AZ ADÓ EMELÉSÉRŐL.
AZ ADÓ EMELÉSÉRŐL.
A KK. és RR. 1840. ápril 30-kán tartott országos ülésükben tárgyalták ő felségének a közadó tárgyában érkezett kir. válaszát, melyben a RR.-et bővebb adó ajánlására hívta fel. A kerületileg készült üzenet azt javasolta, hogy ragaszkodjanak a KK. és RR. az előbbi feliratukban megajánlott 4 millió forintnyi adóhoz. Az elnök 4.395,244 frt megszavazását ajánlotta. «Nem akar beszélni – így szólott – az adó megajánlásának theoriájáról; egyedül azt jegyzi meg, hogy akármely summa lehuzatala által a jus erősítve nincs, mert mélyebben fekszik a nemzet jussa, mintsem hogy azt ily módon kellene erősíteni». Marczibányi Antal, Trencsénmegye követe, támogatta az elnök indítványát, «mert 10 millió populatió közt a 300,000 forintokat fölosztván, capitulationalis systema szerint, mely a legszegényebb adózó classisára épen a legnyomasztóbb, egy-egy főre nem jön több, mint 3 denarius évenkint».
Deák Ferencz: Az előlülő azt tette fel, hogy a nemzet jussa az adó megajánlása tekintetében sokkal erősebben áll, mintsem hogy azt az adó summájának leszállítása által erősíteni kellene, mert a törvény világos rendeleténél fogva ide tartozik az adónak megajánlása. Azonban a szóló ezen just épen azért, mert ide tartozik, most akarja gyakorolni, és mivel az adózót annyi teher nyomja, hogy az előbbi adót megigérni annyi, mint nem ügyelni az adózó állapotjára, míg kimutatva nem lesz, hogy a status jövedelmét a szükség meg nem haladta, ily bőkezű nem lehet, mert nagy mennyiség ajánltatik meg, mikor 4 millió ajánltatik. Azt mondá ugyan egy követ, hogy kevés esik egy adózóra. Meglehet, hogy azon megye, melynek azon követ képét viseli, oly állapotban van, hogy ezen terhet meg sem érzi, de az ő megyéje nem lévén oly állapotban, igen jól tudja, hogy ha a 395 ezer forint adót szállítja is le, mivel abból egy portára 65 frt, és így az ő megyéjére 11,000 frt esik, ha ezt megnyerheti is, adózói örvendeni fognak, mert 11 ezer forint nem oly csekélység. Megkivánja a tekintete az adózónak, hogy minden fokozatokon, minden garasnál 406segítsük, mert mivel az adózót több terhek is nyomják, ha egynél is, másnál is elnézzük a kicsiséget, mivel a sok csekélység végtére nagyra üt, az adózót tönkre teszi. Mikor az adózó sorsáról van szó, nem szabad elfelejteni, hogy máséból adunk. A közéletben is, midőn másnak reánk bizott javairól rendelkezünk, kényesen tartózkodunk és óvakodunk a más javairól való bőkezű rendelkezéstől. Itt is ebben az állapotban vagyunk. Midőn Bihar vármegye követe először, noha csak argumentumul felhozta, hogy a népnek az országgyűlésen képviselője legyen, azt mondották, mi vagyunk a néptútorok; ha mi vagyunk, mutassuk meg, hogy sokkal szigorubban bánunk az ő vagyonával, mint a magunkéval. Ha subsidiumról volna szó, felhozná-e valaki, hogy 395 ezer csekélység? Bizonyára nem merné felhozni senki; ha pedig felhozná, nem fognák küldői kedvesen venni s most, mikor nem privilegiált classisról van szó, még inkább szigorúnak kell lenni. A contributió systemájának feszegetésébe nem ereszkedik; megjegyzi mégis, hogy Európának egy nemzete sem tudott arra menni, hogy az igazságos legyen, nálunk pedig a legkevésbbé igazságos, és a legzavartabb, de éppen ezen tekintet teszi kötelességgé, hogy az adó mennyiségét a lehetőségig kisebbítsük. Ha őt valaki meggyőzi, hogy a status szüksége 4 millió 395 ezer egynehány forintot üt, nem fog az adó elhatározásában más tekintet maradni, mintsem az, hogy vajjon az adózó ezen sommát meggyőzi-e fizetni; de mindaddig, míg erről meggyőzve nem lesz, mig azt látja, hogy Magyarországon minden statistikai adatok szerint a status jövedelmei bőven elegendők a közszükségre, és az indirecta, melyet minden ember érez, oly nyomasztó, azt kell hinnünk, mivel ellenkező nem mutattatik, hogy Magyarország jövedelmeinek egy része a monarchia közköltségeire is fordíttatik. Mindaddig tehát, míg a számadás ide az asztalra nem tétetik, négy milliónál többet nem ajánl.
