I.
I.
A KK. és RR. 1836. február 10-dikén tartott országos űlésökben tárgyalták a kerületileg készült 3-dik üzenet javaslatát a főrendek válaszára a tized iránt. A javaslat a főrendek ellenében, kik törvény alkotását e tárgyban sem szükségesnek, sem tanácsosnak nem tartották, ajánlotta a megmaradást a kijelentett szándék mellett, hogy a tizedről még ez országgyűlésen törvény alkottassék. Több városi követ kijelentette, hogy valamint törvénytelennek tartják a KK.-nak és RR.-nek a szóbeli perek tárgyalása alkalmával a kir. városokra nézve hozott határozatát és ellene óvást tesznek, úgy óvást tesznek az ellen is, hogy a tizedbeli jövedelem középszámát sz. kir. városokban vármegyei küldöttség nyomozza ki. Az elnök azon óhajtását fejezte ki, hogy a rendek álljanak el a törvényjavaslattól, mert a tized a tized urának tulajdona, s ilyetén igazaknak a közvéleményre való hivatkozással történő megváltozása ellenkezik a tulajdon szentségével. A városi követek nyilatkozatára kijelentette, hogy «az ellenmondásnak helye nem lévén, ha valakinek valami nem tetszenék, abban meg nem egyezését jelentheti csak ki». Borsiczky István, Trencsénmegye követe, fejtegette, hogy a tized nem a clerus tulajdona; a szóbeli perekről pedig megjegyezte, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslat nagyobbította a polgároknak hatósági körét, a mennyiben befolyást adott nekik a kisebb keresetek iránti biróságra, s így a városi követek panasza igazságtalan és helytelen.
Deák Ferencz: A kérdés alatt lévő tárgy érdemébe bővebben ereszkedni nem kiván, mert a rendek e részbeli végzése igazságos. Részéről azt tartja, mit Trencsén követe bővebben kifejtett, hogy a tized nem a clerus tulajdona. Minthogy azonban a clerus a status szolgája, szükséges, hogy a status annak jólétéről gondoskodjék. 192Mikép azonban és mi módon kivánja a status ezen czélt elérni, abban kezét a statusnak senki sem kötheti meg. Hogy pedig a status kiván a clerus jobb létéről gondoskodni, annak világos példája az előleges sérelmek tárgyában készült felirat, hol a rendek a kormánynak a clerust taksáló rendeletei ellen kikelnek, mert addig, míg a javak törvényesen a clerus kezénél vannak, kötelessége minden polgárnak a clerusnak e részbeli jussait és igazait tisztelni, s ezen elvből kimenve, jelentik az országos rendek meg nem egyezésöket a kormány rendeletiben. Azonban, hogy a status ne rendelkezhetnék a maga javairól, azt sem a status elveivel, de Magyarország törvényével sem lehet megegyeztetni. Nem pedig a magyarországi törvénynyel, mert kérdi, van-e valamely tárgy, mely iránt annyi sok és számos törvények lennének, mint a tizedről? De ha nem lehetne a tizedről rendelkezni, vajjon hogy lehetne a tized iránt az örökös haszon bérlését elhatározni? Ezek tehát eléggé bizonyítják, hogy a tized nem a clerus tulajdona, hanem a status vagyona, s mint olyanról a status rendelkezhetik, minek több példáit is adta. E tárgyban sokat lehet felhozni, melyek azonban más alkalommal is előadattak; részéről csak azt óhajtja, hogy figyelmezvén a rendek a jövendőre, kezüket meg ne szorítsák, mert ha most kimondatnék azon elv, hogy a tized a clerus tulajdona, akkoron jövendőre, midőn a nevelés módja a rendszeres munkálatokba felvétetnék, ezen mostani határozatuk akadályoknak lenne kutfeje, és azért részéről a rendek által ajánlott törvényjavaslatban tökéletesen megnyugszik. Mi a szóbeli pörök iránti törvényjavaslatot illeti, megnyugszik az előlülőnek kijelentésében, hogy ezt, mint úgyis országos végzés által eldöntött tárgyat, többé vitatás alá venni nem lehet. Azonban a városi követeknek azon kijelentésein, hogy a javaslott törvényczikk által a városok jusai megszoríttanak, eleinte aggódott, és azt hitte, hogy ezen városi jussok megszorításához és megcsonkításához ő is, kinek utasítása szintén az volt, hogy a javaslott törvényczikket pártolja, hozzájárult. De bővebb megfontolás után aggodalma eloszlott, mert azt tapasztalta, hogy a városi követek azt kivánják, hogy a szóbeli pörök elitélése továbbá is a városi tanácsnál hagyassék; a rendek ellenben azt óhajtják, hogy a szóbeli pörök elitélésébe két polgár is folyjon be. Már kérdi, vajjon ezen határozat, mely által a polgárok jussai tágíttatnak, a kir. városok jogainak megcsonkítása? Ő azt hiszi, hogy a szabad választás által a jus nem csonkíttatik, hanem nevekedik; innen tehát világos az, hogy a városi követek, mivel a javaslott törvényczikk által a városi tanács 193hatósága korlátoltatik, ezen korlátolást a város jussai megcsonkításának tekintvén, magát a városi tanácsot kivánják a város nevezete alatt értetni. Ezen definitióját a városnak azonban sem a statustudománynyal, sem pedig a magyarországi törvénynyel megegyeztetni nem tudja. Nem pedig a magyarországi törvénynyel, mert ha csak Verbőczynek definitióját veszi is, ez azt mondja: «civitas est complexus civium», nem pedig azt: «civitas est complexus magistratualium»; midőn tehát az összes polgárok jussai bővíttetnek, akkor ugyan a városi tanács hatósága korlátoltatik, de abból nem következik, hogy ez által a város jussa csonkíttatnék. Ő ugyan tiszteli, szintén mint az előlülő, a városi rendet és annak jussait; de meg van arról győződve, hogy a törvényhozásnak jussa a régi szokást, a régi törvényt, az idő lelkéhez és a körülállásokhoz alkalmazni és megváltoztatni. Ő neki igyekezetei mindig oda fognak czélozni, hogy a királyi városok méltó polczra juthassanak, azonban mindig csak Verbőczynek értelmében vévén a királyi városokat. Ha annak idejében azoknak állásáról és az országgal való érdekeikről szó leend, meggyőződését utasításával bővebben előterjesztendi; most azonban, mint már kimondá, az előlülővel tart, hogy t. i. az országos határozatok többé tanácksozás tárgyai nem lehetnek.
