FELIRATI JAVASLAT PEST VÁROS KÖZGYŰLÉSE SZÁMÁRA Pest, 1861. február 1.
FELIRATI JAVASLAT PEST VÁROS KÖZGYŰLÉSE SZÁMÁRA
Pest, 1861. február 1.
Pest, 1861. február 1.
Császári Királyi Felség!
Midőn császári királyi Felséged a sanctio pragmatica alapján Magyarország alkotmányának ismétlő helyreállítását elhatározta, nem kételkedhettünk, hogy azon alapelv, miszerint minden jogszerűleg alkotott törvény jogérvényes mindaddig, míg azt a koronás fejedelem és nemzet egyesült akaratja el nem törli, hazánkra nézve is sértetlenül fönnáll.
Hittük és hisszük ezt annál inkább, mert a sanctio pragmatica, melyre mint alaptörvényre maga Felséged kegyelmesen hivatkozik, és a sanctio pragmatica értelmében kiadott királyi hitlevelek világosan azt tartalmazzák, hogy az országnak törvényei, melyek tudniillik országgyűlésileg alkottattak, szorosan megtartandók.
A Felséged által múlt évi október 20-án kiadott diplomát és királyi elhatározásokat úgy tekintettük, mint világosan kijelentett tanúságát annak, hogy Felséged a sanctio pragmaticát, mely a koronás fejedelem és nemzet jogait egyaránt biztosítja, teljesen és egész terjedelmében életbe lépteti, s meg valánk győződve, hogy Felségednek legmagasabb célja s akaratja más nem lehet, mint az egy ideig félretett, de soha el nem évülhető, soha meg nem semmisíthető 42magyar alkotmánynak visszaállítása által a nemzetet megnyugtatni, s a kölcsönös bizodalmat, mit a lefolyt tizenkét évnek szomorú eseményei annyira megingattak, ismét helyreállítani.
De hűtelenek volnánk az alkotmányosság elvéhez, eltérnénk a sanctio pragmatica alapeszméjétől, ha nem ragaszkodnánk törvényeinkhez, s azoknak szoros megtartását, pontos teljesítését nem sürgetnénk a jognak és igazságnak minden fegyverével.
Önmaguk a fejedelmek sem bízhatnak oly népben, mely könnyen felejti elvesztett szabadságát, könnyen változtatja ősi alkotmányát, hamar megnyugszik a vak eset játékain, és csakhamar beletalálja magát minden viszonyba, mit a körülmények rákényszerítenek. Amely nép sorsát, helyzetét, alkotmányát, intézményeit könnyűszerrel cserélgeti, az urat is hamar cserél.
Az 1848-i törvények alkotmányszerűleg lőnek alkotva, s nincsenek e mai napig alkotmányszerűleg eltörölve; mi tehát úgyis mint egyes polgárok, úgyis mint törvényhatóság kötelesek vagyunk azokat tisztelni, teljesen jogérvényeseknek tekinteni mindaddig, míg a nemzet és a koronás fejedelem egyesült akarata országgyűlésileg azokban változtatást nem tesz.
Mi nem akarjuk jogainkat a törvény korlátain túl terjeszteni, ezt cselekednők pedig, ha azon hatalmat, mely a nemzetet és koronás fejedelmet együtt illeti, mint törvényhatóság akarnók gyakorolni azáltal, hogy a még jogilag fönnálló s országgyűlésileg meg nem szüntetett törvények ellen cselekednénk.
Kik azok és vannak-e olyanok, kik a birodalom ellenségeivel szövetkezve az állam ellen vétkes merényleteket terveznek, azt mi nem tudhatjuk, képviselő-testületünk tagjai között ilyenek nincsenek. Azon honfiak közül pedig, kik politikai múltjok miatt még most is száműzetve külföldön tartózkodnak, ha választottunk volna is valakit képviselő-testületünk tagjává, ezt kétségtelenül azon reményben tevénk vala, hogy a magyar alkotmánynak visszaállítása megnyitja egyszersmind hazánk határait mindazoknak, kiket az idegen bíróságok által idegen törvény szerint hozott alkotmányellenes ítéletek kényszerítettek a távozásra. E reményünk minél előbbi valósulása bizalmat gerjesztő záloga leend az alkotmányosság teljes visszaállítása iránti komoly szándéknak, meghiúsulása ellenben könnyen káros kétkedést szülhetne a nemzetben.
