KÜLÖNVÉLEMÉNY A FELSÉGSÉRTÉSNEK, HŰTLENSÉGNEK ÉS A KIRÁLY SZEMÉLYE ELLENI SZÓBELI SÉRTÉSEKNEK BÍRÓSÁGA IRÁNT Pest, 1843. március … | Deák Ferenc munkái

Teljes szövegű keresés

366KÜLÖNVÉLEMÉNY A FELSÉGSÉRTÉSNEK, HŰTLENSÉGNEK ÉS A KIRÁLY SZEMÉLYE ELLENI SZÓBELI SÉRTÉSEKNEK BÍRÓSÁGA IRÁNT
Pest, 1843. március 11.

A büntetőbíróságok elrendezésénél azt állapította meg javaslatában az országos választmány1 többsége, hogy a felségsértésnek s hűtelenségnek eseteiben, és azon esetben, midőn valaki által a fejedelem személye sértő kifejezésekkel illettetett, a királyi táblának tagjai teljesítsék a bűnvizsgálatot, a királyi táblának egy külön szakasza ítéljen a perbe fogásnak kérdése felett, s a királyi tábla járjon el érdemileg is azokban mint első bíróság. A többségnek ezen javaslatában mi alólírottak meg nem nyugodhatunk, s tisztelettel adjuk elő különvéleményünket és ezen véleményünk okait.

deak-001-005-011-0011 379Az országos választmánynak a büntetőeljárásról szóló javaslatát közli Fayer László 1. köt. 143–237. p.

A közállomány összes hatalmának nincsen oly ága, mely lényegében s következéseiben fontosabb volna, mint a büntetőhatalom. Ha ezen hatalomnak körét igazság és méltányosság szerint egyeseknek és a közállománynak jól felfogott érdekében jeleli ki a törvényhozás; ha mind a törvények büntetőrendeletében, mind az ítélőszékek alakításában s eljárásában kezességet lát a nemzet az iránt, hogy a büntetőhatalom csak törvényszegőt sújthat, de ártatlannak veszélyes soha nem lehet; ha közbizodalom kíséri a büntető igazság kiszolgáltatását, a büntetőhatalom lesz legerősebb támasza a közállománynak, s legbiztosabb alapja a polgárok nyugalmának. Tisztelet és hála érzelmei kötik akkor a polgárokat azon férfiakhoz, kik e nagy hatalmat a közállomány nevében gyakorolják, s tettben és érzelemben szövetségese lesz a nép azon hatalomnak, mely neki a polgári társaság jótéteményeinek élvezését biztosítja. E szövetség pedig s a népnek ily rokon érzelmei nagy fontosságúak a közállományra nézve, mert védik, könnyítik s előmozdítják a hatalomnak minden törvényszerű lépéseit, ösztönt és erőt adnak a hatalom kezelőinek nehéz kötelességeik teljesítéséhez.

Ha ellenben a büntetőhatalom körének kijelölésében s elrendezésében oly hibát ejt a törvényhozás, mely miatt aggodalom szállja meg a polgárok kebelét, hogy a büntetőhatalom ártatlanokra is kiterjesztheti a törvénynek sújtó erejét, s az igazság kiszolgáltatása eszköz is lehet a hatalomnak kezében, mellyel az a törvényszerűség leple alatt nyomja el a törvény oltalmában bizakodót, ha tapasztalás igazolja bármi részben ezen aggodalmat, s a polgárok bizodalma elfordul az igazság kiszolgáltatásától: akkor ugyanazon hatalmat, melynek őrködni kellene a polgárok biztossága s nyugodalma felett, biztosságot 367veszélyeztető s nyugodalmat zavaró súlyos csapásnak tekinti a nemzet. Ily büntetőhatalom rettegést okozhat ugyan, de megnyugvást eszközölni nem fog; s a nép e hatalmat tűrni fogja talán, de szeretni nem. Ily büntetőhatalom vagy az aggodalom szülte óvatosságnak titkos mesterségeivel, vagy az elfojtott gyűlölségnek ellenséges érzelmeivel találkozik eljárásának minden lépteiben: s nem védve, nem támogatva a népnek rokon érzelmei által, súlyos nehézségekkel lesz kénytelen küzdeni még akkor is, midőn valósággal a közállomány érdekében munkálódik.

Gondos előrelátással kell tehát a büntetőrendszer megállapításában ügyelni a törvényhozásnak arra, hogy a rendszernek bármely részében tévedésből vagy az érdekeknek egyoldalú felfogásából ily hibát ne ejtsen; de különösen kell kerülni minden ily hibát a büntetőbíróságok elrendezésében. Legyen bár valamely nemzetnél határozatlan a törvények büntetőrendelete, legyen bár hiányos a törvényben megállapított eljárás, ha jól rendezett független bíróságok kezeibe van letéve a büntetőhatalom: nem csügged a nép, mert aggodalmát azon hiedelem nyugtatja meg, hogy a bíróságok igazságszeretete, hiányos és határozatlan törvények mellett is, őrködik az ártatlanok felett. Ahol ellenben a bíróságok elrendezése biztosságot nem nyújt aziránt, hogy a törvénynek szent szava szent lesz mindenkor a bíró előtt is, ott a legjobb törvények sem enyésztetik el a polgárok kétkedő aggodalmát, mert tiszta és határozott törvények mellett is nagy a bírónak hatalma, csábítók a kísértetek, melyek őt gyakran környezik, s néha talán a hatalom nagysága is inger a hatalomnak önkényes terjesztésére. A felelősség pedig gyakorlatilag alig eszközölhető.

