I.
I.
A KK. és RR. 1835. október 16-dikán tartott országos űlésének napi rendjén volt: az «azon közterhekről, melyeket a jobbágyföldeket használó nemesek ezen használattól viselni tartoznak» szóló törvényjavaslat. Ennek 6. §-a a következő volt: «a bennfekvő és átutazó katonaságnak élésházi táplálásához oly móddal, mint a többi jobbágyok járulni fognak». Piller László, Sárosmegye követe, a logika ellen valónak látta annak kimondását, hogy «a jobbágyok telkén lakó nemesek is oly móddal járuljanak a katonaságnak 168élésházi táplálásához, mint a többi jobbágyok, mielőtt a rendek elhatároznák, mikép járuljanak hozzá a többi jobbágyok. Ugyanazért az alimentatióról rendelkező t. cz. megalkotásáig a tárgyalt 6. §. fölfüggesztését indítványozta. Almásy Károly, Hevesmegye követe, a 6. §-t a jobbágytelken lakó nemesekre igen súlyosnak, igazságtalannak és inpolitikusnak mondotta, s azért kihagyását kérte.
Deák Ferencz: Nem akar ezen törvényczikkelyben a nemes és nem nemes között az alimentatióra nézve különbséget tenni, hanem azt kivánja, hogy a deperditák terhétől egyik úgy mint a másik mentessék fel. Ugyanis akkor, mikor a regulamentális ár meghatároztatott, az az ország legnagyobb részére nézve jelentékeny volt, de az időnek változásai, a kereskedésnek előhaladása és a népesedésnek szaporodása oda vitték a dolgot, hogy már most ezen ár főkép némely megyékre igen terhes és felette káros, mit a nemzet tovább el nem nézhet. Akkor, mikor ezen országgyűlés idején tanácskozni kezdettünk a sorozatról, nem épen megvetendő kisebb szám volt az, mely sürgette, hogy oly munka vétessék fel, mely az egész hazára nézve egyformán hasznos. Ilyennek mondatott a kereskedési munkálat, mert sokan voltak, kik attól tartottak, hogy a kormány egyedül a földesúr költségén fog segíteni akarni az adózón, a többi túlnyomó terheket pedig, melyeket még súlyosabban érez a jobbágyság, de a melyek iránt a kormánynak kellene engedményeket adni, nem hárítandja el. Erre akkor azt mondá a RR. többsége, hogy ez nem fog megtörténhetni, és mindenekelőtt szükség figyelemmel lenni az adózó nép iránt, mely számosabb, és főleg érzi a nyomasztó terhek súlyát. Ezen okok oly fontosak valának, hogy a többség az úrbért első helyre tette, s ennek folytában nem volt egy eset is, midőn a kormány engedményt kivánt a jobbágyokra nézve, hogy a KK. és RR. közűl az számos pártolókra ne talált volna, sőt a többség többnyire elfogadta, mert szükségesnek látta, hogy az adózón segíttessék. Már most nem vonná-e a kormány azon vádat magára, hogy a jobbágyon más költségén akar segíteni, ha a deperditák úgy mint eddig létben maradnának? Ha ezen teher első állásától fogva nem helyes, nem törvényes, törekednünk kell azon, hogy alóla az adózót felmentsük. Mennyi nyomorgással és keserűséggel van az összekötve, ezt előszámlálni nem szükséges, mert tudjuk, hogy minden közterhek között, melyek az adózót nyomják, a földesúri adózásokat és a közadót is ide számítva, súlyosabb és igazságtalanabb teher nincsen, mint a deperditák terhe. Kötelességének tartja a szóló azon végzésnél fogva, mely szerint némely tárgyaknak 169kiszakasztásképeni felvétele elhatároztatott, minthogy az adó biztosságbeli munkálat a maga egész kiterjedésében fel nem vétethetik, ezen deperditák kérdését mindenekelőtt sürgetni, s a tanácskozás alatti törvényczikkelylyel szorosan összekötni, mert azt hiszi, hogy ha átalában kimondatik, hogy az alimentatióra úgy fog adózni a nemes, mint a nem nemes, ezzel kimondatik, hogy a deperditák terhét is fogja viselni, ezt pedig kimondani nem akarná. Azért a mostani szerkezetbe inkább azt látja szükségesnek tenni, mit Sáros vármegyének követe előhozott, hogy t. i. utaljunk azon törvényczikkelyre, melyet készítendők leszünk, azt mondván, hogy a katonaság élésére épen oly módon, mint egyéb jobbágyok fognak a jobbágytelken lakó nemesek hozzá járulni, azon törvényczikkelyt pedig, mihelyt ezt elvégeztük, tüstént vegyük tanácskozásba, s minthogy úgyis az a végzésük a rendeknek, hogy az excerptákat egyszerre fogjuk felküldeni, kössük ezen kérdést szorosan és elválaszthatatlanul össze ama törvényczikkelylyel, t. i. hogy valamint ezen törvényczikkely nélkül urbariumot sanctionálni nem lehet, úgy a deperditák elhatározása nélkül ez se sanctiónáltassék. Előre kimondá itt küldői abbeli akaratát is, mely szerint ők azt óhajtják, hogy miután a katonaélelmezés a regulamentális ár csekélysége miatt az adózóra nézve igen terhes, ez átalában megszüntessék s elhatároztassék, hogy a kormány arról maga gondoskodjék, a nélkül, hogy alimentatióval tartozzék az adózó; vagy a mennyiben ez meg nem történhetnék, a termesztményeket a kormány egyenesen piaczi áron tartozzék megtéríteni. Ezt világos törvény által meghatároztatni s elválaszthatatlanul a jelen törvényczikkelylyel összekapcsoltatni kivánván, újabban is határozottsággal azt nyilatkoztatja ki, hogy a nemes és nem nemes jobbágy között ezen szakaszban különbséget tenni nem kiván.