A közadót illetőleg éppen azért, mert köztörvény-hatósági állásunkban nemcsak alkotmányos jogaink, de alkotmányos kötelességeink is vannak; éppen azért, mert mi mint köztörvényhatóság, őrei és kezelői vagyunk azon jogoknak, melyeket az alkotmány a népnek biztosított, csak azt tehetjük, mit 43e részben a törvény enged és parancsol. Alkotmányos országban az adónak minden nemei csak a nemzet beleegyezésével jogszerűek, mi tehát csak azon adónak jogszerűségében nyugodhatunk meg, mit az országgyűlés megállapít vagy elfogad. A jelenlegi adónak, mint országgyűlésen kívülinek, jogosságát tehát elismernünk a törvény tiltja. Erő és hatalom ellen a mi fegyverünk igazság és törvény, miket az erő és hatalom sérthet vagy mellőzhet, de jogszerűleg meg nem semmisíthet.
A törvénykezés visszaállítására nézve be akarjuk várni az ország bírája és illetőleg a hétszemélyes tábla által teendő javaslatokat mint ideiglenes intézkedéseket főképp azért, hogy a törvénykezésre nézve egyformaság legyen a hazában, mit egyébkint a törvényhatóságoknak sokban egymástól eltérő nézetei miatt elérni alig lehetne; de várakozásunkat azon bizalom és kívánathoz kötjük, hogy az ország alkotmányos jogai a törvénykezésre nézve is a magánjogviszonyok megzavarása nélkül minél előbb vissza fognak állíttatni.
Az 1848-i törvényeknek újabb átvizsgálása s illetőleg módosítása nézetünk szerint is az országgyűlés köréhez tartozik, de éppen azért mi köztörvény-hatósági állásunkban egyoldalúlag azoknak bármely mellőzésében vagy megszegésében meg nem nyughatunk. Azon törvényeket a jövő országgyűlésen nem szükséges alkotni, mert már megvannak, s jogilag fönnállanak; célszerű leend talán azokat újra átvizsgálni, talán némely részben módosítani, s amenynyiben vagy nem eléggé határozott, vagy csak ideiglenes rendelkezést tartalmaznak, javítani is, de mindaddig, míg ez nem történik, kötelességünk azok fönnálló rendeletéhez ragaszkodni. Ismételjük azonban itt is, hogy a mi fegyverünk nem erőszak, hanem igazság és törvény.
Mindezeket a legmélyebb tisztelettel és őszinteséggel előadni a törvény és alkotmányos állásunk teszi kötelességünkké, s meg vagyunk győződve, hogy Felséged, ki alkotmányos úton akarja a nemzet bizalmát s teljes megnyugtatását elérni, e kötelességünk teljesítését s az alkotmányos őszinte szót nem fogja túlcsapongásnak tekinthetni.
Fontos és nehéz föladatok várnak a közelgő országgyűlésre, oly föladatok, melyeknek elhibázott megoldása végtelen bonyodalmakba vezethet, s veszélyt hozhat hazánkra, higgadt és nyugodt kedélyállapot, a helyzet nehézségeit méltányló óvatosság, egymást értő és a félreértéseket eltávolító kölcsönös bizalom szükséges e nehéz munkához.
Mindez pedig csak úgy remélhető, ha minden ok, minden ürügy gondosan mellőztetik, mi félreértésre, bizalmatlanságra vezethetne; ha legszentebb ereklyénk, az ősi alkotmány meg nem támadtatik, s legforróbb érzelmünk, a honszeretet, mellyel hazánk szabadságához s alkotmányos önállásához ragaszkodunk, 44nékünk vétkül nem tulajdoníttatik; ha tőlünk oly cselekmények vagy mulasztások nem követeltetnek, melyek által a törvények önérzelmeinkkel és legszentebb kötelességeinkkel jőnének ellenkezésbe.
Ily módon és csak ily módon lehető a hon fönntartása, és ha Isten engedi, fölvirágzása.
Kelt Pesten, 1861. évi február 1-jén tartott közgyűlésünkből.
Pest város közönsége
Pesti Napló, 1861. február 2. 28-3294. sz. Közli Kónyi Manó 2. köt. 543–546. p.