Vannak ugyan példák, hogy rosszul rendezett bíróságok is kivívták néha egy időre magoknak a polgárok bizodalmát, mert oly férfiak kezeibe került a bírói hatalom, kik mindenkor hű kezelői valának az igazságnak, s nem használták eszközül a törvényt mellékes céljaikra, és oda nem adták magokat eszközül sem a hatalom önkényének, sem a fondorkodók cselszövényeinek. De még ily férfiak is csak hosszú idők során valának képesek felejtetni a néppel az institúciónak2 hiányait, s egy véletlenül közbejött tévedés felköltötte ismét az elaltatott, de ki nem oltott gyanakodást. A legjobb esetben pedig azon férfiak életének szűk köréhez volt kötve a közbizodalom, s amint ők letűntek pályájoknak fényes ösvényéről, velök együtt elenyészett a bíróság iránti bizodalom is.

deak-001-005-011-0022 Tudniillik a fennálló igazságszolgáltatási intézménynek.

Nem biztos tehát s nem kielégítő azon kezesség, melyet e részben a bírói hatalommal felruházott személyek egyénisége (individualitás) nyújt. A puszta véletlennek ezen ingatag alapján nem építhet a törvényhozás, hanem gondoskodnia kell a büntetőbíróságok elrendezésében oly módokról is, melyek 368által magához az institúcióhoz legyen kötve a nemzet bizodalma; ezt pedig a bíróságoknak választás általi alakítása eszközölheti leginkább.

A választott bíró azon bizodalmat, melyet kinevezett bírónak sok évek alatt is oly nehéz megnyerni, s oly könnyű ismét elveszteni, bírja már akkor, midőn hivatalába lép, és ez a választásnak eszméjében fekszik. A választott bíró hivatalának folytatásában sincs annyira kitéve az elfogultság félreértéseinek, s a gyanúsító elferdítéseknek, mik a kinevezett bíróságok eljárását oly gyakran kísérik; mert az élet bármely viszonyaiban szónak s tettnek legszelídebb magyarázója mindenkor a bizodalom. Választott bíróságoknál még azon esetben is, midőn valamely bíróság többsége tévedésből vagy rosszakaratból hatalmával visszaél, csak egyes tagokat kárhoztat a nemzet; de az egyes tagok hibáit az institúciónak nem tulajdonítja, sőt éppen a választás elvében fogja ismét keresni megzavart nyugalmának biztosítását, s aggodalom nélkül adja át ismét a bírói hatalmat azon új tagoknak, kiket a polgárok bizodalma kijelelt. Kinevezett bíróságoknál ellenben minden elkövetett hibának okát hajlandók abban keresni a hon polgárai, hogy a bíróság a nemzet befolyása nélkül kinevezés által alakíttatott, s ekképpen mindazon keserűséget, mit az ily hibák okoznak, mindazon gyűlölséget, ami azokból származik, magára az institúcióra viszik át. Ekkor pedig új tagoknak kinevezése sem lesz képes a megrendített bizodalmat ismét helyreállítani; mert már a kinevezésnek eszméjénél fogva hasonló kétkedéssel tekintenek ezen új tagokra is a hon polgárai.

Oly alkotmányos országban, hol a kormány is mindenkor a nemzet akaratának kifolyása, s hol a gyakorlatilag fennálló felelősségnél fogva csak azon kormány tarthatja fenn magát, mely a nemzet többségének alkotmányszerűleg kijelentett elveit a kormányzásnak minden ágaiban híven követi, nélkülözhető talán a bíróságoknak választás általi alakítása; mert ott a kormány csak önhatalmát rontaná le, s további fennállását tenné azonnal lehetetlenné, ha volnának érdekei a nemzet akaratától eltérők vagy azzal ellenkezők, melyek miatt a hivatalok betöltésében mellőzni akarná a népnek bizodalmát; de amely alkotmányos nemzetnél mindezek nem ritkán tettleg másképpen állanának, az hű kebellel ragaszkodjék a választásnak elvéhez, mert ezáltal biztosíthatja legszentebb érdekeit, az alkotmányos szabadságot és a polgárok nyugalmát.

