás után nemsokára az erdőszélben egy terebély gyertyánfának ágai között öt zsák partékát talált, s azokból vajat, vásznat és keszkenőt is vitt haza édesanyjának, ki ezen esetet mindenfelé hirdetvén, a megtalált vászonra és keszkenőkre, mint sajátjokra a kirablott alsószilvágyi lakosok reáesmértek, s azok nékik vissza is adattak, látta továbbá ezen tanú nemes Pais Pétert, midőn az a mondott gyertyánfa körül járkálván partékáit őrizte, és e tanút meg is verte azért, hogy ott az erdőszélben lévő, s már akkor megszabadult réteken legeltetett, holott Pais Péternek azon a tájon egy kasza vágó rétje sincs; sőt agyonveréssel is fenyegette a tanút azért, hogy megtalálta portékáit. Az F alatti egy meghitelesített tanú látta, midőn a paisszegi csordásgyerekek az említett gyertyánfán talált zsákokból portékákat szedegettek ki, az E alatti 3. tanú pedig azt vallja, hogy az ő fia, a feljebb is említett 4. tanú partékákat talált egy fának ágai között az erdőn, melyeket többen is megtekintvén, a kirablott alsószilvágyi tulajdonosok magokénak esmerték azokat. Azt is vallja továbbá ezen tanú, hogy ő a rablás után való napokban Pais Péter házánál látta, midőn a zsír és szalonna ki volt három pohárba sütögetve, az említett rablás olta pedig nemes Pais Péter e tanút gyakorta halállal fenyegette azon esetre, ha néki miatta Egerszegre kellene menni. Végre a KK alatti első tanú, nemes Pais Ferenc azt adja elő meghitelesített vallásában, hogy alsószilvágyi Lukáts Móricznak kirablása után negyed nappal Pais Péternek rabtársa, Horváth Ferkó estve a juhokat hazahajtván, ruháit összeszedte, és el akart szökni, melyért, midőn a tanú által pirongattatott, azt válaszolta, hogy őtet a pandúrok úgyis elviszik, a tanút pedig bíztatta, hogy menjen ki a rétek széléhez, ott annyi húst és szalonnát találhat, mellyel ebeit is jóltarthatja, elment tehát ezen tanú a megnevezett helyre, de ott már semmit nem talált, hanem a fa oldalán világos jelenségét látta annak, hogy ott valami lehetett elrejtve. Mindezen környülállásokból tehát alsószilvágyi Lukáts Móric házának feldúlása nemes Bán Mártonra és nemes Pais Györgyre is méltán gyaníttathatik, de hogy nemes Pais Péter annak fő eszköze, vagy legalább példás büntetést érdemlő vétkes résztvevője volt, az a bírói megmarasztásra szükséges bizonyosságig is meg vagyon mutatva.
Bacskó András Zólyom vármegyei csipkés tótnak 1824. esztendőben Paisszeg vidékén történt kirablásában, hogy nemes Pais Péter is részes volt, annyiból bizonyos, mert azon veres és sárga csipkéket, melyek nemes Pais Péternek ládájában 117találtattak akkor, midőn Z alatti vallásának meghitelesítése végett a törvényszék előtt megjelenvén, néki ezen csipkék a törvényszék által megmutattattak, hit alatt a tőle elrablott csipkék közül valóknak lenni állította, és a Z alatti 2. tanú is ugyanezt erősítette meghitelesített vallásában.
Hogy pedig a bödei pincéknek is nemes Pais Péter volt egyik felverője, a H alatti 3., 5., 6. tanúknak meghitelesített vallásai bizonyítják. Mert ezen tanúk, mint hegység elöljárói, nevezett bödei pinceverések után minden pincét rendre vizsgálván, Pais Péternek pincéjében leghátul a földön a széna alá dugva egy kosárba lévő némely vaseszközöket, különösen kapát, kapacsot, egy abroncs vonóvasat, és más egyebeket találtak, mely eszközöknek nyelei tőben a vasnál el voltak fűrészelve, és ezen eszközök közül némelyeket Temli József bödei lakos az ő felvert pincéjébül elrablottak közül valóknak állít, SS alatti meghitelesített vallásában.
