KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD IRÁNYI DÁNIEL1 HORVÁT BOLDIZSÁRT SÉRTŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KIJELENTÉSÉRŐL Pest, 1869. június 25.
KÉPVISELŐHÁZI BESZÉD IRÁNYI DÁNIEL1 HORVÁT BOLDIZSÁRT SÉRTŐ ORSZÁGGYŰLÉSI KIJELENTÉSÉRŐL
Pest, 1869. június 25.
Pest, 1869. június 25.
deak-002-005-003-0011 Irányi Dániel (1822–1892), a reformkori ellenzék tagja, 1848-ban igazságügy-minisztériumi titkár, képviselő, 1850–1868 között emigrációban élt. 1868-tól országgyűlési képviselő, a szélsőbal vezetője.
Tisztelt Ház! (Halljuk!)
Megromlott egészségem nem engedte, hogy az ülést tegnap végigvárjam, s így nem voltam tanúja azon jelenetnek, mely most szóban forog. De ha igaz az, hogy Irányi képviselő úr tegnapi előadásának végén a következőket mondotta, hogy (olvassa:) „a miniszter – Horvát Boldizsár – ugyanaz, ki az 48-i törvények egyik leghívebb, legjelesebb és legtisztább jellemű bajnokát, elődömet2 törvénytelen ítélet következtében halálra kínozta”, ha ezek voltak, mondom, szavai, akkor lehetetlen, hogy erre nézve én is ne nyilatkozzam. (Halljuk!)
deak-002-005-003-0022 Böszörményi Lászlót.
Nekem nincs szükségem arra, hogy e részben véleményt kérjek a mentelmi bizottságtól; a dolog a ház előtt történt, a háznak akkor jelen volt tagjai tudják, hogy így történt, és tudják azt is, hogy az elnök akkor rendreutasította a szólót, és hogy többen, maga a miniszter úr is fölkelt, hogy nyilatkozzék, azonban az elnök, hihetőleg azért, hogy az első fölhevülésből keletkezhető keserűségek kikerültessenek, az idő is későre járván, az ülést feloszlatta.
576Ha valaki azt kérdi, szabad-e és kinek szabad a képviselőt az országgyűlésen a mondottakért feleletre vonni, én arra azt fogom felelni, hogy sem törvényeink, sem parlamentáris gyakorlatunk szerint a képviselőt feleletre más nem vonhatja, és felette más nem határozhat, mint a ház. (Helyeslés a jobb oldalon.) Ez volt mindig a gyakorlat.
Azt mondja Simonyi képviselő úr3 , hogy hasonló eset nem történt. Történt, éspedig igen kellemetlen eset történt, mely vajha sohase ismételtetnék. Történt az 1833-i országgyűlés kezdetén. Tagen nagyváradi prépost4 ügyében, midőn az Beöthy Ödön követnek szavaira olyan módon felelt, vagyis inkább beleszólott, melyet az akkori országgyűlési követek sértésnek tartottak.
deak-002-005-003-0033 Simonyi Ernő.
deak-002-005-003-0044 Tagen János (1777–1838) nagyprépost 1833. február 21-én a vallásügyi vitában Beöthy Ödönt hazugsággal vádolta.
De nem megyek oda vissza, mert nem akarom a régi megyei akciózások5 korszakát a mostani parlamentáris korszakra alkalmazni.
deak-002-005-003-0055 Keresetek.
A miniszter hivatalos állásánál fogva nem oly személy, akit megtámadni ne lehetne: ő felelős, tehát igen természetes, felelősségre is vonható. Erre két utat jelölt ki az alkotmányos törvény és gyakorlat: az egyik az interpelláció, a másik – ha az nem történik, vagy a felelet ki nem elégítő – a miniszternek vád alá vétele.
Ha Irányi Dániel felkelt és azt mondotta volna, hogy a miniszter ezen cselekvénye a törvénybe ütközik, ő ilyen vagy olyan bűnt követett el, én őt a ház által kívánom vád alá vétetni, akkor igenis tanácskozni kellett volna indítványa felett, és a ház elhatározta volna, van-e a vád alá vételnek helye, vagy nincs. Ez az alkotmányos mód.
Hanem akár minisztert, akár mást a tanácskozás folytán az immunitás6 pajzsa alatt oly kemény váddal támadni meg, hogy valakit törvénytelen ítélet folytán halálra kínzott volna, oly vád, amelynél súlyosabbat alig lehet valaki ellen mondani, (Úgy van!) és ezen vádat csak úgy diszkusszió folyamában odavetni, ez, úgy hiszem, mégsem helyes, mégsem tűrhető el. (Halljuk!)
deak-002-005-003-0066 Képviselői sérthetetlenség.
Ha a parlamentáris immunitást, magát a parlament magas állását akarjuk védeni, kérdem: vajon védjük-e azzal, ha mi magunk ilyen megtámadásoknak, melyek sem alakjokban, sem tartalmokban nem törvényesek, tág tért engedünk?
A törvény gondoskodott arról, ha valakit megsértettek, hogy a sértett miképp járjon el? A törvény gondoskodott arról, ha valaki a sajtó útján bántalmaztatik, hogy miképp állítsa bíró elé azt, aki megsértette? A gyakorlat gondoskodott, hogy a megyei gyűléseken is, ha valaki megsértetett, minő eljárásnak van helye. A képviselőház tanácskozásaira nézve a törvény ilyenekről nem gondoskodott, mert feltette, hogy az efféle dolgok képviselők körében nem is történhetnek. (Úgy van! Élénk helyeslés jobb felől.)