Fontosak tehát s valóban méltányolást érdemlők azon tekintetek, melyek a közállomány érdekében kívánatossá teszik, hogy általában minden büntetőbíróságok szabad választás által alakíttassanak. De különösen a politikai bűntetteknek bírósága az, melynek választás általi alakítása múlhatatlanul szükséges. Más bűntettek önmagokban hordják már némileg a gyalázat bélyegét, 369s megvetéssel, sőt gyakran gyűlölséggel sújtja azoknak elkövetőit a közvélemény. A gyilkost például és a rablót, a tolvajt és gyújtogatót, szóval mindazon gonosztevőt, ki bűntette által mást személyében vagy értékében megsért, úgy tekinti minden polgár, mint saját biztosságának ellenségét, s megnyugszik, ha azt az igazságnak büntetőhatalma utoléri; mert saját érdekeinek biztosítását látja azon büntetésben, melyet a bíró ily bűntettesre kimondott. De a politikai bűntetteknek esetei gyakran olyanok, melyekben a népnek részvéte kíséri a tettest; s akit a főbb hatalom ily bűntettek miatt közkereset alá vett, az sok esetben legalább szánakozásra számolhat, s tette által a közvélemény előtt gyalázattal bélyegezve gyakran nincs. Bizonyítja ezen állításnak valóságát az, hogy midőn politikai bűntettekért általános amnesztia hirdettetik, azt a nép kifakadó közörömmel fogadja mindenkor, holott más bűntettek eseteiben nemcsak ily általános kegyelmezés, de még az is, ha az érdemlett büntetés egyszerre többeknek elengedtetnék, közaggodalmat s elégületlenséget okozna. És ha tekintetbe vétetik még azon körülmény, hogy aki az általa elkövetett politikai bűntetteknek érdemlett büntetése elől más országba menekszik, azt azon ország, melyben menedéket keresett, sem maga büntetés alá nem vonja, sem a bűntett által megsértett hatalomnak ki nem adja, hacsak arra nézve a két ország között kölcsönösségre alapított külön egyezség fenn nem áll; más bűntettek eseteiben pedig az ekképpen menekedni akaró gonosztevőt minden művelt nemzet vagy maga megbünteti, vagy kiadja; kételkedni nem lehet, hogy a politikai bűntettek és egyéb bűntettek között, azoknak gyalázó és gyűlöletes voltára nézve a közvéleményben tetemes különbség létez minden nemzeteknél. Vannak ugyan a politikai bűntetteknek, különösen a felségsértésnek és hűtelenségnek oly nemei s fokozatai, melyektől iszonyodással borzad vissza minden ember; de vannak oly esetek is, melyekben valaki azon okból vagy azon ürügy alatt, hogy a nemzet alkotványos szabadságát s polgártársainak veszélyben forgó jogait védelmezze, fellép a kormánynak oly rendeletei ellen, miket a törvénnyel és igazsággal ellenkezőknek vél, ellenszegül a legfőbb hatalomnak, s áthágván a törvényszabta korlátokat, mint felségsértő, mint hűtelen vagy mint a király személyét szóval megsértő, a törvény büntetőrendelete alá vonatik. Ily esetekben könnyen hajlandó a nép szabadsághősének tekinteni a vádlottat; hajlandó azt hinni, hogy az a törvény korlátin túl nem lépett; s ha ekkor oly bíróság ítél a tettes felett, mely a nemzet minden befolyása nélkül, kormányi kinevezés által alakíttatott: azt fogják vélni a hon polgárai, hogy azon kormányi férfiak, kiknek törvénysértő rendeletei ellen a vádlott fellépett, csak önmegsértésöket akarták rajta megboszszulni, s az általok kinevezett és némileg tőlök függő bíróságot egyedül eszköz 370gyanánt használták ezen bosszúállásra. Így volt ez minden időben nálunk is, más nemzeteknél is, kivált politikai súrlódások idején, s akkor, midőn a kormány tévedésből vagy kényszerítő szükségből, oly közigazgatási lépéseket tőn, melyek a nemzet érdekével vagy óhajtásaival ellenkezők valának.

Valamint tehát egyrészről önfenntartása miatt is köteles a közállomány büntetés alá vonni a valósággal elkövetett politikai bűntetteket, úgy másrészről szorosan érdekében fekszik, éppen ezen bűntettek eseteiben, minden lehető módon eltávoztatni a népben támadható azon hiedelmet, hogy a büntetőhatalom nem a sértett törvényeknek, hanem csak a sértett személyeknek tekintetéből lépett fel a vádlott ellen, és hogy a büntetés bosszú volt inkább, mint az igazságnak szigorú kiszolgáltatása. Ezen hiedelemnek eltávoztatására pedig legbiztosabb, sőt egyedüli eszköz az, ha azon bíróság, mely az ily bűntettek felett ítél, úgy alakíttatik, hogy azt a nép a kormány eszközének soha ne tekinthesse, s már alakításánál fogva meg legyen győződve annak függetlenségéről.

De éppen ezen célnak nem felel meg az országos választmány többségének említett javaslata, sőt annak elérhetését egyáltalában lehetetlenné teszi. Mert ki fogja tagadni, hogy hazánkban is fordulhatnak elő oly esetek, melyekben a kormánynak rosszul tett vagy rosszul értett lépései megelégedetlenséget, sőt ingerültséget okoznak; s hogy ily körülmények között indulat és keserűség hevében oly valamire is könnyen fakadhat valaki, mit a kormány férfiai gyakran talán hibás lépéseiknek szigorúbb megrovása miatt felindulva, méltán vagy méltatlanul mint felségsértést, hűtelenséget vagy a király személyének szóvali megsértését kívánnák büntetés alá vonatni. És ha ekkor az említett javaslat szerint mind a vádlottnak megítélése a királyi táblára lesz bízva, oly bíróság fogja gyakorolni az ítélő hatalmat, melynek tagjait a nemzet minden befolyása nélkül egyenesen a kormány nevezte ki; ilyen bíróság pedig, kivált oly esetekben, melyek talán a kormánynak helytelen közigazgatási lépéseiből származtak, s melyekben a kormány önmegsértését látszik némileg megbosszulni, a nemzet általános bizodalmát bírni nem fogja; ilyen bíróságnak függetlenségén már alakítása miatt is kételkedni fognak a hon polgárai.

