II.
190II.
Ugyanebben a tárgyban még egyszer szólott. Végzésileg kimondatván, hogy a vasutak, vízcsatornák s ilynemű vállalatok a törvény oltalma alá helyeztetnek, s hogy az engedély megadása és a kisajátítás elveinek alkalmazása országos bizottságra bizatik, többen a tarifa meghatározását az országgyűlésnek akarták föntartani, vagy legalább a bizottság megállapítása szerint változhatatlanná kivánták tenni; mások azt akarták, hogy az ily vasutak és csatornák bizonyos évek lefolyásával az ország sajátjaivá váljanak.
Deák Ferencz: Igen jól tudja, hogy másutt nem a végett adatnak ilynemű vállalatoknál a társaságnak bizonyos esztendők, hogy azok lefolytával a vasút az országé legyen, hanem hogy bizonyos évekig azon a vonalon más társaság ne építhessen, azontúl megszünvén a kirekesztő privilegium. Ez azonban merő illusió, és koránsem lehet gondolni, hogy oly társasággal, mely p. o. 50 évig monopoliumot gyakorol, s ez alatt a vasútba fektetett pénzét kamatostúl együtt visszakapja, s annál fogva most már a bért igen sokkal lejebb szállithatja, egy más társaság, melynek még egész tőkéjét vissza kellene nyernie, s annál fogva a bért magasb fokon tartania, a concurrentiát kiállhassa. Ez mathematice igaz, következőleg, ha az építendő vasút örökre a társaság szabad rendelkezése alatt marad, bárha csak 50 évre kapott légyen is kirekesztő privilegiumot, gyakorlatilag véve örökös monopoliumja van, mert azon a vonalon vele más társaság nem vetélkedhetik. Ezt már külföldön is átlátták; azonban az egész dolog még nagyon új lévén, s a hiba egyszer már megtörténvén, azon nem segíthettek. Egyébiránt még sehol se folytak le a kikötött esztendők, s azért nem is tudjuk, mit fognak ily esetben más nemzetek cselekedni. A fentebbi számvetés azonban csalhatatlan lévén, a szónok épen nem látja át, miért ne lehetne minálunk a vállalkozókkal az alkut úgy megpróbálni, hogy a vasút bizonyos évek mulva az ország rendelkezésére szálljon. Hogy ez kivánatos volna, s az újításoktól visszaborzadó keblek előtt is a dolgot kedvező színbe öltöztetné, azt tagadni nem lehet; mert a kereskedés annál élénkebb s virágzóbb, mentül olcsóbb a közlekedés és szállítás: annál fogva legjobb volna, ha minden uti bért el lehetne törülni; de ha ezt a tatarozásnak, kivált a vasutaknál igen tetemes költségei miatt elérni nem lehet, kivánatos legalább, hogy a lehetőségig leszállíttassék, a 191mit csak úgy reménylhetünk, ha az ilyes communicatiónális eszközök valaha az ország kezére kerülnek, s ekként privat nyereséges jövedelem kutforrásai lenni megszünnek. A szónok nem is tartja lehetetlennek, hogy e tárgyak az ország birtokába jussanak s általa administráltathassanak, és ez különböző utakon s bizonyos feltételek mellett magános társaságnak átadásával is eszközölhető. Azonban véleményéhez, melyet csak könnyebb elfogadhatás tekintetéből terjesztett elő, magát épen nem köti; de a tarifának akár országgyűlés, akár országos bizottság által való megállapításában a követtársa által említett okoknál fogva is soha meg nem egyezik.
