II.
II.
Ugyanabban a tárgyban a junius 17-dikén tartott kerületi ülésben még egyszer szólott. Több követ ugyanis a nemeseknek a Hármaskönyv I. része 9-dik czímében foglalt kiváltságát, hogy idézés nélkül és törvény utján kivül senki sem háborgattathatik, a nem nemesekre kiterjeszthetőnek nem tartották.
Deák Ferencz: Sokat hallván a sokszor érdeménél feljebb is dicsért, sokszor ellenben méltatlanul is gyalázott I. r. 9. cz. változatlanságáról, szakaszonkint felveszi azon törvényt és megvizsgálja, alkotásától fogva minő változások történtek rajta. Az első szabadságon, mely a nemest egyedül a tetten engedi befogatni, változást tett az 1625: XIII., mely a birtoktalan nemest minden idézés nélkül, az 1655: XXXVIII., mely vizsgálat után, az 1687: XIV. s az 1723: V., melyek vizsgálat előtt is befogatást rendelnek; úgyszintén az 1715: VII., mely felségsértés esetében hasonlót határoz minden kihallgatás nélkül, a mi viszont a második szabadsággal ellenkezik. A harmadik szabadság: libere rebus suis utendi fruendi potestas változást szenvedett, midőn az 1548: XXXIV. és XXXVI. s az 1550: XI. a jobbágyság szolgálatját bizonyos napokra és módokra határozta; midőn az 1723: XVIII. a jobbágyi birtokot elvehetetlennek rendelte. A harminczad alól való kivétel az 1569: XVII. és 1655: LXXXIII. által csak az allodialis termékekre, az 1723: XIV. által pedig csak az örökös tartományokra szoríttatott. Végre az utolsó szabadság, mely az egésznek biztosítására alkottaték, nem csak megszoríttatott, de hová lett? a RR. igen jól tudják. Ha tehát őseinknek szabad volt megváltoztatni, megszorítani, eltörölni az I. r. 9. cz. azon részeit, melyeket a status czéljára nézve károsoknak itéltek, miért ne szabadjon nekünk oly intézkedést tenni, mely még csak meg sem szorítja az I. r. 9. cz.-ét? Hasonló érintetlen kényességűnek mondatik az 1741: VIII.; úgy de ebben az 1723: VI. alaposnak mondatik, melynek 4. §-ában az armalisták taxáltatni reneltetnek; ezt azonban az 1715: XIX. és 1805. I. elrontották, 17és hogy az 1741: VIII. czikkelyt, melyről csak szólni sem szabad, megváltoztatták a nélkül, hogy a diarium csak legkisebb ellenmondásnak is jelét mutatná. Hogy állhatna tehát a változhatatlanság ideálja ellent a javaslott törvényczikkely alkotásának, mely se repraesentatióról nem szól, sem az adóról nem rendelkezik, hanem egyedül arról, hogy a paraszt is a törvény oltalma alatt él, hogy személye sérthetetlen, s hogy perét, panaszát előterjesztheti, a mi más szóval annyit tesz, hogy a magyar paraszt is ember; nem tartom én őt rabszolgának, sőt azt hiszem, hogy őt annak tartani nincs köztünk, a ki ne pirulna.