Tapasztalás szól ezen állításainak valósága mellett, éspedig önhazánknak keserű tapasztalása.3 Mert törvényeink szerint eddig is a királyi tábla ítélt a felségsértésnek és hűtelenségnek esetei felett, s ezen törvények gyakorlati alkalmazásának következései fájdalmas panaszok valának, és a legsúlyosabb aggodalom, mely a nemzet nem csekély részében támadott. Bizodalmatlanság szállotta meg a polgárok kebelét az eljáró bíróságok iránt, s azoknak a kormánytóli teljes függetlenségét sokan hajlandók még ma is kétségbe vonni. 371Szóval, ha visszaemlékezünk mindazokra, miket a nemzetnek többsége a közelebb múlt idők eseményei felett képviselői által az országgyűlésen kijelentett, kételkednünk nem lehet, hogy a királyi táblának ezen bűntettek feletti bíráskodása a nemzetnek nyugalmára jótékony hatással nem volt.

deak-001-005-011-0033 Utalás az 1835 és 1840 közötti felségsértési és hűtlenségi perekre.

De ha mindazok nem volnának is, mik a királyi tábla előtt lefolyt politikai bűnperekben eddig történtek, van még egy más körülmény is, mely miatt számos polgárok kebelét azon meggyőződés foglalta el, hogy a királyi kúriát, mint a kormány által kinevezett bíróságot, legalább azon kérdésekre nézve, melyek a kormányt közelebbről érdeklik, teljesen függetlennek mindenkor tartani nem lehet. Ugyanis a magányosak pénzbeli viszonyai felett már harminckét esztendő óta nem törvény szerint, hanem azon felsőbb rendeletek szerint ítél a királyi kúria, melyek 1811. évben törvény nélkül, sőt egyenesen törvény ellen kiadattak; ezen rendeleteket pedig az egész haza országgyűlésileg törvényteleneknek nyilvánította, s azok ellen a királyi kúria maga is többszöri felírások által ismételve fölszólalt. Harminckét esztendő óta fennálló s a mai napig szakadatlanul folytatott példa van tehát arra, hogy volt és van eset, melyben a királyi kúria törvénytelen felsőbb rendeletek ellenében sem a törvényt, sem önmeggyőződését nem vala képes függetlenül fenntartani; ilyen példa után pedig mi természetesebb, mint azon következtetés, hogy ami e részben a magányosak pénzviszonyaira nézve megtörtént, az jövendőben más kérdéseknél is megtörténhetik; s lehetnek körülmények, melyekben ezen bíróságok függetlensége a kormánynak törvénytől eltérő akaratján ismét megtörik.

Ha tehát a törvényhozás meg akarja szüntetni a nemzetnek minden aggodalmát, el akar oszlatni minden kételkedést, s az ítélőszékek iránti bizodalmat biztos alapra kívánja állítani, a politikai bűntetteknek eseteiben sem a bűnvizsgálatnak teljesítését, sem a bíráskodást kormány [általi] kinevezéstől függő ítélőszékre nem bízhatja, hanem ezen bűntettekre nézve is választás által alakított bíróságokat kell felállítania.

Tekintve pedig hazánknak alkotmányos állását és fennálló rendszerünket, mi alólírottak e részben legcélszerűbbnek vélnénk e következő javaslatot:

Választassék minden országgyűlésen az összes törvényhozás által egy külön artikuláris4 bíróság, mely számosabb tagokból, például negyvenből álljon, oly világos határozattal, hogy a közelebbi országgyűlés befejezéseig, midőn tudniillik a törvényhozás által hasonló módon ismét új bíróság választatik, a felségsértésnek, hűtelenségnek és a király személye elleni szóbeli sértéseknek minden előforduló eseteiben, mind a perfogás felett, mind pedig azon kérdés felett, hogy a vádlott valósággal bűnös-e, a vádbeli bűntettre nézve ezen bíróság 372gyakorolja az ítélő hatalmat. Az ekképpen választott negyven tag közül jeleljen ki a törvényhozás kilenc tagot, kik minden esetben csak a perbe fogás kérdése felett fognak ítélni. Meg lévén ily módon a törvényhozás által alapítva a bíróság, ha oly eset adja magát elő, melynek megítélése a fentebbiek szerint ezen bíróság elejébe tartozik, a királyi fiskusnak5 feljelentésére őfelségének rendelete által az említett bíróság tagjai közül három tag a bűntettnek megvizsgálása végett azonnal ki fog küldetni, s ezek együtt teljesítik a bűnvizsgálatot, s elhatározzák mindazon kérdéseket, melyek a bűnvizsgálatnál magokat előadhatják. Bevégeztetvén pedig az elővizsgálat, azon tagok, kiket a törvény perbe fogási bíróságnak kijelelt, Pestre haladék nélkül összehívatnak. Ezen perbe fogási bíróság tagjai magok közül elnököt választanak, s a fennforgó esetben éppen azon eljárással és azon szabályok szerint döntik el a perbe fogás kérdését, melyek általában minden perbe fogási kérdésre nézve az országos választmány javaslatában foglaltatnak; az általok kimondott ítélettől pedig fellebbvitelnek semmi esetben helye nem leend. Ha már a perbe fogási bíróság

deak-001-005-011-0044 Törvénybe foglalt.

deak-001-005-011-0055 Jogügyésznek.

