II.
II.
Terstyánszky Imre, a pécsi káptalan kövek, Deák ellenében megjegyezte, hogy «az előleges sérelmek, melyek az 1825. és 1830. országgyűlésekről valamint a jelenvalóból is ő felsége elé terjesztettek, az egyházi rendnek jószágai és birtokai fölött való jussairól azon elvet állítják föl: clerus enim Hungariae praeterquam quod bona sua nobilitari jure nullis datiis aut praestationibus obnoxio teneat; s hogy a mostani országgyűlés azon sérelmeket már hat izben sürgette és mindannyiszor magáévá tette a fölhozott elvet. Részéről az okos világ előtt nem merné most feketének vitatni azt, a mit hatszor fehérnek vallott». Haske Sándor, Kassa városa követe, kereken tagadta a szóbeli perekre nézve hozott határozat törvényességét, s szemére vetette Borsiczkynek, hogy midőn a szóbeli perekről szóló javaslat tárgyaltatott, ezt, a főrendek véleményével megegyezőleg, a rendszeres munkálatokra kivánta halasztani, most pedig előbbi kijelentését mintegy visszavonja. Dienes István, Eperjes város követe, kijelentette, hogy «szeretné látni azon vármegyebeli tagokat, kik a városi territoriumtól járó tizedet megtagadó egyes polgárt a város körében megitélnék». Az elnök az országos végzések 194tiszteletére hívta föl a rendeket; a tized iránt a többséget a kerületi szerkezet mellett mondotta ki.
Deák Ferencz: A pécsi káptalan azon felszólítására, hogy miért hivatkozunk a régibb adatokra, s miért nem az újabbakra is, melyek nyilván mondják, hogy a clerus javait nemesi jussal birja, feleletül megjegyzi, hogy jelenleg csak ezen tábla határozatáról van a szó, mely azonban a káptalani követ által felhívott 1825. és 1830. esztendei elvekkel épen nem ellenkezik, a mennyiben nemesi módon és tulajdoni igazon birni igen különböző; mert hogy a clerus javait nemesi módon birja, azt a clerusnak senki sem tagadja, azonban nemesi módon birni ideiglen is lehet, mint például a zálogot. A rendek táblája most is nyilván vallja azt, hogy mivel a clerus javai nemesi módon biratnak, azokat teher alá vetni nem lehet, mivel azonban a clerus javai a status vagyona, arról a status megegyezésével rendelkezni lehet. A királyi városokra nézve az előlülőnek kijelentésében megnyugszik ugyan, azonban Kassa városának, ki a trencséni követet inconsequentiával kivánta vádolni, feleletül megjegyzi, hogy azt ugyan maga a trencséni követ sem tagadja, hogy ő annak idején a főrendek halasztó véleményét pártolta, azonban nagy különbség van a közt, hogy valaki akar-e valamit felvétetni vagy sem? ha pedig a többség akaratja valamit felvétetni elhatároz, akkoron, hogy voks nélkül ne maradjon, már hozzá szólhat. De ha Kassa követe a trencséni követnek ezen tettét inconsequentiával vádolja, hogy Kassa maga is ellenkezésben áll magával, mert úgy tudja, hogy Kassa városa az excerpták felvétele ellen voksolt, midőn azonban azok felvétele elhatároztatott, a kassai követ volt az, ki az excerpták módosításáról szólott, de azért őt inconsequentiával vádolni eszébe senkinek sem jutott. Mit Eperjes követe mondott, hogy szeretné látni azon vármegyei küldöttséget, mely a tized dolgában a városokban foglalatoskodnék, erre nézve megjegyzi, hogy bátor ő is e részben ellenkező véleményben volt, azonban a többség által véleményétől elüttetvén, annak határozatát tiszteli, és ha ezen törvény létesülend és Eperjes városa követét az isten élteti, meg fogja láthatni, mikép viendi végbe a vármegye küldöttsége hivatalos foglalatosságát.
