II.
II.
A követek egy része a majoratusokat egész kiterjedésükben, vagy az intézmény kiváltságának elvét nem sértő csekélyebb korlátolássokkal, fönn kivánta tartani; mások a majoratusokat átalánosan és végkép el akarták törölni; voltak végre, kik a nemzetségek tagjainak örökösödési sorára nézve meg akarták ugyan tartani, de az ily javaknak semmi privilegiális természetet nem kivántak adni, hanem azokat más ősi javakkal tökéletesen egy kategoriába óhajtották helyezni, úgy hogy a hitelezők adósság fejében azokat minden késedelem nélkül exequaltathassák, sőt a majoresco a javakat, úgy mint más ősi jószágot, el is adhassa.
Az átalános vita julius 15-dikén befejeztetvén, az elnök azon kérdésére, «megálljon-e az országos küldöttségi szerkezet vagy nem»? 13 megye igennel felelt, 35 megye és a sz. kerületek nemmel feleltek. A második kérdés ez volt: «eltöröltessenek-e átalában a majoratusok»? 22 megye a majoratusok megtartása mellett, 25 megye és két kerület ellene szavazván, az elnök zajos éljen kiáltások közt így mondotta ki a végzést: «a majoratusok és senioratusok örök időkre eltöröltetnek».
A kerületi űlés továbbá kimondván, hogy «a mostan birtokban levő majorescok és seniorok halálukig hitrebizottsági javaikban mint usufructuariusok bennmaradnak, haláluk után a majoresco gyermekei egyiránt osztoznak, a senioratusok azonban az egész nemzetség tulajdonának tekintethetvén, törzsök és ágankint az egész nemzetség közt osztályra menjenek», az a kérdés vettetett föl, «vajjon a mostani birtokosok életében a hitrebizott javak megtartják-e azon kiváltságolt természetüket, hogy adósságért foglalás alá nem vétethetnek, vagy ha e természetüket elvesztenék, fog-e ez értetődni az illető majorescok és seniorok eddigi adósságaira nézve is, vagy pedig csak azokra, melyeket a jelen törvény kihirdetése után vesznek föl»? Deák Ferencz azon indítványát, hogy «ámbár a jelenleg birtokban levő majorescok és seniorok bennmaradnak is hitrebizott javaikban: ezek mindazáltal nyomban az eltörlő törvény közhirré tételével kiváltságolt állapotjukat veszítsék el, s az ezentúl csinálandó adósságokért foglalás alá vétethessenek». Nagy Pál igazságosnak ismerte el, de emlékeztette a KK.-at s RR.-et, hogy «a törvényt nem csak maguk hozzák; a törvényhozásban is kell bizonyos politikát 79követni, s a jelen tárgyban azon kell törekedni, hogy a törvény elfogadhatóvá tétessék, s annak érdekébe a másik táblának mentül több tagja bevonassék. Ennélfogva ellenezte a tett indítványt.»
Deák Ferencz: Sopron vármegye követe indítványomnak igazságát elismeré; ha elismeri, miért kivánja a politikának alávetni, holott előbb maga is alája vetette a politikát az igazságnak, midőn megegyezett, hogy a mostani birtokostól el ne vegyük a jószágokat, pedig a politika azt kivánta volna, hogy azonnali osztályt rendeljünk, mert így vontunk volna legtöbbeket a törvény érdekébe. De kinek is árt az én indítványom, midőn a multat hagyom az eddigi törvény állapotában, s csak azt kivánom, hogy a most hozott törvény közhirré tétele napjától legyen kötelező? Ez senkinek jussát el nem veszi, hacsak jusnak nem akarná valaki nevezni, hogy ezentúl is szabad legyen csalni, azaz adósságot tenni, és nem fizetni. Emlékezzünk, hogy az volt egyik főoka a majoratusok eltörlésének, hogy teszem ha 100 milliót érnek a magyarországi majoratusok, ezen 100 millió érték ki van véve a nemzeti hitel hypothekájának massájából. Teljességgel nincs ok, a mely kivánhatná, hogy ezen kártékony állapot még 40–50 évig fentartassék.