a vádlottnak perbe fogását csakugyan elhatározta, összehívatnak az artikuláris bíróság többi tagjai, magok közül elnököt és jegyzőt választanak, a királyi fiskustól a vádlevelet és a vádnak bebizonyítására szolgáló próbákat átveszik, azokat a vádlottal közlik, s neki elégséges határidőt tűznek ki, mely alatt védelmét elkészíthesse; egyszersmind pedig mind a királyi fiskust, mind a vádlottat felszólítják, hogy ha a bíróság valamely tagjára nézve törvényes visszavetési jogukkal élni akarnak, a kitűzött határidőig írásban adják be az általok visszavetett tagoknak neveit. Ezen visszavetési jognál fogva a királyi fiskus is hat tagot, a vádlott is hat tagot visszavethet a bíróság tagjai közül anélkül, hogy visszavetésének okát adni köteles volna; és ha még ezeken kívül valamely tag ellen oly kifogás tétetnék, mely a büntetőeljárásról készült választmányi javaslatnak 81. §. szerint törvényesnek tekintendő, azon tag sem fog a bíráskodásban részt vehetni. Az elnököt csak törvényes ok mellett lehet visszavetni, s akkor annak helyébe más elnököt fognak a bíróság tagjai magok közül választani. Miután a visszavetés ekképpen megtörtént, vagy a felek kijelentették, hogy visszavetési jogukkal élni nem akarnak, a tény kérdése felett ítélő bíróság, az előbb már megválasztott elnökkel együtt, tizenkét tagból fog alakulni. Ha tehát a vissza nem vetett tagok száma az elnökön kívül tizenegynél többre menne, sorshúzás útján leszen elhatározandó, mely tagoknak kell a bíróságból kilépni, hogy az elnökkel együtt éppen csak tizenkét tag maradjon. Az így alakított bíróság előtt teljes nyilvánossággal és szóbeli eljárással tárgyaltatnak mindazok, mik egyrészről a vádnak bebizonyítására, másrészről a vádlott védelmére szolgálnak, s az egész eljárás a bíróság egyik 373tagja által híven és pontosan jegyzőkönyvbe vezettetik, s mind a két fél tanúinak hitelesített vallomása is feljegyeztetik. A tárgyalásnak teljes bevégzése után a bíróság titkos ülésben ítél afelett, hogy a törvény értelmében bűnös-e a vádlott a vádbeli bűntettre nézve, s ítéletétől semminemű fellebbvitelnek soha helye nem leend. A bíróság tagjai egyéni meggyőződésöket követve ítélnek, s arra, hogy a „bűnös” a vádlott ellen kimondassék, ezen esetekben is, valamint véleményünk szerint más bűntettek eseteiben, nyolc tagnak összehangzó szavazata szükséges. Ha ilyen többség bűnösnek nem találta a vádlottat, az a királyi fiskusnak ellene mozdított vádja alól felmentetik, és ha le volt tartóztatva, szabadon eresztetik, magában értetődvén, hogy midőn a vádlott ellen az bizonyodik be, hogy tette, nem ugyan felségsértésnek, hűtelenségnek vagy a király személye szóvali megsértésének, hanem más bűntettnek tekintendő, vagy midőn az ellene felhozott próbák arra mutatnak, hogy a vád alá vont cselekvésen kívül, egyéb oly cselekvést is követett el, mely más bűntettet foglal magában, ezen bűntett miatt az illető bíróság előtt, törvényszabta módon más közkereset alá vétethetik. Midőn ellenben a fenn említett többség bűnösnek ítélte a vádlottat a vádbeli bűntettre nézve, a törvény alkalmazása, melyet a vádlott a beszámítás mértéke szerint megérdemlett, a királyi táblának adathatnék át, mely előtt szintén nyilvánossággal tárgyaltatnának mindazok, mik a beszámítás kérdését illetik; a királyi fiskus minden terhelő okokat, a vádlott vagy annak ügyvédje pedig a mentő vagy enyhítő okokat szóval is kifejtenék, és írásban is beadhatnák, s mindezek bevégzése után a királyi tábla szokott mód szerint, egyszerű szótöbbséggel egyedül a vádlottnak büntetése felett ítéletet hozna, ezen ítéletet pedig akár egyik, akár a másik fél a hétszemélyes táblához feljebb vihetné.

Ezek lehetnének véleményünk szerint fő vonásai az általunk javaslott artikuláris bíróság alakításának, és azon eljárásnak, mely az említett politikai bűntettek megítélésében jövendőre megállapítandó volna. Ezeken kívül megjegyezzük még azt, hogy azon tagok, kik a bűnvizsgálatot teljesítették, ugyanazon esetben sem a perbe fogásnak, sem a tény kérdésének megítélésében részt nem vehetnek. A perbe fogási bíróság tagjainak ítélő hatalma pedig csak a perbe fogás kérdésének eldöntésére terjedvén ki, senkit azok közül a tény kérdése feletti bíróságnál alkalmaztatni nem lehet; megjegyezzük továbbá még azt is, hogy mivel az egyik országgyűlésen megválasztott tagok közül a másik országgyűlésig többen elhalhatnak, vagy akkor, midőn bíráskodás miatt összehívattak, törvényesen akadályoztatva meg nem jelenhetnek, s emiatt meg nem történhetik, hogy valamely egyes esetben, kivált ha a felek teljes mértékben használták visszavetési jogukat, nem marad fenn annyi bírósági 374tag, mennyi a bíróság teljes számához múlhatatlanul szükséges, a törvényhozás akkor, midőn az artikuláris bíróságot megválasztja, válasszon egyszersmind helyetteseket, kikből a hiány minden esetben pótoltassék.

Javaslatunk, melyet fő vonásaiban itten előadtunk, az igazság és méltányosság elvein alapul; mert ha az összes törvényhozás választja az említett politikai bűntettek bíróságát, mind a fejedelemnek, mind a nemzetnek jogai, mind a kormánynak, mind a polgároknak érdekei egyiránt lesznek biztosítva, oly férfiak kezeibe tétetik le az ítélő hatalom, kikhez éppen ezen választás által fejedelem és nemzet bizodalmat tanúsít, s az egyoldalúság gyanúja távol lesz az ilyen bíróságtól.