577Kettőt nem lehet hallgatással mellőzni. Egyik az, hogy a ház méltósága kérdésen kívül le volna alacsonyítva, ha itt mindent, akár helyesen, akár helytelenül személyekre vonatkozólag sértő kifejezésben mondani lehetne; a másik meg az, hogy nekünk kötelességünk felügyelni, hogy a miniszter törvénytelenséget ne kövessen el, kötelességünk őt, ha azt látjuk, hogy törvényt sértett, feleletre vonni, vád alá helyezni, de kötelességünk őt meg is ótalmazni az ellen, hogy a vád alá helyezés esetén kívül ne sértethessék oly kifejezésekkel, amelyek őt a legnagyobb bűnnel vádolják. (Helyeslés jobb felől.) Mert ne felejtsük el, hogy a parlamentáris kormány a nemzet többségének kifolyása lévén, annak tekintélyét, méltóságát nekünk is ótalmaznunk és megőriznünk kell. (Élénk helyeslés.)
Kérdem: mi lesz annak következése, ha most a tegnap mondott szavakért a ház éppen nem szól? Az lesz következése hallgatásának, hogy azt mondják, vagy a factumot7 , a vádat nem vonta kétségbe, vagy pedig azt, hogy a vádat oly csekélységnek tartotta a ház, melyről nem is érdemes szólani. Itt pedig egyik eset sem forog fenn. Én legalább reménylem, a ház többsége nincs azon véleményben, hogy a vád igaz; nincs azon véleményben sem, hogy afelett, ami mint vád adatik elő, másképp, mint törvényesen lehetne ítélni; nincs azon véleményben, hogy az oly sértés, mely figyelmet nem érdemel.
deak-002-005-003-0077 Tényt.
Nem a miniszter érzékenységéről van itt szó, ez magánügy; hanem a ház tekintélyének és a minisztérium állásának nem törvényes formában történt megtámadásáról és sértéséről. (Helyeslés.)
Én, mondom, nem tartom szükségesnek, hogy a mentelmi bizottság megkérdeztessék az iránt, miként lehessen itt elégtételt szerezni. Ezt nem tartom szükségesnek, mert én egyetlenegy módot látok csak, azt tudniillik, hogy a ház határozatilag mondja ki rosszallását. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Ez nem törvénytelen eljárás, mert magokban a szabályokban is van említés arról, hogy a ház megróhat egy szólót.
Azt mondja valaki, a nyilatkozat tegnap történvén, ma már nem határozhatunk. Nem tartom helyesnek, hogy ily kényes és fontos ügyben ezen fogás alá, hogy úgy mondjam, magunkat elrejtsük. (Helyeslés.) Amint, mondom, igaz, hogy az akciók elrendelése a régi időkben akkor szokott történni, midőn a cselekvény történt, és mégis az 1833-i országgyűlésen nem azon napon, hanem más napon történt a megrovás. És miért nem történt aznap, hanem másnap? Azért, amiért most is másnap kell hogy történjék, mert tudniillik az napon az elnök rendreutasítá a szólót, és az ülést azonnal eloszlatta, és így sem a miniszter, sem mások föl nem szólalhattak.
Szabadságában áll az érdemes képviselőnek magyarázatot adni szavainak, 578és szavát, amennyire az sértőnek találtatik, helyreigazítani vagy visszavonni, de arra őt kényszeríteni senki sem képes. Teheti, és azt hiszem, ha az megtörténik, akkor a háznak is, a miniszternek is nem szükséges a tárggyal tovább foglalkoznia. De ha a visszahúzás meg nem történik – amire a képviselő urat föl sem merem híni, mert ez oly dolog, amit mindenki magával végez el –, akkor lehetetlen azon véleményt nem mondanom ki, hogy a háznak, ha a dolgot nem helyesli, ki kell mondania határozatilag rosszallását, hogy nyoma legyen, miszerint ezen vádat a ház ezen módon és így előadva nem helyesli, hanem helytelennek tartván, rosszallja. (Helyeslés jobb felől. Ellenzés a szélsőbal oldalon.)
Tehát mentelmi bizottsághoz utasítani, azzal vetni véget e valóban fájdalmas és kellemetlen dolognak nem tartom helyesnek, hanem azt vélem, hogy a ház mondja ki határozatilag rosszallását azon kifejezésekre, melyeket Irányi előadott. Én más módot nem látok. Hogy pedig a háznak kell valamit e tekintetben tenni, az kétségtelen. (Élénk helyeslés jobb felől.)
Képviselőházi napló 1869–1872. 2. köt. 100–102. p. Közli Kónyi Manó 6. köt. 204–207. p.
deak-002-005-003-0011 Irányi Dániel (1822–1892), a reformkori ellenzék tagja, 1848-ban igazságügy-minisztériumi titkár, képviselő, 1850–1868 között emigrációban élt. 1868-tól országgyűlési képviselő, a szélsőbal vezetője.
deak-002-005-003-0022 Böszörményi Lászlót.
deak-002-005-003-0033 Simonyi Ernő.
deak-002-005-003-0044 Tagen János (1777–1838) nagyprépost 1833. február 21-én a vallásügyi vitában Beöthy Ödönt hazugsággal vádolta.
deak-002-005-003-0055 Keresetek.
deak-002-005-003-0066 Képviselői sérthetetlenség.
deak-002-005-003-0077 Tényt.
