II.
II.
Az elnök a KK. és RR. határozataképen kimondván, hogy «a 2. §-ból azon záradék, mely az örök kiváltásról szól, kihagyatik», javasolta, hogy a fölirásban csak a királyi válasz elfogadása jelentessék ki. Nagy Pál azt tartotta, hogy «mivel a többség a királyi választ elfogadta, ennek második része pedig az örök megváltás kérdését a törvénykezési munkálatra elhalasztja: a föliratban nyilván ki kell fejezni, hogy a KK. és RR. ezen tárgyat akkor, midőn a juridicum előkerül, újabban tanácskozásba fogják venni». Az elnök ennek ellenében kimondotta: «hogy itt a többség határozása ellen új principiumot felállitani nem lehet, s abban meg sem egyez».
106Deák Ferencz: Az elnöknek azon kimondása ellen: hogy a többség a királyi választ fogadta el, és a szóban levő záradékot a §.-ból kihagyatni kivánja, semmi észrevétele, semmi kifogása nem volt; de hogy ugyanazon többség azt is elfogadta volna, hogy a felirásba bele ne menjen, hogy ezen kérdést a juridicumban fogjuk pertractálni, el nem ismerhette, mert akárhogy magyarázzuk a királyi választ, abban az van, hogy a jelen §.-nak azon része, mely az örökös kiváltságról szól, minthogy különféle törvényes kérdéseket foglal magában, melyek e helyen el nem intéztethetnek, nem ide való, hanem a juridicumra, és így annak a többségnek, mely a királyi választ elfogadta, el kellett fogadni azt is, hogy az érintett kifejezés a felirásba beiktattassék. Meg nem ismerhette továbbá azt sem, hogy ő, vagy a vele tartók valamely új principiumot kivánnának itt felállítani; sőt inkább meri állítani, hogy azok akarnak ilyesmit, a kik ezen kivánságnak a felirásban való kifejezését gátolni akarják. Nem kell tehát egymással szembekötőst játszani, hanem a királyi válasz második részére is felelni kell, és meg kell nyilván mondani, hogy ezen kérdést a juridicumban újabban fel fogjuk venni.