Azt fogja talán mondani valaki, hogy az ilyen bíróságnak tagjai sem lesznek mindenkor mentek a tévedéstől és egyéb emberi gyarlóságtól, s lehetnek esetek, melyekben azok is elvesztik a polgárok bizodalmát. Igaz, hogy ily esetek lehetőségét a mi javaslatunk sem zárja ki egészen, de mégis több biztosságot nyújt azoknak gyakrabbi előfordulhatása ellen, mint az országos választmány javaslata. Mert az összes törvényhozásnak, melyben fejedelem és nemzet akarata egyesül, soha nem lehetnek a közállomány érdekétől eltérő külön érdekei, melyeket a bíróság tagjainak megválasztásában egyoldalúlag követhetne, s nem gondolhatók a politikai bűntetteknek oly esetei, melyekben az összes törvényhozás politikai tekintetekből kívánhassa valamely vádlottnak egyébkint talán nem egészen jogszerű elmarasztalását; szóval az összes törvényhozást a nemzet ellenében álló vagy attól egészen különvált testületnek senki soha tekinteni nem fogja. A kormány ellenben néha oly nézetekből is indulhat ki, s oly érdekekre figyelmezhet, miket a nemzet magáénak nem ismer; a bíróság tagjainak kinevezését eszközül használhatja önhatalmának terjesztésére, s lehetnek esetek, melyekben politikai nézeteinek a törvény rendeletét is feláldozza. Jogtalanul cselekszik ugyanakkor a kormány, midőn így cselekszik, s ön valóságos érdekét is hibásan fogja fel; de ki fogja mégis tagadni, hogy ily esetek a nemzetek történeteikben éppen nem ritkák? A kormány által kinevezett bíróság tehát sokkal inkább ki van téve azon veszélynek, hogy függetlenségét politikai tekinteteknek s a kormány érdekének alárendelje, s emiatt a polgárok bizodalmát elveszítse, mint azon bíróság, melynek tagjait az összes törvényhozás választja. De ha az általunk javaslott artikuláris bíróság elvesztené is valamely egyes esetben elkövetett hibája által a nemzet bizodalmát, ennek következései korántsem volnának oly súlyosak és a közállományra nézve annyira veszélyesek, mint amelyek a királyi kúria ellen támadható bizodalmatlanságból származhatnának; mert az említett artikuláris bíróság minden országgyűlésen újraválasztatik, s akkor 375azon tagok, kik a közbizodalmat már nem bírják, a bíróság tagjai többé nem lesznek; és mivel a bizodalmatlanság nem magát az institúciót, hanem csak az egyes tagokat érdeklette, s nem a bíróság alakítása módjából, hanem az egyes tagok utóbbi vétkéből vagy hibájából származott, azon tagoknak kiléptével megszűnik a bizodalmatlanság oka is; a királyi kúria ellenben állandó bíróság lévén, egészen újra soha egyszerre nem alakul, sőt bizodalmat vesztett egyes tagjait is felette nehéz elmozdítani, és így a bizodalmatlanság, melynek okai el nem háríttattak, némileg magához az institúcióhoz tapadván, éveken, sőt nemzedékeken keresztül megörökül. Figyelmet érdemel e részben azon körülmény is, hogy az említett artikuláris bíróságnak hatósági köre a fentebb kijelelt politikai bűntettek megítélésén kívül más perekre nem terjed; a királyi kúria ellenben minden egyéb büntető- és polgári perekben is, mint legfelsőbb bíróság ítél; azon bizodalmatlanság tehát, mely a politikai bűntettek feletti bíráskodás miatt támadott a királyi kúria iránt, könnyen átvitethetik annak minden egyéb bírósági eljárására, mert amely bíróságnak függetlenségén s igazságszeretetén egy esetben kételkednek a hon polgárai, aziránt a közbizodalom más esetekben is könnyen ingadozni fog. És így a politikai bűntettek feletti bíráskodás, melyet aggodalmas kétkedéssel, sőt néha méltatlan gyanúval is oly igen hajlandó kísérni a nép, büntető és polgári legfőbb ítélőszékeinket teszi ki az általános bizodalomvesztés lehető veszélyének, s azokat a polgárok köztiszteletétől megfosztja; ez pedig a közállományra nézve mindenkor felette káros.

De alkotmányos rendszerünknek szellemével is összehangzásban áll fentebbi javaslatunk. Őseink már a hajdankorban tudták méltánylani azon biztosságot, melyet a bíróságok választás általi alakítása nyújt, s a bíróságok legnagyobb részére nézve fenntartották magoknak a választási jogot. Honunknak első tisztviselője a nádor, ki a legfőbb ítélőszéknek elnöke, s kinek kezébe legtöbb bírói hatalmat tett le a törvény, választás által emeltetik magas hivatalára; választástól függnek a köztörvényhatóságoknak minden bíróságai, és a felségsértésnek és hűtelenségnek esetein kívül minden egyéb bűntettek felett választás által alakított ítélőszékek gyakorolták eddig is az első bíróságot; szóval, a választásnak elve keresztül van szőve törvénykezési rendszerünknek majd minden ágain. Mi pedig éppen ezen alkotványos elvre alapítottuk javaslatunkat, s valóban nem is látjuk, mi okból kellene a választásnak elvét éppen a politikai bűntettek felett ítélő bíróság alakításánál elmellőzni, holott azon biztosság, mit a bíróság függetlenségére nézve a választás nyújthat, politikai bűntetteknél leginkább szükséges.

