A BIRÓSÁG ILLETÉKESSÉGÉRŐL ÉS ELJÁRÁSÁRÓL CSŐDÜGYEKBEN.
A BIRÓSÁG ILLETÉKESSÉGÉRŐL ÉS ELJÁRÁSÁRÓL CSŐDÜGYEKBEN.
A KK. és RR. 1840. ápril 6-kán tartott országos űlésének napi rendjén volt a váltótörvény 3-dik részének VIII. t.-czikke, mely a csődületről szólott. Felolvastatván az 1. §., az elnök jövendőre is fönn akarja tartatni azon elvet, hogy a nemes nemesi biró, a polgár pedig önnön tanácsa által itéltessék; továbbá kivánta, hogy a csődbeli perre nézve más elvek ne állapíttassanak meg, mint a melyek vannak más adóssági pereknél; végre, hogy ok nélkül a rendes törvénykezés rendszere ne változtassék, s a rendes és állandó törvényszékek eljárás ne csonkíttassék. Ezeket előrebocsátva, minthogy oly esetekben, midőn a birtok több megyében volt, a rendes biráskodást 388a kerületi táblák gyakorlották, ezeket továbbá is meg akarta tartani, annál inkább, mivel a váltótörvény és a szóbeli perek által eljárásuk megkevesbedett, s így, ha eddigi főfoglalatosságuktól is megfosztatnak, alig lesz munkájuk. Ellenezte tehát azon javaslatot, hogy ez ügyekben a ker. táblák helyett a hibás elrendezésü megyei törvényszékek biráskodjanak; de ha ezt így fogadnák el a rendek, szükségesnek tartotta, hogy a 122. §., mely szerint a törvényszéktől két tag fölhatalmaztatik, hogy a per érdemét tárgyazó itéleteket kivéve közbeszóló itéleteket hozhasson, úgy módosíttassék, hogy erre több tagok neveztessenek. A mi a kir. városi tanácsokat illeti, némely kisebb kir. városban a tanács olyan, hogy non omne tulit punctum, s így valamint a ker. tábláknak a megyei törvényszékek, úgy ezeknek a kir. városok tanácsai fölött adott elsőbbséget, s ezért azt kivánta, hogy a kir. városok tanácsai csak a polgárok és olyan nemesek fölött biráskodhassanak, kik a városokban lakván, más nemesi birtokuk nincs, a többi birtokos nemesek fölött itéletet tovább is a megyei törvényszék mondjon.
Deák Ferencz: Az előlülőnek előadása tökéletesen megfelel annak, hogy ezen egész csődületi rendszer halasztassék el, mert ha a megyei törvényszékeket jelenleg az idő rövidsége tekintetéből is elrendelni, ha a kir. városi tanácsban bizni nem lehet: akkoron vagy el kell halasztani ezen tárgyat, vagy ha a rendek elhalasztani nem kivánják, úgy minden hiány mellett is a fennálló rendelkezést el kell fogadni. Mi az előlülőnek ellenvetéseit illeti, azokra azon renddel kiván felelni, mint azok tétettek. A kerületi táblákra nézve, azoknak biráskodását a választmány azért kivánta elmellőzni, mert a mint az előlülő is megjegyzi, a csődületnél a biráskodáson kívül még más politikai eljárás is szükséges, mint például a vagyon összeirása, zár alá vétele stb., melyeknek teljesítését az előlülő is tovább is a megyékre kivánta bizni, minthogy ezeknek teljesítésére a kerületi tábláknak kevés eszköze volna, mely előkészületeket a kerületi táblák compassus mellett volnának kénytelenek végezni, mit a vármegyék a bukás jelentésére azonnal magok is megtehetnek. Ha tehát nem tekinti is azt, hogy ebből csak időmulasztás támadna, mi a hitelnél fő dolog: a kerületi táblák biráskodását azon fogva sem fogadhatja el, mert a massa kezelése a biráskodással szoros kapcsolatban vagyon; de nem fogadhatja azt el a felek könnyebbsége tekintetéből sem, mert in regula áll azon elv, hogy a kereskedőnek hitelezői legkönnyebben lehetnek a szomszédságban levők, s ily esetben megtörténhetnék, hogy például