Tetemes gyanú terheli nemes Pais Pétert a becsvölgyi templom pénzének elrablása eránt is, mert az R, S és T alatti szabad vallások szerént Lakatos Gábor és társai által Pais Péter ládájából kilopott egy zacskó pénz mind mennyiségére, mind minéműségére, mind a zacskónak formájára nézve olyan volt, amilyennek a becsvölgyi templomtól elrablott tele zacskóknak egyike lenni állíttatik, és ugyanezen szabad vallások szerént, midőn Pais Péter pénzét ezen tolvajoknál meglelte, nemcsak meg nem verte, vagy meg nem dorgálta őket tolvajságokért, sőt inkább egynehány garassal megajándékozta azokat, midőn pedig a helység elöljárói a becsvölgyi predikátorral vidékbéli alszolgabíró úrnak comissiója mellett Pais Péter házához mentek vizsgálódni, az nékik pénzt ugyan mutatott elől, de azon zacskót, melyben Lakatos Gábor és társai pénzét ellopták, de mely a pénzzel együtt ismét visszakerült és amely a templomnak egyik elrablott zacskójához annyira hasonlított, töbszöri kérés után sem mutatta elő, sőt a papnak és elöljáróknak istenét, szentjét fertelmesen káromolva azokat fejszével fenyegette, amint a CC alatti tanúknak meghitelesített vallásából világos. Hogy pedig nemes Pais Péter a nemes vármegyének pandúrjait is, midőn azok Nagy Ferenc paisszegi juhászt szolgabíró úrnak rendeléséből megfogták, fertelmes káromkodások között egy karóval megtámadta, az Nhez ./.vel jelölve mellékelt tiszti vizsgálatban három tanú bizonyítja, kik azonban más vármegyékbe szakadván, vallásaikat nem hitelesíthették. Végre a D alatti 5. tanút vallásának meghitelesítésében említett egyéb vétkek, úgymint egy hosszú láncnak ellopása, Gyenese János kamarájának kirablása, kislengyeli több kamaráknak felverése, és egy zsidó sátorának a bollahidai búcsú alkalmával lett felmetszése, az újonnan béadott, és PP, QQ, RR betűk alatt idezárt próbairományokból nemes Pais Péter ellen ki nem bizonyodik ugyan, de mindezek reá méltán gyaníttatnak.
Terheli vasban álló nemes Pais Péternek sorsát az, hogy ő a D, E, H, I és L betű alatti tanúknak egyarányos és hiteles vallása szerént mindenkor feslett életű, fertelmesen káromkodó, verekedő és másoknak készakarva kártokozó volt. Ugyanis a H alatti 1. és 4. tanúnak vallása szerint Tuboly Mihálynak pincéjénél Tuboly Juliánnával elkövetett paráznaságon érték a hegység elöljárói, a H alatti 4. tanúnak vallása szerint ezen tanúnak egy disznaját vágta le nemes Pais Péter, nemes Móricz Jánost a 118templom előtt minden ok nélkül földhöz ütvén megverte, a tanút pedig a maga tulajdon vetésén fejszével fenyegette, úgyszinte nemes Bán Pálnak házától, dorongokkal felfegyverkezve, iszonyú káromkodások és fenyegetések között erőszakosan egynehány darab fát elhordatott. Terheli azon alperest még az is, hogy ezelőtt a 10. esztendővel elkövetett szántszándékos gyilkosságáért az EE alatti perben három esztendei tömlöci büntetésre ítéltetett, s ezen érzékeny büntetésnek kiszenvedése után vérengező gonosztetteit újra folytatta. Végre vétkét nagyobbítja még az is, hogy a tanúknak vallása szerint halállal, vagy felgyújtással fenyegetett mindeneket, akik ellene tanúságot tenni bátorkodnak, olyannyira, hogy a C és P alatti bírói jelentések szerint mindaddig, míg ő szabadlában volt, a véres bosszútól rettegő lakosok között ellene tanút találni nem lehetett. Ezek szerint tehát vétkes tettei a törvények által rendelt halálos büntetést méltán megérdemlik, irgalmas kémélést pedig csak azért sem érdemel, mert megjobbíthatatlan gonoszságának sokszorozva adta már jeleit.
Az alperesek védelmére 3. szám alatt felhozott próbairomány figyelmet nem érdemel, mert az 1. tanú önnön vallása szerint Horváth János meggyilkolásán jelen nem volt, egyéb vétkekről pedig vallásában semmit nem szól, a 2. tanú meg csak egyes tanú lévén, nem sokat bizonyíthat. Kéri azért a felperes tiszti ügyész az alpereseket hazai törvényeinknek értelméhez és bűneiknek mértékéhez képest megbüntettetni. Ítélet alá bocsátván.
Eredeti, de idegen kéz írása. ZML. Büntetőperek 1825. Fasc. 32. No. 140. (perjegyzőkönyv).
A megyei törvényszék 1828. december 5-én Pais Péter, mint „szántszándékos” gyilkost hóhérpallos általi halálra, Pais Jánost (Andrásnak fiát) 4, Pais Istvánt pedig 3 évi tömlöcre ítélte, míg Pais Jánost (Jánosnak fiát) felmentették a vád alól. Miután a pert felterjesztették a királyi curiára, Pais Pétert a királyi tábla felmentette a halálos ítélet alól, és büntetését öt évi fogságra módosította. A tömlöcöt vasban, közmunkával, heti két napi böjttel kellett letöltenie. Az ítéletet 1830. május 22-én hirdették ki a zalai közgyűlésen.194
ZML. kgy. jkv. 1830:1336.