Ami pedig azon eszmét illeti, hogy az általunk javaslott bíróság tagjai az 376összes törvényhozás által választassanak, arra nézve légyen elég megjegyezni, hogy az ekképpen választott bíróságok eddig sem voltak honunkban ismeretlenek. Régiebb időkben még az egyes polgárok magányügyei felett is gyakran ilyen bíróságok ítéltek, az 1601:33. törvénycikk6 pedig világos bizonyságul szolgál arra, hogy hajdan a királyi táblához is választott az országgyűlése tagokat, de korunkban is ilyen artikuláris bíróságok ítélnek némely tárgyak felett, s alig van országgyűlés, melyen valamely artikuláris bíróság alakítása vagy kiegészítése elő nem fordulna. Miért nem lehetne tehát a politikai bűntettek felett ítélő bíróságot is éppen oly módon országgyűlési választás által alakítani?

deak-001-005-011-0066 Az 1601:33. tc. a királyi táblához nevezett ki bírákat.

Hazánk történetei s régiebb törvényeink kétségtelen bizonyságot tesznek arról, hogy a politikai bűntettek feletti bíráskodásból a nemzet hajdan kizárva nem volt. Világos törvényt alkottak őseink 1464.7 esztendőben aziránt, hogy a hűtelenség esetei mindenkor az országgyűlésen ítéltessenek meg, s ezen törvény későbben az 1486. esztendei 46., 1492. esztendei 13. és 1493. esztendei 3. törvénycikk8 által újra megerősíttetett.

deak-001-005-011-0077 Mátyás 1464. évi első dekrétumának 2. cikkelye rendelkezett a hűtlenség vétkébe tartozó esetekkel kapcsolatban.

deak-001-005-011-0088 Az 1486:46. tc. és az 1492:13. tc. a hűtlenséggel vádoltak védelmét garantálta.

Nem a fejedelem gyengesége miatt, nem az ország nagyjainak túlnyomó hatalma által keletkezett ezen törvény; Mátyásnak erőteljes uralkodása alatt9 alkottatott az. Mátyás pedig hatalmas karral fenn tudta tartani a rendet, igazságot és a királyi méltóság tekintetét, s őalatta oly törvényt, mely renddel, igazsággal és a királyi méltóság tekintetével meg nem fér, alkotni bizonyosan nem lehetett volna. Igaz, hogy későbbi kor megsemmisítette az említett törvények rendeletét, igaz, hogy utóbb a fejedelem maga hatalmával nevezte ki minden egyes esetben azon bírákat, kik a felségsértésről vagy hűtelenségről vádlottak felett ítéltek, és ezen bírák is gyakran külföldiek valának; de ne felejtsük, hogy mindezek a belső háborúknak véres viszontagságai között történtek, ne felejtsük, hogy közel két századon keresztül felbőszült pártok küzdöttek honunkban a főbb hatalomért; ily körülmények között pedig a politikai bűntettekről szóló törvényeket is gyakran eszközül használják egymás ellen a pártok, csak hogy önhatalmukat megerősíthessék; s a hóhér pallosa is fegyver lesz a hatalmasb kezében, mellyel csak azért sújt, hogy az ellenpártot gyengíthesse. Ami tehát ily körülmények között történik, azt a nemzet békés állapotjában sem úgy mint okszerű jogalapot, sem úgy mint a teendőknek mintáját felállítani nem lehet; sőt amint a nemzet normális állapota ismét visszatér, mindazokat, mik egyedül a korállapot szüleményei valának, okvetetlenül meg kell ismét változtatni.

deak-001-005-011-0099 Mátyás 1458-tól haláláig, 1490-ig uralkodott.

És csakugyan hazánkban is, miután a belső háborúk megszűntével a békesség ismét helyreállott, fokonkénti javítások történtek azon törvényeken, 377melyek a felségsértésnek és hűtelenségnek bíróságára nézve azon belső háborúk idejében keletkeztek. Ugyanis megköttetvén 1711. évben az ország belső nyugodalmát helyreállító szatmári békesség, nemsokára az 1715. esztendei országgyűlésen törvény alkottatott,10 mely világosan azt rendeli, hogy még a felségsértés esetei felett is magyar tanácsnokaival s nem idegenekkel ítéljen őfelsége, és ha ő maga bíráskodni nem akarna, magyar bírákat nevezzen ki, s ezek Magyarországban tartozzanak ítéletet hozni. Későbben az 1790. 56. törvénycikk11 még egy lépéssel továbbment, s a felségsértésnek s hűtelenségnek minden eseteiben a királyi táblára bízta a bíráskodást.

deak-001-005-011-01010 Az 1715:7. tc. rendelkezett a felségsértés büntetéséről.

deak-001-005-011-01111 Az 1790:56. tc. a pártütés és hűtlenség bűnét határozta meg.