valaki Barsban kereskedési teleppel biró csődület alá esvén, hitelezői csak azért, mivel a bukottnak nemesi birtok a Pozsony vagy más vármegyében is vagyon, keresetüket a nagyszombati 389kerületi táblánál kényszeríttetnének követelni, és ezért ő a kerületi táblák biráskodását nem kivánja elfogadni. Ha azonban erre kényteleníttetnék, részéről legfeljebb csak azon esetben fogadná el, midőn valakinek több urodalmai lévén, bizonyos lakása sehol sincsen, hanem majd egy, majd más urodalomban tartózkodik. A mi az előlülőnek azon figyelmeztetését illeti, hogy ekkép a kerületi tábláknak munkájuk nem leend, erre nézve megjegyzi, hogy ha bár jelenleg a nagyobb csődületi perek a kerületi táblák biráskodása alá rendeltetnének is, kételkedik, hogy három törvényhozás alatt nálok meghagyatnának, mert a mostani körülményeket tekintve, alig ha az előttük folyó polgári perek is tőlök el nem vétetnek, vagy pedig más rendeltetést nem nyernek. A mi a bejegyzett nemesi kereskedőket illeti, kiknek nemesi birtokukon kívül királyi vagy más városokban telepjeik vannak, ezeknek praejudicium nem tétetik az által, ha az mondatik, hogy a városi biróság alá tartoznak, mert a kereskedési hitel a kereskedési viszonyban közelebb állóktól ered, és így ezen nemesember is legtöbb hitelt a polgárok között teend, illő tehát, hogy a hitelezőkre legyen e részben figyelem, s ha előre fogja tudni az e részbeli rendelkezést, szabadságában fog állani azzal élni akarni vagy sem. Azt azonban nem ellenzi, ha lehetséges, hogy ez világosabban kifejeztessék, például, hogy itt az oly nemesről van szó, a ki a kereskedésből él, kinek fővagyona a kereskedésben vagyon. Átalánosságban azonban azt el nem fogadhatja, mert megtörténhetnék, hogy például valakinek kereskedési telepe kir. városban lévén, annak egyszersmind egy távoli megyében egy rossz faluja is van, s ha átalánosan tétetnék a határozat, akkoron a városi hitelezők e csődületet a távoli megyében volnának kénytelenek szorgalmazni, holott azon nemesi birtok tized részét sem éri meg a kir. városban levő kereskedési értékjének. Ezen mód pedig elég volna a hitel előmozdítása helyett, azt megbuktatni, mert a kereskedési hitelnek ultima differentiája mindig az, mi fog történni, ha a kereskedő megbukik, és így minthogy ezen rendelkezés által a kijátszásokra tágas mező nyilnék, az átalános elvet nem pártolja; nem ellenzi azonban, ha e tekintetben némi felvilágosítás vagy elkülönözés tétetik. A mi már a megyei törvényszékeket illeti – noha óhajtaná részéről is, hogy azok máskép lennének elrendezve – minthogy azonban jelenleg nálok valami jobb nincs, kénytelen azokat a mint vannak, elfogadni, és ha valaki képes helyettük valami jobbat ajánlani, az ő részéről késznek nyilatkozik annak elfogadására, s e végből az előlülőnek azon 390megjegyzését, hogy a 122. szakaszban kirendelt két tagok helyett többen neveztessenek, szivesen elfogadja. A Jász és Kun, úgy a Fiume kerületekre nem lévén észrevétele, a mi a Hajdu városokat illeti, hogy azoknál a csődületi perek a városi tanácsnál kezdődvén, feljebbviteli úton a kerületi törvényszékre, onnan a királyi táblára menjenek, azt anomaliának látja, mert akkoron maguk a Hajdu városok volnának, kiknek e tekintetben három feljebbviteli biróságok volna; e részben tehát azt kivánná, hogy a kerületi törvényszékről a feljebbvitel egyenesen a hétszemélyes táblára történjék.
