III.
III.
A KK. és RR. 1836. ápril 21-dikén tartott kerületi űlésében fölvétetett ő felségének az adó tárgyában ápril. 14-dikén fölterjesztett föliratra ápril 18-dikán kelt kir. válasza, mely váratlannak mondja az e tárgyu föliratot, a melyben bizalmatlanságot lát. A föliratban ugyanis ez mondatott: az adót az 1790/1: XIII. t.-cz. szerint három esztendő alatt mulhatatlanul megtartandó országgyűlésig és nem tovább oly nyilvános kijelentéssel ajánljuk meg, hogy ha az említett t. cz. értelmében az országgyűlés három esztendő alatt meg nem tartatnék, ezen esetben az adónak további fizetése és beszedése azonnal teljesen megszünjék.
Deák Ferencz: Az utóbbi napokban történt dolgok, névszerint a sérelmekre érkezett kir. válasz s a mit a magyar nyelvre nézve olvasunk, korántsem alkalmatosak arra, hogy a bizodalmat erősíthetnék. Az erre lett hivatkozás tehát meggyőződésünket kétségkívül nem változtathatja, sőt ha csakugyan azon térre viszik a dolgot, hogy az adóajánláshoz kötött «non ultra» kérdése egygyé legyen azzal, ha van-e bizodalmunk a kormány iránt, vagy nincs? mi ennek fejtegetésébe is készek leszünk beereszkedni, ámbár ez bizony a kormányra nézve nem lesz a legkellemesebb discussió. Mi a törvény megtartását kivántuk, melyre a fejedelem esküvel van lekötelezve, ezt kivánni 211pedig nem bizodalmatlanság. Ennyit elég lenne mondanunk; de a resolutió által kényszerítve, kénytelen vagyok egy-két szóval kifejteni, hogy minő fonák politika a discussiókat a bizodalom kérdésének mezejére vezetni. Nincs kényesebb játék, mint nemzet és fejedelem között ezen kérdést egyes tárgyhoz kötni. Unanimitást bármely kérdésben is bajos reményleni, s lehet-e kedves az a bizodalom, mely csonkán nyujtatik? Alkalmazzuk ezen elvet a jelen esetre. Történjék azon reánk nézve legszerencsétlenebb eset, hogy essék el a «non ultra», e megszünés elve miként fog elesni? 10–11 megye elisiója mellett egy, legfölebb két szó többséggel, s ez oly nyomorult többség, a minővel még egy kérdés sem dőlt el a magyar törvényhozásban. Hogy fog tehát a dolog állani? Azt mondják, már többé nem az a kérdés, áll-e az elv, vagy nem? hanem ha van-e bizodalom, s erre a nemzet képviselői 11 megyei elisió kiséretében 20 vokssal 19 ellen elhatározzák, hogy köz a bizodalom! (Kaczaj és Úgy van! Úgy!) Már ily mezőre vinni a tanácskozást, nem tesz-e annyit, mint a kormányt ily nyomorult többség fejezte közbizodalommal irtóztatón compromittálni? De lássák, mit cselekesznek, nem mi leszünk okai, ha a vitatás ezen kényes mezőre vitetik.