Javítások valának ezek kétségtelenül az előbbi állapothoz képest, de fél századnak tapasztalása bizonyítja, hogy még ezen javítások sem valának képesek a polgárok nyugodalmát biztosítni, s hogy azok sem a nemzet óhajtásának, sem a közállomány érdekeinek kielégítőleg meg nem felelnek. Kötelessége tehát a törvényhozásnak az említett politikai bűntettekre nézve oly bíróságról gondoskodni, melyben a fejedelemnek és nemzetnek bizodalma egyesül; ilyen bíróság volna pedig az, melynek tagjait javaslatunk szerint az összes törvényhozás választaná. Nem is hisszük, hogy a kormány sérthetetlen királyi jog gyanánt követelje a politikai bűntettek bíróságának kinevezhetését; nem hisszük, hogy más érdeket akarna e részben keresni, mint a közállomány érdekét, s hogy bizodalmatlansággal lehessen oly bírósághoz, melyben a fejedelem megegyezésével a nemzetnek választottjai is helyt foglalnak. A hatalmas angol nemzet, mely a monarchikus elvekhez híven ragaszkodik, s mely a királyi hatalom méltóságát a legmélyebb hódolattal tiszteli, nem kételkedett a felségsértés feletti bíráskodást is a kormánytól független esküdtszékekre bízni; miért ne remélhessen a magyar fejedelmének igazságszeretetétől oly törvényt, mely éppen azáltal, hogy a politikai bűntettek bíróságát az összes törvényhozás bíróságára bízza, mind a fejedelemnek, mind a nemzetnek érdekeit e részben egyiránt12 biztosítja. Hiszen ha visszatekintünk a közelebb lefolyt századnak történeteire, lehetlen észre nem vennünk, hogy a felségsértésnek és hűtlenségnek valóságos esetei, nemzetünknek jelleménél fogva, sokkal ritkábbak voltak hazánkban, mint sok más európai nemzeteknél, pedig voltak idők, melyekben az ily esetek gondosan kerestettek.

deak-001-005-011-01212 Értsd: egyaránt.

Visszaemlékezve továbbá azon körülményekre, melyek között a múlt országgyűlés bevégeztetett, nem felejthetjük, hogy akkor a nemzet képviselői nem azért oszlottak el enyhültebb érzelmekkel és csillapodott kebellel, mintha mindazon sérelmek, melyeket a múlt idők eseményei miatt, a felségsértésnek és hűtelenségnek eddigi bírósága ellen felhoztak, orvosolva lettek volna, hanem azért, mert biztosan remélték, hogy a büntető törvénykönyv kidolgozásával 378megbízott országos választmány az említett bűntettek bíróságának alakítására és eljárására nézve oly célszerű javaslatot fog készíteni, mely a legközelebbi országgyűlésen törvénybe iktattatván, a nemzet aggodalmát teljesen megszünteti, s minden törvényes érdeket biztosítva, helyreállítja ismét a polgárok megzavart nyugodalmát. De valósulnának-e ezen szép remények, ha ezen országos választmány többségének javaslata fogadtatnék el, és a felségsértésnek s hűtelenségnek eseteiben jövendőre is azon ítélőszéknél maradna a bíráskodás, mely az aggodalmat leginkább okozta, s melyhez alakításánál fogva, éppen ez bűntettek eseteiben bizodalommal nem viseltetnek a hon polgárai?

Mindezeken felül még csak azt jegyzük meg az országos választmány többségének javaslatára, hogy a nemzet véleményének jelen állására nézve a kormányt is könnyen tévedésbe hozhatja; mert ki nem tudja mindazon keserű panaszokat, melyek a királyi kúriának némely felségsértési és hűtelenségi perekben követett eljárása ellen a múlt országgyűlésen felhozattak? Ha tehát ezen keserű panaszok után is azt látja most a kormány, hogy éppen azok, kiket az említett országgyűlése önkebeléből kiküldött, s a büntetőtörvények rendszeres kidolgozásával megbízott, célszerűnek vélik továbbá is megtartani a politikai bűntetteknek eddigi bíróságát: nem fog-e ezáltal azon hibás véleményre vezettetni, hogy vagy elenyészett azóta minden aggodalom, miről akkor a nemzet képviselőinek többsége panaszolkodott, vagy pedig a panaszok nem magát az institúciót, hanem egyenesen és egyedül a bíróság tagjainak személyét tárgyazták?

Végre mondhatná talán mindezekre valaki, hogy azon bizodalmatlanság és azon aggodalom, melyet mi oly gyakran említünk, csak a nemzet egy részének bizodalmatlansága és aggodalma, nem pedig az egész nemzeté. De ha így volna is, annyi mindenesetre bizonyos, hogy a nemzetnek azon része, mely bizodalmatlanságot és aggodalmat nyilvánított, sokkal nagyobb, semhogy azt a törvényhozás figyelem nélkül elmellőzhetné; s minthogy e részben a bajnak gyökeres orvoslása javaslatunk szerint könnyen megtörténhetik, anélkül, hogy ezáltal bárkinek igazságos érdekei veszélyeztetve lennének, kötelessége a közállománynak ezen bizodalmatlanságot és aggodalmat megszüntetni, s ekképpen a békés polgárok biztosságát és nyugodalmát teljesen ismét helyreállítani.

Költ Pesten március 11-én 1843.13

deak-001-005-011-01313 A különvéleményt Deák mellett az alábbiak írták alá: Zichy Ödön gróf, Pejachevich János gróf, Pulszky Ferenc, Pázmándy Dénes, Klauzál Gábor, Eötvös József báró, Hertelendy Miksa, Zoltán János, Wenckheim Béla báró, Bezerédj István, Palóczy László, Olgyay Titusz és Dubraviczky Simon.

Büntető törvénykönyv 1843. 7. melléklet. 101–108. p. Közli Fayer László 1. köt. 340–356. p.