AZ ÚRISZÉKRŐL.
AZ ÚRISZÉKRŐL.
A KK. és RR. 1834. ápril 9-dikén tartott országos ülésének napi rendjén volt «a biróságok rendezéséről» szóló II. t. cz. javaslata, «az úriszékekről». Ennek 5. §-a azt rendelte, hogy «ha valamely földesúr az igazság kiszolgáltatásában késedelmeskednék, a megye őt úriszék tartására intse meg, s ha ez intésnek sikere nincs, költségére a közgyűlésből úriszék rendeltessék. E rendelet terhe alól azonban kivétetnek azon földesurak, kik csekély jövedelmök miatt az úriszék költségeit, tetemesebb károk nélkül nem viselhetik.» Az elnök igen veszedelmesnek és a nemesi jogokra káros következésűnek tartotta a különbség tételét a szegény és nem szegény nemes ember között. Fáy András szegényebb sorsu nemeseket csak közbirtokosságban képzelt, s inditványozta, hogy «közbirtokosságokban az úriszékek mindenkor a közbirtokosok közös költségén tartassanak.»
Deák Ferencz: Ha itt arról volna a szó, hogy a szegény nemes embert megfosztjuk biráskodási jussától, ezt veszedelmesnek tarthatnák; de itt arról van a szó, hogy ne kényszerítsük a szegény nemes embert önmegrontásával ezen birói teher viselésére. És ha róla a törvényhozás gondoskodik, nem oly különböztetést tesz, melyet a nemesség apprehendálhatna. Azon különbséget, mely itt tétetik, a nemesség bizonyosan rossz néven venni nem fogja, mert azt a sors a nélkül is már megtette. De a törvény is használja ezen kifejezést: «pauperiores nobiles». Így midőn 1808-ban a nemesi felkelés meghatároztatott, a mulctára nézve szintén különbség tétetett, a gazdagabb 25, a szegényebb nemes ember pedig 12 markát tartozott fizetni, és így ezen kifejezés a törvényben is már megvan. Arról mer kezeskedni a szóló, hogy azon szegény nemes ember, ki úriszéket tartani képes nem lesz, rossz néven venni nem fogja, hogy mi 56ezen intézkedést tettük. Most a kérdés az, hogy mikép oldoztassék fel a szegényebb földesúr a biróság alól? A mi a compossessoratusok iránti javaslatot illeti, ez sok esetekben lehető volna, sokban nem, mert ez nem alapulna mindig igazságon. Sok compossessoratusokban semmi arány nincsen, közös jövedelmek nincsenek; kérdi tehát a szóló, mely arány szerint fog a közbirtokosok közt az úriszék költségeinek viselése felosztatni? Figyelmet érdemel továbbá az is, hogy az egyik nagyobb birtoku azon költségekhez járulni nem fog, mivel oly szerencsés, hogy maga tudja elintézni jobbágyainak panaszait, elkerül minden pöröket; a másik pedig, ki épen kisebb birtokú, minduntalan pörrel fárasztja birtokostársait. Mely igazság tehát az, hogy ezen költségek viselésével az is, ki minden pöreit el tudja igazítani, terheltessék? Hozzájárul az is, hogy az úriszékekre nemcsak a jobbágyok, hanem sok tekintetben a cselédek is tartoznak, kiknek száma minduntalan változik. Ezeket oly gyakorlati nehézségeknek tartja a szóló, hogy sok helyen és esetben azonkívül, hogy ezen intézkedés nem igazságos, még sikerre sem vezethet. Ha pedig egyenesen a törvényszékre utasítjuk ezen pöröket, akkor azon zavar keletkeznék, hogy az egyik azon biróság előtt kezdené a pörét, mely a másiknak feljebbviteli biróságát teszi; de megfosztanók az ily szegény nemesek jobbágyait azon jótékonyságtól is, hogy a feljebbviteli legalább egyik biróságot otthon találnák, mert ezen pörök a törvényszéktől egyenesen a kir. táblára mennének; vagy pedig azt kellene határozni, hogy a feljebbvitel ne történjék meg birtokon belől. Utasítása a szólónak az, hogy a szegény nemes ember, kit a vármegye olyasnak talál, az úriszék tartásának költségeitől felmentessék, hanem helyette, hogy a jobbágynak igazságszolgáltatása ne szenvedjen, a vármegye a közgyűlésből tartozzék kinevezni oly tagokat, kik ezen birói kötelességet ingyen teljesíteni fogják. Ez megyéje környülállásaihoz szabva van, és ott igen is kivihető; de határozottsággal vitatni nem meri, hogy másutt vagy mindenütt eszközölhető lenne. Ha javaslata nem fogadtatnék el, inkább hogy sem a compossessoratusokra, vagy törvényszékre reáálljon, a kerületi szerkezetet fogadja el.
