A VÁROSI TANÁCS TAGJAINAK MINDEN POLGÁR ÁLTAL SZABADON VÁLASZTÁSÁRÓL.
57A VÁROSI TANÁCS TAGJAINAK MINDEN POLGÁR ÁLTAL SZABADON VÁLASZTÁSÁRÓL.
A KK. és RR. 1834. ápril 10-dikén tartott országos ülésükben tárgyalták «a biróságok rendezéséről» szóló III. t. cz. javaslatát a sz. királyi városok itélőszékeiről. Somssich Miklós indítványát, hogy «ezentúl a városi magistratus minden polgárok által szabadon választassék», az elnök hevesen ellenezte, azt a publico politicumra tartozónak nyilvánítván s figyelmeztetvén az országos vezérelvre, hogy per excerpta semmi se történjék.
Deák Ferencz: Azok, a kik azt akarják, a mit az előlülő akar, és nyilván kimondott, hogy t. i. a törvényszéki birák választásának módját se határozzuk meg a biróságok rendezéséről szóló munkában, valóban igen czélirányosan munkálódnak, midőn a választást itt sem akarják megemlíteni, mert ez lehetne az első lépés amannak is az elmellőzésére. Nekünk ellenben, kik a törvényszéki birák kinevezésében az eddigi visszaéléseket és önkényt a lehetőségig korlátolni, és azok választását itten teljesen elhatároztatni óhajtjuk, épen ellenkező utat kell követnünk, s ő, kinek utasítás által meg van hagyva, hogy még a legfelsőbb biróságokat is választások alatt lenni tartozóknak vitassa, reá nem állhat arra, hogy a választás iránti határozat bizonytalan időre halasztassék, mert ha ezt magunkra nézve hasznosnak és igazságosnak véljük, miért tennénk a városok birósága iránt ellenkező rendelkezést? A mi a rendszert illeti, a szóló épen azt hiszi, hogy akkor vétene a szükséges rendszer ellen, ha itt a választás meg sem említtetnék; a hozandó törvény e részben hiányos maradna, mert ha megmondjuk, ki itéli meg a polgárok pöreit, meg kell azt is mondani, ki választja az itélő biróságot, minthogy viselkedése szerint a választás a biráskodásnak legszebb, legbiztosabb alapja. Azt állítják némelyek, hogy e tárgy a publico politicum munkába való, és róla itt határozni annyi volna, mint per excerpta dolgozni, ezt pedig nem lehet tenni. De hiszen az országos kirendeltség is azt mondja a maga javaslatában, hogy a törvényszéki birákat a vármegye válaszsza, a kir. táblának azon négy tagját, kikkel a mostani szám szaporíttatni ajánltatik, ő felsége nevezze ki, pedig ezek választásáról szintén a publico politicumban lehetne szó. A kerületi javaslat szerint határozást tesz a törvényszéki választásokról, sőt a RR. eddigi munkálódásuk folytában is elhatározták az országgyűlési 58napibéreknek kik által leendő fizetését; elhatározták a jobbágytelket biró nemességnek adózási kötelességét: pedig ezek is más munkálatban fordultak volna elő. Miért kellene tehát most egyedül e jelen esetben a rendszer palástja alatt halasztgatni a határozatot? Úgy látja a szóló, hogy ezen szó «per excerpta» azon váz, melyet gyakran eleinkbe állítanak, midőn a javaslat nem kedves, máskor ismét elmellőznek, és ha valamire, erre bizonyosan reáillik az, a mit Verbőczy mond az örök bevallásokról, hogy aliquando valent, aliquando non. Ha mégis a publico politicumról szóló rendszeres munkának felvétele az ajtó előtt állana; ha mégis azt állíthatnók, hogy a most tárgyalt törvények sem fognak gyakorlatba menni, míg az a munka be nem végeztetik, könnyebben hajlana a halasztásra. De ki kezeskedik mindezekért? Mikor fog az befejeztetni? Addig pedig a városi biróságokra nézve meghagyni a mostani helytelen szokást, mely szerint a választott polgárság a tanácsot, a tanács a választott polgárságot mintegy per circulum vitiosum regeneralja, ezen 70, 80 vagy 100 ember gyakorol minden hatalmat, a többi polgár pedig semmi szabad választási jussal nem bir: annyi volna, mint hiányos törvényt alkotni. A szóló tehát ilyen bizonytalan halasztás által, melyből majd a törvényszékekre és egyéb biróságokra is lehetne következéseket vonni, magát kinulláztatni nem akarja, és csak a világos többségnek fog hódolni, most pedig küldői utasításának lelkéből, mely a biróságok választását kivánja, az indítványt pártolja.
